A kereskedelmi jog tudományának hazai és nemzetközi szinten is elismert kutatója és oktatója volt Kuncz Ödön. Jelen tanulmány célja, hogy Kuncz Ödön munkásságának egy kevésbé ismert és kutatott témakörével, a kartelljoggal kapcsolatos írásait mutassa be, amelyeket kronologikus sorrendben elemzem. Kuncz Ödön nem csak az 1931. évi XX. törvénycikknek (a kartelltörvénynek) a kodifikációjában vett részt, hanem a törvény hatálybalépését követően a Kartellbizottság munkájában is. Nem kívánom részletesen bemutatni Kuncz Ödön szakmai pályafutását teljes egészében, hanem csak munkásságának azt az időszakát érintem, ami a kartelljoghoz, vagyis a kartelltörvényünk kodifikációjához és gyakorlatához kapcsolódott.
Kuncz Ödön (1884-1965) mesterétől, Klupathy Antal kolozsvári jogász professzortól hallgatta a kereskedelmi jogi előadásokat, majd az egyetem sub auspiciis regis minősítésű jogi diplomával történő befejezését követően kezdett foglalkozni a kereskedelemi jog egyes területeinek tudományos művelésével. Az első tanulmányát a Kereskedelmi Jogban publikálta 1907-ben a váltóeljárás kapcsán.[1] Az I. világháborút követő viszontagságos körülmények miatt elhagyni kényszerült Kolozsvárt professzor társaival együtt 1919-
- 205/206 -
ben.[2] Ezt követően 1920-tól a Műegyetem Közgazdasági Karán tanított 1927-ig, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Kereskedelemi és Váltójogi Tanszékének egyetemi tanára 1928 és 1949 között.[3] A kar dékáni tisztségét is betöltötte az 1933/1934. és az 1943/1944. tanévben.[4]
A tudományos munkásságának legfontosabb elismerése, hogy 1930-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd pedig 1944-ben rendes tagjává választotta.[5] Az akadémiai székfoglaló előadását azonban nem kartelljogból, hanem részvényjogból tartotta 1931. február 9. napján.[6] Politikai kegyvesztettsége következtében 1949 októberében tanácskozó taggá minősítették át rendes tagságát. Levelező tagságát csak 1989-ben rehabilitálták.
Életének és tudományos pályájának ezen időszakával kevesen foglalkoztak, ezért tartom fontosnak jelen tanulmány keretében kiemelni, hogy meghurcoltatásai ellenére is részt vett a kereskedelemi jog tudományos művelésében.
Moór Gyula rektor 1945/46. évi beszámoló beszédében leírta, hogy a B-listák rendszerét az egyetemre kiterjesztették. A B-lista végrehajtása kapcsán Nagy Ferenc miniszterelnök az egyetemi autonómia tiszteletben tartása miatt a hittudományi, a jogi és a bölcsészeti kar számára alakított bizottság elnökévé az egyetem rektorát nevezte ki. B-listára a jogi
- 206/207 -
karon Kuncz Ödön került, az egyetemen pedig összesen kilenc professzor szerepelt a listán.[7] Kuncz Ödön B-listára helyezésének revíziója kapcsán az MTA kézirattárában megtalálható dokumentumokból az alábbi releváns információk közlését vélem szükségesnek.
Az igazolóbizottság 1945. augusztus 4. napján a 308/0/7-1945. sz. határozatával az 1680/1945 M. E. rendelet 20. § 2. bekezdésének 2/a pontja alapján feddésre ítélte Kuncz Ödönt. Az igazolóbizottság "nem jutott olyan megállapításhoz, hogy Dr. Kuncz Ödön helyeselte vagy előmozdította a nemzeti szocialista eszmék terjedését, Magyarország hadbalépését, vagy a háborúban való részvételét, vagy végül a jogegyenlőséget sértő magyar törvényeket."[8] Megállapításra került azonban beismerő vallomása alapján, hogy azt hangoztatta, hogy Németország megnyeri háborút, évtizedek óta részt vesz a magyar-német tudományos kapcsolatok ápolásában, tagja volt a Internationale Rechtskammer és a Német-Magyar Társaságnak és Berlinben két tudományos előadást tartott. Szigorú megrovást kapott a professzor, de meghagyta munkakörében az egyetem jogi kárának igazoló bizottsága. A "Magyar Kommunista Párt delegátusa is lehetőséget kívánt nyújtani ahhoz, hogy a kiváló jogász, a szövetkezeti jog európai hírü tudósa erejét és tudását a demokrácia és az ujjáépülő Magyarország szolgálatába állithassa."[9]
Az MTA irattárában megtalálható iratok közül az 5713/35. számú dokumentum alapján azt is megtudhatjuk, hogy az Akadémián háromszor "buktatták ki mielőtt lev. taggá választották volna, azon a koholt címen, hogy "vörös volt" volt". Az is kiderült, hogy nem csak Németországban tartott előadást, hanem 1932-ben Prágában, 1936-ban Varsóban, 1934-ben Londonban, 1937-ben a Párizsban és 1938-ban Cambridgében. Németországban is tudományos előadásokat tartott A részvényjogi reform erkölcsi alapjai és A kereskedelemi jog nemzetközi egyenlősítésének problémája Európában címen. Kuncz Ödön a felszabadulást követően beváltotta az igazoló bizottság reményét és kimagasló szakmai teljesítmény nyújtott, amelyek közül a dokumentum az alábbiakat említette meg. Nagy Imre földművelési miniszter 1945-ben felkérte, hogy készítsen egy rendelettervezetet az agrárszövetkezetekről, amelyet az 131.000/1945. F. M. rendelet kodifikátorai fel is használtak. Nagy Ferenc újjáépítési miniszter felkérte 1945. szeptember 27-én a munkajogi kódex elkészítésének irányítására. A Vas- és Fémipari Munkások Szakszervezetének invitálását elfogadva előadást tartott a szövetkezetekről 1945-ben, majd pedig a következő éven ugyan ebben a témában a Szociáldemokrata Párt kérte fel eladás tartására. Reis István igazságügyminiszter felkérte a szövetkezeti törvénytervezet elkészítésére 1946 februárjában. Ugyan ebben az évben a Magyar Miniszterelnökségi Jogi Reformbizottság kikérte Kuncz Ödön véleményét a szövetkezeti központok kialakítása kapcsán.
