A Nagy Károly által létrehozott egységes birodalom megteremtése számos áldozatot követelt, ezek egyike volt III. Tasziló, a Bajorországban a két évszázadon át uralkodó Agilolfing dinasztia utolsó hercege. Bukásának története többek között azért keltheti fel a jogtörténész érdeklődését, mert trónjától a frank uralkodó nem valamiféle véres katonai vereség következményeként fosztja meg, hanem egy 788-ban megrendezett -mai szóhasználattal élve: koncepciós - perben. A pert megelőzően Károly jól kiszámított diplomáciai lépésekkel mind kül-, mind pedig belpolitikailag elszigetelte Taszilót, s végül - iurisdictiója alá vonandó - 787-ben vazallusává tette. Fő vádként a Károlyhoz hű bajorok az infidelitast, vagyis a hűbérúr iránti hűtlenséget, valamint a harislizt, azaz a királyi sereg engedély nélküli elhagyását hozták fel Tasziló ellen - igaz az utóbbi cselekményre negyed századdal a per előtt került sor. Írásunkban a történeti kontextust felvázolva kívánjuk e meglehetősen homályos ügy jogi hátterére fényt deríteni.
Az utolsó bajor herceg trónfosztása s az önálló Bajor Hercegség megszűnése történetének jogtörténetileg nehezen rekonstruálható volta a forrásanyag jellegéből adódik: a korabeli eseményekről csak frank, elbeszélő forrásokból értesülhetünk, s e textusok a történéseket a 788-as trónfosztás tükrében, s azt legitimáló szemszögből adják elő.[1] Az eseményláncolat rekonstrukcióját alapvetően két forrás, az Annales regni Francorum és az Annales qui dicuntur Einhardi alapján kaphatjuk meg, az egyéb források inkább e két textus kiegészítéséhez, pontosításához, esetlegesen a velük való ütköztetéshez hívhatjuk segítségül. Sem az Annales regni Francorum, sem az Annales qui dicuntur Einhardi bejegyzései nem az adott történés esztendejében, hanem jóval később keletkeztek.[2] Az Annales regni Francorum két fázisban keletkezett: az első fázis 787-től 795-ig tartott, ekkor pótolták az események feljegyzését 741-től, a második fázisban, 795 után pedig évről évre tették meg a bejegyzéseket;[3] az első, 795-ig tartó részhez a szerző korábbi, mára részint már elveszett évkönyveket használt fel.[4] Az Einhardnak tulajdonított Annales valamikor 814 és 817 között született mintegy az Annales regni Francorum átdolgozásaként, s e munkafolyamat során egyfelől stiláris finomításokat, másfelől az események értékelésében és hangsúlyaiban tartalmi módosításokat hajtott végre a szerző - mivel e forrás két évtizeddel később keletkezett, a Frank Birodalmi Évkönyvekhez képest tehát csak másodlagosan használható fel.[5] Azonban az Annales regni Francorum elbeszélését is cum grano salis kell értékelnünk, tekintettel arra, hogy a 788 előtti bajor viszonyokat illető passzusokat a 788-as év eseményei határozták meg, vagyis a tényanyagot akképpen stilizálták és manipulálták, hogy azok utóbb a III. Tasziló elleni per ítéletét igazolják.[6] Nagy valószínűséggel elfogadhatjuk azon nézetet,
- 503/504 -
miszerint a Bajorországra és Taszilóra vonatkozó, meglehetősen kimerítő elbeszélés egy, a per során keletkezett, a vádat, az ítéletnek és egyáltalában a per jogosságának indokolását tartalmazó, frank udvari irat kronológiai szempontok alapján felosztott, a hivatalos nyelvhasználathoz közel álló átdolgozása,[7] tehát a forrás szánt szándékkal a frank uralkodó - vagyis a győztes - igencsak szubjektív szemszögéből láttatja velük a történéseket.[8]
III. Tasziló az Agilolfing dinasztia (a család férfiága 736 táján halt ki) alemann ágából származó Odilo, bajor herceg és felesége, a frank származású Hiltrud -Martell Károly leánya, valamint Karlmann és Pippin nőtestvére - fiaként született 741-ben. Hiltrud apja halála után, fivéreinek ellenkezésével nem törődve, mostohaanyja, a bajor uralkodóval rokonágban álló Swanahilt ösztönzésére - akit Martell Károly 725-ös bajor hadjáratából hozott magával, s második feleségévé tett - ment nőül Odilóhoz.[9] Még Odilo életében - a sógorok között 743-ban kirobbant, bajor vereséggel végződő háborúskodás után - 745-ben Pippin a salzburgi püspöki székbe helyezte Virgilt, aki utóbb Tasziló egyik legszilárdabb támaszának bizonyul majd.