A magyar kormányzat náci Németországgal történő kollaborálása alatt a zsidó vagyon tömeges elkobzása végrehajtásának részeként került sor az ún. Herzog-gyűjtemény elkobzására is, ami Európa egyik legnagyobb és legszebb magángyűjteménye volt. A túlélő leszármazottak peres eljárások keretében próbálták visszaszerezni a Magyar Államtól a tulajdonukat képező, mintegy 44 darabból álló műkincsgyűjteményt. Ezen folyamatban 2016-ban született azon amerikai bírósági döntés, melyben az amerikai bíróság joghatóságát állapította meg a Magyar Állammal szemben indított perben[1].
Báró Herzog Mór Lipót szenvedélyes zsidó műgyűjtő volt a II. világháború előtti Magyarországon, akinek a több mint kétezer darabos magángyűjteményébe El Greco, Diego Velázquez, Pierre-Auguste Renoir és Claude Monet alkotások is tartoztak. Az 1934-ben bekövetkezett halálát követően házastársa, majd az ő röviddel ezt követő halála folytán gyerekeik (Erzsébet, István és András) örökölték a gyűjteményt.
A II. világháborúban Magyarország a tengelyhatalmakhoz csatlakozott, kiszolgálva a Harmadik Birodalom igényeit. Adolf Hitler 1944 márciusában csapatokat küldött Magyarországra, melynek során a megszálló seregek élén Adolf Eichmann SS tiszt bevonult az országba, főhadiszállását a Budai Várban helyezte el.
Ez alatt az idő alatt a magyar zsidókra az antiszemita zsidó-törvények vonatkoztak, melyekkel a magyar szociális és gazdasági életből akarták őket kiszorítani, s melyek alapján német koncentrációs táborokba deportálták őket. A magyar zsidók elnyomásában a magyar kormányzat együttműködve az állami rendőrséggel jóváhagyta, teljes mértékben támogatta és végre is hajtotta a magyar zsidóság tömeges kirablását. Adott összegen felül nyilvántartásba vették a zsidó tulajdont képező ingatlanokat és egyéb értéktárgyakat, leltárt készítettek majd foganatosították az elkobzást. A zsidó műkincsek részleges megtartására és gondozására felállítottak egy külön bizottságot, melynek be kellett jelenteni haladéktalanul a zsidók által birtokolt valamennyi műtárgyat. Ezen műkincseket központilag gyűjtötték be és a Magyar Szépművészeti Múzeum igazgatójának kezelésébe adták.
A zsidók kirablását látva a Herzog-örökösök úgy döntöttek, mentik a műkincseiket és Budafokon rejtették el az egyik gyáruk telephelyén. Azonban a magyar kormányzat és a náci kollaboránsaik megtalálták e rejtekhelyet és elkobozták a műkincseket, melyeket közvetlenül Eichmannhoz vittek, aki kiválogatta a neki tetsző, értékesebb darabokat, amiket a Gestapo főhadiszállására vitetett Németországba. A megmaradtakat átadták a Szépművészeti Múzeumnak megőrzésre.
A kollekció lefoglalását követően egy pro-Náci újságban megjelent cikkben a Magyar Szépművészeti Múzeum igazgatója elismerte, hogy a Herzog-gyűjtemény művészeti értékeit tekintve kincseket ér, mely felülmúl minden hasonló gyűjteményt az országban. Amennyiben az állam ezeket a kincseket átveszi, a Múzeum olyan gyűjteménnyel fog rendelkezni, mely a madridi gyűjteménnyel hasonlítható össze.
A vagyonuktól és megélhetésüktől megfosztott családtagok vagy elmenekültek Magyarországról vagy szembeszálltak. Herzog Erzsébet (férjezett neve: Erzsébet Weiss de Csepel) elhagyta gyermekeivel az országot. Először Portugáliába majd az USA-ba menekült, ahol 1952-ben állampolgárságot kapott.