- 207/208 -
Meghívást kapott a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium ankétsorozatára 1946 tavaszán. A Független Kisgazda Párt szövetkezeti reformokkal kapcsolatos megbeszélésein is részt vett. A Miniszterelnökség Jogi Reformbizottságának ülésein, mint a szövetkezeti jog szakértője vett részt 1946-ban. Tudományos munkássága kapcsán kiemelésre került, hogy megjelent a jogi enciklopédiájának második kiadása A jog birodalma címen nyomdai kiadását tervezte a Többségi elv a gazdasági jogban című munkájának. Befejezés előtt állt A magyar kereskedelmi és váltójog III. részének második fele: a Fuvarozás. A kézikönyv II. részének harmadik kiadását előkészítette és átdolgozta tankönyvét.[10]
Fontos azt is megemlíteni, hogy Kuncz Ödön a Kereskedelmi Jog című szaklap szerkesztője volt 1929 és 1944 között, amelynek hasábjain a kartellekkel kapcsolatos értékes tanulmányai is megjelentek. Emellett főszerkesztője volt a Gazdasági Jog című folyóiratnak és szerkesztőbizottsági elnöke a Magyar Szövetkezés és Hites Könyvvizsgáló lapnak. Továbbá a Magyar Jogászegylet Gazdasági Intézetének igazgatója, a Hiteljogi Szakosztály és a Német Magyar Kereskedelmi Kamara választott bíróságának elnöke, a Hites Könyvvizsgálókat Vizsgáztató Bizottság ügyvezető elnöke, valamint a Szövetkezeti Gazdálkodás Nemzetközi Intézetének (Institut International des Études Coopératives) főtitkára.[11] Az Iparjogvédelmi Egyesület alelnöke volt 1935 és 1939 között, majd pedig társelnöke lett 1965-ben. Kuncz Ödön tagja volt az egyik legfontosabb kartellfelügyeleti szervnek, a Kartelbizottságnak is.[12]
Kuncz Ödön 1928-ban publikálta A kartell, mint jogi probléma című tanulmányát a Közgazdasági Szemlében.[13] E tanulmányban vetette fel először Kuncz, hogy a kartellkérdést jogi szempontból hogyan lehet vizsgálni. Tanulmánya elején azonnal definiálta a kartell fogalmát. "A kartell önálló, egymáshoz hasonló vagy egymással összefüggő üzletet folytató vállalkozóknak [...] egyesülése avégből hogy áruiknak a piacon monopóliumszerű előnyét élvezzék."[14] Ez azért is fontos, mert az 1931. évi kartelltörvény nem határozta meg a kartell fogalmát. A szakirodalom és a joggyakorlat pótolta e hiányosságot. Kuncz
- 208/209 -
hivatkozott a legfontosabb szerzőkre a fogalom meghatározása során, úgy mint Tschierschky, Isay, vagy épp Liefmann monográfiáira,[15] továbbá a fontosabb hazai szerzőkre: Ráth Zoltánra, Leibmann Ernőre, Baumgarten Nándor és Meszlényi Arturra.[16] Ezt követően Kuncz a kartellek szervezetét ismertette és kiemelte, hogy általában magánjogi társaság formájában jönnek létre, de elismerte, hogy a kartell megszervezhető kereskedelmi társasági formában is. Ez utóbbi esetben a részvénytársaságot és a korlátolt felelősségű társaságot említette. Ezt követően bemutatta a kartellek fajtáit: kontingentálás nélküli kartelleket, amelyek körébe sorolta az úgynevezett kondíciós kartellt, ami csak a fizetési és a szállítási feltételek egységes megállapítását célozza; az árkartellt, amelyben a tagok egy meghatározott vagy minimális ár megtartására kötelezik magukat. A kondíciós kartell és az árkartell kombinációját is megfigyelhetjük. E körbe sorolta még a rayon (területi) és a vevőközönséget garantáló kartellt. Ezek a kartellek a termelést is szabályozhatták és általában a magánjogi társaság formáját választották. Véleménye szerint a kartellszerződés nem más, mint egy társasági szerződés.[17]
A kartell gazdasági és jogpolitikai vizsgálata során kiemelte, hogy a "kartell a kapitalisztikus termelésnek és gazdálkodásnak a gazdasági törvények által megteremtett jelensége."[18] A szabad verseny garantálása és a szerződési szabadság az, amelynek eredményeként a kartellek megjelenhettek.[19] Kuncz kiemelte, hogy a gazdaságilag indokolt kartellek célja, az árak stabilizálása, ezáltal az áringadozás és a válságok elkerülése. Azt azonban elismerte, hogy a kartellek túlzott expanzívitása már káros lehet, ami ellen a jognak fel kellett lépni. A legradikálisabb álláspontot a kartellek megtiltása jelentette, ami alapján érvénytelen (erkölcstelen) jogügyletté nyilvánították a kartellszerződéseket. Kuncz erre példaként a francia Code Penal 419. cikke[20] és az osztrák 1870. évi törvény (Koalitionsgezetz) 4. §-a[21] mellett, továbbá megemlítette még az északamerikai 1887., az
- 209/210 -
1890., az 1898. és az 1914. évi antitröszt szabályokat.[22] E sorba illesztette be a magyar joggyakorlatot is, hiszen a Kúria számos döntésében jóerkölcsbe ütközőnek mondta ki a kartellszerződéseket.
Kuncz szerint a kartell olyan organizációs forma, ami előbb-utóbb megtalálja magának a megfelelő jogi formát. Hivatkozott Franz Kleinre, "hogy a kartell kakukkmadármódjára kénytelen idegen fészekbe rakni tojásait, olyan fészekbe (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, magánjogi társaság), amelyek nem alkalmasak arra, hogy kis kartell-madarakat neveljenek fel."[23] Véleménye szerint a jognak szabályozni kellett a kartelltagok jogait és kötelezettségeit, a kartell és a kívülállók (versenytársak és más vállalatok) kapcsolatrendszerét, valamit a fogyasztóközösség védelmét. A szerző példaként a német 1923. évi kartellrendelet egyes rendelkezéseit hozta fel. A német jogszabály a tagokat védelemben részesítette azáltal, hogy a kartelleket állami felügyelet alá helyezte.
Kuncz szerint a kartell csak akkor érhette el célját, hanem nem csak valamennyi versenyvállalatot egyesít, hanem képes kiterjeszteni hatalmát azokra a gazdasági szereplőkre is, akik a termelés és az elhelyezés folyamatában szerepet játszanak. Ez azt jelentette, hogy nem elég horizontális kartellt (egy iparághoz kapcsolódó gyárak egyesülését) létrehozni, hanem vertikális kartell (pl. gyárak, termelők, kereskedők és ügynökök szövetkezésére) kiépítése is szükségszerű.
A következő lényeges kérdés, amivel Kuncz Ödön tanulmányában foglalkozott, az nem más, mint az állami beavatkozás szükségessége. Kiemelte, hogy jelenleg a bíróság "igyekszik oltalmat adni azzal a primitiv módszerrel, hogy az eléje kerülő (és pedig: a kartelltagok által eléje hozott!) kartell-szerződést, ha erkölcstelennek látja, megsemmisíti."[24] A tanulmányban azt vizsgálta, hogy milyen törvényhozási intézkedések szükségesek a közérdeket sértő kartellekkel szemben. Kiemelte, hogy a kartellek "megrendszabályozása" már hazánkban is régóta napirenden volt. Külföldi példák közül a német és a norvég kartellszabályozást hozta fel. E tekintetben hangsúlyozta, hogy a belajstromozási kötelezettséget már 1921-ben kimondták Norvégiában. Az 1926. évi norvég törvény a lajstromnak nem adott nyilvános jelleget.[25] A német 1923. évi kartellrendelet és az előbb idézet norvég törvény a beavatkozási lehetőséget arra az esetre korlátozta, ha a kartell a közgazdaságot vagy a közérdeket veszélyeztette. A német jogban a Kartellgericht fel-
- 210/211 -
adata volt a szerződés érvényessége felett dönteni. Norvégiában az ellenőrző tanács jogkörébe tartozott az érvénytelenítés. Itt kell megemlíteni, hogy Kuncz Ödön helyesen hivatkozta Mandel Pál országgyűlési képviselő törvénytervezetét,[26] hiszen az még szabályozta a kartellmagánjogot is.
