Parti Katalin: "Kriminális" hírszelekció az online és a print médiában II. rész1 (IJ, 2014/1. (57.), 44-49. o.)

Kutatásomban a bűnügyi hírek médiareprezentációjának jellemzését tűztem ki célul, az online és a print médiában. Ennek keretében egyfelől feltérképezem a bűnügyi hír kiválasztásának online és a print sajtóban azonosítható szelekciós szempontjait, másfelől pedig egy kiválasztott bűnügyi hír, a "Bándy Kata gyilkosság" végigkövetésével bemutatom a kétfajta médium ábrázolási, műfaji, hangvételi, hitelességi és egyéb sajátosságait. Az I. részben felvillantottam azokat a társadalmi diskurzusokat, amelyek az adott hírrel kapcsolatban napvilágot láttak és a hírtől független, önálló életre keltek. Vizsgáltam, hogy az online és a print média milyen módon közvetíti ezeket a diskurzusokat, bemutattam, milyen szerepet vállal az új médium az össztársadalmi problémák feldolgozásában. A bűnügyi hír apropóján megvilágítottam a kétfajta médium előnyeit és hátrányait, és bizonyítottam az online sajtó erősségeit, amelyek versenypozícióba emelik a hagyományos sajtó mellé.

A kutatás módszere kettős: egyfelől a médiamunkásokkal felvett félig strukturált interjúk alapján keresem a választ arra a kérdésre, hogy melyek a hír kiválasztásának szempontjai, azaz: mitől ’hír’ a hír az egyik, és a másik típusú sajtóban. Az újságírók által tett kijelentéseket, meglátásokat ugyanakkor ütköztetem az általam szabadon kiválasztott, aktuális bűnügyi hír, a 2012 nyarán kirobbant "Bándy Kata ügy" adatainak kvantitatív módú kiértékelésével.

Az információ megbízhatósága

A hír forrását illetően offline2 és online forrásokat különböztettem meg.3 Mind az online, mind pedig a print felület forrásai között legnagyobb arányban a saját újságíró, saját tudósító szerepel (együttesen 75,2%). A második leggyakoribb értesülési forrás az egyéb sajtótermék (47,5%), érdekes módon azonban a hivatalos rendőrségi hírportál, a Police.hu közleményeit csak kevés cikk jelölte meg forrásaként (1,7%) - ezen belül is főleg a nyomtatott sajtó, míg az MTI.hu hivatalos híreit főként az online sajtó használta. A kvantitatív vizsgálat tehát a vizsgált bűnüggyel kapcsolatban ellentmond az újságírók által az interjúkban közölt megállapításoknak, amelyek szerint az online sajtó a személyes források helyett a hivatalos online portálokat preferálja. Ennek oka lehet, hogy a vizsgált esemény bűnügy volt, és ilyenként főleg olyan típusú információból állt össze, amelyet az adott lap munkatársa - egy fotós kíséretében - maga is meg tudott szerezni, pl. kiszállt a helyszínre és ott megkérdezte a lakókat, részt vett a nyomozó hatóság által tartott sajtótájékoztatón, tudósított a bírósági tárgyalásról. A bűnügy tehát kedvezőbb lehetőséget kínál az első kézből származó - és így megbízhatóbb - információ beszerzésére.

Az adatok szerint más sajtótermékekre az online hírportálok nagyobb arányban hagyatkoztak (online: 60,0%; print: 25,3%).4 Mind az online, mind pedig a print sajtó előszeretettel használta a tabloidot mint forrást, megbízhatónak ítélve annak értesüléseit. Az online sajtó szívesen használta ezen kívül még az online közösségi oldalakat, a különböző televízió- és rádiócsatornákat értesüléseihez. (1. ábra)

Míg tehát az online sajtónál erőteljesebben jelenik meg a más sajtótermékektől átvett hír, addig a print sajtóban megfigyelhető a saját források kissé markánsabb jelenléte. A saját források között megjelenik az elkövető szűk családja, pl. anyja, barátai. Míg azonban a saját forrás előnye az első kézből származó, ’biztos’ információ, hátránya lehet a részrehajló, előítéletes felhangokkal tarkított szöveg.

