A 2008. évi XLV. törvény (továbbiakban: Knpt.) hatálybalépése óta több félreértett, egymásnak ellentmondó jogértelmezés olvasható a fenti címbeli eljárásról szóló cikkekben és egyéb kommunikációs forrásokban, mely pontosítása megéri, hogy erről is (akár néhány évtizeddel korábbi és egészen új eset jellemző tapasztalatai alapján) szót ejtsünk.
Kiadványuk 2008. szeptemberi számában[2] jelent meg egy átfogó cikk az 1991. évi XLI. törvényt megelőző közjegyzői tevékenységről és az azt követő közjegyzői feladatokról, illetve jogosultságokról és az előkészítés alatt lévő közjegyzői törvény módosításról.
A cikkben említésre kerül (több ún. nemperes eljárással kapcsolatosan), hogy e tevékenység (esetleg "egymást követő eljárási cselekmények" lényege, "az okirat-szerkesztési eljárás (perpótló és perelőkészítő szerep)". Ebben megfogalmazódik, hogy "a peres eljárásban bizonyítási eljárás folyik, míg a nemperes eljárásban legfeljebb okirati bizonyításnak van helye."[3]
A bevezetésben említett törvény hatályba lépését követő kiadványuk ez évi cikkében[4], már (meghatározott körülmények közötti bizonyítási eljárás esetében) lehetővé teszi az egyes okirati, illetve egyéb személy- tárgy-, vagy esemény-azonosító (fotó, videó), "hogy alperes a felvételt a hatósági eljárásban bizonyítékként használhatja fel, amennyiben más módon a felperes a birtoksértő magatartását nem tudja bizonyítani."[5]
Egy egészen másfajta, és az utóbbi cikkben "egymástól független jogintézmény" formájában lett kiemelve a (Knpt.) 21-27. §-ai, mely 21. § (3) bekezdésében rögzíti, hogy "A szakértő kirendelésére irányuló eljárásban bizonyításnak nincs helye", de a 19. §-ban előírja, hogy "az előzetes bizonyítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell, a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat."
A cikk megkülönbözteti a kérelmező személyében rejlő szubjektív, és az előzetes bizonyítási eljárás megindításának objektív elemeit, illetve utóbbi korlátját is.[6]
A (Knpt.) 17. § (1) bekezdésének a) pontja, mely egyben visszautal a Pp. 207. §-ban szabályozott esetekre is, jól érzékelteti, azt, hogy az előzetes bizonyításra csak meghatározott körülmények fennállása esetében kerülhet sor, melynél a kérelmezőnek "valósítania" kell annak fennállását.
A törvény 19. § szerinti kérelem mellékleteinek "objektív elemeit", de a "sürgősség megalapozottságát" is a közjegyzőnek - a kérelmező részéről előterjesztettek "körülmények" alapján - ugyancsak valószínűsíteni kell.
A (Knpt.) 26. § szerint "a szakértő a szakvéleményt a szakértői kirendelő végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles előterjeszteni", melyet a közjegyző, kérelemre legfeljebb egy alkalommal 30 nappal meghosszabbíthatja.
Bevezetésként említettem, hogy e törvény megjelenése után az azt végrehajtói érdekeltek részéről több félreértés is tapasztalható volt. Így pl. az interneten olvasható, a közjegyzői kamara vezetője részéről, hogy "a sértett fél kérésére a közjegyző is kirendelhet igazságügyi szakértőt, és gyűjthet bizonyítékokat, ami a peren kívüli egyezkedés során, és a bíróságon egyaránt fölhasználható."[7] Példaként emeli ki: "Tegyük föl, hogy az épületet nem adják át időben, vagy nem a szerződésnek megfelelő minőségben építik meg. Ennek tényét a közjegyző helyszíni szemlével, fotókkal, szakértői véleménnyel bizonyíthatja. Ez azért előnyös, mert a bíróság eddig viszonylag hosszabb idő után tartott csak szemlét, rendelt ki a szakértőt, a közjegyző viszont gyakorlatilag néhány napon belül produkálja a bizonyítékokat." Pozitívumként említi a gyorsabb eljárást is, mely szerint "előny az is, hogy ha perre kerül a sor, a bírósághoz már kész bizonyítási anyagot lehet benyújtani, és a bíróságnak már csak a kérdés elbírálásával kell foglalkoznia."
Másik oldalon viszont az igazságügyi szakértői kamara vezető képviselője szerint "a közjegyzők azzal sincsenek feltétlenül tisztában, hogy mi szükséges egy szakértő munkájához." Alábbiakban ehhez kívánok pár gondolatot hozzáfűzni.
