Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.
(Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat, Vecseklőy József ford.)
Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazásakor[1] Thomas Jefferson az élethez és a szabadsághoz való elidegeníthetetlen emberi jogok mellett "meglepő" módon nem a klasszikus "európai" triász harmadik elemét, a tulajdont, említi, hanem a boldogságra való törekvés jogát. Meglepő, mert nincs még egy olyan rendíthetetlenül a magántulajdon alapvető fontosságában hívő kultúra és jogrendszer, mint az Egyesült Államokbeli, és nem klasszikusan "európai", mert Jefferson bár éppen hogy Locke befolyása alatt írta e mondatát[2], a kontinensen valóban eltérő módon a tulajdonjog lett a triász harmadik eleme.
Hogy ez miért érdekes? Mert Deák Dániel Alkotmány és adójog c. könyve lényegében e fogalmak körül forog állandóan változó aspektusból. Mennyi boldogság jár egy szabad embernek és mennyi szabadság? Milyen tulajdonjogi garanciák mellett, milyen állammal szemben? Egyáltalán ki és mi fenyegeti az egyén szabadságát és miként alakul az egyén és a közösség viszonya, az egyenlőség, a felelősség és a szolidaritás, főként a legutóbbi világválság után?
"Szeretek adót fizetni, ez az ára annak, amit a civilizált társadalomért fizetünk" - idézi Deák Holmes bírót. És alapvetően ez Deák Dániel válasza is, még ha persze sokkal árnyaltabb formában.
Ez a régi, de csak a XVIII. században elterjedt politikai eszme, hogy "nincsen adó képviselet nélkül" meglehetősen nagy kihívásokkal kellett szembenézzen később, például a XX. és a XXI. század Európájában. Ha a politikai hatalom választási-képviseleti legitimációval bír, akkor az adófizetés önmaga is egy legitimációs tényező. Lehet-e, kell-e, morálisan elvárható-e, hogy a választókkal (pontosabban a képviseltek egy részével) szemben működő politikai hatalom ellen az adófizetők megtagadhassák az adóbefizetést. Az adófizetés során ugyanis ma már látható módon nem valamifajta objektív civilizáció tartatik fenn, hanem egyrészt az éppen uralmon lévők hatalmi viszonyai betonozódnak be, másrészt ezzel együtt élesedik az a kérdés is, hogy melyik társadalmi réteg tartsa el inkább az "objektív civilizációs funkciókat".
Jefferson, Locke nyomán[3], a szabadság alapjának tekintette a boldogságra való törekvést. A "boldogság" Locke felfogásában két értelemben érvényesült. Míg a hamis boldogság a mindennapi rövidtávú vágyak, igények kielégítése (pl. csokoládéevés, alkoholmámor, drogfogyasztás), addig a valódi boldogság éppen a hosszú távú átgondolt racionális döntésen alapuló boldogság, jóllét elérése. Vagyis noha az egyén maga dönti el mit jelent neki a boldogság, hiszen ez az adott boldogság az egyén szabad, átgondolt döntésén nyugszik, mégsem minden boldogságra törekvő vágy kielégítése tesz feltétlenül jót az egyénnek. A felvilágosult szabad ember ilyen irányú döntése tehát józan megfontolás tárgya, amelyben egyebek mellett a felelősség is mérlegelésre kerül. Hogy e boldogságra törekvésnek, mint a szabadságnak is, természetesen vannak korlátai, az ténylegesen mindig elfogadott volt. Ugyanakkor, mivel ez az ember elidegeníthetetlen vele született joga, ezért független az állami érdekektől, sőt létében meg is előzi azt.
Így például ámbár adót fizetni nem különösebben jó élmény, adott esetben észszerű lehet, ezért meggondolandó. Holmes sem véletlenül nevezi az adót "árnak".
Deák Dániel művében is ez a végighúzódó kérdés, hogy miért fizetünk adót, mivel lehet igazolni, hogy az állam elvesz, és mennyit kell visszaadni, és kinek. Deák alapvetően egy rawlsi liberális egalitariánus, ámde Deákosan sajátos közösségépítő értelmezést nyújt (lásd különösen a 91-106. o).
