A versenyszabályok alkalmazása a legtöbb, ha nem egyenesen mindegyik, tagállamban évtizedeken keresztül lényegében közigazgatási jellegű volt: a jogérvényesítést az Európai Bizottság és a tagállamok erre felhatalmazott hatóságai vállalták magukra. Ezek a hatóságok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy közigazgatási bírságot szabjanak ki, magatartástól eltiltsanak, és amennyiben erre lehetőségük volt, szerkezeti jogorvoslatokat (structural remedies) fogadjanak el. Az állítólagos jogsértéssel hátrányosan érintett magánfelek szerepe általában arra korlátozódik, hogy a közigazgatási eljárásban panaszosként fellépnek. Még a követő perek indítása is ritka volt; ezek azok a perek, amelyekben kártérítést követelnek azt követően, hogy a hatóság az adott magatartást versenyellenesnek nyilvánította. A versenyszabályok ritkán képezték valamely polgári per fő kérdését, habár azokat a bíróságok előtt védekezésként alkalmazták.
Az EU - és a nemzeti - versenyszabályok bírói alkalmazása Európában valószínűleg a Monti biztos által kezdeményezett és Kroes biztos által lelkesen folytatott versenyjogi "modernizáció" egyik kulcskérdésének tekinthető. Amikor a Bizottság a modernizációs folyamat megindítása mellett döntött, a versenyjog magánjogi érvényesítése Európában a "teljes alulfejlettség" állapotában volt. 2004-ben az Európai Bizottság készített egy Tanulmányt a kártérítési követelések feltételeiről az EK versenyszabályok megsértése esetén, és megpróbálta azonosítani azokat az akadályokat, amelyek a sikeres kártérítési perek útját állják a tagállamokban. 2005-ben közzétett egy Zöld Könyvet megpróbálva "azonosít[ani] a kártérítési igények hatékonyabb kezelésének főbb akadályait, valamint, hogy a kártérítési keresetek kezelésének javítására irányulóan lehetséges észrevételeket és intézkedéseket határozzon meg, mind a következményi keresetek (…), mind az önálló (…) keresetek tekintetében." 2008-ban a Bizottság közzétette a Fehér Könyvet az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről, amely számos szakpolitikai döntés és konkrét intézkedés meghozatalát javasolta a hatásos jogorvoslati mechanizmusok biztosítása érdekében. Legutóbb az Európai Parlament fogadott el egy, a Bizottság Fehér Könyvében található javaslatokat támogató határozatot, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy el kell kerülni a rendszerrel való visszaélést, mint amilyenek más jogrendszerekben, így különösen az Egyesült Államokban, felmerültek.
A versenyszabályok bírói alkalmazásának megerősítésére vonatkozó egyhangú európai törekvés, és az ez idáig ezen cél érdekében megfogalmazott javaslatok ellenére általánosan elfogadott, hogy a nemzeti bíróságok előtt viszonylag kevés magánjogi jogérvényesítésre irányuló per indul.
Ezért döntött úgy a FIDE, hogy ezt a kérdést még egyszer[2] témává teszi. Ez alkalommal a tagállamokban a magánjogi jogérvényesítést nehézkessé tevő eljárási akadályokra mutatunk rá. A különböző tapasztalatok összehasonlításával a FIDE remélhetőleg képes lesz olyan intézkedéseket javasolni, amelyek segíthetik a magánjogi perek életképességét, és amelyek célja teljes jogorvoslat biztosítása versenyjogsértések esetén.
Végül az egyértelműség kedvéért definiálunk néhány, a kérdőívben használt kifejezést:
- a "bírói alkalmazás" (judicial application) és a versenyjog "magánjogi jogérvényesítése" (private enforcement) kifejezéseket szinonimaként használjuk, ezek olyan perekre utalnak, amelyekben magánfelek, a versenyszabályok alapján, polgári jogi követeléseket vagy ellenköveteléseket érvényesítenek.
- Az aktív érvényesítés (litigation à titre principal) olyan ügyekre utal, ahol a versenyjogot valamely fél, általában a felperes, követelésének jogalapjaként hívja fel. Passzív érvényesítés (litigation à titre d’incident) akkor merül fel, amikor az alperes a versenyszabályokat a polgári perben védekezésként használja.**
- Az "önálló" perekben a versenyszabályok bírói alkalmazására anélkül kerül sor, hogy ezt megelőzően a (közigazgatási) versenyhatóság határozatot hozott volna. "Követő" perre azt követően kerül sor, hogy a hatóság egy meghatározott versenyellenes cselekményt elmarasztaló határozatot hozott.
