A nagyvárosokról alkotott képet minden esetben befolyásolják a város vérkeringését biztosító főútvonalakon, a tereken, valamint a kapcsolódó házak homlokzatán látható reklámok. Gondoljunk csak a New York-i Time Square-re és máris eszünkbe jut a két legnagyobb fényképező masinákat gyártó cég és a könnyen félrefordítható nevű zenebolt-hálózat, vagy ha gondolatunk Tokió főterére téved, felsejlik az ismert japán óramárka és az irodai eszközöket (Magyarországon leginkább fénymásolókat) forgalmazó cég neve. Mindenkinek a villódzó fények, a világmárkák jutnak eszébe, miközben kellemes, talán bizsergető érzés fogja el a szemet gyönyörködtető látványtól.
Lehet, hogy a történelmi múlttal átszőtt építészeti stílusok megjelenése okozza, de valahogy itt Európában, itt Budapesten nem erre vágyom - az itteni környezet más. Az egész látható felületet betöltő hatalmas fényreklámok és az ezek egymást túllicitáló összevisszasága maradjon csak az óceán másik partján. Itt jelenjen meg inkább a letisztult, szabályozott reklámkörnyezet, amely nem ellenpólusát képezi az előbb leírtaknak (hiszen a maga módján az is impozáns), csupán kidomborítja, hogy itt lehet másként is. Elsődleges célként ki kellene tűzni, hogy a reklám engedje az oly gyakran csodálatos épített környezet dominanciáját megjelenni. Érvként felesleges felsorakoztatnom, hogy milyen nagyszerű és méltán világhíres építészek terveit tükröző házak köszönnek vissza egy-egy sugárút vagy körút környezetében. A szabályozási környezet újragondolásával el lehetne érni, hogy valóban egységes képpel és rendszerben legyen kezelve a jelenleg városképet romboló reklámok sorsa. Persze ez nehéz, hiszen itt a reklám fő funkciója áll szemben ezzel az elvárással, tekintve, hogy rohanó világunkban mindenki azt szeretné, hogy a legtöbb ügyét és vásárlásait mielőbb meg tudja gyorsan oldani és lehetőleg egy helyen.
A településfejlesztéssel, a településrendezéssel és az építésüggyel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CLVII. törvény reklámokat érintő része 2013. január 1-jén lépett hatályba. Ez a törvény módosította az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.) rendelkezéseit úgy, hogy felhatalmazást kapott a települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) arra, hogy rendeletben állapítsa meg a településkép védelme érdekében a reklámok, reklámberendezések és cégérek elhelyezésének, alkalmazásának követelményeiről, feltételeiről és tilalmáról szóló szabályokat. Alapjában véve ez a rendelkezés régi hiányt pótol, tekintve, hogy korábban alig volt eszköz a hatóság kezében a reklámokkal szennyezett felület megtisztítására, rendbetételére. Ugyanakkor néhány kérdést felvet, illetve bizonyos esetekben jogalkalmazói bizonytalanságot is keletkeztet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
