Az alapjogkorlátozás megengedhetőségének vizsgálata során alkalmazott, általánosan elterjedt módszer, az arányossági teszt[2] két okból is meghatározó jelentőségű az európai alkotmányjogi térben: egyrészt elméletileg igazolt[3], másrészt általánosan elterjedt[4] az alkotmánybíróságok, felsőbíróságok gyakorlatában, ilyen módon a közös európai alkotmányos örökség részének tekinthető.
Természetesen egyik bírói fórum gyakorlata sem feleltethető meg maradéktalanul a teszt elméleti, tankönyvi leírásának: az egyes vizsgálati lépések sorrendje, azok hangsúlyai, tipikus érvelési struktúrái változhatnak. A teszt, mint vizsgálati módszer és érvelési keretrendszer ugyanakkor abban az esetben tudja betölteni formális és szubsztantív rendeltetését[5], ha az adott bírói fórum saját gyakorlatában azt következetesen alkalmazza.
A teszt klasszikus felépítése szerint a következő vizsgálati lépések szerint tagolható: (a) a jogkorlátozás alapjául szolgáló célkitűzés (tipikusan: jogalkotói célkitűzés) vizsgálata, (b) a jogkorlátozás eszközének alkalmassága a célkitűzés támogatására, (c) a jogkorlátozási eszköz választásának szükségessége, (d) a jogalkotói célkitűzés fontosságának és a jogkorlátozás súlyának összevetése, az arányosságának vizsgálata.
Az egyes vizsgálati lépések önálló funkcióval is bírnak - ezeket érdemes szem előtt tartani, hogy a bírói fórum megfelelő érvelési struktúrákat alkalmazhasson.
Az alapjogkorlátozás alapjául szolgáló legitim célkitűzés tipikusan kétféle lehet: másik alapvető jog érvényesülésének biztosítása, vagy valamilyen közérdekű megfontolás. Lényeges, hogy ez utóbbi vonatkozásában általában alkotmányos korlátok kötik a közhatalmat gyakorló szerveket, a közérdekű megfontolásnak rendszerint valamilyen alkotmányos értéket kell kifejeznie, ahogyan a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában is. A célvizsgálat funkciója az önkényes jogkorlátozás kizárása.
A jogkorlátozás eszközének alkalmassága a célkitűzés támogatására előfeltétele annak, hogy a korlátozás egyáltalán vizsgálható legyen: ha egy eszköz nem áll összefüggésben a célkitűzés támogatásával, úgy a jogalkotó rossz megoldást választott, amelynek minősítésére nincs is szükség. Ennek megfelelően az alkalmasság vizsgálata elsősorban a jogalkotó ténybeli tévedéseinek kiszűrésére szolgál.
A szükségesség vizsgálata arról a kérdésről szól, hogy indokolt-e az adott jogkorlátozási eszköz választása. Az arányossági teszt klasszikus felépítése szerint ebben a vizsgálati szakaszban azt a kérdést kell megválaszolni, hogy a célkitűzés elérésére egyaránt alkalmas, alternatív eszközökkel összehasonlítva a vizsgálat tárgyát képező jogkorlátozási eszköz minősül-e a legkevésbé korlátozó választásnak. Néhány bírói fórum (így jellemzően a magyar Alkotmánybíróság is) ebben a szakaszban az adott jogkorlátozási eszköz választásának kizárólagosságát, elkerülhetetlenségét vizsgálja. A szükségesség vizsgálatának funkciója a túlzó korlátozások kiszűrése.
Az arányossági vizsgálatra abban az esetben kerül sor, ha a megelőző vizsgálati lépések megfelelő eredménnyel zárultak, azaz a jogkorlátozó intézkedés minden szempontból kiállta a próbát. E vizsgálati szakaszban a bírói fórumnak a jogalkotói célkitűzés fontosságával kell összevetnie a jogkorlátozás súlyát. A művelet leírására gyakran használják a mérlegelés vagy súlyozás kifejezést. A jogkorlátozás csak abban az esetben fogadható el, ha arányban áll az alapul fekvő célkitűzés fontosságával. Az arányossági vizsgálat funkciója a jogkorlátozás hatásának átfogó értékelése, ezen belül a konkuráló alkotmányos értékek egyidejű, egymásra tekintettel történő értékelése, végső soron pedig az alapjogi konfliktus feloldása, fair egyensúly kialakítása a konfliktushelyzetben.
