A nemzetközi adásvételről szóló Bécsi Konvenciónak (a továbbiakban: Konvenció), amelyet nálunk az 1987. évi 20. tvr. hirdetett ki, hazai irodalma lassan gyarapszik. Átfogóan tárgyalja ezeket Sándor Tamás monográfiája, valamint Vékás Lajos "majdnem" monográfiája, a Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga c. tankönyvben. A Konvenció egyes részletkérdéseivel foglalkozó egyéb tanulmányok mellett pedig alakul a magyar joggyakorlat is, amelyből a MALÉV perben hozott ítéleteknek volt különösen nagy visszhangja a külföldi irodalomban.
Mindez azonban még tört részét sem teszi ki annak a bő termésnek, amit a német szakirodalom felmutat, s akkor még nem is említettük a Konvenció alapján a német bíróságok által hozott ítéleteket, amelyek száma ma már meghaladja a kétszázat. (Persze az angol, francia, spanyol nyelvű irodalomból is bőségesen lehetne meríteni, mindenesetre a joggyakorlat statisztikája - beleértve az USA-t is - nem mutat ilyen számokat.)
A német szakirodalomban is kiemelkedő helyet foglal el a Hamburgi Egyetem professzora Ulrich Maanus: Wiener UN Kaufrecht c. kommentárja, amelynek második kiadása 1999 végén jelent meg. Külön figyelmet érdemel, hogy a kommentár a híres Staudinger BGB Kommentar sorozat keretében látott napvilágot, amely utóbbi átfogja a polgári jog egészét. Ez a monumentális kommentársorozat, méreteivel (jelenleg 70 kötet a hatályos polgári jogról) még a német vagy amerikai irodalom gazdagságát ismerő olvasót is meghökkenti. Ezen felül nem is áll egyedül, valamivel de nem sokkal kevesebb kötettel követi azt a Soergel BGB Kommentar és a Münchner BGB Kommentar. A nemzetközi adásvételről szóló kötetnek egy ilyen sorozatban való megjelentetése azzal az előnnyel jár, hogy mindenki aki ezzel a hatalmas sorozattal kapcsolatba kerül, legalábbis tudomást szerez a Magnus-féle kötetről, amely a Konvenciónak a német polgári jogba való integrálását mutatja be.
Szomorú dolog volna, ha feledésbe merülne, hogy a Bécsi Konvenciót létrehozó Diplomáciai Konferencia Eörsi Gyula vezetése, elnöklete alatt folyt hat héten keresztül, amit érdekes módon külföldön többet emlegetnek, mint nálunk. Maga a Konvenció napjainkig a legjelentősebb olyan nemzetközi egyezmény, amely a polgári jog egy bizonyos, nem lényegtelen területén megvalósította a jogegységesítést. Hiszen a rómaiak óta az adásvétel valamennyi jogrendszerben központi jelentőségű szerződéstípus. A Konvenció ma 56 ország vonatkozásában hatályos, az EU vezető tagállamai közül egyedül Nagy-Britannia nem tagja, de tagja az USA, Oroszország, s hazánk valamennyi szomszédja.
A konvenció előnyei és hátrányai két évtized tapasztalatai alapján a következők:
Előnyök:
- minden olyan esetben, amikor az adásvétel egységesített szabályai irányadóak, az azonos tényállásokat azonos jogi normák alapján kell elbírálni,
- az esetek legnagyobb részében szükségtelenné válik a nemzetközi magánjog bonyolult és sokszor jogbizonytalansággal járó kollíziós szabályainak vizsgálata, alkalmazása,
- a külföldi jog alkalmazása (amelynek feltárása általában körülményes, idő- és költségigényes és nem ritkán tévesen történik) általában szükségtelenné válik,
- az egységesített jog alkalmazása feleslegessé teszi a "legkedvezőbb jog" szerinti bíróság keresését (fórum shopping), minthogy a joghatóságnak, illetékességnek az eredmény szempontjából nincs vagy alig van jelentősége,
- a Bécsi Konvenciónak, a vonatkozó szakirodalomnak, joggyakorlatnak a tagországok saját nyelvén való hozzáférhetősége jogbiztonságot teremt, ami mind a szerződéskötési tárgyalásokat, mind a jogvitáknak perenkívüli vagy perbeli rendezését megkönnyíti,
- a külkereskedelmet folytató vállalatok számára a szerződéskötés egyszerűbbé válik,
- az adásvétel egységesített joga erősíti a versenybeli egyenlőséget, hiszen nemzetközileg egységes keretfeltételeket teremt.