Kiadványuk szerzője már utal, a (Knpt.) hatálybalépésével egyidejűleg joghatályos 31/2008. (XII. 31.) IRM rendeletre (továbbiakban: Rend.), mely 4. §-át idézve részben a vizsgálatra kapott tárgynak (akár laboratóriumi körülmények közötti) vizsgálatára, illetve a vizsgálat helyére és előírja, hogy arról kit kell értesíteni. Az, hogy egy szakértői vizsgálatnál, melynél a törvény 19. § szerint a kérelem (és a kérelmező részéről előterjesztett) bizonyítani kívánt tények és az azokra vonatkozó bizonyítékok kivételével, a (Knpt.) 23. § alapján semmilyen más információ nem áll rendelkezésre, mint a vizsgálat tárgya és helye, valamint az ugyancsak a kérelmező részéről előterjesztett (ismeretlen részletességű és terjedelmű) kérdések, hogy lehet a szakmailag jelentőséggel bíró szakértőileg alátámasztható véleményt elkészíteni, ez így erősen aggályos.
Az, hogy egy közjegyzői kirendelést követően - a (Knpt.) 19. §-ban ismertetett előterjesztése alapján - a szakértő 30 napon belül (akár csak a helyszíni szemlére a felek előzetes szabályos kiértesítése mellett) elvégezze, ugyancsak gyakran kérdéses lehet.
A kérelmező részéről előterjesztett irat, vagy egy kisméretű - de a kérelmező által bemutatható egyszerű - tárgy esetében az előzetes bizonyításnak, a cikkben említett lehetőségek alapján (fotó, videó, vagy arra alkalmas technikai, netán a Rend. szerinti laborvizsgálat után) későbbi azonosításra alkalmas módon kell rögzíteni. De a nagyobb, és sokszor távolabbi helyszínen lévő és vizsgálható, illetve összetettebb "tárgy", legyen az épület, vagy károsodott gépjármű, annak nem csak az előzetes bizonyításhoz "szüksége" dokumentálása, már összetettebb és pl. egy épületnél esetleg terjedelmes vizsgálatot tesz, (tehet) szükségessé. Ilyenkor a "bizonyítani kívánt tények" és "körülmények" is sok esetben - az előzmények és a kérelemben gyakran hiányzó dokumentumok (pl. tervek, részletes szerződés stb.) ismerete nélkül - az egyezséghez nem szükséges szakértő közreműködése, de még egy mediáció eljárásnál is lényeges lenne a fentebbi (esetleges hiányzó) bizonyítékok ismerete. De egy eredménytelen egyeztetést követő perelőkészítéshez a szakszerű szakértői vélemény csak a megfelelően előkészített bizonyítékok után végezhető el.
A Rend. 5. § (1)-(4) bekezdései, majd a 10. § (1) bekezdése a), b), c) pontjainak követelményeit részletesen szabályozza, hogy a szakértői vélemény megalapozott (és utólag is rekonstruálható) legyen. Ugyanezen Rend. 15. és 40. § között több, elsődlegesen a büntetőeljárás területre vonatkozó a szakértői véleménnyel kapcsolatos olyan részletes elvárást tartalmaz, melyet csak a perbeli felek adatszolgáltatása, majd az esetleg még mindig hiányos tények, bizonyítékok után (a felek aktív közreműködése mellett) lehet elvégezni. A polgári per keretén belüli, így a közjegyzői előzetes bizonyítás "szakmai"területéhez tartozó vizsgálati elvárást nem tartalmaz. Így a szakértői vizsgálathoz szükséges "tények és bizonyítékok" tartalmi elvárásai is csak a Rend. 2. § szerinti "kezdeményezheti a kirendelés alól történő felmentését, ha a kirendelő a szakértő kérésére nem biztosítja... és e nélkül a kirendelés nem teljesíthető." Tehát ilyen esetben - a közjegyző, és az előzetes adatok alapján a vizsgálathoz szükséges közbenső előkészítő munkát végző szakértő - eljárás elmarad és (ha a kérelmező igényét fenntartja) a további jogvédelmi lehetőségeket veheti igénybe, természetesen jelentős időkésedelemmel. Hát ennyit az előzetes bizonyítás gyorsaságáról.
A Rend. 37. § (2) bekezdését (közlekedési baleset), szerint "A kirendelt szakértő a baleset helyszíni vizsgálatában részt vehet, melynek során a szakvélemény elkészítéséhez szükséges adatok, tények feltárása és összegyűjtése érdekében a helyszínrajz elkészítése vagy a helyszín egyéb technikai eszközzel történő rögzítése során a szemlebizottság számára - a rögzítési módszerre és amennyiben indokolt, a képi rögzítéshez az eredeti állapot visszaállíthatóságának biztosításával a helyszín átmeneti megváltoztatására vonatkozóan is - javaslatot tehet."
Az általános tapasztalat, hogy egy baleset helyszínét - az esetleges érintettek, tanúkon kívül - általában a rendőrség ismeri meg először, a szakértő sokszor csak a hatóság által előkészített adatokat ismeri, meg és a helyszínt is, illetve annak körülményeit is (néha napokkal, máskor hosszabb időtávlat után) ezek alapján tudja először vizsgálni. Tekintettel arra, hogy egy (esetleg "csak" jelentős kárral járó) közlekedési baleset okát és felelősét megállapítani, (és rögzíteni), nem csak a hatósági (rendőrégi) szemlebizottság részére, hanem a károsultnak is érdeke lehet, ezért az adott ügyhez szükséges tények és bizonyítékok azonos jellegű szakértői feladatnak tekinthető.
