Az öngyilkosság kérdése hazánkban sajnos igen hosszú ideje kiemelt népegészségügyi jelentőséggel bír, így nekünk szakembereknek minden alkalmat meg kell ragadnunk a prevenció érdekében, hogy az öngyilkosságok számát csökkentsük. Ezért érzem kiemelkedő jelentőségűnek, hogy a Családi Jog folyóiratban a fiatalkori öngyilkosság témáról írjak, ezáltal a jogalkalmazóknak lehetőségük legyen a témával foglalkozni. Az öngyilkosságok megelőzésének egyik fontos lépése, ha az öngyilkossági rizikójú személy környezete (pl. a család, a barátok, az osztálytársak, a tanárok, a kollegák) észreveszi, hogy az illető ilyen jellegű bajban van és segítenek neki szakemberhez fordulni. Mi, pszichiáterek, gyermekpszichiáterek akkor tudunk segíteni, ha még a tragédia bekövetkezése előtt eljutnak hozzánk a rászorulók. Ennek a cikknek azért érzem kiemelt jelentőségét, mert alkalmam nyílik elsősorban nem pszichiátriával, pszichológiával foglalkozóknak a fiatalkori öngyilkosság rizikótényezőiről, figyelmeztetőjeleiről és megelőzési lehetőségeiről írni. A cikket jelentős részben korábbi, ezen a területen végzett munkáim[1], [2] részleteiből szerkesztettem meg, kiegészítve néhány további gondolattal.
"Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a világon évente kb. egymillió ember hal meg öngyilkosság miatt. Öngyilkosság minden korban és kultúrában előfordul, azonban gyakorisága országonként igen különböző. Hazánk 1980 és 1986 között a világon első volt az öngyilkossági statisztikák listájában, 100 ezer lakosra 44-45 öngyilkossági halálozás esett (öngyilkossági ráta), míg ugyanebben az időszakban Ausztriában 25, Hollandiában 10 és Görögországban 3-4 volt az öngyilkossági ráta. Hazánkban 1987 óta jelentősen csökkent (40%-kal) az öngyilkosság miatti halálozás, de még így is az Európai Unióban 2. helyen szerepel Magyarország."[3]
"Az öngyilkosság gyakoribb férfiak között, míg az öngyilkossági kísérlet nők között fordul elő gyakrabban. Ennek valószínű oka, hogy a férfiak letálisabb eszközöket választanak (pl. akasztás, ugrás) mint a nők, melyek gyakrabban végződnek halállal."[4]
"A fiatal, 5-19 éves korosztálynál az öngyilkosság a közlekedési balesetek után a második halálok: több fiatal hal meg évente öngyilkosság miatt, mint együttvéve daganatos megbetegedés, szívbetegség, szülési károsodás, stroke, pneumonia és influenza miatt."[5] A világon az utóbbi évtizedekben a fiatalkorú öngyilkosságok száma nőtt, hazánkban azonban 2008-ig csökkenés volt tapasztalható, majd 2009-ben átmeneti növekedés és 2010-ben pedig stagnálás. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb elérhető adatai szerint 2010-ben 35 14-19 éves és 159 20-29 éves fiatal halálát okozta öngyilkosság.[6]
"Kutatások szerint mind a felnőttkori, mind a fiatalkori öngyilkosságok háttere multikauzális, számos rizikó- és védőfaktorral. Ezek felismerése és figyelembevétele igen fontos az öngyilkosság megelőzése szempontjából."[7]
Rihmer írta le[8] az öngyilkossági rizikófaktorok hierarchikus osztályozását. Eszerint az öngyilkosság elsődleges rizikófaktorai azok, melyek az egészségügy kompetenciájába tartoznak és "nem kötelező részei az életnek, ideális esetben nincsenek jelen". Ide sorolja, mint az öngyilkosság legjelentősebb rizikófaktorát a pszichiátriai betegségeket, ezek között is a leggyakrabban előfordulók az affektív zavarok (hangulati élet zavarai), a szkizofrénia és az alkohol, pszichoaktív szer dependencia (függőség) abúzus (visszaélés). Szintén az elsődleges rizikófaktorok közé tartozik Rihmer felosztásában, ha az illető anamnézisében (történetében) öngyilkossági kísérlet szerepel, ha az