https://doi.org/10.59851/jk.80.0708.3
A szülői felügyelet megszüntetése a gyermekek jogainak védelmére hivatott jogintézmény. A New York-i Gyermekjogi Egyezmény fontos nemzetközi követelményeket tartalmaz a szabályozásra nézve, amelyek Magyarország tagsága folytán a magyar jogszabályok tartalmát is érintik. A szülői felügyelet megszüntetése súlyos beavatkozást jelent mind a szülő, mind a gyermek jogaiba, ezért arra csak erős garanciák mellett, ultima ratio jelleggel kerülhet sor. A gyermekek jogainak védelme érdekében a szülői felügyelet megszüntetésében közreműködhetnek állami szervek, tehát az egyébként magánjogi jogintézményben közvetetten az állami beavatkozás is szerepet kap. Ez a magyar ítélkezési gyakorlatban is megjelenik, az ultima ratio jelleg megvalósulását azonban nem lehet kétséget kizáróan megállapítani.
Tárgyszavak: szülői felügyelet, ultima ratio, gyermekvédelem, bírói gyakorlat
The legal institution of terminating parental custody is a powerful tool for protecting children's rights. The New York Convention on the Rights of the Child sets out key international requirements for regulating parental custody, which, due to Hungary's membership, also influences Hungarian legislation. The termination of parental custody represents a serious interference with the rights of both parent and child, and thus can only occur with strong guarantees, as a last resort (ultima ratio). To safeguard children's rights, state bodies may intervene in parental custody cases, indicating that the state plays an indirect role in this otherwise private legal matter. While Hungarian case law reflects the state's involvement, it remains uncertain whether the ultima ratio character of this legal institution is definitively established.
Keywords: parental custody, ultima ratio, protection of children's rights, case law
A szülői felügyeleti jog kérdése kiemelkedő fontosságú. Már az ókori római jog ismerte a pater familias jogintézményét, amely azt jelentette, hogy a római polgárok családjában minden családtag, így a gyermekek is a családfő hatalma alatt álltak. A magyar jogban hosszú évszázadokra visszatekintve a családi kapcsolatok és a hierarchia folyamatosan változott. Werbőczy Hármaskönyve is ismerte az atyai hatalom kifejezést, s 1877-ben a gyermekek még mindig atyai hatalom alatt álltak. Ez azonban megszüntethető volt, ha az atya elhanyagolta gyermekét.[1] A mai szabályozás csak szigorú feltételek mellett engedi meg a szülői felügyelet megszüntetését a gyermek érdekében.
A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (New York-i Gyermekjogi Egyezmény, a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) nemzetközi szinten elsőként szabályozta átfogóan, széleskörűen a gyermeki jogokat. A rendelkezések a gyermek legfőbb érdekét figyelembe véve szabályozzák a gyermekek polgári és politikai jogait, valamint gazdasági, egészségügyi, oktatási és kulturális jogait. Az ENSZ 1989-ben fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt, amely 1990 szeptemberében rekordgyorsasággal hatályba is lépett, miután hét hónap alatt összegyűlt a hatálybalépéshez szükséges húsz aláírás.[2] Magyarország aláírta és ratifikálta az Gyermekjogi Egyezmény két Fakultatív Jegyzőkönyvét[3], azonban az ENSZ Közgyűlése által 2014. április 14-én elfogadott harmadik Fakultatív Jegyzőkönyvet nem fogadta el.[4] A mai szabályozás szigorúsága az egyezményben lefektetett garanciáknak is köszönhető.
Jelen tanulmány nagymértékben épül az általános gyermekjogok bemutatására, hiszen a jogintézmények, amelyekről a kutatás szól, erősen védik a gyermekek jogait. A gyermekjogok elismerésének köszönhetően kapott nagy hangsúlyt a nemzeti jogrendszerekben a gyermekeket védő jogintézmények fejlesztése és létrehozása, valamint a gyermekek bántalmazásának visszaszorítása, éppen ezért aktuális a szülői felügyelet megszüntetésének vizsgálata.
- 319/320 -
Kutatásom középpontjában a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti perek bírói gyakorlatának kérdései állnak. A kutatás során három hipotézisemre kerestem választ. Az első szerint a bíróságok ténylegesen csak a legvégső esetben avatkoznak be a szülői felügyeleti jog gyakorlásába. Ezt a hipotézist az alapján állítottam fel, hogy mivel Magyarország aláírta a Gyermekjogi Egyezményt, köteles érvényesíteni az abban foglalt garanciákat. A második hipotézis szerint jelentős az állam szerepe ezen a területen, annak ellenére, hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlása magánjogi jogviszonyban valósul meg, hiszen a gyermekek védelméhez a társadalomnak és az államnak is érdeke fűződik. Az utolsó hipotézis szerint pedig a bírói gyakorlat sem munkálja ki egészen pontosan, hogy milyen cselekmények valósítják meg a szülői felügyelet megszüntetésének törvényi tényállását, valamint a felróhatóságot, hiszen a hatályos szabályozás nem határozza meg elég pontosan és részletesen azt, hogy mikor van helye a szülői felügyelet megszüntetésének.
A kutatást a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (továbbiakban: BHGY) elérhető ítéletek alapján végeztem: a "szülői felügyeleti jog megszüntetése" keresőkifejezést használva a 2006 és 2024 között meghozott ítéleteket vizsgáltam. A dogmatikai háttér is a kutatásom kérdéseire való válaszadást szolgálja.
Az egyik kutatási kérdésem az volt, hogy a szülői felügyeleti jog megszüntetése a nemzetközi követelményekhez képest a bírói gyakorlatban mennyire jelenik meg ultima ratio jelleggel, aminek megválaszolásához azt vizsgáltam, hogy az ügyek milyen arányban végződtek a szülői felügyelet megszüntetésével, valamint hogy az ítéletek indokolásában megjelent-e érvként az ultima ratio jelleg. A következő kutatási kérdésem arra vonatkozott, hogy az állam mennyire jelenik meg ezekben a bírósági ügyekben. Itt azt vizsgáltam, hogy a gyámhatóság vagy az ügyész hányszor él a perindítási jogosultságával, valamint hogy ha nem is él a gyámhatóság ezzel a jogával, a perben szereplő gyermek/gyermekek esetében sor kerül-e a perindítás előtt a gyámhatóság beavatkozására. Az utolsó kutatási kérdésem az volt, hogy a bírósági gyakorlat milyen tartalommal tölti ki a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:191. §-ában szereplő "felróhatóság" fogalmát. Ennek kapcsán vizsgáltam a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) 88. §-a alapján hozott ítéletek, valamint a Ptk. 4:191. §-a alapján hozott ítéletek indokolását is. Azért tartottam ezt fontosnak, mert a törvényi rendelkezés a vizsgált időszakban nem változott, azonban időközben a családjogi rendelkezések bekerültek a Ptk.-ba. A Ptk. Első Könyve tartalmaz általános meghatározást a felróhatóságról: ezzel kapcsolatban azt vizsgáltam, hogy ennek hatására megváltozott-e a felróhatóság tartalma a bírói gyakorlatban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
