Annak ellenére, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) egyáltalán nem rendelkezik a választottbíráskodásról, a jogintézmény gyakran a strasbourgi fórum elé kerül. Jóllehet a strasbourgi esetjogban nem beszélhetünk olyan "megakollíziókról",[1] melyek a közelmúltban Luxemburgban merültek fel a választottbíráskodás kapcsán, mára az Emberi Jogok Európai Bíróságának tetemes választottbíráskodással kapcsolatos esetjoga alakult ki. Figyelemmel arra, hogy a strasbourgi fórum az Egyezmény nézőpontjából és logikája szerint - afféle emberi jogi fénytörésben - szemléli a hagyományos jogintézményeket, a választottbíráskodást érintő ítéletek első látásra dzsungelnek tűnő rengetegében nem könnyű az eligazodás. Ugyanakkora a választottbíráskodással foglalkozók számára szükséges tisztán látás, mivel a strasbourgi döntések a választottbírósági megállapodások kikényszerítése, illetve a választottbírósági ítéletek érvénytelenítése, elismerése, illetve végrehajtása szempontjából kulcsfontosságúak lehetnek. A jelen tanulmány célja a kereskedelmi választottbíráskodás szempontjából releváns szerteágazó strasbourgi esetjog rendszerező áttekintése. Mivel az EJEB döntései a választottbírósági eljárásnak gyakorlatilag minden fontosabb fázisát érintik - a választottbírósági megállapodástól kezdve a választottbírósági eljárásokon keresztül a választottbírói ítéletek érvénytelenítési, illetve végrehajtási szakaszáig -, a legcélravezetőbb megoldás e szerteágazó joganyagnak a választottbíráskodás perspektívájából történő áttekintése.
Erre figyelemmel egy rövid bevezetőt követően - melynek célja az Emberi Jogok Európai Egyezményének, illetve választottbíráskodást érintő rendelkezéseinek, valamint a nemzetközi választottbíráskodás főbb forrásainak és kortárs felfogásainak az ismertetése - a strasbourgi bíróság nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodással kapcsolatos joggyakorlatát tekintjük át, e fórum legfontosabb döntéseire fókuszálva. A vizsgálatot - a választottbíráskodás szemüvegén keresztül szemlélve - három nagy témakör szerint végezzük el. Mivel a kereskedelmi választottbíráskodás területén választottbírósági megállapodás nélkül nincs választottbíráskodás, elsőként megvizsgáljuk a választottbírósági megállapodással kapcsolatos alapvető ítéleteket (2. rész). Ezt követően górcső alá vesszük az EJEB választottbírósági eljárással kapcsolatos joggyakorlatát (3. rész). Végül a strasbourgi esetjog választottbírósági határozatok érvénytelenítésével, valamint elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos legfontosabb határozatokat ismertetjük (4. rész). Ezt követően összefoglaljuk az EJEB gyakorlatának főbb tanulságait (5. rész).
Az alapjogok európai jogfejlődése szempontjából kiemelt helyet foglal el az Európa Tanács keretében létrejött, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről szóló Rómában 1950. november 4. napján kelt egyezmény ("EJEE"). Az EJEE regionális emberi jogi nemzetközi szerződésként a tagállamait kötelezi és azokat a természetes és jogi személyeket jogosítja, akik a tagállamok joghatósága alá tartoznak.[2] Az Egyezmény a tagállamok számára negatív és pozitív kötelezettségeket hoz létre, melyek megsértése megalapozza az adott tagállam felelősségét az Egyezmény alapján, amennyiben a jogsértés betudható az adott tagállamnak.[3] Az EJEE rendelkezései tehát alapvetően vertikális hatályúak, és nem rónak közvetlen kötelezettséget a magánjogi jogalanyokra, hogy egymás Egyezményben biztosított jogait ne sértsék meg (közvetlen horizontális hatály).[4] Ugyanakkor amennyiben egy tagállami bíróság előtti ügyben egy magánjogi jogalany felhívja az Egyezmény rendelkezéseit, és ezt a bíróság nem veszi figyelembe, később pedig olyan ítélet születik, amely az Egyezménybe ütközik, akkor végül az EJEB megállapítja az állam felelősségét. Erre figyelemmel a jogirodalom szerint az Egyezmény rendelkezéseinek közvetett horizontális hatása van, mely alapján a tagállamok szerveinek pozitív kötelezettsége annak megelőzése, hogy a magánjogi jogalanyok egymás emberi jogait megsértsék.[5]
