A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Jogegységi Tanácsa 2/2005. KJE. számú közigazgatási jogegységi határozata szerint: "A társadalmi szervezet természetes személy tagja az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényben meghatározott jogait csak személyesen gyakorolhatja, meghatalmazás alapján más nem képviselheti." A jogegységi tanács álláspontja szerint a Magyar Köztársaságban a népképviselet, a hatalom gyakorlása a demokratikus jogállam szervein keresztül valósul meg, amely szervek testületek, és tagjai választás útján nyerik el megbízatásukat. Az országgyűlés a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve, a helyi közhatalom szervei pedig az önkormányzatok. E testületi szervek működése a képviseleti demokrácián, illetőleg a tagok személyes joggyakorlásán alapul.
Ezeken a szerveken kívül a Magyar Köztársaságban a demokratikus jogállam alkotmányos szervei az egyesületek is, amelyek társadalmi önszerveződés útján jönnek létre. Az egyesülés szabadsága a népszuverenitásból ered. Miként a parlamenti, önkormányzati képviselők is csak saját személyükben képviselhetik az őket megválasztókat, a társadalmi szervezet tagjai is csak személyesen működhetnek közre az egyesület feladatainak ellátásában.
Tekintve, hogy a jogegységi határozat több dogmatikai és alkotmányossági kérdést is felvet, indokolt a problémát mind alkotmányjogi - azaz közjogi -, mind pedig polgári jogi összefüggésekbe ágyazva megvizsgálni.
1. Az egyesület lényege a személyek szabad akaraton alapuló egyesülése. Az egyesület jogi szabályozásával a polgári jog jogi személyként ismeri el a személyek közös célú együtt-cselekvését. Az egyesülési jog alkotmányos garanciáit az Alkotmány és az arra épülő alkotmánybírósági határozatok tartalmazzák, a polgári jog az egyesületeknek kizárólag magánjogi aspektusait rendezi. A polgári jog garantálja, hogy az egyesületekre a - magánautonómia elvével összhangban - a szabad akaraton alapuló személyegyesülés elve érvényesüljön. Az egyesületekre - mint a személyegyesítő jogi személyek archetípusára vonatkozó polgári jogi szabályok a többi személyegyesítő jogi személy szabályozásának alapját, mintegy "anyajogát" képezik.
A történelem során az emberiséggel egyidős egyesülési eszme két szervezeti alaptípus kialakulásához vezetett. Ezek - a korporáció, illetve az egyesület - egymással versengő dominanciájának alapja az állam és a társadalom egymáshoz való változó viszonya volt.1
A korporáció az állam és a társadalom összekapcsolódásának, míg az egyesület az állam és a magánszféra erőteljes szétválasztásának jellegzetes formája. A korporáció jellemzője az állam által korlátozott autonómia, a kötelező tagság, az erőteljes állami ellenőrzés. Ezzel szemben a tisztán magánjogi, önkormányzattal rendelkező egyesület leglényegesebb fogalmi eleme az önkéntesség, hiszen ez az a fő mozzanat, amely a másik fő típustól, a korporációtól elválasztja.
Hazánkban a '90-es évek közepén alkotmányos feszültség jelentkezett a kötelező tagsággal működő köztestületek és az egyesülési szabadság alkotmányos alapjogi szabálya között. A pártok, szakszervezetek, köztestületek működéséhez ugyanis nem ritkán közjogi funkciók is kapcsolódnak, ezek számos esetben közjoghoz kötődő szervezeti formákat jelentenek. Az Alkotmánybíróság azonban hamarosan kimondta, hogy a köztestület kötelező tagsága nem sérti az egyesülés szabadságát2, és az egyesülés önkéntessége nem áll szemben a törvény által közfunkció ellátására alapított köztestülettel.
