A csomagolás és a csomagolási hulladékok tekintetében az EU 1994. végén megalkotott egy irányelvet, amely a tagállamok feladataként határozta meg, hogy 1996. június 30-ig vegyék át a rendelkezéseit. Az irányelv megalkotása során egységes szemlélet kialakítására törekedtek, érvényesítve a prevenció elvét, valamint a prioritási sorrend elfogadásával deklarálták a megelőzést követően az újrahasználat, újrahasznosítás, energiatermelési hasznosítás, gyűjtés vagy végső tárolás egymást követő rendszerét.
A csomagolással és a csomagolási hulladékokkal kapcsolatos jogforrások az EU-ban a következők:
- az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve a csomagolásról és a csomagolási hulladékról,
- a Bizottság 97/129/EK határozata a 94/62/EK európa parlamenti és tanácsi irányelv szerinti csomagolóanyag-jelölési rendszer létrehozásáról,
- a bizottság 97/138/EK határozata a 94/62/EK európa parlamenti és tanácsi irányelv szerinti adatbázisrendszerre vonatkozó formátum létrehozásáról.
Jelen terület szabályozásának fontossága nem igényel különösebb magyarázatot. Teljesen egyértelmű, hogy szinte minden, amit a különböző profilú üzletekben megvásárolunk, csomagolva van, és ez a csomagolóanyag az áru elfogyasztása, feldolgozása vagy használatba vétele után nagyrészt feleslegessé és így hulladékká válik. Az így keletkezett hulladékok mennyiségére tekintettel indokolt a külön szabályozás, utalva természetesen arra, hogy keretszabályként itt is alkalmazni kell a 75/442. (EEC) számú direktíva rendelkezéseit. A jelen fejezetben tárgyalt jogszabály az Európa Parlament és Tanács 1994. december 20-i 94/62/EC számú irányelve a csomagolásról és a csomagolási hulladékról címet viseli.
A preambulum értelmében az irányelv szabályozási tárgyára vonatkozó egyes nemzeti szabályokat úgy kell megalkotni, hogy azok egymással is összhangban álljanak, valamint hogy
- a környezetre gyakorolt káros hatás kiküszöbölhető, vagy amennyiben ez nem lehetséges, csökkenthető legyen,
- biztosítva legyen a belső piac működése,
- ne legyenek kereskedelmi akadályok a közösségen belül, valamint
- ne torzuljon és ne korlátozódjon a gazdasági verseny.
Alapvető követelményként említi és szabályozza a direktíva a hulladék keletkezésének megelőzését olyan módon, hogy nemcsak a jelen irányelvben meghatározott módokon valósíthatják meg a tagállamok ezt a célkitűzést, hanem olyan nemzeti programokkal is, amelyeket a gazdasági szereplőkkel való konzultáció alapján fogadnak el és amelyeknek további célja, hogy egybegyűjtsék és hasznosítsák az ilyen irányú kezdeményezéseket. A fenntartható növekedés megvalósításával áll összhangban a csomagolás összmennyiségének csökkentésére vonatkozó igény.
Az irányelv megalkotásakor elsődleges célként került megfogalmazásra a megelőzés és kiegészítő alapelvekként szabályozták a
- csomagolás újrafelhasználását,
- csomagolás visszaforgatását,
- csomagolás újrahasznosítását, valamint
- az ártalmatlanítás csökkentését.
A fenti eljárások megvalósításához tudományos és technológiai fejlődésre, fejlesztésre van szükség és addig, amíg ez az egyes tagállamokban nem valósul meg, vagy nem éri el a megfelelő színvonalat, addig az újrafelhasználást és visszaforgatást kell preferálni. Az újrahasznosítás és visszaforgatás tekintetében kitűzött célokat úgy kell meghatározni, hogy a szabályok legyenek tekintettel a tagállamok eltérő helyzetére és hogy a kereskedelem számára ne jelentsenek akadályt, valamint ne torzítsák a gazdasági versenyt.