Kuncz külön kitért Ráth Zoltán írásában bemutatott kartell-feladatokra[27] (pl. nyilvántartás megszervezése, rendes bíróságok feladata, megfelelő adó- és vámpolitika, közérdek veszélyeztetése, az állami beavatkozás ultima ratio jellege) továbbá Meszlényi Artur és Baumgarten Nándor javaslataira (pl. kartell-nyilvánosság biztosítása, bejelentési kötelezettség, fogyasztók védelme, állami versenypártolás intézményeinek kialakítása, oltalom a tisztességtelen verseny és az áruuzsorával szemben).[28] Tanulmányának végén a 26. német jogászgyűlésen Landesberger által előterjesztett javaslatot ismertette a kartellfelügyeleti intézmények kapcsán. Ezt követően a 27. insbrucki jogászgyűlés már határozatban mondta ki az állami beavatkozás indokoltságát. Kiemelte azt is, hogy az angol Trust Committee 1919-ben olyan javaslatot terjesztett elő, hogy a Board of Trade feladata lenne a kartellek ellenőrzése és visszaéléseik kivizsgálása.[29]
Az ismertetett tanulmány jelentőségét mutatja, hogy e témában 1929. május 4-én Pécsett tartott előadást. Az Erzsébet Egyetemi Tudományos Szövetség jogi szakosztálya kérte fel Kuncz Ödönt, hogy ismertesse a kartellekkel kapcsolatos nézeteit. Dr. Schaurek Rafael a jogi kar ez idő szerinti dékánja köszöntötte a pesti professzort. A Pécsi Napló kiemelte, hogy az előadó rámutatott arra, hogy a kartellkérdés az nem csak jogi, hanem közgazdasági probléma is. Az elődásról megjelent beszámoló ismertelen szerzője a következőt emelte ki cikkében. "A kartellekről mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy ezt a gazdasági intézményt az emberek nem felfedezték, mint Madam Curie a rádiumot, ez az intézmény nem dobbant elénk, mint Minerva, hanem gazdasági titkos erők alakították ki a különböző országokban, különböző okokból és különböző formában."[30] A Dunántúl című napilap is beszámolt az előadásról és értékelte Kuncz Ödön szakmai véleményét. "Álláspontot e kérdésben a maga részéről nem foglal, de hangsúlyozta, hogy a kartellekkel kapcsolatban annyi izgató anyagot dobtak be a közvéleménybe és ezzel annyira fokozták az amúgy is súlyos gazdasági helyzetben lévő vállalatok feje felett a bizonytalanságot, hogy egyenesen a magyar gazdasági élet megerősödésének nyugodt további fejlődésének érdeke, hogy a törvényhozás a kartellkérdésben nyílt és határozott állást foglaljon."[31]
- 211/212 -
A Magyar Jogászegylet Gazdaságijogi Intézete 1929. május 8-án, 14-én és 16-án tartotta a kartellankétot, amelynek célja az volt, hogy a kartellkérdését annak komplexitásában megvitassa. Báró Korányi Frigyes (ny. pénzügyminiszter, a Pénzintézeti Központ elnöke) kiemelte az ankéton elhangzott beszédeket tartalmazó kiadvány előszavában a gazdasági élet jogi szabályozásának fontosságát és nehézségét. "Ebben a háború utáni zűrzavarban higgadt elmével, teljes tisztánlátással szétbontani az okoknak s okozatoknak szövevényeit; felismerni a gazdasági élet egyes funkcióinak vagy egyes üzleti kombinációinak valóságos kihatásait, a szabályozás szükségességét s helyes mértékét, a törvényhozói vagy kormányzati belenyúlás valódi előnyeit vagy veszélyeit: csak a gyakorlati élet legkiválóbb s aktív tényezőinek hozzászólásával lehet."[32] Az előadókat követően a szakma jeles képviselői (Heller Farkas műegyetemi tanár, Kuncz Ödön, Király Ferenc ügyvéd) az aktuális kartelljogi problémákat boncolgatták, majd Sándor Pál (országgyűlési képviselő, a OMKE elnöke), Székács Antal (felsőházi tag, a Budapesti Kereskedelmi és Ipar Kamara alelnöke), Knob Sándor (a GyOSz főtitkára), Nádas László (ny. miniszteri tanácsos, ügyvéd), Jacobi Andor (ügyvéd) és Neuhaus Ferenc (a Corvin Áruház Rt. igazgatója) mondták el véleményüket. Kuncz a kartellek jogi problémáit csak vázlatosan exponálta és nem akart javaslatot tenni a megoldásra, hanem a következő "kérdőpontokat" fogalmazta azért, hogy a tudományos diszkussziót megfelelő irányba terelje. Megérett-e a kartellkérdés a törvényi szabályozásra? Szükséges-e egy szakértői testület felállítása? Szükséges-e a megfelelő jogi formák megteremtése? El lehet-e határolni a kartellek magánjogi és a közgazdasági vonatkozásait? Kell-e a kartelltagok felmondását külön szabályozni? El lehet-e fogadni alapelvként, hogy az államhatalom nem maradhat közömbös a piacot befolyásoló nagyvállalatok üzletpolitikájával kapcsolatban? Milyen nagyságú legyen az állami beavatkozás mértéke? Szükséges-e kartellhivatal és kartellbíróság felállítása? Milyen ellenőrzési jogot adunk a gazdasági miniszternek? Milyen gazdasági és hatalmai eszközökkel lehet fellépni a kartellekkel szemben?[33]
A jogászegyleti vitát követően jelent meg a kartelltörvényjavaslat kapcsán egy jelentősebb cikke Kunc Ödönnek a Kereskedelmi Jog hasábjain. Kuncz hangsúlyozta, hogy a javaslat mérföldkő a hazai kartellmozgalom történetében, mert "kijegesedik benne egy határozott rendszer és modern szemlélet; megoldásra talál benne a mai tudománynak és tapasztalatoknak igen sok értékes eredménye."[34] Idézi Szászy-Schwartz Gusztáv szellemes mondását a kodifikáció kapcsán, aki szerint nem azt nehéz eldönteni, hogy miről szóljon egy törvény, hanem azt, hogy miről hallgasson. Véleménye szerint ezt az önmérséklést a kodifikátornak sikerült teljesíteni, hiszen a javaslat nem tartalmazott szabályt a kartellek organizációs formáiról, a kartelltagok felmondási jogáról, a szabad verseny védelméről, a választott bíróságok szerepéről, a méltányos és helyes árról, a nemzetközi
- 212/213 -
