Dr. Hámori Antal Ph.D.: Kártérítési felelősség a fogyatékossággal való születés miatt? (MJ, 2007/2., 92-100. o.)

I.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága - mint felülvizsgálati bíróság - Pfv. III. 22. 193/2004/5. számú, a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2005/1. számában 1206. sorszám alatt közzétett, a Bírósági Határozatok 2005/11. számában 394. sorszámmal megjelent ítélete szerint:

- "A fogyatékossággal született gyermek saját jogon igényelhet kártérítést, ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elmaradt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett a terhesség-megszakítással kapcsolatban a jogszabály által biztosított jogával, és a gyermeknek ennek következményeként sérülnek az élethez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogai. A károsodás bekövetkeztének időpontja ez esetben a fogyatékos gyermek megszületésének időpontja (1959. évi IV. törvény 9. §, 326. §, 339. §, 360. §).";

- "Az ügy megítélése szempontjából... döntő jelentősége annak van, hogy az alperes hibájából egy törvény által biztosított joggal való élés lehetősége elmaradt, és ennek következtében a fogyatékos gyermek a születésétől kezdve nem élhet teljes életet.";

- "Az orvosilag ellenőrzött súlyos fogyatékosság a megszakítás oka pedig éppen azért lehet, mert - a szülőkön kívül - a magzatot is védi a törvény, beleértve az élve születést is.";

- "A fogyatékossággal született gyermeknek sérül az az Alkotmányban biztosított joga, amely szerint minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz [54. § (1) bek.], illetőleg a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez [70/D. § (1) bek.].";

- "Az alperes kórház... az időben elvégezhető terhesség-megszakítás esélyének elvesztéséért" felelős; "A szülői döntés meghiúsulásának ugyanis az a következménye, hogy az I. r. felperesnek az életét károsodot-tan, alkotmányban biztosított személyhez fűződő jogainak sérelmével kell leélnie, amely körülmények miatt az elmondottak szerint alanyi joga van a kártérítés követelésére az alperessel szemben.".

Eme ítélet kapcsán - a vele-keletkezetten fogyatékos embernek és szüleinek a (természetnél fogva fennálló) fogyatékossággal összefüggésben "felmerült vagyoni és nem vagyoni terhek" megtérítése iránti (kórház elleni kártérítési) keresetéről1 - az alábbi véleményt fogalmaztam meg:

1. Az embernek - mind személyes, mind közösségi mivolta okán - ahhoz nincs joga, se születése előtt, se az után - se a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.), se az egészségügyről szóló 1972. évi II., illetve 1997. évi CLIV. "tör-vény"2, se a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. "törvény"3 (a továbbiakban: Mvtv.), vagy más jogszabály rendelkezései alapján -, hogy életének kioltását kérje. Miként az élve megszületett ember sem követelheti, hogy öljék meg, a gyermek sem követelhet kártérítést azon az alapon, hogy a kórház alkalmazottainak mulasztása ("hibája") miatt anyja - fogyatékosságára hivatkozva - nem ölethette meg őt magzati korában; vagyis a fogyatékos ember sem indíthat megalapozottan keresetet saját halálának elmaradása, élve születésének bekövetkezése miatt (anyjával szemben sem)4: ez sértené a tisztesség (jó erkölcs) polgári jogi alapelvét5; az élet, az élve születés nem kár.

Az Alkotmánybíróság a 48/1998. (XI. 23.) AB határozatában ellentmondásosság (a jogbiztonság6 sérelme) - és a magzati élet védelmére vonatkozó állami köteles-ség7 teljesítésének hiánya - miatt alkotmányellenesnek minősítette az Mvtv. 12. §-a (6) bekezdésének - akkori - első mondatát képező "súlyos válsághelyzet"-defi-níciót8; a magzat érdeke nem lehet saját halála, és joga sincs hozzá (vagyis az abortusz nem áll a magzat érdekében, nem védi a magzatot, akkor sem, ha fogyatékos; az Mvtv. nem a magzatnak, hanem az állapotos nőnek biztosítja az "írásbeli kérelmet"9); ez független az Alkotmánybíróság által megengedett ellenőrizetlen "súlyos válsághelyzet"-koncepciótól10. A gyermeknek ahhoz van joga, hogy megszülessen; még akkor is, ha ez a jog az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés szerint nem abszolút (nem alanyi) jog, mert szerintük a magzat a magyar állami jogban nem, illetve nem abszolúte jogalany, és ezért - szerintük - az "anya" önrendelkezési joga bizonyos esetekben erősebb lehet.11

