1. "Korlátozási kártalanítás" alatt a - jogi - köztudat a tulajdonjog építésügyi vonatkozású korlátozása miatti kártalanítást érti. Ennek kimondására azért van szükség, mert a téma ennél jóval tágabb értelmű, annak részletes, minden vonatkozásra kiterjedő taglalása azonban meghaladná egy szakfolyóiratban publikálható írásmű kereteit.
Mielőtt a téma tárgyalását ,ab Jove princípium' (a korlátozáson) kezdeném, szükséges azt a kérdést - legalább érintőleg - megvizsgálni, hogy miben áll az a jog, amelynek korlátozását témául választottam.
Tulajdonjog alatt a dolgok feletti kizárólagos uralmat, illetőleg az azt biztosító, védelemben részesítő komplex (többkomponensű) dologi jogot értjük, amely az alábbi részjogosítványokból tevődik össze:
- a birtoklás joga,
- a használat (hasznok szedésének) joga
- a rendelkezés joga.
Ezek szerint a tulajdonjog korlátozásáról akkor beszélhetünk, ha e jog alanya a fentebb megjelölt részjogosítványokkal - vagy azok valamelyikével - nem tud élni, az(oka)t nem tudja gyakorolni, mert abban - valamilyen ok miatt - akadályozva van.
A tulajdonhoz való jog - a francia polgári forradalom óta - az ember természetes, elévülhetetlen joga, ami a törvény által védelemben részesül, társadalmi rendeltetésének megfelelően szabadon gyakorolható és
- főszabályként - senki által nem korlátozható. A mindennapi életviszonyokban azonban - a társadalmi együttélésből fakadó érdek-összeütközések miatt, többnyire közérdekből, alapvetően gazdasági szükségletből, a gazdaság fejlődésével összefüggésben - gyakran sor kerül a tulajdonjog (egyes részjogosítványai) gyakorlásának önkéntes vagy kényszerű (a tulajdonosra oktrojált) korlátozására. Az akadályoztatás (korlátozás) spektruma meglehetősen széles, az önkorlátozó akarat-elhatározástól (pl. átjárási szolgalom engedésétől) a jogszabályi rendelkezésen és a - jogszabályi felhatalmazáson alapuló - hatósági aktuson át, a fizikai erőhatalomig (pl. a birtoklástól való megfosztásig) terjed.
Az ismertetett főszabály alól tehát vannak kivételek, azonban ezek közül csak az épített környezet alakításáról és védelméről szóló az 1999. évi CXV. tv.-vel módosított 1997. évi LXXVII. tv. (a továbbiakban: Ét.) - tulajdonjogot korlátozó - rendelkezéseit és az alkalmazásukkal kapcsolatos problémákat kívánom bonckés alá venni.
2. A történelmileg kialakult településeink fenntartása, értékeinek megőrzése, üzemeltetése és fejlesztése körültekintő, tervszerű közösségi munkát kíván, amelynek középpontjába az Ét. a közérdeknek megfelelő terület-felhasználást helyezi. A településrendezési feladatok közérdekű megvalósításának biztosítása érdekében az Ét. 17. §-a megfelelő jogi eszközöket határoz meg, amelyeknek többsége érinti a tulajdonjog gyakorlását. A kilenc pontba szedett jogi eszközök közül kettő - az útépítési, közművesítés hozzájárulás és a kártalanításra vonatkozó szabályozás - csak áttételesen szolgálja a településrendezési feladatok megvalósítását, a tulajdonjog (részjogosítványainak) gyakorlását pedig - legalábbis közvetlenül - nem érinti. A fennmaradó hét jogi eszköz közül négy [a telekalakítás, (ideértve a telekalakítási tilalmat is) az elővásárlási jog, a kisajátítás és a helyi közút céljára történő lejegyzés] a rendelkezési jogot, három (az építésjogi követelmények, a tilalmak és a településrendezési kötelezések) pedig a használat jogát érinti. Két eszközcsoport (az építésjogi követelmények egy része és a településrendezési kötelezések) olyan előírásokat tartalmaz, amelyek pozitív magatartásra, tevésre (beépítésre, helyrehozatalra, beültetésre), a többi a használati jog gyakorlásától való - bizonyos mérvű - tartózkodásra kötelezik a tulajdonost. (A telekalakításra vonatkozó szabályok a rendelkezési jog gyakorlásának lehetséges módjait, kereteit szabják meg, így egyik kategóriába sem sorolhatók.) Az építésjogi követelmények által történő korlátozáshoz, az elővásárlási joghoz, a telekalakításhoz és a településrendezési kötelezésekhez a törvény nem fűz kártalanítási következményt, a rendelkezési jogot érintő két másik jogi eszköz (a kisajátítás és a helyi közút céljára történő lejegyzés) alkalmazása esetén járó "kártalanítás" pedig nem a rendelkezési jog korlátozásáért jár, a kifizetett összeg a kényszer-adásvételi jogügylet során kikényszerített szolgáltatás [a kényszerből odaadott ingatlan(rész)] ellenértéke, ezért ezek a jogi eszközök a továbbiakban a vizsgálódásom körén kívül maradnak.