kartellekről, a bojkottról, valamint azt sem határozta meg, hogy mi a kartell. Nagy hiányosságának tartotta továbbá, hogy a javaslat indokolás nélkül került nyilvánosságra. A tanulmányában arra kereste a választ, hogy a magyar kartellkérdés megértett-e egyáltalán arra, hogy törvényben szabályozzák és milyen gazdasági szervezetekre terjedjen ki a javaslat hatálya. Az első kérdés megválaszolása kapcsán hivatkozott a fentebb már ismertetett jogászegyleti előadására és arra, hogy szükséges a törvényhozásnak határozattan fellépni a kartellekkel szemben. Véleménye szerint a legfontosabb feladat az, hogy a kartellmozgalmat megértő állami támogatás és irányítás rendszerét kidolgozzák. Nem tartotta megfelelőnek az időt a kartellkérdés átfogó szabályozására. Üdvözölte azonban, hogy a javaslat a kartellszerződést "bebocsátja a jog birodalmába". Véleménye szerint ez azt jelentette, hogy a kartellszerződés olyan esetben semmis, mint minden más szerződés. Helyeselte az írásbeliség követelményének a bevezetését, de a belajstromozást és a Kartellbíróság felállítását még korainak tartotta, hiszen a kartelltagok védelmet kaphatnak a rendes bíróságok előtt a magánjog általános szabályai alapján. Ellenben fontosnak tartotta, hogy a Kartellügyi Országos Bizottságot részletesen szabályozza a javaslat. Kuncz szerint "a Javaslatnál is óvatosabb "állásfoglalás" a kartellügyben megszüntetné a jelenlegi jogbizonytalanságot, lehetővé tenné a kartellek működésének állandó figyelemmel kisérését, biztosítaná a jogvédelmet a kartellek kinövéseivel szemben és - ami a legfontosabb - előkészítené a talajt a kartellprobléma fokozatos, lépésről-lépésre haladó, végleges megoldására."[35] Véleménye szerint a kartellkérdésre az egyik választ a részvényjog reformja jelentette, hiszen a kartellek tagjai többségükben részvénytársasági formában működtek. Kuncz hivatkozott Adolf Menzel és Julius Landesberger jogászok véleményére, akik a kartellprobléma megoldásához szükségesnek tartották a bejelentései kötelezettség szabályozását és a részvénytársaságok reformját.[36]
A második kérdésre adott válaszában kijelentette, hogy a kartell és a közszükségleti cikk kapcsán adott fogalom jogbizonytalanságot eredményez, mert azt ponttalannak tartotta. Véleménye szerint egy kartelltörvény tárgyi hatályának a kartellek valamennyi fajára ki kell terjednie. Kuncz azt gondolta, hogy a javaslatnak a közszükségleti cikk vonatkozásában kialakított kartellekre történő korlátozása erősen emlékeztetett az osztrák kormány 1898. évi javaslatára, ami csak a cukor, a szesz, a sör, az ásványolaj és a só kapcsán létrejövő kartelleket kívánta szabályozni.[37] Kuncz az 1923. évi német kartellrendelet fogalmai meghatározását hozta példaként, amelynek előnye, hogy nem csupán a kartellekről szól, hanem a gazdasági hatalommal történő összes visszaélés megakadályozásáról. Ezért is javasolta, hogy általánosabban kellene megfogalmazni a törvény címét:
- 213/214 -
"törvény a gazdasági versenyt szabályzó megállapodásokról". Véleménye szerint a javaslatnak "szabályozási körébe kellene vonni mindazokat a megállapodásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a gazdasági versenyt szabályozzák és azokat a vállalatokat, amelyek tényleges monopóliumot élveznek, tekintet nélkül arra, hogy közszükségleti vagy egyéb cikkekről van szó."[38] Kuncz szerint a kartellpolitika negatív eszközrendszere jelent csak meg a tervezetben. A gazdaságilag indokolt kartellek támogatásának rendszerét hiányolta. Végezetül kiemelte, hogy a kereskedelmi miniszternek diszkrecionális jogot kell biztosítani a kartellkinövésekkel szemben, méghozzá preventív jelleggel, azzal a megszorítással, hogy a kartellek a sérelmesnek tartott intézkedésekkel szemben a Közigazgatási Bírósághoz fordulhassanak.
Még ugyan ebben az évben jelent meg a kartelltörvényről egy cikke a Nemzeti Ujság hasábján. Bemutatása azért is fontos, mert a tanítványok által összegyűjtött kisebb dolgozatai között nem található meg ez az írás, amelynek oka az lehet, hogy valójában egy interjúról van szó. Kuncz véleménye szerint a törvényhozás célja az, hogy "a gazdasági élet kimeríthetetlen fantáziájának ezt a nálunk még gyermekkorát elő, reményteljes ujszülöttjét minden különösebb baj és zökkenő nélkül bocsássák be az alkotmány sáncai közé".[39] Ezt követően azt magyarázta el, hogy mi is a kartell valójában. Véleménye szerint a kartell legfontosabb célja a termelés és a fogyasztás összhangjának biztosítása, a vállalatok egzisztenciájának megteremtésére. Kiemelte, hogy nagy előnye a törvénynek a kartellfelügyeleti szervek szabályozása, de ez önmagában nem elégséges, hanem ezt ki kell egészíteni egy kartelltámogatási rendszerrel. A kartellszerződések bemutatását és a Kartellbíróság felállítását még korinak vélte. A kartelltagok védelmét rendes bírósági eljárás keretében is biztosítani lehetett az általános magánjogi vagy az 1923:V. tc. (a tisztességtelen versenyről) rendelkezései lapján. Az áruuzsorával szembeni hatékony védelmet az árdrágító visszaélésekről szóló 1920:XV. tc. garantálta. Kuncz végső következtetése reális: "a törvényhozás bármely formájában is karteltörvényt alkot, ez a törvény önmagában a kartelprobléma megoldására nem lesz képes és elégséges, mert a kartelprobléma beletorkollik a pénzügyi és közgazdasági politika minden egyes részébe és szervesen összefügg a nagyvállalatok kérdésével, amelyek megnyugtató szabályozását egyedül a részvényjog reformjától és a szövetkezeti mozgalom egészséges alapokra hozásától várhatjuk."[40]
Az 1931. évi kartelltörvény hatálybalépését követően jelent meg a Kereskedelemi Jog című folyóiratban a kartell-fogalom kapcsán egy rövidebb tanulmánya.[41] A kartelltörvény nem határozta meg a kartell fogalmát. A törvény indokolása is mellőzendőnek tartotta a törvényi szintű definíciót.[42] Ennek némileg ellent mond a kartelltörvény 1. §-nak szövegezése. "Az olyan megállapodás vagy határozat, amely árura vonatkozóan a termelés, a forgalom vagy az áralakulás tekintetében, vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettséget alapít meg (kartel és más hasonló
- 214/215 -
célú jogviszony), csak úgy érvényes, ha írásba foglalták. Ugyanez áll az eredeti megállapodást vagy határozatot kiegészítő vagy módosító ilyen megállapodásra és határozatra is" A kartelltörvény "szétfolyó" körülírása mellett a szerző a cikkben megadta a saját, pontosabb kartellfogalmát. "A kartel jogilag önálló, egymáshoz hasonló vagy egymással összefüggő gazdasági tevékenységet folytató vállalkozóknak megállapodása avégből, hogy a termelést a fogyasztáshoz idomítsák, a szabad versenyt kikapcsolják vagy legalább lényegesen letompítsák (egyszóval a versenyt szabályozzák) és így a piacon monopóliumszerű előnyöket élvezzenek."[43] Véleménye szerint a törvény "körülírása" nem a legszerencsésebb módon definiál, "szembeszökő ennek a 'tömör' körülírásnak zavaró bőbeszédűsége."[44] Véleménye szerint az 1. §-ban csak azt kellene rögzíteni, hogy az "árura vonatkozó kartel vagy más hasonló célú jogviszony csak úgy érvényes, ha írásba foglalták."[45] Ebben az esetben a bíróság (Kartelbíróság) hatáskörébe tartozna az adott szerződés kapcsán annak megítélése, hogy kartellnek minősült-e vagy sem a gazdasági tevékenység.