Csak amíg a hatósági eljárásnál ezeket az adatokat és bizonyítékokat a nyomozóhatóság szolgáltatja a szakértőnek (olyan mértékben amilyen formában az rendelkezésére áll), addig egy közjegyző előtt lefolytatandó "előzetes bizonyítás" esetében ezen "bizonyítékokat" általában csak a kérelmező fél tudja előterjeszteni. Egy igazságügyi szakértő, akinek az adott ügy szempontjából annak jogi jellegű véleményezése nem feladata - bár a szakterületébe tartozó szakmai és szakmai-jogi, valamint általános eljárásjogi és társadalmi ismeretekkel is rendelkezik - de a vizsgálandó tények és bizonyítékok hiánya esetében a (2005. évi XLVIII.) törvény 1. § (1) és (2) bekezdése, megfogalmazott elvárásainak "... a tevékenységére irányadó szakmai szabályok ... megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni", a feladatának sem tudna eleget tenni.
A közjegyzőnek az 1991. évi XLI. törvény, valamint a Knpt. előírásai szerint részben magán iratok, gyakran hivatalos dokumentumok alapján eljáró közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt "okirat-szerkesztési eljárás (perpótló és perelőkészítő szerep)" a feladata, melynél kiadványuk 2008. szeptemberi számában rögzítettek szerint "a nemperes eljárásban legfeljebb okirati bizonyításnak van helye."
Az okirat fogalmát és jellegét egyébként esetenként nagyon konkrétan, máskor általánosan szokták értelmezni. Gyakran előfordul, hogy egy irat közjegyzői hitelesítéséhez is szükség lehet szakértő közreműködésére (pl. végrendelet írásszakértői vizsgálatára), de a közjegyző más esetben is igénybe vehet (vagy kell) egyes hatáskörébe tartozó tárgyi, vagy eseménybeli "bizonyításnál" tanú, vagy szakértő részéről előkészített dokumentumot. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy minden esetben e közjegyzői dokumentum, csak az abban közreműködő személy által kifejezett tartalommal együtt tekinthető bizonyítéknak. "A fénykép és filmfelvétel a jogirodalom szerint azért nem okirat, hanem szemletárgy, mert ugyan lehetővé teszi a vizuálist érzékelést, de közvetlen gondolattartalmat nem hordoz."[8] Tehát valamely ügyfél, vagy akár a közjegyző részéről készített fotó is csak azt igazolhatja, hogy a felvétel, ekkor és ott készült, de az, hogy abból milyen további következtetéseket, esetleg tényeket lehet, akarok igazolni, az külön - és esetleg további tárgyi (pl. terv, szerződéses műszaki tartalom, környezet és előzményi információk stb.) - bizonyítékokat igényelhet. Ezért vitatható a jegyzetek 6. sorában hivatkozott közjegyzői állítás, mely szerint "az épületet ... nem a szerződésnek megfelelő minőségben építik meg". Ugyanis ez csak a fentebb említett egyéb bizonyítékok megléte (és általában hozzáértő szakértői vélemény) mellett lehet alkalmas egy esetleges pernél az eredményes bizonyításhoz. Egy olyan jellegű fotósorozat, mely pl. egy lakáson belüli beázás helyét (és akár annak időpontját is) igazolja, de annak környezetére vonatkozó, az akkori körülmények - pl. tető, szomszédos épületrészek, (esetleg takart gépészeti vezetékek) helye stb. - nincsenek értékelhető formában dokumentálva, csak részben alkalmas egy szakszerű vélemény elkészítésére. Márpedig a károsult részéről az is vélhetően fontos, hogy a nála tapasztalt kár miatt ki lehet a felelős, (mely eldöntése nyilván jogkérdés), de a hiba helyének és valószínű okának kivizsgálása már szakmai vizsgálatot igényel. Ezért egy helyszíni vizsgálatot igénylő esetben - az egyszerű állapotrögzítés, a közjegyzői "ténytanúsítvány", csak azt bizonyíthatja, hogy a vizsgáltat tárgya, annak időpontjában ott és olyan állapotot mutatott. Arra nem alkalmas, hogy akár az egyéb bizonyítékok ismerete hiányában - pl. a minőség, az esemény (esetleg időben jelentősen eltérő) körülményei, ok-okozati összefüggései - arra egyértelmű ún. "igazságügyi szakértői véleményt" lehessen alapozni. Ez csak egy a sok - esetleg még szükséges - bizonyíték közül.
Tekintettel arra, hogy egy előzetes bizonyítási eljárásnak nem következménye, de nem is zárható ki, hogy utána per kezdődjön, ezért a Pp. 207. § a) pontján túlmenően a b) és c) pontbeli körülmények - pl. a "valamely dolog hiányaiért esetleg (hibájáért) felet felelősség terheli" - vizsgálata esetében is indokolt a szakértői szemle alkalmával dokumentálni. Ez pedig csak az esetben lehetséges, ha a vizsgálandó tárgy, esemény legalább oly részben a szakértőnek már a vizsgálatot megelőzően ismert, hogy (főleg egy esetleg távolabbi helyszín esetében) az arra vonatkozó vizsgálat irányát, esetleges technikai eszközigényét is ismerje, arra fel tudjon készülni. Ehhez pedig a kérelmező részéről az általa vitatott kérdéseken kívül az azt alátámasztó minden lényeges bizonyítékra már az előzetes bizonyításkor szükség lehet.
