1995. szeptember hónapban Manchesterben tartotta meg kongresszusát a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (továbbiakban: SzNSz), amely , állásfoglalást adott ki a szövetkezetek identitásáról és ennek keretében meghatározta a szövetkezetek fogalmát, a szövetkezeti értékeket és a szövetkezeti alapelveket is.
Az SzNSz az 1895. évi megalakulásától kezdődően, mint a szövetkezetek nemzetközi együttműködésének letéteményese hivatott arra, hogy a szövetkezeti mozgalom alapelveit általános érvénnyel meghatározza és ezáltal biztosítsa a szövetkezeti mozgalom létjogosultságát. Több évtizedet átfogó alapelvi meghatározásokra került sor 1934-ben, 1966-ban, majd 1995-ben, figyelemmel a változó gazdasági és társadalmi folyamatokra, amely körülmények a szövetkezeti mozgalomra jelentős hatást gyakoroltak.
Magyarország kapcsolata az SzNSz-el fennáll, tagjai sorába felvételt nyertünk. Az SzNSz története során a magyar szövetkezetek jelen voltak, működésünkre jelentős hatással volt a Szövetség tevékenység, megjegyezve azt, hogy e viszony nem volt felhőtlen mert időlegesen Magyarországot kizárták tagjai sorából, az önkéntesség alapelvének megsértése miatt.
A szövetkezeteket, mint elsősorban (belső viszonyaiban) nem profitorientált szervezeteket, a magántulajdonon alapuló tőkés társaságok és a közszolgálati szféra mellett a harmadik szektorba, a szociális gazdaságba sorolják az önsegélyező szervezetekkel, az alapítványokkal, és az egyesületekkel együtt. (A szociális gazdaság meghatározása francia területről kiindulva vált elfogadottá, pontos meghatározásán azonban még viták folynak.)
A szövetkezetek a versenyszférát nem nélkülöző körülmények között tevékenykednek, amely viszonyok között kell megőrizniük pozícióikat és fenntartani működési feltételeiket, azaz állni a versenyt. Ez jelentős kihívást jelent a szövetkezetek számára (különösen a termelői, szolgáltatói, pénzügyi szférában működők esetén) és ez a környezet megteremtheti annak lehetőségét, hogy a szövetkezetek elvesztik alapvető értékeiket, hasonló működési mechanizmusokat alakítanak ki, mint a profitorientált szervezetek, tőkés társaságok.
A gazdasági körülmények változása világgazdasági szinten, makro- és mikroszinten is mérhető intézkedéseket produkált a kereskedelmi határok változásával, szabadkereskedelmi övezetek kialakításával, támogatási rendszerek változásával, pénzügyi deregulációval stb., amelyek a szövetkezetek gazdasági működési mechanizmusaira jelentős hatást gyakoroltak néhány évtized alatt. Ezen túlmenően Közép-és Kelet-Európában a szövetkezeti mozgalom jelentős hátrányokat szenvedett a szövetkezetek újraértékelése, jogi szabályozása és a támogatási rendszer során, amely megkérdőjelezte létjogosultságukat, ezzel szemben a "harmadik világ" országaiban kedvező táptalaj mutatkozott a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére és megszilárdítására.
SzNSz kongresszusának ezeket a körülményeket mérlegelve kellett meghatározni a szövetkezeti mozgásformához kapcsolódó objektív mozgatóerőket és megfogalmazásuk által alapelvi szinten kifejezésre juttatni. A gazdasági, társadalmi és politikai sokszínűség közepette kellett az SzNSz Nyilatkozatnak átfogni a különböző "táptalajon" kialakult és fejlődött szövetkezetek, szövetkezeti mozgalmak szövetkezési elveit megragadni. A Nyilatkozat tolerálja azt a sokszínűséget, amely a fogyasztási szövetkezetek, munkásszövetkezetek, hitelszövetkezetek, mezőgazdasági szövetkezetek, szolgáltató szövetkezetek (a tipizálás adekvát meghatározását mellőzve) gyökereiből kiindulva jelentkezik világszerte, különböző igényeket szolgálva, eltérő körülmények között.
Ennek figyelembevételével került sor a szövetkezeti definíció meglehetősen sablonos megfogalmazására, amely alapján nehezen határozható meg az egyesülettől való elkülönítése.