A kereskedelemi jog monografikus és majd annak tankönyvi szintű összefoglalása Kuncz Ödön tudományos munkásságának központi eleme, ami az érintett jogterület fundamentumainak megértéséhez és tanulmányozásához elengedhetetlen. Először 1922-ben jelent meg A magyar kereskedelemi jog és váltójog vázlata, majd pedig annak monografikus összefoglalását készítette elő A Magyar kereskedelmi- és váltójog címen. E grandiózus munka átdolgozott formáját vehették tanítványai kezükbe tankönyvként először 1928-ban.[46] Auer Pál e munkáról a következőképp vélekedett a Jogtudományi Közlöny hasábjain: "Kuncz Ödön újat és értékeset adott: a modern gazdasági élet jogát".[47] Olyan könyvet írt, amelyet nem csak az elméleti, hanem a gyakorlati szakemberek is használhatnak. Keszthelyi Nádor könyvismertetésében a következőképp jellemezte a kereskedelmi jog monografikus összefoglalását. "A magyar kereskedelmi és váltójog vázlatából a magyar gazdasági jogi kézkönyve lett, habár a címe továbbra is egyszerűen A magyar kereskedelemi és váltójog. A könyv rangemelkedésének megfelelően szebb köntösben, áttekinthetőbb szedéssel és a második kiadásnál is jobb beosztásban látott napvilágot, Hatalmas terjedelme úgyszolván követelő szükséggé teszi párdarabjának, a magyar kereskedelmi és váltójog tömör tankönyvének megszületését."[48]
- 215/216 -
A monográfiájának utolsó kiadásában (1937) a kartellek vonatkozásában nem csak az alább ismertetett tankönyvi "lecsupaszított" vázlat található. Kuncz teljes részletességgel mutatta be a kartellmozgalom elvi kérdéseit és az 1931. évi kartelltörvényünk rendelkezéseit, kiegészítve mindezt szakirodalmi hivatkozással, külföldi példákkal és a releváns joggyakorlattal. Kuncz röviden ismertette a törvényt magyarázó bírói gyakorlatot azzal kapcsoltban, hogy a bíróságok milyen szerződéseket minősítettek kartellszerződésnek.[49] Kuncz kitért a budapesti kereskedelmi és iparkamara választott bíróságának és zsűriének a kartellek erőszakos magatartásaival szemben hozott döntéseinek ismeretesére is. Az előbb említett zsűri önmagában véve a kartellt nem minősítette tisztességtelennek a szabadverseny megakadályozására irányuló szándék nélkül (Jury 1738/1925). Kiemelte meg az alábbi jelentősebb döntéseit a zsűrinek. A verseny erőszakos eszközökkel történő elfojtása a nagyközönség érdekeit sértette (Jury 10.949/1927). A nyílt üzleti versenyben és gazdasági harcban a versenytársat megsemmisíteni nem szabad (Vál. bír. 4235/1927). Az önköltségi áron alul történő értékesítés nem törvénytelen (Jury 32.435/1927). A zsűri véleménye szerint az értékesítés abban az esetben minősült tisztességtelennek, ha az üzlettárs gyengébb minőségű árut ad el, illetve olyan magatartást tanúsít, ami üzleti tisztességbe ütközik (Jury 14.486/1926).[50]
Munkásságának másik fontos állomását jelentette A magyar kereskedelemi- és váltójog tankönyve című munkájának megjelentetése. A szerző kifejtette tankönyvének előszavában, hogy a kereskedelmi jog tudományos művelésének legfontosabb lépése a részletkérdések monografikus feldolgozása, amelyek a gazdasági fejlődés következtében folyamatosan változnak. Kuncz figyelt arra, hogy a hallgatóknak tankönyvet készítsen, elismerve azt, hogy a kereskedelmi joghoz kapcsolódó joganyagok és kommentárok rendszerbe foglalása már kézikönyv jelleget ad a munkának. A hallgatók érdekében szükségesnek tartotta a tankönyv megalkotása során figyelembe venni a "brevis esse laboro, obscurus fio" elvélt, ami azt jelentette, hogy sok esetben kikapcsolta a részletkérdések elemzését, hogy a lényegről, a szakmai törzsanyagról ne vonja el figyelmet, ahogy Kuncz fogalmazott: "tömörségre és rövidségre törekedtem."[51]
Az 1938-ban megjelent tankönyvében külön fejezetet szánt a kartellek elemzésének. A kartelleket bemutató fejezetet fogalmi meghatározással indítja. Ezt követően a kartellszervezet bemutatására került sor, amelynek körében említette meg a kontingentálás nélküli, a kontingentáló, de központosított kartelleket. Különbséget tett a kartell közjogi és magánjogi jellege között, elismerve, hogy vegytiszta elhatárolásuk nem lehetséges. A kartelltörvény rendelkezéseit figyelembe véve elsősorban a felügyeleti szerveket jellemezte röviden, amelyeket a kartellközrendészet körébe helyezett el. Ezt követően került sor a kartelltagok jogi helyzetének, kívülálló vállalatok és a kartellbe nem tartozó versenytársak érdekvédelmének, valamint a közgazdasági szempontból káros kartellek ellen
- 216/217 -
fellépés bemutatásra. A kartelltagok között létrejövő jogviszonyt a kartellmagánjog körébe sorolta, amelynek keretében kitért az írásba foglalás követelményének, a kartelltagok kötelezettségének és azok betartására vonatkozó kartellfegyelem és a kartellből történő kilépés lehetőségének elemzésére is. A második problémakör bemutatása kapcsán említette a külső kényszerkartellek létrehozását, az árharc és a bojkott intézményét, ami jelentősen befolyásolta a versenyküzdelem alakulását. Véleménye szerint az állami beavatkozás akkor indokolt, ha a kartell a közgazdaságot vagy a közérdeket veszélyeztette, valamint a gazdasági helyeztet meg nem okolt módon szabályozta.
A kartellek elleni fellépés egyik lehetséges módjaként a szövetkezeti mozgalom erősítését említette, mint a "kártékonnyá fajuló kartel leghatékonyabb antitoxin"-ját.[52] Ugyan csak jelentős szerepet tulajdonított a munkavállalók szakszervezeti aktivitásának a kartellekkel szemben. A közjó és a közérdek veszélyeztetése miatt építette ki a kartell-törvény a kartellközrendészet intézményeit. E körben említette meg Kuncz a közigazgatási oltalom biztosítása mellett az igazságszolgáltatási eszközrendszert. E részben került bemutatása a Kartelbíróság és a hozzá kapcsolódó közérdekű per.
