Az Európai Unió szabályozási tárgykörei közül kiemelkedik fontosságával a versenyjog. Nyilvánvalóan szükséges a közös piac működéséhez az egységes versenyfeltételek megteremtése, a torzulások kiküszöbölése. A piaci verseny közös játékszabályainak megalkotása ellentmondásos folyamatnak mondható. Az uniós versenypolitika alappillérét az a közgazdasági elmélet alkotja, mely szerint a fogyasztói jólét akkor maximális, ha a piacon tökéletes verseny van. A tökéletes verseny az elosztásban és a termelésben egyaránt biztosítja a hatékonyságot, melynek értelmében a piac a fogyasztói igényeknek megfelelően mozog és a termelői árak követik ezen igényeket. Az elmélet ezzel ellentétbe állítja a monopóliumot, mely visszaél domináns helyzetével, és extraprofitot realizál, így sem az allokációban sem a termelésben nem alakul ki hatékonyság. A gyakorlatban nem jellemző egyik szélsőséges eset sem, de az elmélet elvezet a versenypolitika központi kérdéséhez: a tiszta verseny meghatározásához. Egy vagy több vállalat által a piacra gyakorolt hatás vagy kontroll megállapításánál ugyanis döntő fontosságú a verseny torzulásának mértéke.[1]
A közösségi versenyjog a piac rendellenes működésével, valamint a versenyfolyamatokat érintő problémákkal foglalkozik, amelyeket valamilyen beavatkozással lehet kiküszöbölni vagy javítani, így a versenyjog lényegében a piaci folyamatokba történő adminisztratív beavatkozást szabályozza. A versenyjog legfontosabb területei közé tartozik a monopólium, a kartell, a fúziókontroll, a tisztességtelen verseny, az állami támogatások, illetve - nem kizárólag a hatékonyságot véve alapul - a fogyasztóvédelem, a piaci résztvevők gazdasági szabadságának védelme, a kis-és közép-vállalkozások támogatása is. Az alapvető versenyjogi előírásokat az EKSZ tartalmazza, mely a közös piac megteremtése érdekében egy olyan szabályozó rendszer intézményesítését támogatja, amely a közös piac területén folyó szabad versenyt megóvja a torzítástól. A EKSZ fő célja a piaci integráció, melyet egyrészt egységes versenyfeltételek kialakításával, másrészt negatív szabályozással kíván megvalósítani. A közös piac működését biztosító versenyjog tehát szoros kapcsolatban áll számos más közösségi politikával.
A közösségi versenyjogi szabályozás jellegét tekintve alapvetően két részre osztható: egyik része a piaci magatartás szabályozásával foglalkozik, a másik része pedig a piaci struktúra ellenőrzését célzó szervezeti összefonódások ellenőrzésére irányul.[2]
A Bizottság XXVI. számú jelentése[3] fogalmazza meg, hogy a versenypolitika egyrészt önálló uniós politika, másrészt a többi közösségi politikát összekapcsoló eszköz, melynek segítségével együttesen megvalósíthatóak az uniós célkitűzések. A jelentés rávilágít a munkaerő-politika és a közösségi versenypolitika közötti összefüggésre, amely beleillik a Közösség által hangoztatott társadalmi igazságosság elvébe. Ez az elv jelenik meg a fogyasztóvédelmi politikával kapcsolatban, ahol a közösségi szabályozás a versenyelőnyökből ill. megállapodásokból származó hasznot a fogyasztók és a termelők között kívánja megosztani. A versenyjognak a Bizottság véleménye értelmében környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell vennie, de a gyakorlatban erősebbnek bizonyulnak a versenyjog tilalmai (például fúziók esetén). A fentiekből már érzékelhető, mennyire bonyolult részét képezi a versenyjog a közösségi szabályozásnak, ezáltal alkal-
- 415/416 -
mazásakor figyelmet kell fordítani a politikák összefüggéseire.