Az Alkotmány 63. §-a alapján biztosított egyesülési jog szabadsága a lehetséges autonóm szervezeti formák "legnagyobb kötetlenségét és sokféleségét" jelenti3. Az egyesülési szabadság alapelve az önkéntesség. Ennek az alkotmányos követelménynek a magánjog azáltal tesz eleget, hogy a polgári jog a magánautonómia elvén, az egyes személyek cselekvési szabadságának alapján áll, így a szabályozást a jogalanyok szabad akarat-elhatározásán alapuló szabályrendszere képezi. Az önkéntesség alkotmányos elvének a magánjog egyesületi szabályaiban feltétel nélkül érvényesülnie kell.
Az egyesületi jog másik fő fogalmi eleme az önkormányzatiság, amelynek maradéktalan érvényesülése ugyancsak az egyesületi jog alkotmányos követelménye. Az Alkotmánybíróság határozata szerint ugyanis az egyesülési szabadság szoros kapcsolatban áll az emberi méltósághoz való jog részét képező általános cselekvési szabadsággal és a személyiség szabad kibontakoztatásához való joggal.4 Ebben a szoros összefüggésben mondta ki az Alkotmánybíróság azt is, hogy mivel az Alkotmány alapvető jogként ismeri el az egyesülési jogot, ezért az államnak e jog gyakorlására létrehozott szervezetek önállóságát messzemenően tiszteletben kell tartania.5
Az Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló alkotmányi rendelkezés [63. § (1) bekezdés] tartalmi kibontása során megállapította, hogy: "Az egyesülési szabadság joga mindenkit megillető szabadságjog. Ez a jog elsősorban a cél megválasztásának szabadságát jelenti, jelenti továbbá a célra rendelt szervezet alapításának szabadságát, az ehhez való csatlakozás önkéntességét." A továbbiakban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy törvény közjogi közfeladat ellátására, közérdekű tevékenység folytatására alkotmányosan megengedett módon hozhat létre köztestületet, szakmai kamarát, és írhat elő kötelező köztestületi tagságot. A köztestületként létrehozott szervezet nem az egyesülési szabadság alapján alapított szervezet, a kötelező szakmai kamarai tagság pedig nem sérti az egyesülési szabadságból folyó önkéntes csatlakozás jogát."6
Kétségtelen, hogy a törvényi szabályozásokban bizonyos feszültség érzékelhető az egyesület szabályai és az egyes speciális egyesületi formák szakszervezetek, pártok, köztestületek szabályai között, azonban ez a feszültség nyilvánvalóan feloldódik, ha világossá válik, hogy e szabályok az általános és különös viszonyában állnak egymással. Az egyesületi jog általános szabályai csak annyiban érintik ezeket a speciális formációkat, amennyiben azt a közös szabályozást nevező megkívánja.
Ugyancsak bizonyos feszültség érhető tetten a Ptk. és az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) szabályai között, mert a Ptk. alapkategóriája az egyesület, az Etv. viszont a társadalmi szervezet kifejezést használja gyűjtőfogalomként. Úgy tűnhet, mintha itt két külön dologról volna szó, pedig amit a közjog társadalmi szervezetként ismer, azt a magánjog, a polgári jog egyesületnek nevezi.7
Az azonban az Alkotmány vonatkozó rendelkezéséből, az idézett alkotmánybírósági határozatokból és a tudományos álláspontokból is egyértelműen megállapítható, hogy az egyesület az önkéntesség és az önkormányzatiság autonómia-elvein felépülő magánjogi intézmény8, és ezek a tartalmi jegyek azok, amelyek elválasztják a másik fő típustól, a korporációtól, vagy mai elnevezéssel a köztestületektől. Így általános érvénnyel kimondható, hogy a jogi szabályozásban megvalósult a teljesen liberalizált egyesülési és egyesületi jog, hiszen ezek két fő fogalmi és tartalmi eleme: az önkéntesség és az önkormányzatiság maradéktalanul érvényesül az egyesületek jogi szabályozásában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