Kuncz végezetül kitért a márkacikkek védelmére a kartelljogon belül. Márkacikk alatt olyan árut értett, "amelyeket a gyáros ugyanabban a minőségben, ugyanolyan külsőben (csomagolásban) és megjelöléssel (rendszerint védjeggyel ellátva) hoz forgalomba, megszabva egyúttal a viszontelárusítói árat."[53] A márkacikkrendszer lényege, hogy ebben az esetben is a kartelltörvény hatálya alá tartozó megállapodásról van szó. A részletszabályokat a márkacikkrendelet (5999/1935. M. E. rendelet) tartalmazta.
Kuncz Ödön negyedszázados tanári jubileuma alkalmából tanítványai összegyűjtötték "szétszórt" tanulmányait és előadásait. Egy rövid cikk jelent meg a kötet kapcsán, amelynek írója, Füry Lajos a következőképp emlékszik vissza a professzorra. "Mint egykori tanítványának felidéződnek emlékezetemben a kereskedelmi és váltójogi előadások pillanatnyi kitéréseiben és a jogászifjúság jövőjéről tartott előadásain is sokat hangoztatott tételei, a szakképzettség, a jog és erkölcs, a közgazdaság fontossága a jogász számára."[54]
Kuncz Ödön tanítványai: Cottely István, Meznerics Iván és Puskás Sándor rendezték sajtó alá kisebb terjedelmű tanulmányait. A kötet 1941-ben jelent meg, amelynek az I. és a II. részben a részvényjoggal és a szövetkezeti joggal kapcsolatos írásait találhatjuk. A III. részben a váltó- és az értékpírjogi témájú tanulmányok kaptak helyett, míg a IV. rész vegyes tartalmú lett. Ez utóbbi fejezetben került publikálásra a Kartelljogunk reformja című tanulmánya is. Kuncz azzal kezdi írását, hogy az 1931. évi kartelltörvényünk elavult, mert "hamarabb volt kartelltörvényünk, mint pozitív kartellpolitikánk".[55] A kartell-törvény negatívumaként említette, hogy annak tárgyi hatályát nem terjesztették ki valamennyi kartellre, hallgat a kényszerkartellekről, az ellenőrző apparátus túlméretezett és a kartellmagánjogot nem szabályozta. Kuncz fontosnak tartotta a felsorolt hiányosságok
- 217/218 -
miatt a kartelltörvény reformját. Véleménye szerint a kiindulási alap a magyar kartellpolitika meghatározása és annak elfogadása, hogy a kartell a verseny szabályozásának autonóm módja. Az új kartelltörvénynek "az indokolt kartellben nem valami megtűrt, nemkívánatos rosszat, hanem azt az organizációs eszközt kell észrevennie és szabályoznia, amely adott esetekben legmegfelelőbben tud közérdekű colokat is megvalósítani."[56] A reformok második lépéseként a törvény hatályát valamennyi kartellre kiterjesztené, a kartellfelügyelet intézményrendszerét egyszerűsítené, végezetül a kartellmagánjog alapvető kérdéseit (pl. tagok felmondási jogát, kizárólagossági és hűségszerződést) szabályozná. Rövid dolgozatának végén a kartellprobléma megoldását a következőben látta. A "magyar kartelljog nem hagyhat figyelmen kívül, hogy Magyarország agrárország, [...] a mezőgazdákat is védelemben kell részesíteni!"[57]
Ödön Kuncz was a distinguished researcher and lecturer in the field of commercial law, both at home and abroad. The aim of this paper is to present the works of Ödön Kuncz on a lesser known and less researched topic of his work, namely cartel law, which I will analyse in chronological order. Ödön Kuncz was involved not only in the codification of Act XX of 1931 (the first Hungarian Cartel Act), but also in the work of the Cartel Committee after the Act came into force. I do not intend to present Ödön Kuncz's professional career in its entirety in detail, but will only cover the period of his work that was related to cartel law, i.e. the codification and practice of our cartel law. ■
JEGYZETEK
* A K 138618 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a K 21 pályázati program finanszírozásában valósult meg (a projekt címe: A magánjog fejlődése a két világháború között). Kuncz Ödön: Életem (írtam 1948. december 6-tól 1950. november 28-ig). ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2017. Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. I. kötet. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967. 1031-1032. pp. A részletes szakmai önéletrajzi megtalálható: Varga Norbert: Kuncz Ödön. FORVM Acta Juridica et Politica 2020/1. 435-448. pp.
[1] Kuncz Ödön: A váltóeljárás az új polgári perrendtartásban. Kereskedelmi Jog 1907/24., Dr. Kuncz Ödön a kir. m. budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem ny. r. tanárának 30 éves irodalmi munkássága. (1907-1937). Kereskedelmi Jog 1935/2. 29-32. pp.
[2] Képes György: A kereskedelmi jog mint önálló diszciplína történeti helye a magyar egyetemi szintű jogi oktatásban: a kezdetektől a második világháború utáni változásokig. Jogtörténeti Szemle 2020/4. 26. p.
[3] Balogh Elemér: Állam- és Jogtudományi Kar 1921-1998. In: Szentirmai László - Ráczné Dr. Mojzes Katalin (szerk.): A Szegedi tudományegyetem múltja és jelene 1921-1998. Szegedi Tudományegyetem. Szeged, 1998. 50. p., Balogh Elemér: A kolozsvári-szegedi jogi kar története (1872-2002). In: Takács Péter (szerk.): A jogászképzése múltja, jelene és jövője. Ünnepi tanulmányok, konferencia előadások, kerekasztal beszélgetések ELTE Állam- és Jogtudományi Kar. Budapest, 2003. 198. p., Antal Tamás - Balogh Elemér: A Jog- és Államtudományi Kar. In: Antal Tamás - Vajda Tamás (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem és elődei története. II. rész: A kolozsvári egyetem története az alapítástól a szegedi újrakezdésig 1872-1921. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged, 2022. 186-187. pp., Osváth Zsolt: Diákegyesületek, diákjóléti intézmények a kolozsvári egyetemen. In: Antal Tamás - Vajda Tamás (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem és elődei története. II. rész: A kolozsvári egyetem története az alapítástól a szegedi újrakezdésig 1872-1921. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged, 2022. 577. p., Gaal György: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. Kolozsvár 2001. https://mek.oszk.hu/01800/01864/01864.htm Letöltés időpontja: 2024. március 06.