Magyarország uniós felkészülésében kiemelkedő szerepet kell szánni az acquis communautaire versenyjogi szabályai átvételének és tanulmányozásának. Noha az ország még nem tagja az Uniónak, de csatlakozás esetén már érvényes lesz hazánkban is az acquis. A joganyag terjedelme miatt, időben el kell kezdeni az alkalmazkodást országos, önkormányzati és vállalati szinten egyaránt. Az állami szintű felkészülés már évek óta elkezdődött, a magyar jogszabályok jelentős része már megfelel az uniós előírásoknak. Magyarország uniós csatlakozásának egyik feltétele, hogy a magyar és a közösségi joganyag összhangba kerüljön egymással. A joganyag közelítése azonban nemcsak országos szinten jelent kihívást a csatlakozni kívánó országoknak, az önkormányzati jogszabályok átvizsgálása elengedhetetlen részét képezi a felkészülésnek. A jogharmonizáció során áttekintésre kell kerülnie az önkormányzati joganyagnak is, ugyanis az önkormányzatok elemi érdeke, hogy csatlakozzanak a jogközelítési folyamatához, mivel bármely, a közösségi joganyaggal ellentétes rendelet az uniós csatlakozás után a tagállam által elkövetett szabálysértésnek számít. Ugyanakkor ma Magyarországon egyedül a Fővárosi Önkormányzat kezdett hozzá időben az átvilágításhoz,[4] a többi önkormányzat csak 2003. elején látott neki ennek a feladatnak.
A versenypolitika szabályai az önkormányzatokra egyrészt, mint hatósági jellegű feladatok végzőjére, másrészt mint tényleges közszolgáltatási feladatok ellátójára vonatkoznak. Az önkormányzat saját gazdasági társaságai révén látja el a közszolgáltatási feladatokat, amely megfelel az uniós előírásoknak. Ebben az esetben azonban kettős célt kell szem előtt tartania: a fogyasztók széles rétegeinek érdekeit, valamint tulajdonosként a haszonmaximalizálást (a veszteség elkerülését).
Jelen cikk a közösségi versenyjogi előírások önkormányzati vonatkozásainak bemutatására törekszik az adott keretek között.
A közösségi versenyjog két fő szabályozási területe a vállalkozásra és az államra vonatkozik. Tekintettel arra, hogy az önkormányzat, mint közigazgatási szerv, kvázi állami szereplőként jelenik meg, az önkormányzatok vonatkozásában alapvetően az utóbbi kategóriába tartozó szabályok a jelentősek. Azonban, mint számos gazdasági társaság tulajdonosa, fontos a vállalatok versenyjogi szabályozásának ismerete is. Az erre vonatkozó alapvető szabályokat az EKSZ VI. fejezetének rendelkezései tartalmazzák,[5] amelyek az állami, önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságokra egyaránt vonatkoznak.
Az EKSZ nem adja meg a vállalkozás fogalmának pontos meghatározását. A versenyjogi hatóságok gyakorlatában a vállalkozás fogalmának kiterjesztő értelmezése terjedt el. Bármely olyan entitás, amely kereskedelmi tevékenységgel foglalkozik, a szakasz hatálya alá tartozik. Ez magában foglalja a magánvállalkozókat, a gazdasági társaságokat, így az állami, önkormányzati tulajdonban lévő társaságokat is. Egy közigazgatási szerv tulajdonában lévő vállalkozás "közüzemnek" minősül, ha közfeladatot lát el, és nem minősül annak, ha mint kereskedelmi szereplő lép fel. Így például a főváros vonatkozásában közüzemnek minősül a BKV. Rt., amely azonban a versenyjog területén speciális helyzetben van, révén, hogy a közlekedés területén lát el feladatokat, amelyek vonatkozásában külön szabályozás érvényesül. Bizonyos esetekben természetesen az EKSZ versenyjogi előírásainak szigora alól vannak kivételek, erre azonban most nem térünk ki, hiszen vizsgálódásunk célkeresztjében továbbra is az önkormányzatok, illetve az általuk nyújtott támogatások helyezkednek el.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