Ellenkező esetben az előzetes bizonyítás csak részleges eredménnyel zárulhat és ahelyett, hogy elősegítené a Pp. 207. § b) pontja szerint a tények megállapítását - a később már esetleg nem vagy nehezebb "rekonstruálás miatt" jobban elhúzódhat az eljárás.
A Knpt. előírásai alapján a nemperes eljárás esetében - az igazságügyi szakértő, a Be. és a Pp. előírásai mellett - még a 2005. évi XLVIII. törvény keretein belül is folytathat, sőt (adott esetben) köteles nemperes eljárást elvégezni. Ugyanakkor viszont a szakmájának a szabályait is köteles betartani. Mint a kiadványuk 2009. márciusi számában olvasható, "a szakértői bizonyítással kapcsolatos további eljárási cselekmények tekintetében a Pp. rendelkezései az irányadóak". Ugyanitt olvasható, hogy "a felek peranyag feletti rendelkezési elvét a jogalkotóknak nem sikerül maradéktalanul érvényre juttatni."[9] Hogy ez alatt a cikkük szerzője mit ért, nem egyértelmű, de szakértői szempontból egyértelmű, hogy - ha sem a közjegyző, sem a szakértő részéről - az esetleg hiányos bizonyítási anyaggal szemben adat kiegészítési jogosultság nincs, akkor az így kezdeményezett (bizonyításigénylő) eljárások jelentős része idő- és költségpocsékoló pótmegoldásnak lehetne tekinteni. Ezért lenne célszerű a vitás ügyeket, részben előzetes körültekintéssel megelőzni, illetve utólagosan, a már felmerült nézetkülönbség fel-, vagy, megoldását szakszerű előkészítéssel hatékonyabbá és gyorsabbá tenni.
Az 1991. évi XLI. törvényt megelőző (a ma is hatályos Pp. 207-211. §) a közjegyzők részéről végzett előzetes bizonyításra, mellyel a '80-as évek második felében, a Budapesti Állami Közjegyzők Irodája kirendelésére végeztem előzetes bizonyításra vonatkozó feladatot - majd, ha ritkábban is - de azt követően egyes bíróság előtt folyó (Pk.) eljárásban is eljártam. Több évtizedes szakértői tapasztalatom alapján a Pp. 1995. évi módosításával kapcsolatban egy jogi kiadványban megjelent (a jelenlegi témát érintő) észrevételemet ismétlem meg: "A Pp. 207-211. §-ok szerinti jelenlegi »előzetes bizonyítás« szabályai túl általánosak, többségében egyoldalú információra támaszkodó jellegük miatt »igazságügyi szakértői véleménynek« csak korlátozottan alkalmasak."[10]
A kérelmező részéről előterjesztett tények (még ha utólagosan is valósnak tekinthetők), általában nem mindig elegendő, egy összetett és terjedelmes vizsgálat eredményes elvégzéséhez. Sajnos a szakértő ritkán jut hozzá olyan információhoz amikor - még a bíróság előtt lefolytatott eljárásban is (kivéve az esetleges közbenső idézéseket) hogy ismert legyen részéről, hogy a szakvéleményét a kirendelő mennyiben, és milyen szempontok alapján, fogadta el, vagy hagyta figyelmen kívül.
Az esetek jelentős részében viszont - a perköltségek nagysága, illetve a bizonytalan kimenetelű és sokszor hosszan elhúzódó bírósági eljárás miatt (még az ügyvédek és a cégek jogi képviselői is) - az előzetes bizonyítást szokták kérni úgy, hogy a tényeket és kérdéseiket pontosabban előkészítenék. Még az is sokszor megállapítható, hogy a (Knpt.) 17. § szerint - Pp. 207. § a) pontja szerint "a sürgős eljárást - és ez esetben a meghallgatás mellőzését - nem teszi okszerűvé ...", illetve "a bírói gyakorlat elvi éllel ... a sürgősség fogalmának szűk értelmezése mellett foglal állást."[11]
De az is gyakori, hogy az ellenérdekű fél (kérelmezett) a kérelemben szereplő rövid előterjesztést követően - esetleg, a felé el sem küldött információk hiányában - a szakértő részéről kitűzött helyszíni szemlén sem jelenik meg, mert a kérelemből az előzetes bizonyítás indoka sem mindig derül ki. Ilyen pl. a kérelmező részéről valamilyen okból félbehagyott munka esete, így azt sem ismeri, hogy a kérelmezőnek vele szemben mi az észrevétele, igénye, tehát szakvéleményét (ha az ellenérdekű fél azzal kapcsolatos "ellenbizonyítékot" nem szolgáltat) csak a kérelmező által előterjesztett "tények és bizonyítékok", valamint az annak alapján részére lehetővé tett vizsgálat keretén belül megállapításait és következtetéseit tartalmazhatja. Ezért a szakvélemény, vagy hiányos, vagy a kérelmező részéről pontosan nem megjelölt előterjesztése esetében sok alternatívát tartalmazó és ezért idő-, munka és költségigényes.
