Az igazságügyi genetika önálló tudományterületként működik, és használja fel a genetika - pl. molekuláris genetika - módszereit, tudományos eredményeit.[1] Törvényszéki aspektusból a természettudomány - genetika - csak eszköz, melynek segítségével a kriminalisztikai hipotézisek megerősíthetők avagy elvethetők.[2] A tudományterület önállósodása - más, korábban határ- vagy multidiszciplináris tudományágak evolúciójával analóg módon - bizonyos tudományos koncepciók, besorolások és dogmák megváltozásával jár. Habár a változások érvényre jutása eltérő lehet, az igazságügyi genetika, mint az alkalmazott tudományok autonóm tudományterülete napjainkra szinte minden országban az igazságszolgáltatás részévé vált[3], és számos vonatkozásában kiszélesítette a bűncselekmények felderítésének és bizonyításának lehetőségét. Helyszíni biológiai anyagmaradványok faji-, egyedi (személyi) eredetének meghatározása, helyszín-helyszín kapcsolatának vizsgálata, ismeretlen személyazonosságú holttestek, maradványok azonosítása, leszármazási viszonyok elemzése mellett polgári jogi (pl. apasági teszt), történelmi, kegyeleti (pl. sír, tömegsír) vizsgálatok céljára használható fel. További lehetőségek körvonalazódnak a technológia fejlődésével a potenciális elkövető megnyilvánuló tulajdonságainak (pl. haj- és szemszín stb.) hátrahagyott anyagmaradványából - akár egyetlen sejtjéből[4] - történő kiderítésére, a megállapított adatok informatikai alapon történő rendszerezésére, adatbázissá szervezésére, a nem emberi eredetű anyagok azonosítására. Mindezek a médiák felelős partnerségével párosulva, felhasználva a korszerű ismeretterjesztést, generációkat átfogó, széles körű társadalmi tudatosulást, a bűnözéssel szembeni visszatartó erőt indukálhat, ezzel is segítve a társadalom bűnmegelőzési stratégiáját[5]
A kriminalisztikai célú DNS-vizsgálat mára a bűnüldözés egyik legfontosabb eszköze lett,[6] mivel szakszerű alkalmazásával fontos információkat szolgáltathat a bűncselekmény elkövetőjéről. Ahhoz azonban, hogy a DNS-vizsgálat adta korszerű lehetőségeket kiaknázhassuk, szükséges, hogy a büntetőeljárás garanciái maradéktalanul érvényesüljenek a minták összegyűjtése, a vizsgálat[7], az eredmények kiértékelése (következtetés)[8], az adattovábbítás és az adatcsere során. A vizsgálat eredményein nyugvó szakértői vélemény hiteltérdemlőségét[9] ugyanis - egyéb követelmények mellett - a DNS-profil meghatározásra alkalmas anyagmaradvány rögzítésének és a DNS-profil meghatározásának szakmai-módszertani követelményeinek betartása biztosítja, márpedig az államok közötti bűnügyi információáramlás egyik kulcskérdése, hogy az adat forrása - a szakvélemény - hiteltérdemlő legyen.[10] A nemzeti adatbázisok kiépülésének természetesen nagy hajtóerőt adott a transznacionális bűnözés elleni harc által életre hívott jogforrások egyre növekvő száma is. A Prümi Szerződés, illetve az azt uniós jog részévé emelő 2008/615/IB és 2008/616/IB Tanácsi Határozatok a DNS-profilok és azzal összefüggő személyes adatok cseréje tárgyában e körben kiemelt jelentőségűek. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a bűnüldözési- és bűnmegelőzési célú genetikai adatkezelés komoly beavatkozást jelent az egyén magánszférájába, így az idevonatkozó jogi szabályozás megalkotása szenzitív és szignifikáns kérdés. Rá kell mutatnunk arra is, hogy az Unión belül a DNS-minta gyűjtésének, analízisének és az adattovábbításnak szabályozása nem
- 689/690 -
minden részletre kiterjedően egységes, ez pedig további kockázatokat rejt magában.
Bár a DNS-vizsgálatok eredményeinek kriminalisztikai célú felhasználása a '90-es évekre nyúlik vissza[11], az idevonatkozó egyes részkérdések jogi szabályozására a 2000-es évekig kellett várni. Jelen tanulmány egyrészt a DNS-vizsgálat, mint szakértői módszer és a DNS-vizsgálaton alapuló szakvéleményből származó következtetés bizonyítékként való felhasználása, másrészt a DNS-profil, mint biometrikus adat kezelésére vonatkozó szabályozás hazai fejlődésének bemutatását tűzte ki célul.
A DNS-adatbázisok rövid történelme ellenére számos olyan eset ismert, ahol a nyomozó hatóságok az adatbázis segítségével tettek pontot az igen költséges és reménytelennek látszó ügyek végére. Ezek révén gyorsan és biztosan lehetett tévesen gyanúba került személyeket tisztázni, jelentős mértékben megnőtt a lakosság igazságszolgáltatásba vetett bizalma, és nem utolsósorban csökkent a társadalom bűnözéssel szembeni félelme.[12]
A bűnügyi felhasználású DNS adatbázisok a Humán Genom Projekt[13] programmal szinte párhuzamosan kezdtek felépülni. Hazánkban 1999-re datálható az első, DNS-profilok nyilvántartását is tartalmazó, komplex bűnügyi nyilvántartás létrehozása (a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény). A törvény 10 évet sem ért meg. Az Alkotmánybíróság 144/2008. (XI. 26.) határozatában megállapította a törvény egyes szakaszainak[14] alkotmányellenességét, ezért azokat 2009. június 30. napjával megsemmisítette. Ugyanez a sors várt a 8/2000. (II. 16.) BM-IM-PM együttes rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontjára, 5. §-ára, valamint a 6. § (2) bekezdésére. Az AB indokolása szerint a rendelkezések az esetek döntő többségében külön-külön több oknál fogva is, összességükben pedig többszörösen kényszerítő, vagy a jogszabályból felismerhető, megfelelő indok nélkül, részben szükségtelenül, részben aránytalanul korlátozták az információs önrendelkezéshez és a személyes adatok védelméhez való alkotmányos jogot. Az Alkotmánybíróság iránymutatásának megfelelően az új - jelenleg is hatályos - törvényben, a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvényben a jogalkotó elkülönítette egymástól a bűnügyi nyilvántartást, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartását.[15] Az adatkezelői feladatok is elkülönülnek attól függően, hogy bűnügyi vagy szakértői nyilvántartásról van szó.[16]
A hazai DNS-profil nyilvántartás jogszabályi feltételei alapján meghatározott bűncselekmény kategóriákban a gyanúsított személy köteles DNS mintát szolgáltatni, és ezekből a személyi típusú mintákból nyert DNS-profilokat a bűncselekmények helyszínén fellelt mintákkal együtt egy közös bűnügyi célú DNS-adatbázisban kell elektronikus módon tárolni. A DNS-profilok kezelését, az automatikus kereséseket és lekérdezéseket egy erre a célra fejlesztett számítógépes program végzi, ami jelenleg Magyarországon az FBI által fejlesztett CODIS (Combined DNA Index System). A rendszer a DNS-profil adatok strukturált kezelése révén megfelelő peremfeltételek teljesülése esetén képes kimutatni két vagy több DNS-profil azonosságát, illetve nagyfokú hasonlatosságát (találat).[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
