1. Louisiana állam magánjogi rendszerének alapját mind a mai napig az 1808-ban elfogadott Civil Code, amelyet azóta több ízben módosított az állam törvényhozása, képezi. William Claiborne kormányzónak arra irányuló törekvése, hogy az 1803 decemberében az Egyesült Államok részévé vált Louisiana állam illetve territórium jogát a common law alá rendelje, nem volt eredményes. Hiába rendelkezett Claiborne Thomas Jefferson elnök rendelkezése alapján mindazokkal a jogokkal, amelyek korábban a terület spanyol kormányzóját és Louisiana intendánsát illették meg, a lakosság döntő többségének azt az óhaját, hogy a common law' ne váltsa fel a civil law-t, figyelembe kellett vennie. A common law-val kapcsolatos ellenérzés ellenére - igaz, hogy jó másfél évszázaddal később - Louisiana állam törvényhozása elfogadja az 1923-ban létesített American Law Institute (ALI) és a már évtizedekkel korábban, 1892-ben létrehozott National Conference of Commissioners on Uniform State Laws ("NCCUSL") által tervezet formájában 1952-ben közzétett, az USA egységesített, "harmonizált" kereskedelmi jogának legnagyobb részét szabályozó Uniform Commercial Code-t (UCC). Louisiana állam törvényhozása egyedül a UCC adásvétellel kapcsolatos rendelkezéseit nem fogadta el.
A tartalmában, formájában és struktúrájában egyaránt kifejezetten az európai kontinens római jogra visszanyúló hagyományait tükröző Louisiana Civil Code hidat képez az Amerikai Egyesült Államok és a civil law hagyományaival rendelkező országok kö-zött.2 Ebben az összefüggésben hangsúlyozzuk, hogy a common law hagyományokkal rendelkező országokban sem ismeretlen a kodifikáció.3 Más kérdés az, hogy a kodifikáció a common law tradícióval rendelkező országokban jelentősen különbözik a civil law hagyományaira épülő jogrendszertől - gondoljunk például a kazuisztikus jellegre (case law). Figyelemre méltó az Egyesült Államok vonatkozásában az, hogy a múlt század második felében csaknem sikerült elfogadtatni New York államban egy magánjogi törvénykönyvet, a Civil Code-ot Egyes államok, így California (1872-ben), South Dakota, North Dakota, Idaho és Montana államok törvényhozása részéről ugyanakkor sor került a magánjog kodifikálására.4 Igaz, hogy ezek a kódexek inkább csak formailag emlékeztetnek az európai kontinens magánjogi törvé-nyeire.5
2. Louisiana állam Civil Code-ja kétségtelenül az európai kontinens jogi tradícióinak legjelentősebb amerikai jelképe.6 Louisiana államra jellemző a romanista (római jogi, spanyol és francia) jogi hagyományok és a common law tradíció "békés" együttélése. Ilyen módon Louisiana állam jogrendszere Quebechez, Skóciához, Dél-Afrikához és Izraelhez hasonlóan vegyes - ún. mixed jurisdiction - hiszen azt két egymástól jelentősen eltérő jogi hagyomány "együttélése" jellemzi. Az 1808-ban Louisiana-ban a törvényhozás által elfogadott "Digest of Civil Law Now in Force in the Territory of Orleans" az 1804-ben kihirdetett francia Code civil-hez hasonlóan három részre tagolódik. • A "Személyekről" szóló első részben a louisiana-i törvényalkotó a jogi személyiséget, a házasságot, a válást, az örökbefogadást, az apai hatalmat, a gyámságot stb. szabályozza. A "Dolgokról és a tulajdon különböző módosulásairól" szóló második rész az ingó és ingatlan tulajdont, a telki és a személyes szolgalmat, a szomszédjogokat és az építési korlátozásokat "kodifikálja". A harmadik, a "Dolgok tulajdona megszerzésének különböző módjairól" szóló részben, amely a legnagyobb terjedelmű, a törvényhozó a polgárok tulajdona keletkezésének, megszűnésének módjairól, az öröklésről, törvényes és végintézkedésen alapuló öröklésről, az ajándékozásról, a delictumokról, a tulajdon különleges fajtáiról és végül a szerződésekről rendelkezik. A kódex szakkifejezései a római jogi hagyományokra épülő spanyol és francia jogi terminológiára épül.7 Különösen nyilvánvaló Jean Domat (1625-1696) és Robert-Joseph Pothier (1699-1772) munkáinak hatása a Louisiana Civil Code-ban. A common law-ban ismert "life estate" helyett a louisiana-i magánjog az ususfructust, a " remainder " helyett pedig - francia jogi terminus technicust használva - a nu-propriété-t ismeri. A Louisiana Civil Code a francia Code Civilhez (720722. art.) hasonlóan szabályozza a közös veszélyben elhaltak (commorientes) öröklésének kérdését (934-939. art.), recipiálva a francia Code Civil igen bonyolult, kevéssé életszerű, a korhoz és a nemhez igazodó szabályozását (presumption of survivorship)?