elsőfokú rokonok között öngyilkosság történt, illetve az öngyilkossági szándék/halálvágy kommunikációja, a csökkent központi idegrendszeri szerotoninaktivitás és a csökkent szérumkoleszterin szint. Az öngyilkosság másodlagos rizikófaktorai az egészségügy hatáskörén kívül eső "események", melyek "normálisan szintén nem kell, hogy előforduljanak valaki életében", de azért nem ritkaság, hogy megtörténnek. Ide tartoznak a koragyermekkori veszteségek (pl. válás, szülő halála), a súlyos testi betegségek, gyermekeknél az iskolai kudarcok, a "bullying", serdülőkorban a szakítás, felnőttkorban a munkanélküliség, vagy a válás. Harmadlagos rizikófaktornak osztja be Rihmer a "megváltoztathatatlan külső körülményeket, melyek az élet velejárói", pl. férfi nem és a vulnerábilis időszakok, pl. serdülőkor, idős kor, tavasz, premenstruum (menstruáció előtti időszak), melyek önmagukban nem fokozzák az öngyilkosság rizikóját, de a fentiekkel kombinálódva már jelentősen."[9]
Az öngyilkosság védőfaktorai között szerepel, ha az egészségügy könnyen elérhető, ha a társadalomban nem számít stigmának (megbélyegezettségnek) pszichiáterhez járni, gyermekpszichiáterhez fordulni segítségért, ha az emberek, fiatalok és idősebbek egyaránt képzettek abban a tekintetben, hogy mik az öngyilkosság figyelmeztető jelei (lásd alább) és ha valakinél ilyet vesznek észre, tudják mi a teendő.[10]
Véd az öngyilkossággal szemben egy megtartó család, ha a szülők bevonódnak a gyermekük mindennapjaiba, ha tudnak róla, hogyan tölti gyermekük a szabadidejét, ha segítenek gyermeküknek fontos döntések meghozásában. Lényeges védőfaktor az öngyilkossággal szemben a jó barátok jelenléte. A vallásosság szintén véd az öngyilkossággal szemben.
A médiának is nagy szerepe lehet az öngyilkosság megelőzésében, azzal, hogy a pszichiátriáról, az öngyilkosságról mit képvisel, milyen értékeket mutat be és ha egy öngyilkosságot mutat be, ezt hogyan teszi (nem szenzációhajhász módon, szakembert is megszólaltatva, öngyilkosság megelőzési lehetőségeket ismertetve).
"A felnőttekhez hasonlóan, a serdülők is igen gyakran jelzik valamilyen formában öngyilkossági szándékukat környezetüknek a megkísérelt, illetve befejezett öngyilkosságot megelőzően.[11] Az öngyilkosságot órákkal, napokkal megelőző közléseket/viselkedéseket nevezzük az öngyilkosság figyelmeztető jeleinek. Ezek lehetnek egyértelmű szóbeli közlések, pl. "úgyis öngyilkos leszek", "ki fogok szállni az egészből"; és lehetnek csak utalások is, pl.: "a szüleimnek jobb lenne, ha nem élnék", "belefáradtam az életbe, nem bírom folytatni". Előfordul a serdülőknél is, ugyanúgy, ahogy a felnőtteknél, hogy bizonyos cselekedeteikből lehet arra következtetni, hogy öngyilkossági terveik vannak, pl. fontos tárgyaikat (kedvenc gitár) elajándékozzák, végrendeletet írnak. Az is gyakran megfigyelhető, hogy az öngyilkosságot megelőzően a serdülők viselkedése megváltozik, pl. elszigetelődnek a jó barátaiktól, elhanyagolják a külsejüket, pedig korábban ez nem volt jellemző rájuk, megváltozik a vallás iránti érdeklődésük."[12]
"Vizsgálatok azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy öngyilkosságot, illetve öngyilkossági kísérletet elkövető fiatalok jelentős részénél már korábban is fennállt pszichiátriai megbetegedés, illetve volt megelőző öngyilkossági kísérletük, csupán 5-20%-uk állt pszichiátriai kezelés alatt az öngyilkosság elkövetésének idejében.[13] Ezért rendkívül fontos minden olyan tevékenység, ami arra irányul, hogy a magas rizikójú fiatalokat időben felismerje a környezetük, és ellátásba kerüljenek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
