2014 végén látott napvilágot az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában az NMHH Médiatanács Médiatudományi Intézetének támogatásával alakult kutatócsoport tanulmánykötete, mely kötet "Az ember a Polgári Törvénykönyvben és a médiajogban - a személyiség és jogi védelme" címet viselő alprogram részeként születhetett meg; a kötetsorozat szerkesztői a Médiatudományi Intézet munkatársai, Koltay András és Nyakas Levente. A Bevezetés tanúsága szerint a kötet elsődleges célja, hogy "Ariadné-fonalként" szolgáljon a jog- és megoldáskereső közönség számára a helyes vagy helyesnek vélt lépések megtételében - bármit is jelentsen ez. A kötet szerzői között főként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatóit találjuk, két tanulmány azonban az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatóinak szellemi gyümölcse, illetve Görög Márta személyében a Szegedi Tudományegyetem is képviselteti magát.
A kötet szerkezetileg három részre bontható: az I. részben a könyv majdnem felét kitevő terjedelemben található tanulmányok szerzői az egyes személyiségi jogokat elemzik, azok egy-egy vitatott aspektusának bemutatására vállalkoztak. Az első részen belül szerencsésebbnek tartottuk volna ugyanakkor, ha Menyhárd Attila tanulmánya közvetlenül Csehi Zoltáné után következik, hiszen a bűnügyi tudósítások kapcsán az Emberi Jogok Európai Bíróságán is gyakran kerül összetűzésbe egymással a magánélethez való jog és a sajtó tájékoztatáshoz való joga.[2] A II. részben három szerző foglalkozik az eljárásjogi kérdésekkel, illetve a személyiségi jogok megsértésének jogkövetkezményeivel; a tanulmányok közül feltétlen kiemelendő Landi Balázs lendületes írása, ami - jócskán megdolgoztatva az olvasói agytekervényeket - térben, időben és tudományágak között ugrálva mutatja be a pénzbeli elégtételadás jogkövetkezményét a személyiségi jogi jogsértések esetén. A III. részben a büntetőjog avatott szakértői elemzik mélységekbe menően a rágalmazást és a becsületsértést, valamint a sajtó szerepét a büntetőeljárásokban. A kötet egyes tanulmányai átlagosan negyven-ötven oldal hosszúak, egy-két tanulmánynál azonban úgy éreztük, hogy tíz oldallal rövidebben jóval színvonalasabb tanulmány készülhetett volna - úgymond túlírta őket a szerző.
Boronkay Miklós tanulmánya a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő jogról alaposan górcső alá veszi a területtel kapcsolatos joggyakorlatot, hangsúlyozottan nem a normaszöveg, hanem az "élő jog" alapján folytatva vizsgálódását.[3] A tanulmány sokszínű esetismertetés, melynek előnye, hogy igen nagy számban találhatók benne nem publikált döntések mind a Kúria, mind az alsóbb bíróságok gyakorlatából. Érdekesség - ami hangsúlyozottan nem a Szerző hibája - hogy a folyamatosan változó joggyakorlat már a kézirat lezárása után mintegy fél évvel meghaladottá tette a tanulmány egyes megállapításait, felvetéseit:[4] az Alkotmánybíróság döntése nyomán,[5] melynek középpontjában egy szolgálatot teljesítő rendőr képmáshoz fűződő jogának megsértése állt,[6] a Kúria az 1/2015. számú BKMPJE határozattal az 1/2012. BKMPJE számú jogegységi határozatát hatályon kívül helyezte, s a szolgálatot teljesítő rendőr képmásának felhasználását a korábbi gyakorlattól eltérően szabályozta - kevés megszorítással annak nyilvánosságra hozatalát jogszerűvé tette.
