A történelmi Torontál vármegye déli részén fekvő Pancsova az egykori vármegye legjelentősebb városa volt. A település névadója feltehetően a Panyóca folyó lehetett, amely vízfolyást a szerbség Ponjavica elnevezéssel illeti. Az olvasó számára ez érdekes információ lehet, mivel a térképre pillantva azt láthatjuk, hogy Pancsova városa a Nagy Magyar Alföld déli részén, egy löszplató peremén fekszik a Temes folyó mellett, nem egészen két kilométernyi távolságra a Duna folyamtól. Mára csak egy nagyon részletes térkép tájékoztathat bennünket arról, hogy a Duna folyam egyik mellékága a kis Panyóca folyócska volt. Martinek Imre a következőket közli: "A folyócska Dunadombótól (Dubovac) indult kanyargós útjára, útközben érintve Kevevárát, Kevepallóst, Beresztócot (Banatski Brestovacot) és Homoliczot (Omoljicát), majd Sztarcsovát/Tárcsót (Starcevót) elhagyva torkollott a Dunába. Hajózható volt még 1915-ben is. Egy magyar hadászati beszámolóban említést nyert az első világégés idején, a DTD-csatorna megépítésével azonban Dunadombó és Beresztóc közé eső része holtággá degradálódott, idővel pedig eliszaposodott. Mai formájában természeti rezervátumként van jelen Beresztóc és Tárcsó között, megközelítőleg 10 km-es szakaszon."[1] A Panyóca folyóra - a megmaradt holtág kivételével - már csak egy, az idő vasfogával dacoló, régi boltíves lyukakkal rendelkező, égetett téglából emelt híd emlékeztet Kevepallós (Plocica) határában. A híd - melynek építését az egykor a környéken lakó németek Mária Terézia magyar királynő uralkodásához kapcsoltak - funkcióját elveszítve rohamosan pusztuló állapotban várja sorsának beteljesedését.[2]
A feltehetően ószláv eredetű Pancsova - ill. a Panyóca folyó - nevét illetően létezik egy olyan elképzelés is miszerint egy növény, a gyűszűvirág, azaz a "Ponjavica" lenne a névadó.[3]
A település nevének első megjelenése a Kr u. IX. századra nyúlik vissza, amikor egy régi irat tett említést egy, a Duna folyam mellett fekvő "Panuka" nevű várról,
- 163/164 -
amely Pancsova őse lehetett.[4] Ugyanakkor Anonymus Gesta Hungarorum c. művében is említést tesz a térségről.[5] A város neve a későbbiekben "villa Panczal", ill. "Penseg" formában is megjelent. A török idők előtt beszivárgó szerbség a "nauHeeo", azaz "Pancevo" elnevezést használta és használja ma is a város megnevezésére. A török időket követően megérkező, de a II. világháború végén távozni kényszerülő németek a Pantsckowa, ill. a Banstadt névvel illeték városukat. A románul a várost Panciova-nak hívják.
Az őskor óta lakott helynek számító Pancsova környékén a magyar honfoglalás időszakában feltehetően bolgárok, ill. pecsenégek, azaz besenyők élhettek. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint az akkoriban bolgár kézben lévő Bánság meghódítása Kadusa, Zuárd és Boyta vezérek feladata volt, akik ennek a küldetésnek eleget is tettek. Két pecsenég vezér és három bolgár kenéz esett el az ütközetben. A bolgárok "határvidéke" hamarosan magyar kézre került. Bárány Ágoston szerint a magyar vezérek a menekülő Galád (más néven Glad) vezért üldözve Pancsova környékén pihentek meg.[6]
A város környéke legközelebb 1092-ben merül fel a történelmi dokumentumokban, ekkor a Temes folyó torkolatánál - és Orsovánál - semmisítette meg I. (Szent) László magyar király seregével a bizánci bíztatásra a Magyarországra törő kun és besenyő seregeket, amelynek vezére Kapolcs (más néven Kopulch) a csatában halt meg.[7]
Nem sokkal később (Könyves) Kálmán magyar király serege táborozott Pancsova környékén, figyelve a keresztes hadak átvonulását.[8] A Szentföldre irányuló keresztes hadjáratok kedvelt - és legbiztonságosabb - szárazföldi útvonala Magyarországon
- 164/165 -
át vezetett. Azonban a hadjáratok résztvevői sokszor nem tisztelték a helyi lakosság vagyonát, ill. életét, ezért a "gyülevész" had rablásai és kegyetlenkedései miatt a magyar királynak erélyesen kellett fellépnie.