A kérelmező részéről elkezdett legkisebb "hivatalos" jellegű iratnak az ellenérdekű fél felé történő elküldése, pl. ügyvédi felszólító-levél, egyéb (szakszerűen előkészített tényismertetés), vagy a 2002. évi törvény szerinti közvetítő eljárással a perek egy része megelőzhető, de ez - a jelentősebb és bonyolultabb ügyekben a viták rendezését, illetve megoldását nem segítik elő, sőt inkább az érdemi kérdések tisztázását késlelteti. Közelmúltbeli, (még a Knpt.) hatálybalépését megelőző esetem, amikor egy ügyvéd kért fel egy közjegyzőt, egy félbehagyott, és hibásnak tartott lakóépület mielőbbi folytathatósága érdekében, ahol a közjegyző 42 db fotófelvétellel közjegyzői "ténytanúsítvány" készített. Ennek alapján a hiba, és a javítás szükségessége, valamint annak mértékéke viszont még nem volt megállapítható, ezért már a 2005. évi XLVIII. törvény alapján indított "előzetes bizonyítás" lett kezdeményezve, ahol az eljáró bíróság először egy ingatlanforgalmi szakértőt "rendelt ki", aki "szakvéleményéhez" kb. 100 db fotót mellékelt.
A mindenféle magyarázat, ténymegállapítás nélküli fotó alapján viszont a kérelemben említett hibák megalapozottságának és összegszerűségének értékelhetőségére nem volt alkalmas, ezért a bíróság újabb, most már építész szakértői vizsgálatot tartott szükségesnek. A kérelmező, csak a szakértő kérésére - tehát gyakorlatilag a 2005. évi XLVIII. törvény 1. § (5) bekezdése szerinti "bizonyításnak, felfüggesztésnek, szüneteltetésnek nincs helye" ellenére a kirendelt szakértő részéről helyszíni szemlekitűző levéllel együtt kért bizonyítékhiányt követően - csatolta az eléggé egyedi megoldásokkal tervezett többszintes épület tervdokumentációját, valamint a tervező, mint "műszaki ellenőr" részéről - a javítás közben készítet 17 db fotót. Ez után (az időközben már jelentősen megváltozott épületről) készült 39 db szakértői fotó egybevetése után készülhetett el a kérelmező részéről felvetett hibákra koncentrálva az "igazságügyi szakértői" szakvélemény. Az, hogy a korábbi másfélszáz fotó alapján az épülettel szembeni minőségi kifogásokat (főleg egy félbehagyott és más vállalkozó által folytatott épületnél) milyen mértékben lehetett értékelni, az külön történet.
De olyan közelmúltbeli esetem is volt, amikor (egy újabban épült nagyobb társasháznál) a kérelmező fotófelvétellel is "bizonyította" ablakszerkezete deformáltságát, repedését, és e miatt kért a bíróságtól előzetes bizonyításhoz szakértőt kirendelni. A fotó és az egyéb iratok alapján - ismét tervek nélkül, de szakmai tapasztalatból - valószínű volt, hogy a kérelmező panasza az épület szomszédos szerkezeti (tehát az ún. "közös tulajdont képező") részével is összefüggésbe lehet. Bár a szakértőnek nem feladata jogkérdésben állást foglalni, de a konkrét panasz, csak a hiba lehetséges okának a vizsgálatával állapítható meg, ezért a lakás, és környezeti tervek bekérése mellett a helyszíni szemlét kitűztem. A hiba megállapítása mellett derült ki (melyen az érintettek mindegyike ott volt), hogy az épületen ekkor is végeztek több helyen repedés utáni javítást, sőt a kérelmező lakásában is volt ilyen munka, melyet közben már kijavítottak úgy, hogy az azt megelőző állapotra vonatkozó semmilyen "bizonyíték" nem állt rendelkezésre. Hacsak az nem tekinthető annak, hogy az épület közös szerkezeti részein még mindig bőségesen volt látható repedés. Kérdés: ilyenkor a szakértő csak a kérelemben megjelölt kérdésre adhat-e választ, vagy azt - a megállapított, vagy az (összes bizonyítékok ismerete nélkül) a hiba ok-okozat összefüggései alapján - kiterjesztheti-e az épületen tapasztalt egyéb hibákra is.
Természetesen ahány ügy, annyiféle írott, vagy tárgyi, esetleg eseménybeli tényállás, és hozzákapcsolódó bizonyíték lehetséges, ezért annak keretét nem lehet a Knpt., vagy az igazságügyi szakértői Rend. előírásai alapján egyértelműen leszűkíteni. Minden esetre - még előzetes bizonyítási eljárásnál is - a kérelmező részéről minden lényeges bizonyítékot oda kell adnia kérelme eredményes értékelése érdekében.