[4] Budapesti Hírlap 1933. június 02. 8. p. Kuncz Ödön. In: Magyar Katolikus Lexikon. https://lexikon.katolikus.hu/K/Kuncz.html (Letöltés időpontja: 2024. január 31.) Életrajzi adatokat közöl Kuncz Ödön kapcsán a budapesti évekhez Bágyoni Szabó István, akinek írásából kiderült, hogy a "Kuncz-fiúk" közül Aladár mellett Ödön is baráti viszonyt ápolt Ady Endrével. Bágyoni Szabó István: Kuncz Aladár-emlékek. Korunk (32) 1973/11. 1664-1673. pp. Kuncz Ignácz jogtudós, akadémikus nagybátyja volt Kuncz Ödön és Kuncz Aladár író és lapszerkesztő. Hamza Gábor: Emlékezés Kuncz Ignáczra (1841-1903), A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjára. https://mta.hu/data/dokumentumok/egyeb_dokumentumok/2022/Kuncz_Ign%C3%A1c_MTA_2022_Hamza.pdf (Letöltés időpontja: 2024. január 31.).
[5] Magyar Tudományos Akadémia Tagajánlások 1926-ban. Sylvester-Könyvnyomda. Budapest, 1926. 16-17. pp., Magyar Tudományos Akadémia Tagajánlások 1944-ben. Sárkányi-nyomda r.-t. Budapest, 1944. 21-23. pp.
[6] M. L. (Markó László): Kuncz Ödön. In: Beck Mihály - Glatz Ferenc (szerk.): a Magyar Tudományos Akadémia tagjai. II. kötet. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest, 2003. 760. p.
[7] Moór Gyula Dr. 1945-46. tanévi Rector Magneficus beszámoló beszéde. In: A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsának 1949. szeptember 22-i beiktató és tanévet megnyitó ünnepélyes nyilvános ülésén mondott beszédek. Egyetemi Nyomda. Budapest, 1946. 8-9. pp.
[8] Pétervári Máté bocsátotta rendelkezésemre az MTA Kézirattárában megtalálható dokumentumot, amiért jelen tanulmány keretében köszönetem fejezem ki. MTA Kézirattár Ms. 5713/35 Bisztray Gyula visszaemlékezése 1946. augusztus. 18. (Feljegyzés Dr. Kuncz Ödön egyetemi ny.r. tanár B-listára helyezésének revíziója tb. az igazoló bizottságok működéséhez: Szivós Kristóf: A Tanácsköztársaság után felállított igazolóbizottság körüli vita a Budapesti Tudományegyetem jogi karán. Jogtörténeti Szemle (19)2021/4. 37-43. pp.
[9] MTA Kézirattár Ms. 5713/35 Bisztray Gyula visszaemlékezése 1946. augusztus. 18. (Feljegyzés Dr. Kuncz Ödön egyetemi ny.r. tanár B-listára helyezésének revíziója tb.
[10] MTA Kézirattár Ms. 5713/35 Bisztray Gyula visszaemlékezése 1946. augusztus. 18. (Feljegyzés Dr. Kuncz Ödön egyetemi ny.r. tanár B-listára helyezésének revíziója tb.
[11] Kozák Péter: Kuncz Ödön. http://www.nevpont.hu/view/6828 (Letöltés időpontja: 2024. január 31.) Ámán Ildikó: A felsőfokú oktatási igazgatás története Magyarországon, különös tekintettel a jogászképzésre. Fejezetek a kolozsvári és a szegedi jogi oktatás köréből. (disszertáció) SZTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola. Szeged, 2019. 106-107. pp., Kuncz Ödön. In: Gulyás Pál (sajtó alá rendezte): Magyar írók élete és munkái (Új sorozat). Argumentum Kiadó. Budapest, 1995. 760-761. pp., Kuncz Ödön. In.: Keresztény magyar közéleti almanach. I. kötet. Pátria Kiadó. Budapest, 1940. 575. p.
[12] Gombos Katalin: A Kartelbíróság és a Kartelbizottság tagjainak élete. Versenytükör (12) 2016/Különszám. 103. p., Kinevezték a kartellbizottságot. Népszava 1932. február 11. 4. p.
[13] Kuncz Ödön: A kartell mint jogi probléma. Közgazdasági Szemle (52)1928/73. 1-21. pp.
[14] Kuncz 1928, 1. p.
[15] Tschierschky, Siegfried : Zur Reform der Industriekartelle. Verlag von Julius Springer. Berlin, 1921., Liefmann, Robert: Kartelle, Konzern und Trust, Ernst Heinrich Moritz. Stuttgart, 1927. Tschierschky, Siegfried: Kartell und trust, G. J. Göschen. Leipzig, 1911.
[16] Ráth Zoltán: Emlékirat a kartellekről. Központi Értesítő (2)1900/94. 1-22. pp., Baumgartner Nándor - Meszlény Artur: Kartellek, trustök, keletkezésük - fejlődésük - helyzetük a gazdasági és jogrendszerben, Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1906., Liebmann Ernő: Kartelljogi kérdések. Jogtudományi Közlöny (48) 1913/29. 248-250. pp., Egry Aurél: Kartelljudikatura. In: Jogi dolgozatok a Jogtudományi Közlöny ötven éves fennállásának emlékére 1865-1915. Franklin-Társulat. Budapest, 1916. 203-214. pp.
[17] Kuncz 1928, 3. p.
[18] Uo. 5. p.
[19] A gazdasági szabadságról vallott nézetei egy rövid cikkben jelentek meg az Esti Kurir hasábján, amelynek keretében a liberalizmust állította szembe az univerzalizmussal, a gyámkodó állami beavatkozással. "Katasztrófához vezetne, ha megszünne a gazdasági szabadság " Kuncz Ödön egyet. tanár, a Jog- és államtudományi kar volt dékánja. Esti Kurir 1935. december 25. 16. p.
[20] Tunyogi Szűcs Kálmán: A kartelek jogi elismerése és szabályozása. Köztelek 1927/37. 1855. p. Pogány Ágnes: Kartellharcok, kartellviták Az 1931. évi magyar kartelltörvény születésének előzményei. In: Demeter Gábor et al., Területi Egyenlőtlenség - intézményi változás. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv. Bölcsészettudományi Kutatóközpont - Hajnal István Alapítvány. Budapest, 2022. 349-357. pp., Baumgarten - Meszlényi 1906, 297-308. pp.
[21] Gesetz vom 7. April 1870, wodurch unter Aufhebung der §§. 479, 480 und 481 des allgemeinen Strafgesetzes in von Gewerbsleuten zur Erhöhung des Preises einer Ware zum Nachtheile des Publikums besondere Bestimmungen erlassen werden. https://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10001676 (Letöltés időpontja: 2023. augusztus 19.), Bayer, Wilhelm F.,: Das neue österreichische Kartellgesetz Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht. (17)1952/4. 658. p., Fischer, Curt Eduard: Die Gesichte der Deutschen versuche zur Lösung des Kartel- und Monopol-problems. Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaft (110)1954/3. 443. p., Gerber, David J.: The Origins of European Competition Law in Fin-de-Siècle Austria. The American Journal of Legal History (36)1992/4. 420. p, Tunyogi Szűcs Kálmán: A kartelek jogi elismerése és szabályozása. Köztelek (37)1927/97. 1855. p. Menzel, Adolf: Die Kartelle und die Rechtsordnung, Duncker & Humblot. Leipzig, 1902. 19. p., Ettinger, Markus: Die Regelung des Wettbewerbes im modernen Wirtschaftssystem. I. Teil: Die Kartelle in Oesterreich. Manzsche k. u. k. Hof-Verlags- und Universitäts-Buchhandlung. Bécs, 1905. 2-5. pp.