[10] 748-ban, Odilo halálának évében a karantán szlávok a frankok és a bajorok támogatását kérték az avarok ellen - amint már korábban, 741/742-ben is bajor segítséggel hárított el Boruth karantán fejedelem egy avar támadást[11] -, s ezzel megnyitották Salzburg számára a keleti misszió lehetőségét.[12] 749-ben Hiltrud féltestvére, Grifo megkísérelte magához ragadni a hatalmat Bajorországban, számos előkelő, köztük az alemann herceg, Lantfrid és Suitger gróf is csatlakozott hozzá; Pippin leverte a pártütőket, és nővére gyámsága mellett az akkor nyolcesztendős Taszilót Bajorország hercegévé tette.[13] 754-ben Hiltrud eltávozott az élők sorából, s így Tasziló közvetlenül nagybátyja gyámsága alá került.[14] A következő évben vett részt Tasziló először a frank birodalmi gyűlésen, amit immáron nem márciusban, hanem májusban tartottak, mivel a gyalogosból lovas sereggé alakított exercitus Francorum lovainak ellátása májusban nem jelenthetett különösebb gondot; a fiatal Tasziló megjelenése kétség kívül jelentős politikai eseménynek számított, hiszen a szűkszavú Annales-hagyomány említésre érdemes ténynek ítélte.[15] 756-ban tett Tasziló első alkalommal eleget hadi kötelezettségének, Pippin Aistulf, langobárd király elleni második hadjáratában való részvételének - a Karoling politika szempontjából nehezen alábecsülhető - legitimációs súlyát jól mutatja, hogy a Continuationes Fredegarii csupán e hadi vállalkozás elbeszélése kapcsán tesz említést Taszilóról.[16]
757-ben, a Compiégne-ben tartott birodalmi gyűlésen bocsátotta el Pippin Taszilót gyámsága alól, amiről azonban a hivatalos frank történetírás forrásai nem tesznek említést.[17] A frank historiográfia (az Annales regni Francorum,[18] az ezen alapuló Annales qui dicuntur Einhardi[19] és egyéb évkönyvek[20]) ugyanakkor expressis
- 504/505 -
verbis hangsúlyozza a Tasziló által végrehajtott vazallusi commendatiót, vagyis arról tudósít, hogy Tasziló a bajor nemesekkel együtt Saint-Denis kolostorában Dionysius, Rusticus és Eleutherius ereklyéi felett hűséget ígért nem csupán a királynak, Pippinnek, hanem fiainak, Károlynak és Karlmann-nak; valamint Szent Márton és Germanus sírjai felett is ünnepélyesen esküt tett, hogy élete végéig hűséges marad a frank uralkodóhoz és utódaihoz. E beszámolókat azonban érdemes némi fenntartással kezelni: ha a bajor herceg nemesei és előkelői kíséretében valóban vazallusi hűségesküt tett volna nagybátyjának, Pippinnek, a bajor hercegség viszonya a frank birodalomhoz teljességgel új közjogi alapokra, erős függőségbe, az öntudatos bajor nemesség pedig frank alávetettségbe került volna, s Tasziló sem őrizhette volna meg alattvalói előtt uralkodói tekintélyét.[21] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vazallusi commendatio azon formája, amiről a frank évkönyvek említést tesznek, csak a 9. század harmadik évtizedében vált bevett szokássá.[22] A bajor jogrend a hercegre a - 751 óta Karoling - frank király iránti hűség kötelezettségét rótta, s a Tasziló által Pippin és fiai felé tett hűségeskü nem jelentett egyebet, mint a Karoling dinasztiának a pápa által is elismert öröklési jogának megerősítését.[23] A vazallusi alávetettséget valószínűtlenné teszi, hogy az ekkortájt a frankok által legyőzött duces is csupán hűségeskü tételére, túszok adására és a frank dicio elismerésére lettek kötelezve, s így semmi sem indokolta hogy Pippin a vele ekkor még felhőtlenül jó viszonyt fenntartó Taszilót ilyes súlyosan megalázó helyzetbe hozza.[24] Érdemes szemügyre venni a Nagy Károly császárrá koronázása után keletkezett Annales Mettenses priores beszámolóját a 757-es eseményekről: ebben csak Tasziló és nemesei hűségesküjéről esik szó, ám a vazallusi commendatióvól nem;[25] nagy valószínűséggel Bajorország 794-es teljes bekebelezése után a későbbi frank propaganda nem érezte már szükségét a korábban legitimációs célzattal, igencsak tendenciózusan, részleteiben meghamisítottan előadott verzió megismétlésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