Szakmai tevékenységem során sok esetben találkozom (nem csak laikus ügyfelek esetében) olyan ügyvédi előterjesztésekkel, ahol a jogi képviselő, az ügyfele részéről előterjesztett történelmi regényből próbálkozik kihámozni azokat a lényegesek tartott (vagy sokszor csak szakmailag valószínűsíthető) információkat, amelyek a perben, vagy az azt előkészítő bizonyítási eljárásban - mint tényként felhozható és esetleg még hivatkozó bizonyíték is - szükségesek lennének. Ezek hiánya miatt pedig az előterjesztett iratok gyakran nem elégségesek, ahhoz, hogy a szakértő szakmailag alátámasztható (esetleg az ellenérdekű fél észrevételeivel szemben is védhető) és legfőképpen pedig a bírói döntést megfelelő hitelességgel alátámasztja.
Nem vitatható, sőt hasznos, ha egy nagyobb költség- és időigényű létesítési, javítási szerződésnél, legyen az egy (egyébként sokszor hatósági engedélyhez kötött) építkezés, vagy "csak" egy régebbi épület felújítása, melynél az előzményi állapot lehet lényeges, annak elkezdése előtti, vagy közbenső fotó, videó dokumentálása bár hasznos lehet, de nem helyettesíti a felek közötti megállapodásnak a vitatott kérdésekkel való szakszerű összevetését. De főleg az esetleges közbenő (és később eltakarásra kerülő) módosítások ilyenkor nem állapítható meg.
Ezért készítettem - pár évvel ezelőtt, elsődlegesen az esetenként megkereső megbízók tájékoztatása részére - a melléklekelt, részemről ún. "szakértői vizsgálati szempontjai" nevezett (8 pontos) összeállításomat, melynél a (felek részéről előterjesztett kiinduló adatoktól) a szakmai tények megállapításához szükséges legfontosabb bizonyítási szempontokat, valamint, ha arra (pl. az esetleges javításig, nem tervezői szintű) szakértői javaslatot, és hasonló formában előzetes szakértői költségbecslést készülhessen. Természetesen e rövid kis összeállítás, nem helyettesítheti egy-egy konkrét ügyben lényegesnek tekinthető információkat, de ahogy egy ügyvéd, ha beteg, orvoshoz fordul, egy panaszos fél is, ha szakmai tanácsra van szüksége, forduljon az adott szakterületet jól ismerő szakértőhöz. Ezt az igazságügyi szakértőről rendelkező korábbi jogszabályok is lehetővé tették, melyet a Knpt. és a nemperes eljárásokra vonatkozó 2005. évi XLVIII. törvény csak a pereljárási szabályok jogeljárási szempontjait figyelembe véve, tovább pontosít, a perbeli szereplők bizonyítási kötelezettségének az előírásai nélkül. Tekintettel arra, hogy a hatósági kirendelés esetében is sokszor tapasztaltam azt, hogy a felek nem tudják azt, hogy mi az ügyükben az a fontos bizonyítási tény, illetve forma, amely nélkül a szakértő (főleg egy távolabb lefolytatandó helyszíni szemle szükségessége esetében) a perben előterjesztett dokumentumai nélkül, esetleg még azt sem tudja megbecsülni, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékon kívül, mi az ami még szükséges lenne. Ezért lényegesnek érzem azt, hogy nem csak az ún. nemperes eljárásoknál, hanem a Pp. általános szabályainál is a Pp. 121. §-ára vonatkozóan a bizonyítékok hiányával kapcsolatos észrevételeimet (már nem egy alkalommal) felvetettem.[12]
A Rend. - 2. §, valamint az 5. § (4) bekezdése is azzal, hogy "A szakvélemény előterjesztésére meghatározott határidőbe nem számít be a szakértő jelzése és a kirendelő szerv vagy megbízó írásbeli válasza között eltelt idő.", valamint a 12. § előírásai is - abban az irányba hajlik, hogy fokozza a peres feleknek a bizonyítékok előterjesztésének időbeli gyorsítását. Ez pedig (ha az ún. nemperes eljárásoknál nem is minden esetben lehetséges), a Pp. 181. §-a alapján "egyéb bizonyítást is indítványozhat, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges", egyértelműen a felek közötti vita hatékonyabb eldöntését segítheti elő.
Egy közjegyző előtti eljárásnál bár nem kizárt, de mégis kicsi annak a valószínűsége, hogy egy ún. gazdálkodó szervezet előtt kerülne sor előzetes bizonyításra, amikkor arra vonatkozóan a Pp. 121/A. § (1) bekezdés a) pontja már a jogvitával kapcsolatos ténybeli és jogi álláspontját, hanem a b) pontja az alperes nyilatkozatát, a c) pont pedig az előterjesztett bizonyítékok értékelését is előírja.
Ezért érzem fontosnak, a felek részéről nemcsak a perindítás előtti alternatív (permegelőző) megoldások jogi szabályainak lehetőségét átgondolni és igénybe venni az ügy szempontjából szakmailag is hozzáértő szakértőt. De a hivatkozott Rend. keretén belül a szakértői működésre vonatkozó általános (1-14. §) előírásainak, és a 15. § utáni "egyes vizsgálatokra vonatkozó eltérő szabályok" rögzítésén túlmenően a peres felek részéről azon bizonyítékok időben történő előterjesztése is indokolt, mely már egy azt megelőző szakértői vizsgálat elkezdéséhez is a közjegyző munkáját is a Knpt. 19. § eljárásnál a "valószínűsítést" elősegítheti. Ezért készítettem a (szakterületembe tartozó épületekkel, illetve építési tevékenységgel kapcsolatos) legfontosabb "bizonyítékokra" vonatkozó összeállítást, mely - hasonló feladatoknál - a tények megállapításához szükséges.
