A vízkár a vizek többletéből vagy hiányából származó kár. 2011 tavaszán a belvizek, az esetleges árvizekkel felerősítve, minden eddiginél nagyobb víztöbbletet és pusztítást okozhatnak hazánkban. Az ebből eredő fenyegető károk (tényleges károk, elmaradt hasznok, költségek) jelenleg felbecsülhetetlenek. A károsultak, főként állampolgárok, ingatlan- és termőföld tulajdonosok, földhasználók, továbbá mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek lesznek. Ezzel egyidejűleg természetesen direkt és indirekt módon károsult lesz a magyar állam is. A károkozás vis major következménye, amelyért senki nem tehető felelőssé, annak viselése a tulajdonos kötelessége.
A legfontosabb feladat napjainkban a prevenció, a kármegelőzés, éspedig fizikai és jogi értelemben egyaránt. Fel kell készülni a széles körben fenyegető, elháríthatatlan veszélyből származó tömeges káreseményekre és kárrendezésre.
A tanulmány célja a kapcsolódó jogszabályi környezet bemutatása, ezen belül a prevenció és a reparáció rendelkezései alkalmazásával összefüggő jogalkalmazási problémák felvázolása és javaslatok kidolgozása a szabályozás hatékonyabbá tétele céljából.
1. A vízjogi szabályok közül a legjelentősebb és számos átfogó kérdést szabályoz az 1995. évi LVII. tv. (Vgtv.), amely rendelkezik a vizek tulajdonjogáról és rögzíti az alanyok szerinti formákat is.
Az állam kizárólagos tulajdonában vannak:
a) a felszín alatti vizek,
b) a természetes tavak közül a Balaton, Hévíz, Fertő- és Velencei tó,
c) az államhatárt alkotó vagy metsző folyók, továbbá egyéb folyók, patakok, holtágak, mellékágak és azok medre (pl. Duna völgyi folyók: Marcal, Sió, Tisza völgyi folyók: Zagyva, Kőrösök, Hortobágy-Berettyó),
d) csatornák, tározók, árvízvédelmi fővédvonalak és egyéb vízi létesítmények (pl. Duna-Tisza csatorna Keleti-, és Nyugati főcsatorna, 1 millió m3-t meghaladó belvíz tározók, belvízöblözetek és a belvízrendszerek főcsatornáinak közös működését segítő összekötő vagy megcsapoló belvízcsatornák).
A b) és d) pontokkal kapcsolatosan részletes szabályokat tartalmaz a 22/1996. (XI. 29.) KHVM rendelet.
A helyi önkormányzatok tulajdonában vannak törzsvagyonként a részükre az állam által átadott vizek és vízi létesítmények, ideértve a vízközműveket is. Végül az ingatlan tulajdonosának a tulajdonában vannak:
a) az ingatlan határain belül keletkező vízfolyások,
b) az ingatlan határain belül lévő természetes vizek (pl. tó),
c) a lehulló és ott maradó csapadékvíz,
d) az ott lévő és saját célt szolgáló vízi létesítmények.
Az 1998. évi XC. tv. 95. § (1) bek. és az ezt módosító 2003. évi CXVI. tv. 106. § (14) bek. alapján az állami vizekről és létesítményekről a költségvetésben, illetve vízgazdálkodási társulat útján kell gondoskodni. Ide értendők a belvízelvezető művek létesítése, fenntartása, a belvízvédekezés irányítása és végrehajtása. Az államot terhelő gondoskodás a közérdek mértékéig terjed, tehát korlátozott mértékű.
Az 1998. évi XC. tv. 95. § (2) bek. és a 2001. évi LXXI. tv. 3. §-a alapján önkormányzati vizekről és létesítményekről a költségvetésben, illetve vízgazdálkodási társulat útján kell gondoskodni. Ugyancsak ide értendők a belvízelvezető művek létesítése, fenntartása, belvízvédekezés.
Az állami és önkormányzati feladatok ellátására saját gazdálkodó szervezet hozható létre, vagy azt koncessziós szerződés alapján a koncesszor végzi el.