A vizsgálati módszer sajátosságai mellett természetesen az is lényeges kérdés, hogy az elméleti igazolások és a nemzetközi gyakorlat alapján meghatározható-e az arányossági teszt alkalmazási köre? Melyek azok az alapjogi konfliktusok, amelyek feloldása az arányossági teszt alkalmazása útján lehetséges? Meghatározható-e, hogy mi a jogalkotó és a jogalkalmazó ezzel kapcsolatos feladata, utóbbi esetében pedig kö-
- 97/98 -
rülhatárolható-e, hogy melyek azok az állami szervek, amelyeknek alkalmazniuk kell a vizsgálati módszert a gyakorlatukban? Bár a legtöbb jogirodalmi munka szerzője határozott állásponttal rendelkezik a fenti kérdésekben, meglehet, az ezeket megalapozó érvek explicit kifejtése mindeddig elmaradt.
Az izraeli Legfelső Bíróság korábbi elnöke, Aharon Barak az arányossági teszt alkalmazásával összefüggésben megkülönbözteti a jogalkotó és a bíró szempontját. Míg a jogalkotót a szabályozási célkitűzések és megoldások megválasztása során köti az arányosság követelménye, amelyre figyelemmel kell lennie, a bíró szerepe (általános értelemben) abban nyilvánul meg, hogy számon kérje az arányosságot ezeken a szabályozási megoldásokon, fellépjen azokkal szemben, amennyiben nem felelnek meg az arányosság követelményének.[6] Magam korábban az arányossági teszt értelmezési keretével összefüggésben azt rögzítettem, hogy az alapjogok korlátozása jogalkotás és jogalkalmazás útján is elképzelhető, a teszt alkalmazásával összefüggésben pedig azt, hogy arra normakontroll és alapjogi bíráskodás keretében is sor kerülhet.[7]
Hasonlóképpen - a nemzetközi tapasztalatok alapján - abban a kérdésben sem feltétlenül könnyű eligazodni, hogy a jogalkotó milyen módon tud eleget tenni az arányosság követelményének. Ígéretes példaként a kanadai gyakorlatban szervesült gyakorlat emelhető ki, amely szerint az Alapvető Jogok és Szabadságok Chartájával való összhang előzetes biztosítása érdekében gyakran már jogalkotás kormányzati szakmai előkészítése során alávetik formális arányossági vizsgálatnak a jogszabálytervezeteket, megelőzendő az esetleges későbbi, kedvezőtlen bírósági ítéleteket.[8]
A magyar Alkotmánybíróság újabb döntéseiben szintén felmerültek a fenti kérdések. Elsősorban azzal összefüggésben alakult ki vita, hogy az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt arányossági mérce csak a jogalkotót köti-e, vagy arra általában az alapjogokat érintő jogalkalmazás (a bírósági gyakorlat) során is tekintettel kell-e lenni. (Mindeközben a vizsgálati módszer Alkotmánybíróság általi alkalmazásának megalapozottságát egyik álláspont sem vitatja.) Időszerű tehát közelebbről elemezni a kérdéskört, megvizsgálni az egyes megközelítéseket alátámasztó érvek megalapozottságát és a gyakorlat számára is hasznosítható megoldásokra javaslatot tenni.
Bár az azzal kapcsolatos viták sokáig folytathatók, hogy az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése a negyedik Alaptörvény-módosítással egyáltalán jár-e bármiféle joghatással[9], módszertani szempontból mindenképpen indokolt az arányossági teszt alkalmazását az Alaptörvény hatálybalépése utáni időszaktól elkülönítetten vizsgálni az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Emellett szól egyrészt, hogy (a) az 1989-es Alkotmánnyal ellentétben a 2011-es Alaptörvény - új normatív alapként - az I. cikk (3) bekezdésében tételesen tartalmazza az alapjogkorlátozás alkotmányos kereteire (és ezzel a vizsgálat módszerére) vonatkozó szempontokat, másrészt (b) a hatásköri változások eredményeként - a jogszabályok mellett - megjelent az alapjogokat esetlegesen korlátozó bírói ítéletek vizsgálatának feladata is, amelynek során szintén az arányossági teszt alkalmazására van szükség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