3. Az Ét. - meglehetősen következetlenül - a településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények körén kívül, a kártalanítási szabályok körében is meghatároz további olyan tényállásokat, amelyeknek megvalósulása hasonló hatással, következménnyel jár, mint az előző pontban ismertetett tilalmak elrendelése (a tulajdonos korlátozva van jogainak gyakorlásában, a telkét nem oszthatja fel, nem egyesítheti, telkének határát nem rendezheti, azon az építési szándékát nem valósíthatja meg, ugyanúgy nem kap építési vagy telekalakítási engedélyt, mint az ilyen -határozattal elrendelt - tilalmak esetén).
4. A tulajdonos számára - a rendelkezési, illetőleg használati jogának korlátozásában álló - sérelmes helyzet orvoslásával összefüggésben a rendszerváltozás előtt jogalkalmazási probléma úgyszólván nem volt, mert az építésügyről szóló 1964. évi III. tv. 13. §-ának (3) bekezdése kimondta, hogy a telekalakítási, illetőleg építési tilalom elrendelése miatt kártalanítás nem jár, s a törvény nem írta elő a tilalommal terhelt ingatlan megvételének (kisajátításának) kötelezettségét sem. A demokratikus jogállam kiépítését célzó jogalkotási intézkedések körében az 1990. évi XXII. tv. 42. §-a azonban már elrendelte, hogy ha a telekalakítási, az építési tilalommal terhelt vagy más okból érintett ingatlanok kisajátítását az erről szóló határozatot követően nem kezdik meg, a telektulajdonosok részére korlátozási kártalanítást kell fizetni. A kártalanítás mértéke az ingatlanok forgalmi értékének 20%-a. Amennyiben a kisajátításra a határozatot követően 5 éven belül sor kerül, a korlátozási kártalanítást a kisajátítási kártalanításba be kell számítani, e határidőn túl viszont figyelmen kívül kell hagyni. Öt éven túli kisajátítás esetén a kártalanítást mindaddig ismételten meg kell fizetni, amíg a korlátozást fenntartják, illetőleg az ingatlanokat ki nem sajátították.
Az 1991. évi XX. tv. 77. §-a - az ismertetett tartalmú szabályozást finomítva - kimondta, hogy a telekalakítási és építési tilalmat haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelésének alapjául szolgáló okok vagy körülmények már nem állnak fenn. Ha a telekalakítási, illetőleg építési tilalommal terhelt - a tilalom elrendelése előtt felosztható, illetőleg beépíthető - ingatlant nem sajátítják ki, vagy a tulajdonos nem kap csereingatlant, vagy pedig a tilalmat időközben nem szüntetik meg, három év eltelte után a tulajdonos részére - kérelmére - évenként korlátozási kártalanítást kell fizetni. A korlátozási kártalanítás évi mértéke a használat, illetőleg a hasznosítás lehetőségének a korlátozásából eredő kár összegének arányos része, legfeljebb azonban az ingatlan mindenkori forgalmi értékének 5%-a. Ezt a kártalanítást az ingatlan kisajátítása esetén a kisajátítási kártalanításba, csereingatlan adása esetén pedig annak értékébe be kell számítani. A korlátozási kártalanításra csak az a tulajdonos tarthatott igényt, aki a tilalom elrendelésekor is az ingatlan tulajdonosa volt, vagy az ingatlant ilyen tulajdonostól örökölte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