Hátrányok:
- a jogforrások száma eggyel növekszik, így némileg nehezebb az áttekinthetőség,
- az egységesített vételi jog számos elhatárolási problémát vet fel,
- nincs biztosítva az egységes jogértelmezés,
- a belföldi és külföldi tényállású szerződésekre másmás jog alkalmazandó,
- az egységesített vételi jog a legkisebb közös nevezőre redukált kompromisszum eredménye,
- az egységesített vételi jog reformja nehezebb, mint a nemzeti jogé.
Úgy hiszem felesleges hangsúlyozni, hogy az előnyök vannak túlsúlyban. Ezt a tapasztalat is mutatja, hiszen a Konvenció alapvetően fakultatív: annak alkalmazását minden egyes szerződésben ki lehet zárni. Ezzel a lehetőséggel azonban a szerződő partnerek mégis ritkán élnek.
Éppen ezért magam is sajnálatosnak tartom, hogy a Konvenció "klubjában" bennünket a sereghajtók közé sorolnak: a szerződés írásbeli alakjával kapcsolatos és a Magyar Népköztársaság 1980-ban (a Szovjetunióval és néhány más országgal együtt bejelentett és) a Konvenció 12 cikke alapján tett fenntartással az írásbeli szerződési formakényszerét magyar-külföldi viszonylatban kimondotta. Minthogy - Ukrajnát kivéve - valamennyi szomszédunk túltette már magát ezen, ideje volna, hogy a Magyar Köztársaság is lépjen ebben a kérdésben, s javítsa országunk imázsát.
A Konvenció hatálya csak olyan szerződésekre terjed ki, amelyekben külföldi elem is van. Ez oly módon jut kifejezésre, hogy a vevő, valamint az eladó telephelye különböző államokban van. Kiegészíti ezt a feltételt, hogy ezeknek az államoknak vagy a Konvenció tagjainak kell lenniük, vagy ezek egyikével jogilag releváns kapcsolatnak kell fennállnia (1. cikk 1. bekezdés),
A Konvenció alkalmazási köre nem terjed ki a fogyasztói szerződésekre, nevezetesen amikor az árut személyes szükségletekre vásárolják [2. cikk, a) pont].
A Konvenció egészének vagy egyes rendelkezéseinek alkalmazása vonatkozásában az akarati autonómia elve szinte korlátlanul érvényesül, ugyanakkor a felek szokásainak, amelyeket egymás között kialakítottak, valamint a nemzetközi kereskedelemben széles körben ismert szokásoknak elsőbbsége van a Konvenció rendelkezéseivel szemben.
A Konvenció nem rendezi a nemzetközi adásvétellel kapcsolatos valamennyi kérdést, hanem csak a szerződéskötést, valamint a szerződésen alapuló jogokat és kötelezettségeket. A nemzeti jogoknak, különösen azoknak a szerződés érvényességével kapcsolatos rendelkezései, továbbra is irányadóak a nemzetközi adásvételre is, az olyan kérdések vonatkozásában, amelyeket a Konvenció nem rendez, a nemzetközi magánjog kollíziós szabályai alapján kell az alkalmazandó jogot megállapítani.
A Konvenciónak a szerződéskötésről szóló fejezete a szerződéskötés hagyományos modelljéből indul ki, miszerint a kellően meghatározott ajánlatnak feltétel nélküli elfogadása szerződést hoz létre, de
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
