Tancsik Annamária: Az európai bíróságok legújabb döntéseiből (CSJ, 2026/2., 31-39. o.)

https://doi.org/10.59851/csj.24.2.5

I. A "pedofiltörvény" mint uniós kötelezettségszegés

Az Európai Unió Bíróságának 2026. április 21-én meghozott ítélete az Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben (C-769/22; ECLI:EU:C:2026:326)

Kulcsszavak: tagállami kötelezettségszegés - EUMSZ 258. cikk - a gyermekek védelme érdekében a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltéréssel, a nem megváltoztatásával, illetve a homoszexualitással kapcsolatos korlátozásokat bevezető nemzeti szabályozás - 2000/31/EK, 2006/123/EK és 2010/13/EU irányelv - (EU) 2016/679 rendelet - a szexuális nevelésre vonatkozó korlátozások - a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - az Európai Uniónak az EUSZ 2. cikkben rögzített értékei - kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetben ezen értékek megsértésére való hivatkozás - az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 7., 11. és 21. cikke - a személyes adatok védelme

A magyar kormány által gyermekvédelmi törvényként emlegetett, a hazai médiában azonban "pedofiltörvénynek", "homofóbtörvénynek" vagy "(LMBTQ-)propagandatörvénynek" titulált, a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: a törvény) számos jogszabályt módosított: egyebek mellett egyrészt megtiltotta, illetve korlátozta a 18 éven aluliak számára a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, vagy a homoszexualitást népszerűsítő vagy megjelenítő tartalmakhoz való hozzáférést, másrészt a 18 év alattiak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények kapcsán kizárta az elévülés és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, valamint bevezette az ilyen bűncselekményt elkövető személyek adatait rögzítő ún. "pedofilnyilvántartást". A törvény kapcsán az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, kérve az EUB-tól annak megállapítását, hogy a törvény elfogadásával Magyarország megsértette az uniós jogból fakadó számos kötelezettségét.

A kötelezettségszegési eljárás

Az EUB kimondta, hogy Magyarország többszörösen megsértette mind az elsődleges, mind a másodlagos unós jogot, az alábbiak miatt.[1]

Azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek korlátozzák a kiskorúaknak az olyan tartalmakhoz vagy reklámokhoz való hozzáférését, amelyek a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást népszerűsítik vagy jelenítik meg, az uniós jog által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek.[2] Azok ugyanis közvetlenül a nem és a szexuális irányultság alapján valósítanak meg különbségtételt, mivel kizárólag ezekre a műsorszámokra írnak elő műsoridő-korlátozást vagy tiltást; azokra a műsorszámokra azonban, amelyek meghatározó eleme a ciszgender és heteroszexuális személyek nemi identitásának és szexuális irányultságának népszerűsítése vagy megjelenítése, ilyen korlátozás vagy tiltás nem vonatkozik.[3] Ez a hátrányos megkülönböztetés pedig nem indokolható sem a gyermek mindenek felett álló érdekének biztosításával, sem a szülők azon jogával, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak.[4] Önmagában az ugyanis, hogy bizonyos tartalmak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást népszerűsítik vagy jelenítik meg, még nem bizonyítja az ilyen tartalmak potenciálisan káros jellegét.[5] Emellett az ilyen műsorszámok közzététele egyáltalán nem gátolja a szülőket abban, hogy gyermekeikkel szemben a nevelői felelősségüket gyakorolják, vagy hogy a saját vallási vagy világnézeti meggyőződésükkel összhangban álló irányba

- 31/32 -

tereljék őket;[6] ugyanakkor az ilyen közzétételi korlátozás ellentétes az oktatási pluralizmus elvével, és éppenhogy megfoszthatja a szülőket attól, hogy szabadon megválasszák a gyermekeiknek adandó nevelést.[7] A hátrányos megkülönböztetés pedig nem igazolható a kiskorúaknak az állítólagosan káros tartalmú reklámokkal szembeni védelmének közérdekű céljával sem, mivel ez a cél ilyen hátrányos megkülönböztetés nélkül is elérhető lenne.[8]

Emellett ezek a korlátozó rendelkezések különösen súlyosan sértik a nem ciszgender vagy nem heteroszexuális személyek magán- és családi életének tiszteletben tartásához való jogát.[9] Azok ugyanis az egyén nemi identitásának - mint a magánélet alkotóelemének és egyik legintimebb aspektusának - a kialakulását érintik.[10] Az ilyen korlátozások pedig sértő és megbélyegző jellegűek a társadalom érintett tagjaira nézve.[11] Egyrészt azért, mert a nem ciszgender vagy nem heteroszexuális személyeket kizárólag a nemi identitásuk vagy a szexuális irányultságuk alapján tekintik a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésére károsnak.[12] Másrészt azért, mert nemcsak hogy marginalizálják a nem ciszgender vagy nem heteroszexuális személyeket, de a nyilvános szférában erősítik is a nemi identitásuk vagy szexuális irányultságuk megbélyegző megítélését.[13] Harmadrészt, egy olyan jogalkotási aktus, mint a törvény - amelynek címében az szerepel, hogy "a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről" szól, közben pedig azt írja elő, hogy a kiskorúakat védelemben kell részesíteni a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás megjelenítésével szemben - növelheti a vitatott rendelkezések sértő és megbélyegző hatását is, sőt akár a nem ciszgender vagy nem heteroszexuális személyekkel szembeni gyűlöletkeltő magatartás elterjedését, mivel őket így a szexuális bűnelkövetőkkel lehet összekötni.[14] Negyedrészt, bár a tagállamokat pozitív kötelezettség terheli arra vonatkozóan, hogy biztosítsák mindenki számára a nemi identitás kialakításának tényleges tiszteletben tartásához való jogot, e rendelkezésekből kitűnik, hogy bizonyos típusú személyes vagy nemi identitásokat, kapcsolatokat vagy családokat előnyben részesítenek másokkal szemben, ami hozzájárul az ettől eltérő típusú identitások, kapcsolatok vagy családok megbélyegzéséhez.[15]

Ezen túlmenően ezek a korlátozások a véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadságba való különösen súlyos beavatkozásnak is minősülnek.[16] Azok ugyanis korlátozzák a médiaszolgáltatók, a reklámszolgáltatók és a kereskedelmi tevékenységük során reklámot használó szolgáltatók, valamint az oktatási szolgáltatók azon jogát, hogy a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsítő vagy megjelenítő tartalmakat, illetve reklámokat tegyenek közzé. Vagyis korlátozzák az információk közléséhez való jogot, és - tágabb értelemben - az információk előállításának és műsorra tűzésének az EU-n belüli sokszínűségét.[17] Emellett azzal a hatással is járnak, hogy korlátozzák a mindenkit megillető azon jogot, hogy olyan információkat kapjanak, amelyek a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsítik vagy jelenítik meg.[18] Így a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát nemcsak a kiskorúakkal szemben, hanem az ilyen tartalmakat megismerni kívánó nagyközönség, valamint az ilyen tartalmakat a nyilvános szférában reklám, közérdekű közlemény vagy társadalmi célú reklám formájában terjesztő szolgáltatók tekintetében is korlátozzák.[19]