"Az Országgyűlés elfogadja az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló [COM (2013)534; 2013/0255(APP)] tanácsi rendelettervezet vonatkozásában a szubszidiaritás elve érvényesülésének vizsgálatáról, valamint az indokolt vélemény elfogadása feltételeinek fennállásáról szóló jelentést és annak alapján megállapítja, hogy ez a rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét." 87/2013. (X. 22.) OGY határozat
"Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket, és biztosítja, hogy a tagállamok jogrendjére és intézményi struktúrájára gyakorolt hatás a lehető legkisebb beavatkozással járjon." Rendelettervezet preambulumának 6. pontja
Az Európai Bizottság 2013. július 17-én az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló Közleményben[1] terjesztette elő azt a jogalkotási intézkedéscsomagot, amely az Európai Unió pénzügyi érdekeinek hatékonyabb védelmét célozza, az Európai Bizottság 2011-ben kialakított politikájával[2] összhangban. Ennek keretében a csomag az Európai Ügyészi Hivatal felállításáról szóló rendelettervezetből[3] (továbbiakban: Javaslat), az Eurojustról szóló rendelettervezetből, valamint az Európai Ügyészi Hivatal létrehozása eredményeként az OLAF szervezetével összefüggő változásokról szóló Közleményből állt.
Az Európai Ügyészség gondolata 1996-ig nyúlik vissza, amikor a Bizottság jogtudósokból álló munkacsoportnak megbízást adott egy egységes büntetőkódex kidolgozására, amelynek eredményeként 1997 tavaszára elkészült a Corpus Juris Europae.[4] A dokumentum - több anyagi jogi rendelkezés mellett - tartalmazta az Európai Ügyészség felállítására vonatkozó elképzeléseket is. Az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó következő jelentős állomás a Közösség pénzügyi érdekeinek védelméről és az Európai Ügyészség felállításáról szóló Zöld Könyv volt[5]. A Bizottság Zöld Könyve szerint, az Európai Ügyészség "önálló közösségi intézmény lenne, nemzeti bűnüldöző hatóságok felett állna, s a hatáskörébe a Közösség pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett bűncselekmények üldözése tartozna, de felveti a kompetencia kiterjesztését az euro védelmére, az európai közszolgálat szférájára és a közösségi védjegyoltalomra is."[6] A Zöld Könyv nagyon sok tekintetben a Corpus Juris Europae megoldásait veszi át, "azzal, hogy a megvalósíthatóságot szem előtt tartva a fennálló helyzetre konkretizálja, illetve a lehetséges kompromisszum irányába finomítja azokat".[7] Ezzel egyidejűleg léteztek jóval radikálisabb változás szükségességét valló nézetek is. Ilyen volt például a jogtudósok[8] által alapított ún. Frankfurti Forum, amely 2001-ben közzétette a 11 pontból álló tézisét.[9] A dokumentumban határozottan állást foglalnak abban a kérdésben, hogy "az európai büntetőjogot jogállami koncepcióban kell megalkotni: s egyesével kell kidolgozni az intézményesített hatalomgyakorlás eljárási standardjait és a bírósági ellenőrzést. Az Europol és az OLAF felett ügyészi szakmai felügyeleti jogot és független bírói kontrollt kell teremteni."[10] Ezen elvek megvalósulásának a mai napig sincs igazán realitása, az Alkotmányszerződés tervezetének a kidolgozásakor az Európai Ügyészi Hivatal létrehozásának kapcsán élesedtek a viták, az Európai Bíróság felállítására vonatkozó gondolat azonban valójában fel sem merült. A hatályba nem lépett Római Szerződés (Alkotmányszerződés) továbbvitte az Európai Ügyészség létrehozásának a gondolatát, azonban kompromisszumként csak mint lehetőséget a III-175. cikkében és megtartva azt, hogy a Tanács egyhangú döntéssel, a Parlament jóváhagyásával, az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére hozhatja létre az Eurojustból az Európai Ügyészséget. Ezt a megoldást veszi át a Lisszaboni Szerződés is a 69/E cikkében.
