Nem minden nap adódik lehetőség olyan tudományos igényű munkáról recenziót írni, amely egyszersmind a mindennapi gyakorlatban is éppen aktuális, megoldandó problémákat vizsgál. A jelen írás tárgyát képező könyvben Mezei Péter a szerzői jog két részterületén vállalkozik erre.1
A könyv öt részre tagolódik, amelyek közül az első három a további részek előkészítését szolgáló, megalapozó jellegű. Az ezt követő negyedik rész szól a digitális sampling-ről, míg az utolsó, ötödik részben a mostanában az írott és elektronikus médiumokban, de még a politikai diskurzusban is fel-felbukkanó fájlcsere szerzői jogi kérdéseit járja körül.
Az első részben a szerző azt a hátteret vázolja fel, amely nélkül nem érthető a modern szerzői jog kialakulása: azt a sajátos kölcsönhatást, amely a jog és a XIX. században fokozatosan egyre nagyobb jelentőségre szert tevő, szellemi alkotásokhoz kapcsolódó (mai, véleményünk szerint helytelen szóhasználattal szellemi tulajdonjogi) ipar között jött létre és hat a mai napig. Ennek a háttérnek az ismerete nélkül a tegnap és a ma számos, nagy port felvert jogi vitája nem érthető, vagy - ahogyan a laikus nyilvánosság tagjai gyakran érzik is - pusztán önkényes hatalmi, politikai, üzleti érdekek megnyilvánulásának tűnik.
A szerző művét végigkíséri az összehasonlító szemlélet, a hazai jog elmélete és gyakorlata mellett kiemelt figyelmet szentel a szerzői jog területén nehezen megkerülhető amerikai, valamint a hazai jogfejlődésre nagy hatást gyakorló német és osztrák jog elemzésének is. Ezért a következőkben egy tömör, lényeglátó összefoglalását olvashatjuk a kontinentális (a szerző által több helyen Urheberrecht típusúnak nevezett) és az amerikai (copyright) rendszereknek, és a közöttük fennálló fontosabb különbségeknek.
Mivel a könyv eredetileg a szerző PhD dolgozataként született, az első rész végén ismerhetjük meg az értekezés módszereit, célkitűzéseit és felépítését.
A második és a harmadik részben a szerző részletesen elemzi a szerzői jog kizárólagos, minden felhasználási lehetőséget a szerzőnek, illetve az egyéb jogosultaknak fenntartó szemléletét megtörő legfontosabb közérdekű kivételek, ezen belül is kiemelten a szabad felhasználás helyét és kereteit a kontinentális és az amerikai szerzői jog rendszerében. Noha a szerzői jog a nemzetközi szerződések egész sorával harmonizált jogterületek közé tartozik, mégis éppen a közérdekű kivételek területén figyelhetők meg a leginkább a szabályozások hátterében álló, az adott társadalom jogi kultúráját, hagyományait és a nagyon eltérő jogpolitikai, filozófiai alapvetéseket tükröző eltérések, amelyekre a szerző nem is mulasztja el felhívni a figyelmet.
A kontinentális jogban itt kerül bemutatásra az egyedi és a közös jogkezelés, valamint a közérdekű korlátozások közül a kényszerengedély, a törvényi engedély, a díjigényre szorítás, a kizárható szabad felhasználás, a szabad felhasználás és az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőségre szert tevő, a szerzői jog hagyományos logikáját új célok szolgálatában, új megvilágításba helyező szabad művek. A második rész végén kitér a szerző a szabad felhasználás eljárásjogi szerepére is.
A harmadik rész hasonló terjedelemben mutatja be az amerikai jogban kialakult, szerepét tekintve hasonló, de hátterében és szabályozásában, gyakorlatában nagyon jelentősen eltérő fair use szabályt. Különösen kiemelt figyelmet szentel a szerző a fair use eljárásjogi szerepének tisztázása mellett az előbb a bírói gyakorlatban a jogsértés alóli kimentési lehetőségként kimunkált, majd a törvényi jogba is átkerült jogintézmény faktorainak bemutatására. Ez - amellett, hogy a későbbi részekben már hivatkozási alapként tud szolgálni - már önmagában érdeme a munkának: a magyar közönség előtt a fair use-teszt valódi tartalma és részletszabályai általában véve nagyon kevéssé ismertek, ami nagyban megnehezíti a populáris és a szakmai médiumokban megjelenő, általában amerikai jogeset leírások és tudósítások megfelelő értelmezését.
A könyv negyedik részében tér rá a szerző az első tulajdonképpeni témájára, a digitális sampling kérdéskörére. A szerzői jog egy olyan speciális részéről van szó, amely nem csak a közvélemény előtti diskurzusban kap rendkívül kis szerepet, hanem még a szakmai közönségnek is csak egy kis része foglalkozik vele rendszeresen. Pedig a digitális hangrögzítési és hangfeldolgozási módszerek megjelenésével és tömeges elterjedésével a szerzői jog mindig is meglévő bizonytalanságaira irányult a figyelem, mint például, hogy mikortól minősül valami feldolgozásnak? Meddig tekinthető idézésnek? Mikor és milyen feltételekkel engedhető meg részletek átvétele és átalakítása más (zenei) szerzői művekből? Mikor tekinthető ez már a szerző személyére nézve is sérelmesnek?
A fenti kérdések tulajdonképpen már egyidősek a szerzői joggal, hiszen az egyes művek nagyon gyakran nem egymástól függetlenül, hanem egymásra épülve, ugyanazon kulturális szövet elemeiként jönnek létre. A szerző közelebbről a könnyűzene egy konkrét nagy stílusirányzatát, a hip-hop műfajt választotta vizsgálódása témájául, mivel a zenei részletek átvétele és kreatív felhasználása itt annyira elterjedt, hogy bizonyos szempontból a műfaj védjegyévé vált. Ezért a jogesetekkel bőven illusztrált szövegben hivatkozott példák nagy része innen való, de a műfajban nem járatosak számára a szerző rendszerint röviden fel is vázolja a kiindulópontot képező (jogi) helyzetet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