Az Emberi Jogok Európai Bírósága mára már nemcsak államok egymás közötti jogvitáiban jár el, hanem az egyének közvetlenül is a bírósághoz fordulhatnak valamely szerződő állam ellen, hivatkozva az Egyezmény megsértésére. Korábban a miniszteri bizottság foglal-
- 28/29 -
kozott az elfogadhatóság kérdésével, ezt a 11. sz. kiegészítő jegyzőkönyv óta már maga a Bíróság vizsgálja egységes eljárásban. Az EJEB előtti eljárás egyik legsajátosabb intézménye az elfogadhatóság (admissibility) vizsgálata. mely azért nagyon fontos jogintézmény, mert az ügyek túlnyomó többségében az elfogadhatósági feltételek nem teljesülnek, így érdemi vizsgálatra már nem is kerül sor. Az elfogadhatóság feltételei: i) az Egyezményben foglalt jogok sérelme, illetve ennek közvetlen veszélye; ii) jelentős hátrány elszenvedése; iii) az eljárást a sérelmet szenvedett vagy közeli hozzátartozójának iv) az Egyezményben részes állammal szemben kell kezdeményeznie, v) a hazai jogorvoslatok kimerítésétől számított 6 hónapon belül.[6] Az EJEB ítéletei az Egyezmény megsértése kérdésében foglalnak állást, amennyiben a bíróság megállapítja a jogsértést, akkor ún. igazságos elégtétel megfizetésére kötelezi az érintett szerződő államot. A strasbourgi ítéleteknek egyrészt van egy ún. inter partes hatálya, mely alapján az ítélet az ügyben érintett alperes államot köti.[7] Figyelemmel azonban arra, hogy az Egyezmény csak általánosságban szabályozza az emberi jogokat, tartalommal ezt a joggyakorlat tölti meg, az EJEB által az ítéletben adott jogértelmezés részévé válik az Egyezmény által biztosított jognak.[8] Az Egyezmény rendelkezéseit nem lehet leválasztani az azokat értelmező bírói gyakorlatról, mivel egyrészt az EJEB általában követi saját gyakorlatát, attól rendszerint csak jogkiterjesztő jelleggel tér el, másrészt az EJEB gyakorlata - a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény[9] 32. cikke alapján - utólagos gyakorlatként az EJEE értelmezésének kisegítő eszköze.[10] Fentiekre tekintettel az EJEB ítéleteknek quasi erga omnes hatályuk is van, ugyanabban jogkérdésben további hasonló EJEB előtti ügyben is irányadók.
A választottbíráskodás szempontjából kulcsfontosságú az EJEE 6. cikk (1) bekezdése, mely deklarálja a tisztességes eljáráshoz való jogot (right to fair hearing). Ezen alapjog számos részjogosultságot tartalmaz, így különösen a bírósághoz való jog, a törvény által létrehozott független és pártatlan bírósághoz való jog, a fair eljáráshoz való jog, az észszerű időn belüli döntéshez való jog, a nyilvános tárgyaláshoz és ítélethirdetéshez való jog, az ártatlanság vélelme, a terheltet megillető jogok stb.[11] A bírósághoz való jog (right to court) is több elemre bontható, mivel i) egyrészt magában foglal egy szervezeti jellegű kötelezettséget, mely arra irányul, hogy az állam fenntartson egy olyan bírósági rendszert, melyben bírósági eljárásokat lehet indítani, mely a bírósághoz fordulás jogában (right to access to court) testesül meg[12], ii) másrészt tartalmaz egy minőségi követelményt is, nevezetesen azt, hogy a bírói jogvédelem gyakorlati és hatékony legyen (practical and effective).[13] Az EJEB gyakorlata szerint a bírósághoz fordulás joga nem abszolút, azt az állam korlátozhatja, különös tekintettel arra, hogy ezen jog természeténél fogva állami szabályozást igényel. A szabályozás során az állam bizonyos mérlegelési jogkört élvez, ugyanakkor a korlátozás nem lehet olyan, mely a bírósághoz fordulás jogát oly módon, vagy oly mértékben akadályozza, hogy a jog lényege sérül, továbbá a korlátozásnak jogos célt (legitimate aim) kell szolgálnia, és az alkalmazott eszközöknek az elérni kívánt céllal arányban (proportionality) kell állniuk.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