A Lisszaboni Szerződéshez csatolt 2. jegyzőkönyv teremtette meg annak lehetőségét, hogy a tagállamoknak nagyobb beleszólása legyen a jogalkotási tervezetekbe azzal, hogy a nemzeti parlamentek véleményt nyilváníthatnak abban a tekintetben, hogy a tervezet megfelel-e a szubszidiaritás elvének. A szubszidiaritás elve az EUSZ 5. cikkén alapul, azaz csak akkor lehet uniós szintre hozni a döntéseket, ha ezek tagállami szinten nem megvalósíthatóak, avagy ha sokkal hatékonyabban felel meg az uniós célnak, amennyiben uniós szintre kerül. A tagállamok nemzeti parlamentjeit összesen 56 szavazat illeti meg, amelyből - a szabadság, a biztonság és a jog területét érintő kérdésben - 14 szubszidiaritás elvének sérelmét kinyilvánító parlamenti döntés
- 500/501 -
elegendő az. ún. yellow card intézményének életbelépéséhez, amely a tervezet visszavonásához vagy átdolgozásához vezet. Magyarország - többek között Csehország, Szlovénia, Franciaország, Málta, Hollandia, Svédország, Írország és az Egyesült Királyság mellett - az ellenzők táborába tartozott, a 87/2013. (X. 22.) OGY határozattal megállapította, hogy az Európai Ügyészi Hivatal létrehozásáról szóló rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét. "A magyar ügyészség - hasonlóan több más uniós ügyészséghez - a kérdést nyilvánvalóan szakmai alapon kezeli és ennek eredményeként az a meggyőződése, hogy az Európai Ügyészség csak akkor kerüljön felállításra, amikor minden főbb szakmai kérdés megnyugtatóan, konszenzusos alapon rendeződik."[11]
Az Európai Ügyészi Hivatal létrehozására azonban az Európai Unióban jelenleg erős a politikai akarat, a Bizottság célja, hogy 2015-ben megkezdje a működését és ezt követően - a Bizottsági előterjesztés szerint - a teljes állományi létszám, azaz 235 fő, 2023-ra töltődne fel, amikor a várható költségek 35 millió euró körül alakulnának. A költségek Európai Unió és tagállamok közötti megosztására a Bizottsági előterjesztés nem tartalmaz iránymutatást. Az Európai Parlament 2014. március 12-én 487 támogatással, 161 ellenzéssel, 30 hiányzás mellett támogatta az Európai Ügyészi Hivatal létrehozását.[12] "Számos érzékeny területen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után is megmaradt a Tanács egyhangú döntési joga, párosítva az Európai Parlament konzultációs jogával […] ide tartozik például […] az Európai Ügyészi Hivatal felállítása."[13] Amennyiben tehát a Tanács egyhangú döntéssel nem fogadja el a rendeletet, úgy minimum kilenc tagállam önkéntes elhatározása alapján ez utóbbiak úgynevezett megerősített együttműködés keretében alkalmazhatják egymás között.
Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a büntetőjogi és igazgatási vizsgálatok által biztosított védelméről szóló 2011. május 26-i COM (2011) 293 Bizottsági Közlemény hangsúlyozta, hogy "az elmúlt 15 év során elért előrelépések dacára még mindig jelentős eltérések mutatkoznak az Unión belül az EU pénzügyi érdekeinek büntetőjogi eszközök révén történő védelmét illetően. A csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb bűncselekmények felderítésére irányuló bűnügyi vizsgálatokat eltérő jogi és eljárási keret jellemzi: a tagállami rendőri szervek, ügyészek és bírák a saját nemzeti jogszabályaik alapján döntik el, hogy fellépnek-e az uniós költségvetés védelmében és ha igen, akkor milyen formában. Jóllehet történtek próbálkozások az e területre vonatkozó minimumkövetelmények felállítására, a helyzet továbbra sem változott számottevően: az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. évi egyezményt[14], amely rendelkezéseket foglal magában - jóllehet nem teljes körűen - a büntetőjogi szankciókról, valamint az ahhoz kapcsolódó okmányokat csupán öt tagállam hajtotta végre maradéktalanul." Az uniós szabályok közelítésére tett kísérletek[15] ellenére még mindig jelentős különbségek mutatkoznak a tagállami jogszabályok között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