Jól ütközteti az egyes álláspontokat a sajtó közérdeklődésre számot tartó esetekről való tájékoztatáshoz való joga és az ártatlanság vélelme kapcsán Csehi Zoltán tanulmánya. A régóta feszülő ellentét alapja, hogy a közérdeklődésre számot tartó ügyek esetén a véleménynyilvánítás élvez elsőbbséget, vagy pedig a személyek emberi méltósághoz és a magánszféra tiszteletben tartásához való joga. A Szerző a rendszerváltozás utáni időszak joggyakorlatának ismertetésével kezd, külön kitérve az Alkotmánybíróság, a rendes bíróságok és az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT)[7] döntéseire, majd az egyes személyiségi jogok tárgyalását követően a német joggyakorlat ismertetésére vállalkozik, ezt követik az Emberi Jogok Európai Bírósá-
- 471/472 -
gának döntései. Adottság a kötet tematikája miatt, hogy a strasbourgi jogesetek ismertetése nagy átfedést mutat Boronkay tanulmányával;[8] az esetek említése az egyes tanulmányokban érthető, de az ismétlés a kötet integritása ellenében hat.
Navratyil Zoltán dolgozata jó értelemben vett olvasmányos stílusban dolgozza fel a névjog kiterjesztő értelmezését - illetve annak a magyar bíróságok által nem követett lehetőségét -, kellő időben leszögezve, hogy nem kíván kitérni a jogi személyek névviselési jogára, a védjegyekkel összefüggő problémákra. A könnyed hangvételű írás kitüntetett helyen foglalkozik a magyar gyakorlat ellentmondásaival, helyenként igen szórakoztató esetleírásokkal és azok kritikájával. A magyar, német és amerikai gyakorlat összevetésénél a Szerző jól ismert ítéletek elemzésére vállalkozik, mint a zenész Dieter Bohlen-hez kapcsolódó Lucky Strike cigaretta reklám vagy Eddie Irving Forma 1-es pilóta esete a Talksport Rádió jogszerűtlen reklámkampányával.
Német és magyar jogi alapokon elemzi a becsület és jóhírnév védelmét a Szegedi Tudományegyetem docense, Görög Márta. Az angol-amerikai jog elemzésének elmaradása a mű előnyére válik, több teret enged a hazai és germán judikatúra bemutatásának. A Szerző elegánsan vegyíti a különböző - alkotmány és rendes - bíróságok döntéseit, a jogi problémára, nem pedig az ítélkező fórumra koncentrálva, így mind horizontálisan, mind vertikálisan igényesen és kellő eleganciával mutatja be a felvetett jogi problémákra adható válaszokat. A számos bírósági ítélet ismertetésével kapcsolatban talán egy hibát tudnánk megemlíteni: a "törvényszék", illetve a "megyei bíróság" kifejezések használata egyes helyeken igen eshetőlegesnek tűnik; talán szerencsésebb lett volna mindenhol a "törvényszék" megjelölés használata, hiszen ennek a dolgozatban jogtörténeti jelentősége nincs, vagy elhanyagolható.
Csehi Zoltán dolgozatának ellentétpárja a magánélethez való jog, a privacy tiszteletben tartását vizsgálja elsősorban az EJEE 8. cikkelyének és az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének fényében. Menyhárd Attila egy-egy jogeset részletesebb ismertetésével igyekszik közelebb hozni a "hagyjanak békén jogát" az Olvasóhoz: ezek közül az egyik Naomi Campbell modell drogfüggőségével és az ún. breach of confidence nevű tort kiterjesztő értelmezésével kapcsolatos MGN Ltd. ügy, a másik pedig a Michael Douglas és Catherine Zeta-Jones esküvőjét követően indított per a Hello! magazin ellen, a fényképek tiltott nyilvánosságra hozatala miatt. Joggazdaságtani megközelítést is alkalmazva Menyhárd elemzi a problémát, melyet az jelent, hogy a magánjogi szankciók nem tudnak minden esetben preventív hatást biztosítani. Még az ideiglenes intézkedések végrehajtásának esetén is bekövetkezik a magánélethez való jog sérelme; a visszatartás lehetőségét a Szerző elsősorban a büntető, vagy büntető-jellegű kártérítések megítélésében látja. Ezenfelül végkövetkezetésként megjegyzi, hogy a közszereplő személyiségvédelme csökkent mértékének elsődlegesen a közszerepléssel összefüggő helyzethez, nem pedig a közszereplő személyéhez kellene igazodnia.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