"Az adóztatás több, mint merő formalitás, nem azonosítható egyszerűen valamiféle hasznossági elvvel. Az adóztatás során nem olyan viszonyok jönnek létre, amelyek társadalmi méretekben szervezett biztosításhoz lennének hasonlíthatóak. Az adóztatás nem rendelhető alá csupán piacgazdasági hatékonysági, szűk értelemben vett nyereségérdekeltségi szempontoknak. Sokkal inkább reális egy áldozati tan felől kiindulni, mivel az adófizetési kötelezettség nem hozható közvetlen összefüggésbe az állami szolgáltatásokkal. Az adózás a társadalmisággal függ össze, hiszen jogaink gyakorlásának költségei vannak, a költségek megtérítésének mechanizmusai pedig jól működő társadalomban nem bízhatók egyéni döntésekre, partikuláris érdekek érvényesítésére.
A mégoly jól működő versenygazdaság sincs légüres térben. A gazdaságon kívüli tényezők egyike az adóztatás, aminek célja:
- vertikális méltányosságot érni el azáltal, hogy a közkiadások terheit nem egyenlő mértékben kell megosztani azok között, akik nem egyenlő mértékben rendelkeznek erőforrásokkal;
- 616/617 -
- közelíteni a közjó felé, és csillapítani a társadalmi egyenlőtlenségeket;
- egy közmegegyezésen alapuló minimumot biztosítani minden polgárnak szociális transzfer és adózás révén.
Nyilvánvalóan nincs piac állam nélkül, és nincs állam adózás nélkül. Innét nézve az adósemlegesség csak egy libertáriánus ábránd.
A társadalmi élet gazdasági alapjait vizsgálva az első kérdés a tulajdon, ill. a tulajdonhoz való jog, vagyis az, hogy a természet tárgyainak az elsajátítása, ill. azok áthagyományozása során milyen viszonyok jönnek létre az emberek között". (132. o.).
Deák Dániel interdiszciplináris műveltsége, olvasottsága, kreatív értelmezési készsége párját ritkító a hazai - nemcsak szorosan adójogi - szakirodalomban[4]. Kivételes továbbá e kifejezetten szakmai alkotmányos adójogi kérdéseket feszegető értekezés hangvétele is. A gondosan szerkesztett könyv ugyanis egyfajta lendületes tudományos vitairat (inkább, mint védőbeszéd) a felvilágosodás értékeinek, így a szabadságnak, az egyenlőségnek és az osztó igazságosságnak, a modernkori válságmenedzselő alkalmazása mellett. Ilyen értelemben Deák könyve tehát nem klasszikusan felépített didaktikus (tan)könyv, noha teljességgel lefedi az adójogi kérdések alapvető témáit, hanem sokkal inkább a téma legfontosabb alapelvi és alkotmányos érveinek gyűjteménytára. A "gyűjteménytár" persze pontatlan fogalommeghatározás, hiszen a mű egyáltalán nem leíró jellegű kompiláció. Deák folyamatos diskurzusban van, állandóan érvel, összehasonlít, vitatkozik.
Deák felfogásában azonban a jog nem csak vitarendezés, érvelés, értelmezés, hanem egy hatékony eszköz arra, hogy az alapvető univerzális - fent említett - emberi jogok megvalósulhassanak. Egyik legimpresszívebb karaktere az értekezésnek, ahogy a jog eme funkciójáról a különböző jogrendszerek összehasonlítása révén, illetve mellett gondolkodik. Kifejezetten tanulságos, például, ahogy a nyitottabb, rugalmasabb common law rendszer (még a pozitív jogias UK common law rendszer is) alapelvi megoldásait viszonyítja a kontinentális pozitív jogias (nem csak hipotetikusan) autopoietikusnak nevezett jogrendszerek megoldásaihoz. Különösen igaz ez az EU joggal kapcsolatos zárt intézményi rendszerre vonatkozó fejtegetéseire (lásd pl. 206. o.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