A Louisiana Civil Code alkotói a kódexet a "törvényhozói akarat ünnepélyes kifejezésének" tekintik, összhangban a kor francia doktrínájával. Ebben a vonatkozásban nyilvánvaló az 1800-ból származó francia Projet du gouvernement hatása, amelynek első cikkelye fogalmaz hasonlóképpen. A Louisiana Civil Code, mely jóval terjedelmesebb, mint a francia Code civil (több, mint 3500 artikulust tartalmaz a louisiana-i kódex, szemben a francia Code civil 2281 cikkelyével) modern kódex olyan értelemben is, hogy szakaszai absztrakt módon megfogalmazottak és ilyen értelemben - a romanista Jean-Étienne-Marie de Portalis (1746-1807) kifejezését használva - "féconds en conséquences ". Ebből a sajátosságból adódik az, hogy a legtöbb szakasz több revízió ellenére is változatlan maradt. A francia jog hagyományai nem korlátozódnak a Code Napoléonra. Jean Dómat híres munkája a " Traité des lois. Loix civiles dans leur ordre naturel" még századunk első évtizedeiben is Louisiana államban az ügyvédi vizsga tárgya volt. Ugyancsak vizsga tárgyát képezték Iustinianus Institutiói.9
3. Louisiana végső soron római jogban gyökerező tradíciói 1712-vel kezdődnek. Ebben az esztendőben kap ugyanis Antoine Crozat monopóliumot kereskedésre, pontosabban üzleti tevékenység folytatására Louisiana területén. A francia uralkodótól származó oklevél arról rendelkezik, hogy Louisiana területén a XVI. század második feléből származó Coutume de Paris tekintendő hatályban lévőnek. A monopóliumról rendelkező oklevél 1717-ben történő visszavonása nem változtat azon, hogy Louisiana-ban a francia jog marad hatályban.
A Coutume de Paris természetesen még a társadalom rendi tagozódásának jogi kifejeződése. Ugyanakkor számos, ebben a coutume-ben ismert jogintézményt átvesz a francia Code Civil és a Louisiana Civil Code. Említést érdemel továbbá az, hogy Louisiana állam "társasági joga" recipiálja az 1673-as francia ordonnance által elismert "sociéte en commandite"-ot is.
Törést jelent a francia jogi hagyományok folyamatos továbbélésében az 1769-es esztendő. Don Alejandro O'Reilly ebben az évben a spanyol jog intézményeit vezeti be Louisiana-ban. Louisiana ilyen formában jogi relációban ugyanolyan helyzetben van, mint a többi spanyol kolónia. A Recopilación de las Indias, a kasz-tíliai Nueva Recopilación és a még a XIII. században keletkezett Siete Partidas normái, illetve rendelkezései hatályosulnak Louisiana-ban. Fontos szerephez jut a fenti jogforrások mellett a spanyol törvények kommentárjának tekintett Curia Filipica is. O'Reilly kódexe - ebben az esetben természetesen inkább egyfajta konszolidációról, semmint kodifíkációról van szó -, a fent említett jogforrások rendszerbefoglalása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