Id. Herzog Istvánt Auschwitzba deportálták volna, azonban az utolsó pillanatban kimenekítették - a spanyol nagykövetségen talált menedéket. 1966-ban halt meg, örökségét két fiára (Péterre és Istvánra) és feleségére (Bertalanffy Máriára) hagyva.
Herzog Andrást 1942-ben munkaszolgálatra küldték, majd 1943-ban a keleti fronton halt meg. Lányai, Júlia és Angéla, Argentínába menekültek. Jelenleg Olaszországban élnek.
A II. világháborút követően a leszármazottak harcba szálltak az örökségük visszaszerzéséért. Információk alapján az állapítható meg, hogy a gyűjtemény egyes darabjai Magyarországon maradtak, mások Németországba, vagy máshova kerültek. A Magyarországon maradt mintegy 40 műtárgy jelenleg a Szépművészeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában, az Iparművészeti Múzeumban és a Műegyetemen lelhető fel.
A kommunizmus alatt, mely a ’40-es évek végén kezdődött, kevés információ volt a Herzog-gyűjteményről. A kommunizmus bukását követően Erzsébet Weiss de Csepel tárgyalásokba kezdett a magyar kormánnyal, hogy visszaszerezze a tulajdonát képező műtárgyakat, melynek eredményeként 7 műtárgyat kapott vissza. Erzsébet 1992-es halálát követően lánya, Martha Nierenberg folytatta a tárgyalásokat, aki 1999-ben a Gyűjtemény további 12 darabja vonatkozásában jogi eljárást kezdeményezett Magyarországon. A Szépművészeti Múzeum egy darabot vissza is adott a per hatására, melyben egyébiránt felperesi oldalon további családtagok - úgy mint István fia és András lányai - is bekapcsolódtak.
A túlélő többi leszármazott több módon is próbálta visszaszerezni a tulajdonukat. A felperesek végül Magyar-
- 342/343 -
országgal, három magyar múzeummal (Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum) és egy egyetemmel (Műegyetem) szemben indítottak eljárást Amerikában 2010. július 27-én. Felperesként meghatalmazással a még fiatal David de Csepel szerepel, aki a családtagokat képviseli. Keresetükben előadták, hogy a II. világháború alatt a magyar kormány velük letéti szerződést kötött, melyben vállalta, hogy az utasítása alapján az alperesi múzeumok és az egyetem az átadott gyűjteményt kezeli, birtokolja, fenntartja, és továbbra is Magyarországon kerülnek kiállításra annak darabjai. A szerződést Magyarország megszegte, amikor kérelemre nem adta vissza a műtárgyakat 2008-ban. Elsődleges kereseti kérelmükben a letéti szerződésre hivatkoztak tehát, azonban további kereseti kérelmükben szerepelt az eltulajdonítás, felelős őrzés, elszámolás, megállapítási kereseti kérelem és a jogalap nélküli gazdagodás is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen az immunitásra hivatkozott, és kérte a bíróságot, állapítsa meg a joghatósága hiányát.
Herzog-perben tehát el kellett döntenie az amerikai bíróságnak, mivel a felperesek a Magyar Államot is beperelték, hogy az amerikai bíróságnak van-e joghatósága eljárni az idegen szuverenitás ügyében?
Így elérkeztünk az állami immunitás fogalmához, mely általánosságban azt jelenti, hogy az adott állam más állam joghatósága és anyagi joga alá nem vonható. A kérdés - jelen ügyben is -, hogy kereskedelmi (polgári) ügyekben is immunitást élvez-e az állam.
Az immunitás kérdéskörében a "joghatóság" és az "állami szerv" fogalmak bírnak kulcsszereppel.
A joghatóság annyiban, amennyiben az alkalmazandó anyagi jog vonatkozásában a fő kérdés az, hogy az adott jog kizárja-e, hogy az állam más állam joghatósága előtt feleljen. Amennyiben ugyanis kizárja, akkor a kérdés nem áll fenn, mivel egyik bíróság sem fog saját állama ellen, vagy által indított perben más jogot alkalmazni, mint a fórum jogát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