De nem csak épülettel kapcsolatos, hanem egyéb (főleg előzetes helyszíni szemlét igénylő) "tárgyak" vizsgálatánál is a kérelmező részéről nem átadott, vagy elégtelen bizonyítás esetében annak a közjegyző részéről történő bekérése a hasonló szisztematikus adatkérés nagymértékben elősegítheti, mely akár a felek közötti megegyezést, vagy a későbbi per eldöntését is gyorsíthatja.
Tekintettel arra, hogy a Pp. 207. § szerint az előzetes bizonyítás megalapozottságát a közjegyzőnek kell "valószínűsíteni", így már ezen" tények és bizonyítékok" is támpontot adhatnak a szakértői vizsgálat irányára, annak esetleges időbeli és a várható költség nagyságára. Természetesen ezt mindig a vizsgálandó "tárgy", esemény, körülmény véleményezése szempontjából jogosult szakértő tudja - gyakran csak az előterjesztett bizonyítékok vizsgálata után - megközelítő formában megbecsülni. Lásd a Rend. 14. § (2) bekezdés és a Knpt. 27. § előírásait is.
A jegyzetek 6. sorában hivatkozott közjegyzői állításban említet "nem a szerződésnek megfelelő minőségben építik meg" már alapvetően feltételezi egy - esetleg terjedelme terv, szerződés és egyéb vizsgálandó bizonyíték létét. De nem csak szerződés esetében, hanem ún. szerződésen kívül esetekben is előfordulhat kár, vagy olyan körülmény, mely (pl. a fentebb már utalt baleset, vagy egyéb, pl. épületkár), melynél felmerül(het) valakinek a gondatlansága, vagy biztosítás kártérítési kötelezettség alapján. Ez esetben a kár bekövetkezése előre nem mindig vethető össze egy szerződésben elvárható állapottal, de a tényállás körülményei és annak esetleges ok-okozati összefüggése, vagy az ún. kárenyhítés elmulasztása, vagy összege vizsgálható, értékelhető.
Ezért (részben) egyet lehet érteni a 2009. márciusi cikk összegzésének azzal az állításával: "ahhoz, hogy a polgári eljárásban az ellenérdekű félnek lehetősége legyen a eljárási jogait gyakorolni "a hatósági - így közjegyzői - oldal aktív közreműködésére, szerepvállalására van szükség."[13] És ez nem csak a "ellenérdekű fél, hanem a két fél közötti "bizonyítékok" vizsgálatában eljáró szakértő felé is - a rá vonatkozó hatályos jogszabályok alapján - lehetővé teszi, sőt indokolt esetben előírja) a kirendelő, (máskor az érintett) értesítését, tájékoztatását. Sajnos ezt a jogalkotónak - a szerteágazó, jogszabályok között jelenleg (éppen a különböző ún. nemperes eljárásoknál) "a jogalkotóknak nem sikerült maradéktalanul érvényre juttatni." A Knpt. csak egy lehetőség, a per megelőzésére, de ehhez az egyéb eljárási szabályokat is, így a kérelemnél a törvény 17. és 19. § szabályait fokozott mértékben figyelembe kell venni. Ehhez a jelenlegi törvény, illetve törvények és egyéb jogszabályok esetében nem az egyes eljárások különbségét, hanem a közjegyzők és a részükről bevonni kívánt igazságügyi szakértők szakterületi sajátosságai szerinti együttműködés formai előírásait is egyeztetni kellene.
A Polgári törvénykönyv szerinti - valamely termék vagy szolgáltatás teljesítésére vonatkozó - megállapodás (szerződés) megkötése során gyakori, hogy az érintett felek valamelyike részéről (akár már a teljesítés során, vagy később) különböző észrevételek merülnek fel. A vitatott, vagy azzá váló ellentétek kivizsgálása előtt az alábbiak tisztázása alapvetően szükséges. A Ptk. 200. §-a szerint "a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg". Ez viszont nem jelenti azt, hogy az adott tevékenység egyéb szakmai és jogi követelményei nem kell betartani.
A Polgári perrendtartás 121. § (1) bekezdése a keresetlevél benyújtása és kellékei között több jogi és anyagi előírást is rögzít, mely utóbbi tartalmi követelményei gyakran nagyon általánosak és ezért félreértelmezhetőek. Részletesebben:
A pert keresetlevéllel kell megindítani; a keresetlevélben fel kell tüntetni:
a) az eljáró bíróságot;
b) a feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, lakóhelyét és perbeli állását;
c) az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával;
d) azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható;
e) a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem).
Mint látható, az aláhúzott részek elsődlegesen a tények, bizonyítékok vizsgálatát igénylik, melyet elsődlegesen a felek ismerik, de annak kivizsgálása és véleményezése (a határozott kérelem tartalmának előzetes értékelésével együtt) az esetek jelentős részében szakértői hatáskör.