Az online sajtó egyes cikkek forrásaként kifejezetten az online közösségeket jelölte meg. A vezető online közösségi oldalon már az áldozat eltűnését követő napon megjelent a hír, amely néhány órán belül vezető hírré vált.5 A Bándy-tragédia sokkal többeket megmozgatott, mintha ’csak’ a hagyományos, nyomtatott sajtóorgánumokban, utólag, a gyilkosság kiderülése után jelentek volna meg róla hírek. Jó példa arra, hogyan hozza közelebb, és teszi közüggyé az egyedi, elszigetelt eseteket az online média - előzetesen a közösségi portál, majd pedig az online sajtó is.

A hír megbízhatóságának értékeléséhez a források mellett a közlő személyét is felhasználtam. A hír közlőjének azt a hivatalos vagy magánszemélyt, valamint azt az online vagy offline médiumot tekintettem, aki/amely a cikk alapjául szolgáló információt szolgáltatta. A hatóság (rendőrség, ügyészség, bíróság), a politikus, az állampolgár (pl. tanú, bejelentő, az áldozat hozzátartozója, az elkövető szomszédja) az online és a print sajtó cikkeinél egyaránt

- 44/45 -

megjelenik közlőként. Emellett az online hírportálok - főként a kezdeti információínség idején - előszeretettel használták az online közösségi média, pl. a Facebook, a Twitter vagy a Tumbrl felületét a friss hírek szerzésére, illetve a meglévők megerősítésére is. (2. ábra)

A Hír24 például kifejezetten a Facebook-ról szerzi be a feltételezett elkövető elfogásáról szóló első hírt, még azelőtt, hogy azt a rendőrség hivatalosan közölte volna: "’Megvan a tettes’ - olvasható Kata egyik hozzátartozójának oldalán [Facebook profil hiperlinkelve; a Szerző]. Úgy tudni, a hölgy Kata édesanyja. A bejegyzés 22.46-kor került ki a közösségi oldalra. Közben a lány egyik emlékoldalán is elkezdett terjedni a hír, kommentáradat indult, mindenki találgatásba kezdett. Kerestük a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjét, valóban elfogták-e a lány gyilkosát. Zsobrák Péter nem erősítette meg az információt."6 Az online közösségi oldalakon terjedő hírek ugyan biztosítják az azonnali közlést, azonban nem megalapozottak, lehetséges, hogy pletykák képezik az alapjukat.

Az online hírportálok az online közösségi portálokon kívül, az ’utcán’ is szívesebben fordultak a nem hivatalos, személyesebb közlési felületekhez, amilyen az áldozat hozzátartozói, barátai, vagy az elkövető szomszédai, volt barátnője, vagy a szemtanúk. Érdekes módon politikus is többször jelenik meg a hír közlőjeként az online hírcsatornán, míg a print média a hivatalos szervekkel - ügyészség, bíróság - való kapcsolattartásban erősebb - leszámítva a rendőrség sajtószóvivőjét, akitől arányában több online hír származott.

Az "egyéb kategóriában", a közlők között a gyanúsított ügyvédje döntő szerepet kap, ő a hír közlője akkor, amikor a hatóságok semmiféle információt nem adnak az ügyről. Az online média inkább támaszkodik az igazságszolgáltatáson kívüli, más hatóságok, mint az ügyvéd vagy a polgármester, alpolgármester, kisebbségi önkormányzati képviselők közléseire, míg a print sajtó arányában többször nyilatkoztatja a tudomány (kriminológus, szociológus, egyéb társadalomkutató), a kultúra képviselőit (színigazgató, építész), valamint többször hív tudományos cikket segítségül az események magyarázatához. (3. ábra) Az online médiában megjelenik a közszereplő is, aki ’médiacelebként’ referál az eseményekre, pl. elítéli a roma-ellenességet, az elkövetőt stb.