Jámbor László: Az építésügy jövője (Jegyző, 2012/3., 10-11. o.)

Bármilyen emberi tevékenység jövőjéről jobbító szándékkal szólni csak a múltbeli tevékenység hibáit, tévedéseit feltárva érdemes.

A kritika meghallgatása, elfogadása, a hibák, tévedések javítása nélkül nincs fejlődés. Az önkritika gyakorlása nemes lélekre vall. A jogszabályok változtatása nem más, mint az érintettek kritikájának elfogadása, az önkritika gyakorlása.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.) és végrehajtási rendeletei egy olyan nyugat-európai állam építésügyi jogszabályait "másolva" készült, ahol az emberek - elenyésző töredéküket kivéve - nevelésük következtében nem építenek szabálytalanul. A jogalkotó jót akart, amikor az építési tevékenységet szigorú szabályok közé szorította és azok betartására hatékony ellenőrzéssel és szankcionálással hatalmazta fel a jogalkalmazó hatóságot. Nem vette figyelembe azonban, hogy Magyarország nem olyan gazdag, hogy a szigorú szabályok betartására kellően felkészült és megfelelő létszámú építésügyi rendőrséget is felállítson a jogszabályok megjelenésével egyidejűleg. A szegénység nagyúr. Enni és lakni akkor is kell, ha az EMBERNEK nincs pénze arra, hogy építési telken, építési engedély alapján, vállalkozóval építse fel otthonát. Így aztán a mezőgazdasági területen engedély nélkül épített gyümölcstárolóban vagy szerszámkamrában lakik jobb esetben. Aki erre sem képes, az a híd alá vagy az aluljáróba megy lakni. Jól érzékelteti ezt a helyzetet az Étv. kommentárjában megjelent alábbi helyzetkép: Faluhelyen a legtöbb lakóház ma is (2004. évben) "kalákában" épül. Azt mindenki tudja, hogy ha megvan a telek, és rajta van már a "sóder" meg a tégla, akkor szólni kell a "mérnök úrnak" - a környéken élő egyetlen technikusnak -, hogy készítse el a rajzot - nem tervdokumentációt - de minél egyszerűbbet, hogy olcsó legyen, és szerezze meg az engedélyt rá. Azt senki nem hiszi el, hogyha a nagyapja által 60 évvel ezelőtt deszkából készített disznóól az udvarában összedőlt és a hétvégén a komájával betonból, téglából, hullámpalából felépíti 2x2 méteresre, akkor hamarosan 192 000 forint építésügyi bírságot kell fizetnie, miután egy kamarai tag okleveles építészmérnökkel - aki netán számítógéppel tervez és a legkevesebb tervezési díja 50 000 Ft - elkészített tervdokumentáció alapján, és 15 000 Ft illeték lerovása után fennmaradási engedélyt kapott a közeli város jegyzőjétől. E példával utalok arra, hogy az érvényes építésügyi jogszabályok ma (2004. évben) sem elég rugalmasak, nem alkalmazkodnak kellően társadalmunk egymástól egyre jobban elszakadó rétegeinek igényéhez. A jogi szabályozás ugyanis nem tesz különbséget, ha az említett példában szereplő disznóól Karakószörcsök faluban vagy Budapesten épül fel.

Koncepcionális szinten nem célszerű csupán az építésügyi hatóság jövőjéről értekezni, ugyanis a jogalkalmazói munka csak a jogalkotói (rendelet megállapító) tevékenységgel összehangolva (azt kritizálva) töltheti be alapvető szerepét, a közösség érdekének érvényesítését. Ezt támasztja alá Magyarország Alaptörvényére épülő új önkormányzati törvény, mely az állam és az önkormányzatok feladatmegosztását újítja meg.

Nemzetgazdaságunk adott helyzetében az értéket teremtő munka alapú társadalom létrehozása a legfontosabb cél. Vitathatatlan a Mérnök Újság legutóbbi száma vezércikkének megállapítása: Erős építőipar nélkül nincs kilábalás a válságból. Az emberek elvárják, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás egyaránt a munkahelyteremtést szolgálja, támogassa. Ez a másik oka annak, hogy amikor az arra felkent vezetők az építésügyi hatóság jövőbeli feladatát meghatározzák, egy pillanatig se feledkezzenek meg az alapvető, legfontosabb célról, a munkahelyteremtésről, arról, hogy az emberek (tervezők, kivitelezők, lebonyolítók stb.) mi-előbb megvalósíthassák a fedezettel rendelkező építményeket.

Elismerem, hogy utólag könnyű a helyes utat meghatározni, ami abban különbözik az immár 14 éve hatályos jogszabályoktól, hogy jóval kevesebb fajta épület megépítéséhez kellett volna megkövetelni, hogy építési engedély alapján épüljön. Az időközi módosítások is ebbe az irányba hatottak több-kevesebb sikerrel. Az utcafronti kerítés építési engedélyhez kötésének megszüntetése több-, a bejelentési eljárások bevezetése kevesebb sikert hozott. Faluhelyen a család megélhetését biztosító kertműveléshez, állattartáshoz szükséges melléképület megépítéséhez nem az építési engedély, hanem a szomszéd hozzájárulása az elengedhetetlen feltétel. A szomszéd véleménye ugyanis sokkal erősebb hatással bír, mint a hatóság határozata egy ember-, és nem pénz központú

- 10/11 -