A szövetkezeti alapelvek által áthatott működési mechanizmuson keresztül ragadható meg az önsegély, a személyes közreműködés és az egy tag egy szavazat elve, amelyek érvényre juttatása alapvető ismérvei a szövetkezeti jellegnek.
Ezek az ismérvek megtalálhatók az SzNSz által megfogalmazott elvekben és a hazai elvekben is de a jogi szabályozás nem törekszik teljes körűen érvényre juttatásukra. Az önsegély megvalósításának alapvető feltétele a pénzügyi háttér biztosítása fel nem osztható vagyon létrehozásával. Az 1992. évi I. törvény, a szövetkezetekről (továbbiakban: Szvt.) és az 1992. évi II. törvény az átmeneti törvény (továbbiakban: Ámt.) megteremtette a szolidaritási alap létrehozásának jogszabályi alapját amikor kimondta, hogy a vagyonnevesítés során 10%-os mértékben az alapot létre kell hozni.
A fel nem osztható alap kötelező jellegét az Sztv. 1996. évi módosítása szüntette meg, megkérdőjelezve ezáltal az önsegély alapvető pénzügyi feltételét. Természetesen a lehetőség ennek megvalósítására rendelkezésre áll alapszabályi szinten szabályozva a kérdést, azaz a tagság döntési körébe utalva. Ugyanakkor az önsegély az egyik alapja a tagok érdekében kifejtett szövetkezeti tevékenységnek és a jövedelem újraelosztásának.
A személyes közreműködés tárgykörében, tekintettel az SzNSz később ismertetett alapelveire és az Szvt. rendelkezéseire megállapítható, hogy gazdasági és társadalmi téren valósítható meg (tag gazdasági részvétele demokratikus irányítás és ellenőrzés, oktatás) a konkrét munkavégzés vonatkozásában azonban csorbát szenved, mivel a termelő típusú szövetkezetek esetében sincs jogi alapja a szövetkezetek foglalkoztatási , másik oldalról a tag munkavégzési kötelezettségének a tagsági viszony alapján. A személyes közreműködésen természetesen nem elsődlegesen a konkrét munkavégzést értjük - és a gyakorlatban sem ez az elsődleges forrása - hanem a szövetkezet szolgáltatásainak az igénybevétele a vállalkozási jellegű jogviszonyok keretében.
Az egy tag egy szavazat ismérve alapvetően érvényesül a szövetkezeti mozgalomban rendező elvként, azzal, hogy meghatározott ágazatokban nem érvényesíthető (pl. lakásszövetkezet) és figyelembe véve azt, hogy országonként eltérő a fogadtatása, mert pl. Hollandiában ennek mellőzését kívánták, a vagyonérdekeltség-arányos döntéshozatal megteremtésével. Ez az ismérv azonban az egyik lényegi eleme a demokratikus irányításnak és ellenőrzésnek, mint az a későbbiek során bemutatásra kerül.
A magyar szövetkezeti törvény (Szvt.), amelyből a magyar szövetkezeti mozgalom táplálkozik a benne megfogalmazott szövetkezeti alapelveken keresztül, a szövetkezeti alapelveket és értékeket a törvényi szabályozás egyes rendelkezéseiből következtetve fogalmazza meg, az SzNSz által meghatározott alapokon állva. Az esetleges eltérés oka az időrendi eltéréssel indokolható és nem a gazdaságival, figyelembe véve a hazánkban lezajlott folyamatokat.
A szövetkezeti elvek a szövetkezés alapelvei, amelyeken keresztül a szövetkezetek az értékeit hivatottak a gyakorlatban megvalósítani.
"A szövetkezetek az önsegítés, demokrácia, egyenlőség, méltányosság és szolidaritás értékein épülnek fel. A szövetkezeti tagok hisznek az őszinteség, nyíltság, társadalmifelelősség és másokkal való törődés etikai értékében. " A megfogalmazott értékék második mondatát történelmi hagyományokon alapuló etikai értékéknek tekinthetjük, míg az első mondatban megfogalmazott értékek azok, amelyek valójában tükröződnek a szövetkezetek statikus és az alapelvek dinamikus fogalmában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