A tények, és azok (tehát nem a jogkérdés) bizonyításának vizsgálatához viszont előbbiek alapján a legkülönbözőbb kérdést kell tisztázni. Ezek közül kívánok néhányat kiemelni:
1. Mi volt az adott szerződés során a felek közötti megállapodás (akár mennyiségileg vagy minőségileg) később is ellenőrizhető részletes tartalma. (Pl. terv, részletes árajánlat, szerződés stb.)
2. Az 1. pont alatti szerződéses tartalomból mi készült el, vagy mi (mennyi) maradt el, esetleg módosult
3. Tartalmi (mennyiségi, minőségi) változásnál (módosítás), akár többlet, akár hiány, hol és milyen jelleggel és mértékben áll fenn, az eltérés kinek a közrehatása miatt következett be. Annak költségkihatását a felek előzetesen egyeztették-e. (Ennek eldöntése részben jogkérdés)
4. Az elkészült munkának milyen a minősége.
A csak a munkálatok folyamán vizsgálható (ún. eltakart) munkák közbenső dokumentálása megtörtént-e. Erre vonatkozóan rendelkezésre áll-e valamilyen szakértőileg is értékelhető bizonyíték (pl. fotó, videó).
5. A hibás munkarészek javíthatók-e, és hogyan. (Ez már sok esetben előzetes tervezési feladatnak tekinthető.)
6. A javítandó munkának mi a (szerződés szerinti teljesítéshez) "szükséges és elégséges" mértéke. Keletkezik-e a megállapodás szerinti minőséghez képest értéknövekedés.
7. A javítás szakértői módszerekkel megbecsülhető várható átlagos költsége mennyi.
8. Ha a szakszerű javítás nem végezhető el - vagy csak az egész szerződés tartalmával arányba nem lévő mértékben - alkalmazható-e értékcsökkenés (ennek eldöntése az összes körülmények függvényében részben ugyancsak jogkérdés), az árleszállítás mértéke hogyan határozható meg.
Tekintettel arra, hogy egy nagyon összetett tartalmú szerződés esetében (pl. épület) a 2-8. pontok említett elszámolási, és minőségi problémák sok esetben halmozódnak, és időben is jelentősen eltérhetnek, ezért az 1. pontban rögzített szerződéses tartalomhoz képest az esetleges változások időbelisége is jelentős lehet. (Építési napló, késedelmi, szervezési problémák.) Ez még hatványozottabb módon fennállhat, a párhuzamosan több szakvállalkozó közreműködésével végzett munkák esetében.
A perbeli bizonyítás során gyakori, hogy már az eredeti megállapodás tartalma sincs egyértelműen meghatározva, annak utólagos "rekonstruálása" csak az érintett felek aktív közreműködése (fenti tények, és bizonyítékok szolgáltatása) mellett oldható meg.
A szakértői feladat, az 1. pontbeli adatszolgáltatásokat (és a helyszíni vizsgálat lehetővé tételét) követően kérelmező konkrét igénye szerint részekre is bontható (2-4, vagy 2-6 pont), vagy komplexen is elvégezhető. Egy vita esetében legalább olyan lényeges lehet a konkrét ügy szakmai jellegű előkészítése, hisz az, hogy mi a kérelem szerint vizsgálandó feladat, annak befejezetlenség esetleges késedelem, vagy a munka feltételezett minősége, vagy más ok, azt csak a fél tudja megítélni, valamint a rendelkezésére álló bizonyítékokat is szolgáltatni. Annak hiánya miatt a szakvélemény vagy el sem készíthető, vagy ugyancsak hiányos lehet. ■
Lábjegyzetek:
[1] Árvai Béla igazságügyi építész szakértő, Budapest
[2] Dr. Anka Tibor: "A közjegyzői nemperes eljárás." Közjegyzők Közlönye 2008. 9. sz.
[3] Lásd az 1. alatti 7. o.
[4] Dr. Csernák András: "Eljárási garanciák a közjegyző előtti előzetes bizonyításban." Közjegyzők Közlönye 2009. 3. sz.
[5] Lásd a 3. alatti 7. o.
[6] Lásd a 3. alatti 9. o.
[7] Internet 2009. 01. 13. Közjegyzők és, igazságügyi szakértők egymás ellen, vagy mellett?
[8] Dr. Harsági Viktória: "Okirati bizonyítás a modern polgári perben." HVG-ORAC Kiadó, 2005. 55. o.
[9] Lásd a 3. alatti 10. o.
[10] Árvai Béla: "A polgári eljárás módosításáról igazságügyi szakértői szemmel", Bírák Lapja, 1996. évi 1-2. szám 221-233. o. 9. pontban "Az előzetes bizonyítás fenntartásának kérdése".
[11] Lásd a 3. alatti 5-6. o.
[12] Árvai Béla: "A szakértő, mint a percselekmény »céltudat nélküli?« szereplője". Magyar Jog, 2007. évi 8. szám 488-492. o.
[13] Lásd a 3. alatti 10. o.
Visszaugrás