A Vgtv. 8. §-a a kártérítési kötelezettséggel is összefüggő fontos rendelkezést tartalmaz. Az állam és az önkormányzatok kötelessége a közérdek mértékéhez igazodik. Az ezt meghaladó bármilyen vízügyi tevékenység többletköltségeit az igénylők kötelesek viselni. Ebből tehát az következik, hogy az állam és az önkormányzatok vízüggyel kapcsolatos feladataik ellátásával egyidejűleg a magánérdekeket is védik. Az ezt meghaladó magánérdek védelme azonban már a károk megelőzésében vagy elhárításában érdekeltek (pl. tulajdonosok vagy használók) kötelessége.
A vizek kártételei elleni védekezés az állami vízügyi igazgatási szervezet, ill. az önkormányzatok feladata. A fentiekhez hasonlóan azonban a törvény rögzíti, hogy a vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges állami vagy helyi önkormányzati feladatokba nem tartozó tevékenységek ellátása az érdekelt tulajdonosok, illetve az ingatlant egyéb jogcímen használók feladata. (A "feladata" helyett célszerűbb lenne a "kötelessége" szóhasználat!)
2. A vizekkel és vízi létesítményekkel összefüggő tevékenység során érintett ingatlanok és azok tulajdonosainak jogi helyzete hasonló a bányatelkek tulajdonosaiéhoz. Jogállásuk alapvető jellemzője a tűrési kötelezettség. Amíg azonban a bányatörvény meghatározza a bányatelek fogalmát és kötelezővé teszi annak bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, addig a vízügyi tevékenységgel pl. belvízvédelemmel érintett ingatlanokra ilyen részletes rendelkezés nincs. Az "érintettséget" - ebből következően - az illetékes állami vagy önkormányzati szervek, továbbá a vízgazdálkodási társulatok állapítják meg. A Vgtv. 27. §-a azonban eligazítást ad az érintettségre vonatkozóan, amikor elrendeli a vízelvezetési- és a vízhasználati szolgalmi jog bejegyzését, továbbá az ún. védőterületen és nagyvízi mederben való elhelyezkedés tényének feljegyzését az ingatlan-nyilvántartásban.
Az érintett tulajdonos tűrési kötelezettsége a fent jelzett két szolgalmi jogon túl kiterjed arra is, hogy az ingatlant árvízi tározóként használják. Az ezzel kapcsolatos kártalanításról a 2004. évi LXVII. tv. 20. § (3) bek. rendelkezik. Ha a korlátozás miatt az ingatlan nem hasznosítható a tulajdonos kisajátítást kérhet. Egyébként tűrnie kell, hogy ingatlanát vízügyi célból (pl. védekezés) igénybe vegyék, természetesen kártalanítás ellenében. Szükséghelyzetben el kell tűrni a tározást, átvezetést.
A törvény korlátozó rendelkezéseket tartalmaz a hasznosítás módjára is. A tulajdonos (használó) tevékenysége során nem akadályozhatja a vizek természetes lefolyását, a vízi létesítmények működtetését. A folyók nagyvízi medrét csak az árvízvédelmi előírásoknak megfelelően lehet használni. Korlátozza a törvény az építési jogot is.
3. A Vgtv. gyakran használja az érintett ingatlan "tulajdonosa (használója)" kifejezést. A tulajdonos és a használó azonban természetesen más-más jogállást jelentenek, amelynek gyökerei a Ptk.-ból és a földtörvényből eredeztethetők. Vizsgálandók ezért az ide vonatkozó szabályok a belvízvédelemmel szorosan összefüggő mezőgazdasági haszonbérlet rendelkezéseinek tükrében.
A tulajdonos jogi helyzetét a Ptk. X. fejezete szabályozza és rögzíti jogait, valamint kötelezettségeit. Ezek közül csak az e témakörrel szorosan összefüggő használati joggal és a kárveszély-viselési kötelezettséggel foglalkozunk.
A tulajdonos jogosult a használatra, a hasznok szedésére és ennek során különösen szomszédai szükségtelen zavarásától kell tartózkodnia. Ennek a jognak a gyakorlását a vonatkozó szabályok (Ptk. 107. § és 108. §) korlátozzák. A törvényi korlátozás kétirányú tűrési kötelezettséget rendel el:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
