Dr. Tefner Nóra: A szerződési biztosítékokra vonatkozó szabályozás értelmezése a közbeszerzési eljárásban (Jegyző, 2013/1., 26. o.)

A közbeszerzési eljárás lefolytatása során az önkormányzatok feltétlenül szembe kerülnek azzal a problematikával, hogy a közbeszerzési szerződés megkötésekor a szerződési biztosítékok kérdését milyen módon rendezzék. A Kbt. és a Ptk. vonatkozó szabályozása nem teljesen fedik egymást, ezért röviden áttekintettük a két szabályrendszer közti különbséget.

A közbeszerzési eljárás alapvető célja, hogy kötelmi jogviszony jöjjön létre az ajánlatkérő és az ajánlattevő között. A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) - a Ptk.-hoz hasonlóan - tartalmaz olyan rendelkezéseket, melyek a kötelmi jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek teljesítésének biztosítását célozzák olyan módon, hogy egyrészt a kötelezetti oldalon ösztönözzék a teljesítést, másrészt a teljesítés elmaradása esetén a jogosult javára biztosítékot, fedezetet jelentsenek. A Kbt. 126. §-a foglalkozik a kérdéssel "biztosítékok" elnevezés alatt. A Ptk. a hasonló célú jogintézményeket a "szerződést biztosító mellékkötelezettségek" fejezet alatt tárgyalja. Már a két jogszabály terminológiai különbözősége is mutatja, hogy a két szabályrendszer közé nem lehet automatikusan egyenlőségjelet tenni, továbbá a két törvény logikája közti különbség megtévesztően hathat az önkormányzatok számára a közbeszerzési szerződések megalkotása során.

A Ptk., mint a kötelmi jogviszonyokat általános jelleggel rendező törvény azt a szabályozási módot követi, hogy a szerződést biztosító mellékkötelezettségek cím alatt felsorolja azokat a jogintézményeket, melyek a szerződésből eredő kötelezettségek biztosítását szolgálják. A Kbt. mint speciális jogszabály ennél gyakorlatiasabb megközelítést alkalmaz, a közbeszerzési eljárás logikájához, a gyakorlatban felmerülő kérdésekhez illeszti a szabályozást.