Ritka, mint a fehér holló a magyar tőkepiacon a kötelező nyilvános vételi ajánlat, pedig ezen intézményt még 1998-ban a Gt. (1997) hozta be a magyar jogrendszerbe az Épt. (1996) módosítása útján. [Megjegyzendő, hogy már a Gt. (1988) is tartalmazott befolyásszerzési szabályokat, azok azonban nem csak a nyilvánosan működő, hanem a zártkörűen működő részvénytársaságban való befolyásszerzésre is vonatkoztak, továbbá csak a részvénytársaság mint befolyásszerző esetét rendezték - Gt. (1988) 323. § (2) bekezdés.]
A kötelező nyilvános vételi ajánlatok csekély számát - a magyar nyilvánosan működő részvénytársaságok alacsony számán kívül - az is indokolja, hogy egy vételi ajánlathoz, mely az adott részvénytársaság valamennyi szavazati jogot biztosító részvényére ki kell hogy terjedjen, komoly anyagi erőforrások szükségesek. Ezért egyes piaci szereplők esetenként - több-kevesebb sikerrel - megpróbálják az ajánlattételi kötelezettséget kijátszani és a befolyásszerzést láthatatlanná tenni.
A jelen cikk arra keresi a választ, hogy a kötelező nyilvános vételi ajánlat elmaradásának a Tpt. 77. §-ában foglalt szankciói mennyire hatékonyak, illetve mennyire lenne szükséges e szabályok felülvizsgálata.
Az alkalmazandó magyar jogszabályhely alapjául szolgáló, a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelv 17. cikke a nyilvános vételi ajánlatra vonatkozó előírások megsértése miatti szankciók megállapítását tagállami hatáskörbe utalja és lényegében csak azok jellegére vonatkozóan támaszt általános követelményeket: A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti intézkedések megsértésére alkalmazandó szankciókat és megteszik a szükséges lépeseket annak biztosítása érdekében, hogy azokat végrehajtsák. Az ilyen módon előírt szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek. A tagállamok legkésőbb a 21. cikk (1) bekezdésében megállapított időpontig értesítik a Bizottságot az ilyen intézkedésekről, valamint - a lehető legkorábbi időpontban - az azokban bekövetkezett minden további változásról. Magyarország vonatkozásában a szükséges szankciókat a Tpt. 77. §-a állapítja meg.
Előrebocsátandó, hogy abból következően, hogy a Tpt. 77. § speciális szankciót határoz meg a nyilvános vételi ajánlat elmaradásának következményeként, nem minősül érvénytelennek a jogellenes befolyásszerzéssel kapcsolatban létrejött részvény-átruházási szerződés, hiszen a Ptk. 200. § (2) bekezdésének első mondata szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Márpedig a Tpt. 77. §-a több más jogkövetkezményt is fűz a jogellenes tranzakció(k)hoz, azaz a Tpt.-be ütköző részvény-átruházási szerződés(ek)hez.
A Tpt. 77. § (1) bekezdése értelmében ha valaki a 68-76/D. §-ban, illetőleg a 2001. évi L. törvény 82. §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól eltérő módon szerez befolyást, a céltársaságban szavazati jogot nem gyakorolhat. A befolyást szerző a befolyásszerzésre irányadó szabályokba
14/15
ütközően, vagy e szabályok megkerülésével szerzett befolyását köteles a szerzést vagy a Felügyelet határozatának kézhezvételét követő hatvan napon belül megszüntetni.
A (2) bekezdés szerint pedig a befolyást szerző az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség teljesítéséig a céltársaságban semmilyen részvényesi jogát nem gyakorolhatja.
A Tpt. 77. §-a - mint látható - három jogkövetkezményt állapít meg arra az esetre, ha a befolyásszerzés során jogsértés történt, így például ha az arra kötelezettek a Tpt. által előírt határidőben nem teszik meg a nyilvános vételi ajánlatot. Az egyik szankció a befolyás rövid időn belül (60 nap) történő megszüntetésének kötelezettsége, a másik a szavazati jog gyakorlásának tilalma, a harmadik pedig valamennyi részvényesi jog gyakorlásának tilalma. A három jogkövetkezmény egymáshoz való viszonya mindazonáltal a jogszabály szövege alapján nem világos, és az e jogszabályhelyet beültető jogszabály (2005. évi CLXXXVI. törvény a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról) előterjesztői indokolásából sem derül ki erre vonatkozóan semmi.
Ahhoz, hogy a jogi helyzetet jobban megvilágítsuk, el kell különítenünk a jogkövetkezmények tárgyi hatályát (a szankciókkal érintett részvényhányadokat) és a jogkövetkezmények alanyi hatályát (a szankciókkal érintett személyi kört).
A Tpt. 77. § (1) bekezdésének második mondata értelmében a befolyást szerző a befolyásszerzésre irányadó szabályokba ütközően, vagy e szabályok megkerülésével szerzett befolyását köteles a szerzést vagy a Felügyelet határozatának kézhezvételét követő hatvan napon belül megszüntetni.
Nem szól a Tpt. azonban arról, hogy a részvények mekkora hányadát kell elidegeníteni: elegendő-e, ha csak a küszöbérték feletti részvényhányadon ad túl a befolyásszerző, vagy valamennyi, a befolyásszerző ügylet során szerzett részvényén túl kell adnia.
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2007. évi 427. számon közzétett eseti döntésében arra következtetésre jutott, hogy a nyilvános vételi ajánlattételre vonatkozó szabályok kijátszásával megszerzett részvények teljes körét el kell idegeníteni, mivel a Tpt. 77. §-a egyértelműen a teljes részvénycsomag elidegenítési kötelezettségét mondja ki. Ezen bírói álláspontból következően jogellenes befolyásszerzés esetén a befolyásszerzést megvalósító tranzakció(k) keretében megszerzett teljes részvényhányadot el kell idegeníteni, amely értelemszerűen magában foglalja mind a befolyásszerző kiinduló részvényhányada és a küszöbérték közötti különbözetet, mind a küszöbértéken felül megszerzett részvényhányadot. Az elidegenítési kötelezettség természetszerűleg nem terjed ki ugyanakkor a befolyásszerzőnek a jogellenes tranzakció(k) kezdetén meglévő, kiinduló részvényhányadára.
Mint látható, a Legfelsőbb Bíróság lényegében nem a befolyásszerzést, hanem a befolyásszerzés alapjául szolgáló tranzakciókat tartja jogellenesnek és függetlenül attól, hogy a részvényszerzés a küszöbértékig lényegében jogszerű és csupán az e feletti részesedésszerzés jogellenes, a Legfelsőbb Bíróság egy kvázi eredeti állapotot (azaz a befolyásszerzők eredeti részvényszámát) kíván visszaállítatni úgy, hogy a tranzakciók útján megszerzett valamennyi részvényre elidegenítési kötelezettséget vezet le a Tpt. 77. §-ból.
Álláspontunk szerint a Legfelsőbb Bíróság ilyen tág értelmezése több okból is kritizálható. A jogszabály szövege ugyanis kifejezetten a befolyásszerzésre irányadó szabályokba ütközően, vagy e szabályok megkerülésével szerzett befolyásra írja elő a megszüntetési kötelezettséget. Mivel a jogsértés csak a küszöbérték feletti részvényszerzéssel következik be, a nyelvtani és a logikai értelmezés szerint a küszöbérték feletti és emiatt jogsértően birtokolt részvények elidegenítése egy jogszerű állapotot kellene, hogy eredményezzen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