A fent meghatározott célok megvalósítása és a szükséges technológia bevezetése nem történhet meg egyik napról a másikra. Ezért szükség van közép- és hosszútávú határidők kitűzésére, valamint arra, hogy a feladatok végrehajtását az Európa Parlament és a Tanács a bizottság jelentései alapján folyamatosan megvizsgálja, és összegyűjtse az ennek során szerzett tapasztalatokat is.
A jelen irányelv arra is lehetőséget biztosít a tagállamoknak, hogy az abban foglaltakon túlmenően is feltételeket és követelményeket állapítsanak meg a nemzeti jogalkotásuk keretében azzal a kitétellel, hogy ez nem eredményezheti azt, hogy más tagállamok ne tudjanak eleget tenni az irányelvben foglaltaknak. Ennek érdekében az ilyen irányú nemzeti intézkedéseket megfelelő ellenőrzést követően a Bizottságnak meg kell erősítenie.
A tagállamok másik, ezen irányelvben biztosított lehetősége, hogy alacsonyabb szintű célkitűzéseket állapítsanak meg például azért, mert még nem képesek az összes célkitűzést megvalósítani forráshiány, vagy a felkészülésre megadott határidő rövidsége miatt. Amennyiben egy tagállam él az utóbb felvázolt lehetőséggel, ebben az esetben vállalnia kell, hogy az általános határidőn belül megvalósítja az általa vállalt minimális, majd egy későbbi határidőig az általános célkitűzéseket is.
Közösségi szinten kell gondoskodni a csomagolás közösségi jelölésének, a csomagolás összetételének és "újrafelhasználható és visszanyerhető (ideértve visszaforgatható) jellegére vonatkozó lényeges követelményeknek" 1 a kialakításáról.
Csökkenteni kell a káros fémek és más anyagok csomagolásban való részvételét, az ártalmas nehézfémek felhasználását. Ez utóbbiak koncentrációs szintjét az irányelv 11. cikkelye szabályozza. Mivel ezek a fémek egyben veszélyes hulladéknak is minősülhetnek, az irányelv előírja a veszélyességük szerinti szétválogatást és azt, hogy összegyűjtésükre és feldolgozásukra csak ezután kerüljön sor.
Az irányelv megalkotásakor a tagállamok képviselőit az a szándék vezette, hogy az terjedjen ki a forgalomba hozott csomagolás minden típusára és minden csomagolási hulladékra. Ennek megfelelően az irányelv hatálya kiterjed "minden a közösségben forgalomba hozott csomagolóanyagra, valamint minden csomagolási hulladékra, függetlenül attól, hogy azt ipari, kereskedelmi, hivatali, üzleti, szolgáltatási, háztartási vagy bármilyen más szinten használják fel vagy dobják el, tekintet nélkül a felhasznált anyagra." 2 Az irányelv hatálya nem visszamenőleges, ebből következően a rendelkezései nem vonatkoznak azokra a csomagolóanyagokra, amelyeket a hatályba lépés előtt gyártottak és megfelelnek a fennálló nemzeti törvényeknek. Ez a lehetőség a tagállamok számára csak a direktíva hatályba lépését követő 5 éven belül áll fenn.
Az irányelv 25 cikkelyt, 3 mellékletet és 4 táblázatot tartalmaz.
A továbbiakban azokat az alapvető fogalmakat határozza meg, amelyek az irányelv értelmezéséhez és megértéséhez szükségesek, így például, hogy mit jelent a
- csomagolás: "minden olyan, bármilyen jellegű anyagból készült terméket jelent, amelyet áruk tárolására, megóvására, mozgatására, szállítására és kínálására használnak, a nyersanyagoktól a feldolgozott árukig, a termelőtől a felhasználóig vagy a fogyasztóig. Az ugyanilyen célra használt, »vissza nem váltható« dolgokat ugyancsak csomagolásnak kell tekinteni." 3
A csomagolás a következőkből állhat:
- értékesítési vagy elsődleges csomagolás,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