1. Érvényesítették-e az Ön országában a versenyjogot magánjogi úton az 1/2003 rendelet hatályba lépése előtt?
A versenyjog magánjogi érvényesítésére elvileg mindig is lehetőség volt (NB az EU versenyjog Magyarországon 2004. május 1-jétől alkalmazandó), ugyanakkor nem született olyan jogerős ítélet, amely versenyjogsértés alapján kártérítést ítélt volna meg; ennek ellenére, a vállalkozások közötti jogvitákban, bíróságon kívül, felmerültek kártérítési igények.
Habár ezen a területen nem születtek jogerős ítéletek, jelenleg négy ügyben van folyamatban kártérítési per. Ezek mindegyike építőipari közbeszerzési kartellel kapcsolatos.
A versenyjog védekezésként történő alkalmazása is nagyon ritka volt.
2. Amennyiben igen, a vita főkérdéseként (aktív érvényesítés) vagy csupán járulékos kérdésként (passzív érvényesítés) alkalmazták a versenyjogot?
Nem alkalmazandó.
3. Volt-e lehetőség önálló perek indítására, illetve azok gyakoriak voltak-e? Volt-e lehetőség követő perek indítására, illetve azok gyakoriak voltak-e?
2004. május 1-jéig egyáltalán nem volt lehetőség önálló perek indítására: a magyar versenytörvény (a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, a továbbiakban: Tpvt.) akkor hatályban lévő rendelkezéseit a Legfelsőbb Bíróság úgy értelmezte, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) kizárólagos hatáskörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy egy adott magatartás sérti-e a Tpvt.-t vagy sem.[3] Önálló perek esetén a bíróságok felfüggesztették vagy megszüntették az eljárást. A Polgári perrendtartás (a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, a továbbiakban: Pp.) 152. § (1) bekezdést kellett alkalmazni, amely úgy rendelkezik, hogy amennyiben a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak a jogerős befejezéséig felfüggesztheti. Ha a vonatkozó eljárás még nem indult meg, a bíróság a felperes számára az eljárás megindítására határidőt tűz. Amennyiben az ügy kizárólag a GVH hatáskörébe tartozó kérdéseket érintett, a bíróságnak, hatáskör hiánya miatt, meg kellett szüntetnie eljárását. Ennek megfelelően, amennyiben az ügy csak versenyjogi kérdéseket vetett fel, a polgári eljárást megszüntették. Mivel az általam vizsgált kártérítési perek mind versenyjogi (sérti-e az adott cselekmény a versenyjogot), mind polgári jogi (követelhető-e kártérítés) kérdéseket vetnek fel, a bíróságoknak fel kellett függeszteniük az eljárást.
A fenti rendszert először az EU versenyjog vonatkozásában módosították 2004. május 1-jei hatállyal; az 1/2003 rendelet 6. cikke ugyanis felhatalmazta a nemzeti bíróságokat az EU versenyjog alkalmazására, "a nemzeti bíróságoknak jogköre van a Szerződés 101. és 102. cikkének alkalmazására.". A Tpvt. 91/H. § (1) bekezdés megerősíti, hogy az 1/2003 rendelet elsődlegességet élvez a Tpvt. rendelkezéseivel szemben. Tekintettel arra, hogy ennek a kettős rendszernek a fenntartása az EU és a magyar versenyjog vonatkozásában ésszerűtlen volt, 2005-ben beillesztették a Tpvt.-be az új 88/A. §-t, amely tulajdonképpen felhatalmazza a bíróságokat arra, hogy önálló perekben ítéletet hozzanak: "a Gazdasági Versenyhivatalnak (…) a közérdek érvényesítésére irányuló hatásköre nem zárja ki az e törvény III-V. Fejezetében foglalt rendelkezések [üzleti döntések tisztességtelen befolyásolása, kartelljog, erőfölénnyel való visszaélés] megsértésére alapított (…) polgári jogi igények közvetlen bíróság előtti érvényesítését."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
