1. A kollektív magyar köztudattal ellentétben létezik Franciaországban komoly kisebbségvédelmi gondolkodás, melyet bizonyít az e tárgyban megjelent könyvek nagy száma és a közép- és kelet-európai kisebbségekkel foglalkozó szakdolgozatok, tudományos munkák divatja is.
A francia kisebbségkutatás új eredménye a Fenet - Koubi -Schulte-Tenckhoff szerzőhármas által jegyzett "A jog és a kisebbségek" című monográfia, melynek sikerét jól illusztrálja, hogy immáron második kiadását élte meg. Ez a tudományos munka egyértelműen beleilleszkedik a korábban megjelent hasonló tárgyú művek sorába [ld. a magyarul is megjelent Pierré-Caps: Soknemzetiségű világunk (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1997) c. könyvét, valamint Guy Héraud, Norbert Rouland, Henri Giorgan monográfiáit, nem felejtve Robert Badinternek a kisebbségvédelmet a nemzetközi jog ius cogens normájaként felfogó választottbírósági döntését és az Alain Pellet által szerkesztett Nemzetiség, kisebbség és a kelet-európai államutódlás c. tanulmánykötetet].
Mégis mennyiben más és menynyiben nyújt többet ez a kötet a kisebbségvédelem iránt érdeklődőknek? A mű felöleli a kisebbségvédelem tudományos, elméleti elemzését és bemutatja az egyes ilyen tárgyú nemzetközi dokumentumokat is. A szerzők közötti témamegosztásnak köszönhetően az Isabelle Schulte-Tenckhoff által írt első fejezet foglalkozik a kisebbségek nemzetközi jogi helyzetével, Alain Fenet egy európai kisebbségi jog kialakulásával foglakozik a második fejezetben, míg Geneviéve Koubi harmadik fejezetbeli elemzése rávilágít a francia jog és a kisebbségek kapcsolatának ellentmondásos kapcsolatára, majd pedig a kisebbségek jogon belüli helyzetét elemzi.
2. A kisebbségek nemzetközi jogban elfoglalt helyének gondos elemzése során a fogalmi problémák kerülnek felszínre, illetve az egységes kisebbség-definíció megalkotásának korlátai is előtérbe kerülnek. Ezen túlmenően az anyaországgal rendelkező kisebbségek és az őslakosok közti különbségtétel fontossága is hangsúlyt kapott.
A kisebbségek nemzetközi védelmének története kapcsán érdekes elemzést találunk, amely a korai nemzetközi dokumentumok megemlítése után nagy súlyt fektet az első világháborút lezáró békék, illetve a Nemzetek Szövetségének rendszere taglalására. Hatásosan érzékelteti a Nemzetek Szövetsége és az ENSZ rendszerének összehasonlításán keresztül a folytonosságra utaló és az új elemeket, illetve az azok közti ellentmondást is. Rávilágít arra, hogy a belügyekbe való beavatkozás elvének kiterjesztése és az egyes ENSZ-szervek aktusainak kötelező jogforrási jellegének hiánya (kivéve a Biztonsági Tanács határozatait, amelyek azonban csak abban az esetben foglalkoznak emberi jogi jogsértésekkel, ha azok súlyuknál fogva veszélyeztetik a nemzetközi békét és biztonságot) milyen hatással van a mai nemzetközi szintű kisebbségi jogi védelemre.
A szerző élesen rámutat a nemzetközi kisebbségi jogi szabályozás elégtelenségére, kiemelve, hogy az általános gyakorlat a kisebbségi jogok egyéni jogokként való védelme, illetve a diszkriminációt tiltó cikkelyekbe való beágyazása. A létező kisebbségi tárgyú jogvédelmi szabályok (pl. a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikkelye) minimális védelmet nyújtanak csak, illetve a mögöttük álló jogvédelmi mechanizmus elégtelensége is nehezíti a kisebbségi jogsérelmek orvoslásának lehetőségét. Mindehhez hozzájárul az önrendelkezési jog napjainkban tapasztalt háttérbe szorítása az államok részéről.
Terjedelmes elemzést találunk az egyes nemzetközi jogvédelmi mechanizmusokról. A szerző kitér a kisebbségi jogok védelme kapcsán a nemzetközi jog olyan felkapott jelenségeire is, mint a humanitárius beavatkozás és a nemzetközi büntető törvényszékek szerepe. Az elmúlt évtized eseményeit felelevenítő példák hűen érzékeltetik a kisebbségi probléma komplexitását akár a balkáni, akár a kelet-timori történések tekintetében.
3. A kisebbségi jogok európai védelmének fejlődése kapcsán, a kisebbségvédelem különböző megoldásai tekintetében a szerző felteszi a kérdést, hogy a jelenlegi még nem elég kiterjedt szabályozás tekinthető-e egy a jövőben kialakuló európai kisebbségi jog kezdetének.
- 194/195 -
Alain Fenet az egyes európai államok kisebbség-koncepciója és - definíciója közötti különbségből indul ki, amikor az egységesítés nehézségeit taglalja. Ehhez hozzájárul a kisebbségi kérdés általános volta, amely a kontinens szinte minden államát érinti.
Az európai kisebbségvédelem fejlődésében nagy szerepet kapnak napjainkban a regionális nemzetközi szervezetek, különösen az Európa Tanács, az Európai Unió és az EBESZ, melyek keretében a kisebbségvédelem a kontinens partikuláris problémáit figyelembe véve hatékonyabban valósulhat meg.
A szerző kiemeli az Európa Tanács szerepét, melynek keretében a kisebbségvédelem két különböző mechanizmuson keresztül valósul meg. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye közvetett, egyéni jogvédelmen alapuló, elsősorban a diszkrimináció tilalmán keresztül történő megoldást jelent. Ugyan elmondható, hogy ez a mechanizmus nem mentes minden problémától, azonban a Bíróság több alkalommal is lehetőséget kapott kisebbségi tárgyú döntések meghozatalára.
Az Európa Tanács nagy vívmányai közé tartozik a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Európai Egyezménye és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, amelyek a kisebbségvédelem súlyát előtérbe helyezték, és amelyek megszületésének körülményeiről alapos elemzést közöl a szerző, különös hangsúlyt fektetve az egyes államok álláspontjainak alakulására. A szerző behatóan foglalkozik mindkét dokumentummal, és következtetése szkeptikusnak mondható: a végeredmény ugyan biztatónak tűnt, mégis, az ellenőrzési mechanizmus elégtelensége a valódi problémák megoldásának gátjává vált.
Az Európai Unión belül a kisebbségi jogok védelme speciális közösségi jogi ízt kapott. A közösségi jogba a kisebbségi jogok elsősorban a diszkrimináció tilalmának hangsúlyozásán, illetve a gazdasági szükségszerűségeken keresztül áramoltak be. Nemcsak a gazdasági fellendülést magukban hordozó határmenti együttműködések (melyek sok esetben kisebbségek lakta területeket kötöttek össze az anyaországgal), illetve az autonómia különböző formái, hanem az Európai Bíróság joggyakorlata is fontos fejlődést biztosított a kisebbségi jogok védelme terén. A szerző nagy optimizmussal néz egy egységes emberi jogi dokumentum megszületése elé, és hiszi, hogy az említett folyamathoz az Európai Alapjogi Charta jövőbeni sorsa adhatja meg a végső lökést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
