Az 1999. évi XCIX. törvény (a továbbiakban: törvény) - egyéb jogszabályok mellett - 188. §-ában módosította a Csődtörvény 46. §-ának (7) bekezdését, s a továbbiakban nemcsak az 57. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt követelések jogosultjainak nem kell nyilvántartásbavételi díjat fizetni ahhoz, hogy a hitelezői igénybejelentésüket nyilvántartásba vegyék, hanem "az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követelések" után sem kell regisztrációs díjat fizetni. Az igény bejelentése elegendő a hitelezői minőség létrejöttéhez. A törvény 199. §-a szerint: "E törvény 2000. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott kivételekkel - ettől az időponttól kell alkalmazni."
Nem vitásan alapvető elv a jogban, hogy a meghozott és kihirdetett jogszabályok a jövőre vonatkozóan állapítanak meg jogokat és kötelezettségeket, s rendelkeznek az állampolgárok, illetve a gazdálkodó szervezetek jogviszonyairól. A jogszabályok kihirdetésük előtti időszakra való alkalmazását csak rendkívül kivételes esetben lehet elrendelni, ilyenkor azonban "a jogszabály esetleges visszaható hatályáról és az átmeneti rendelkezésekről kifejezetten rendelkezni kell". (Szilágyi Péter: Jogi alaptan, Osiris, 1998.) A törvény hatályba léptető rendelkezései a 18. §-ban részletesen szabályozzák a különböző - e törvényben módosított - jogszabályi rendelkezések lépcsőzetes hatálybalépését, külön kitérve arra, amikor visszamenőleges hatállyal léptet a jogalkotó valamit életbe [például 200. § (7) bekezdés].
A 188. §-ra vonatkozóan a hatályba léptető rendelkezéseknél külön megjegyzés nincsen - nincs "e törvényben meghatározott kivétel" -, arra tehát a 199. § alkalmazandó, a rendelkezéseket "ettől az időponttól", 2000. január 1-jétől kell alkalmazni. Minden eljárási törvény módosításánál rendelkeznek arról, hogy a módosító szabályok melyike és mikortól vehető figyelembe a már folyamatban levő eljárásokban. Különösen szükség lett volna erre itt, hiszen pontosan a módosítással érintett rendelkezés egy időtartam alatt elvégzett cselekményre vonatkozik, mely időtartam a törvény hatálybalépésekor vagy lejárt vagy nem.
A kérdés eldöntése, az egységes gyakorlat kialakítása szükséges lenne, mert a felszámolók - védve az adóhatóság által befizetendő nyilvántartásbavételi díjakat, melyek az ügyek többségében lényegében a költségeik egyetlen fedezetét jelentik - a nem egyértelmű szabályozás miatt a 2000. január 1-jét megelőzően indult felszámolási eljárásokban (melyekben a Cégközlönyben történő közzététel, illetve a hitelezők rendelkezésére álló bejelentkezési időtartam legalább 2000. január 1. utáni időpontra esett) elutasítják az adóhatóság hitelezői igényét, ha nem igazolja a nyilvántartási díj befizetését, s az ebből keletkező kifogások elbírálásánál kívánatos lenne az egységes országos gyakorlat.
A megyei bíróságok gazdasági kollégiumainak eltérő jogértelmezése két ellentétes álláspontot tükröz. A vita - a vélemények összevetéséből megállapíthatóan - abban csúcsosodott ki, hogy
- csak a 2000. január 1-jét követően benyújtott felszámolási kérelmek alapján indult eljárásokban kell az új rendelkezéseket alkalmazni, vagy
- függetlenül attól, hogy a felszámolási eljárás a hatálybalépésekor, 2000. január 1-jén milyen szakaszban van, nem követelhető meg az adóhatóságtól a nyilvántartásbavételi díj kifizetése ahhoz, hogy hitelezővé váljon.
Az első álláspontot vallók elfogadták, hogy a felszámolási eljárás egységes egész, a már megindult felszámolási eljárásokban a meginduláskor hatályban volt Csődtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni, az új - módosított - törvény csak az újonnan induló eljárásokban érvényesülhet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