[22] Matthews, Joseph Bridges - Adler, Herbert Marcus: The Relating to Covenants in Restraint of Trade. Sweet & Maxwell. London, 1907., Koch, Fritz E.: Grundzüge des englischen Kartellrechts. Carl Heymann. Berlin, 1927.
[23] Kuncz 1928, 9. p.
[24] Uo. 15. p.
[25] Lucas, Georg: Kartelle und rechtsordnung. Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaft 1925/26. 387-342. pp.
[26] Mandel Pál: Törvényjavaslat a kartellszerződésekről (kézirat). Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-Társulat Könyvnyomdája, Budapest, 1904. Kuncz Ödön még hivatkozott: Kornfeld Móricz: Törvény a kartellekről. Magyar Szemle 1927/2. 163-168. pp.
[27] Ráth 1900, 96-97. pp.
[28] Baumgarten - Meszlényi 1906, 445-487. pp.
[29] Kuncz 1928, 19. p.
[30] A kartell, mint jogi probléma. Kuncz Ödön dr., budapesti egyetemi tanár előadása a pécsi egyetemen. Pécsi Napló 1929. május 5. 6. p.
[31] A kartell mint jogi probléma Kuncz Ödön dr., bpesti egyetemi tanár, előadása a pécsi egyetemen. Dunántúl 1929. május 5. 5. p. Az előadásról még beszámolt: Nemzeti Újság 1929. május 18., Szükség van-e kartelltörvényre? Kuncz Ödön érdekes előadása a kartelekről. Ujság 1929. május 7. 15. p.
[32] A kartel. A Magyar Jogászegylet Gazdaságijogi Intézetének 1929. évi május hó 8-án, 14-én és 16-án tartott vitája. Magyar Jogászegylet. Budapest, 1930. 4. p. Ankét a kartell-kérdésről. Ujság 1929. május 9. 8. p., Részletesebb beszámoló: Ankét a kartell-kérdésről. Nemzeti Ujság 1929. május 9. 19. p. Foederatio Emericana Jogászblokkja a Szent István társulat katolikus jogászgyűlést szervezett 1929. november 7. napján, ahol Kuncz Ödön A kartell, mint törvényhozási probléma címen tartott előadást. Nemzeti Ujság 1929. november 2. 19. p. Katolikus Nyári Egyetemen 1933-ban a kartellek és a trösztök kapcsán tartott előadást. Nemzeti Ujság 1933. május 21. 27. p.
[33] A kartel 1930. 34. p.
[34] Kuncz Ödön: A kartelltörvény-javaslat időszerűsége és céltűzése. Kereskedelmi Jog (27)1930/8-9. 169. p.
[35] Kuncz 1830, 171. p.
[36] Uo. 171. p., Adolf, Menzel: Die Kartelle und die Rechtsordnung. Duncker & Humblot. Leipzig, 1902., Julius, Landesberger: Der österreichische Cartellgesetzentwurf. Zeitschrift für das Privat- und Öffentliche Recht der Gegenwart (24)1897. 575-610. pp.
[37] Cartelle in Beziehung auf Verbrauchsgegenstände, die einer mit der industriellen Production in enger Verbindung stehenden indirechten Abgabe unterliegen. In: Stenographische Protokolle über die Sitzungen des Hauses der Abgeordneten des österreichischen Reichsrates im Jahre 1897. XII. S. (188 der Beilagen zu den stenorg. Protokollen des Abgeordnetenhauses.) Aus der kaiserich-königlichen Hof- und Staatsdruckerei. Bécs, 1897. 1-7. pp.
[38] Kuncz 1930, 173. p.
[39] Kuncz Ödön: A karteltörvény. Nemzeti Ujság 1930. november 4. 9. p.
[40] Kuncz 1930, 9. p. Lásd még Kuncz Ödön véleményét a kartelltörvény kapcsán: "A karteljavaslat határkövet jelent jogfejlődésünkben " Kuncz Ödön dr. egyetemi tanár nyilatkozata az igazságügyminiszter törvényalkotásáról. Budapest Hirlap 1930. szeptember 14. 28. p.
[41] Kuncz Ödön: A kartel fogalom a karteltörvényben. Kereskedelmi Jog (34) 1937/1. 1-2. pp.
[42] Az 1927. évi január hó 25-ére összehívott országgyűlés nyomtatványai, Képviselőházi irományok. 23. kötet, Pest Könyvnyomda Részvénytársaság. Budapest, 1931. 362. p.
[43] Kuncz 1937, 1. p.
[44] Uo. 2. p. Vö. Sándorfi Kamill: A gazdasági versenyt szabályzó megállapodásokról szóló 1931. XX. t.c. (kartelltörvény) magyarázata. Franklin. Budapest, 1931.
[45] Kuncz 1937, 2. p.
[46] Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi jog vázlata. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1922. Az első két kiadás ezen a címen jelent meg. Ezt követően 1928 és 1933 között jelent meg e két kötetes munka átdolgozása immár három kötetben. A kereskedelmi jog monografikus, de akár kézkönyvnek nevezhető életműve. Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi- és váltójog. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1937. Ez lett a korábbi összefoglaló munka harmadik kiadása, folytatása, amelynek előszavában a következőt olvashatjuk. "Nem tankönyvet írtam most sem. De már vázlatnak sem nevezhetem a harmadik kiadást, amely a kézkönyv jellegét ölti magára". Uo. III. p. A tankönyve először 1938-ban jelent meg. Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1938. Könyvismertetés: Budapesti Hirlap 1928. március 11.
[47] Auer Pál: A magyar kereskedelemi és váltójog vázlata. (könyvismertetés) Jogtudományi Közlöny 1928/14. 133. p.
[48] Keszthelyi Nándor: Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog (3. kiadás). Kereskedelmi jog (34)1937/11. 175. p.
[49] Kuncz 1937, 107-108. pp.
[50] Uo. 131. p. Ugyan ebben az évben tartott Kuncz Ödön előadást a Magyar Mérnök- és Építészegylet meghívására a magyar kartelljogról. Pesti Napló 1937. február 4. 17. p., Kuncz Ödön professzor előadása a kartelljogról. Budapesti Hirlap 1937. február 4. 8. p., A Magyar Mérnök- és Építesz-Egylet Közlönye 1937. november 26. 279. p.
[51] Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1938. IV. p.
[52] Kuncz 1938, 128. p.
[53] Uo. 129. p.
[54] Füry Lajos: Küzdelem a gazdasági jogért. Kuncz Ödön dr. huszonötéves jubileuma. Magyarság 1939. szeptember 17. 14. p.
[55] Kuncz Ödön: Kartelljogunk reformja. In: Cottely István - Meznerics Iván - Puskás Károly (sajtó alá rendezték): Küzdelem a gazdasági jogért. Dr. Kuncz Ödön összegyűjtött kisebb dolgozatai. II. kötet. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, 1941. 641. p.
[56] Kuncz 1941, 642. p.
[57] Uo. 642. p. "A kartell, mint jogi probléma". Gazdasági Jog (4)1943/9. 550-552. pp.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Jogtörténeti Tanszék.
Visszaugrás