II. Géza magyar király (1141-1162) regnálása idején, 1153-ban egy bizonyos Abu Abdullah Muhammad al-Idrisi nevezetű arab utazó jegyezte fel, hogy Pancsova - ahogy az arab író nevezte: "Banzif" - jeles kereskedelmi központ, ahol számos görög kereskedő fordult meg.[9] Ez könnyen hihető, hiszen a város földrajzi helyzete kiváló adottságot jelentett a település kereskedelmének fejlődésében. A város napjai azonban megszámláltattak. Az 1241/1242-ben a Magyarországot végigpusztító mongol seregek Pancsovát sem kímélték. A lakosokat leölték, a várost feldúlták, elpusztították. IV. Béla magyar királyra várt a feladat, hogy Pancsovát felépítesse, és lakókkal ismét betelepítse. Erre 1243 táján került sor.
Az Árpád-házi uralkodók időszakát követően hosszabb ideig nem merült fel Pancsova neve, amíg egy dokumentum - 1430-ban - meg nem említi "villa Panczal" néven.[10] Három évvel később pedig egy, a Szentföldről hazatérő francia márki időzött "Penseg", azaz Pancsova falai között. Bertrand de la Brocquiére márki minden bizonnyal nem szerette meg a magyarokat, mert a következőket írja: "mi engem illet, azon képzelet után, melyet azon magyarok gerjesztettek bennem, kikkel dolgom volt, kevésbé bíznám magamat magyarra mint törökre.[11] Hogy mi indította erre a véleményre a francia utazót, nem derült ki...
A hazafelé tartó márki után a török hódításig ismét nem merült fel a város neve, azonban a korabeli viszonyokról vannak értesüléseink. A feljegyzések szerint a török seregek már Zsigmond magyar király uralkodása idején rendszeressé tették portyáikat a Magyar Királyság déli területein, így a Duna folyam környékén is, ahol Pancsova fekszik. Az első jelesebb pusztítás 1396 körül, a keresztények számára szerencsétlen kimenetelű nikápolyi csatavesztés után figyelhető meg. Ekkora a szomszédos Szerémség területét már komoly pusztítások érték, egy török portyázó sereg pedig a Bánság területére is betört és egészen Temesvárig (Timisoara) prédálta fel a vidéket. A portyázó törököket ugyan megfutamították a magyar seregek, de a bánsági lakosság "ízelítőt" kapott azokból a szörnyűségekből, melyek a későbbiekben várhatóak voltak...
A török portyák és a nyomukban járó pusztítások a lakosság egyre nagyobb hányadát űzték el a lakóhelyükről. További jelentős demográfiai probléma volt a magyarság szempontjából, hogy megkezdődött a szerbség és a románság térnyerése a Bánság területén. Böhm Lénáit az alábbiakat közli: "Úgy látszik, hogy I. Lajos idejében Temes megye, de mindenesetre Krassó megye, mint szintén az egész hegyvidék lakossága nagyobb részint románokból (oláhokból) állt."[12] A Duna folyam
- 165/166 -
mentén, ill. a Bánság nyugati részén is hasonló volt a helyzet, csak oda a szerbek kezdtek beszivárogni. Ezt a tényt jelentősebb történelmi sorsfordulók is elősegítették, amely a szerbséget érték. Az 1389. évi rigómezei csatavesztéstől egyre jelentősebb szerb bevándorlással kellett számolni.[13] Amelyet Brankovics György szerb fejedelem és despota (1427-1456) Zsigmond magyar királytól elnyert magyarországi birtokainak gyarapodása is elősegített, mivel alaposan feltételezhető, hogy ezekre a területekre tömegesen telepedett le a szerb lakosság.[14] Az említett bevándorlások és Szerbia közelsége miatt Pancsova környéke is egyre inkább elszerbesedett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