2. Az ember életének hiánya nagyobb "kár", mint fogyatékos ("károsodott") élete (ideértve az ezzel járó teljes körű többletterheket, -kiadásokat is: például az addigi szülői életkörülmények "hátrányos" változását). A fogyatékos élet csak a nem fogyatékos élethez képest "kár" (nem vagyoni "kár"; a többletkiadások tekintetében - nem a tényállás szerinti eseti körben, hanem, amikor a fogyatékosság nem vele keletkezett, például orvos jogellenes, felróható egészségkárosító magatartása esetén - lehetséges vagyoni "kár"-térítés, de maga az élet ugyanúgy érték). A vele keletkezett fogyatékossághoz képest az emberi méltóság az élettel nem, hanem a halállal sérül.12 Az élet, a gyermek élve születése tehát ilyenkor is érték. A fogyatékos gyermek léte (élete), élve születése életének hiányához képest nem minősül "kár"-nak. Az élet, a gyermek élve születése nem kár, hanem érték, akkor is, ha fogyatékos, "károsodott" (ráadásul személyi jogi és nem vagyoni jogi érték). Ha az élet nem létezik, akkor nincsen; a "nincsen" a semmi (a nemlét), ami - az élet (a lét) szempontjából - maga a "kár", még akkor is, ha az élet fogyatékos ("károsodott"). Ennek megfelelően - fogalmilag - kizárt a legfelsőbb bírósági ítélet szerinti jogsérelem: ha a magzatot megölték volna, akkor az élethez, az emberi méltósághoz, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogai egyáltalán nem érvényesültek volna; a fogyatékosságához képest a "kár" (a jogsérelem) akkor következett volna be, ha életét kioltották volna (a fogyatékosságához képest: akkor nem élhetett volna teljes életet, ha megölték volna; a fogyatékos gyermek halála nagyobb "kár", mint a gyermek fogyatékossága és az emiatt bekövetkező többletterhek). Ezért a gyermeket azzal, hogy élve megszületett, - a fogyatékosságához képest (ideszámítva a "többletkiadásokat" is) - nem érte "kár"; s így kártérítés megalapozottan nem követelhető (kár hiányában nincs helye kártérítésnek). A (nem-fogyatékossághoz képesti) nem teljes élet élése a nem-éléshez, az életnélküliséghez (a halálhoz) viszonyítva semmiképpen sem minősül kárnak.13 A fogyatékosságért (egészségromlásért, -"károsodásért") nem felelős kórház kártérítésre nem kötelezhető. A kifejtettekből következően - a konkrét esetben (kár hiányában) - a fogyatékossággal született gyermek akkor sem igényelhet kártérítést, ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elmaradt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett az állam által megengedett abortusszal ("elmaradt egy törvény által biztosított joggal való élés lehetősége").

II.

1. Miután az élet, a gyermek élve születése nem kár, hanem érték (minden emberi élet egyformán értékes, fogyatékos gyermek esetén is14), a szülőt sem illeti meg kártérítés az "időben elvégezhető terhesség-megszakítás esélyének elvesztése" (az abortuszhoz, "önrendelkezéshez" való "jog" "megsértése") miatt. Ez nem alapoz meg kártérítési felelősséget, mert az ember, az ember élete, az ember élve születése akkor sem kár, ha az illető fogyatékos (általános jogelv); se többletköltség (kiadás), se nem vagyoni kár címén nem jár kártérítés. A szülőnek természetes (és alapvető) kötelessége a fogyatékos gyermek eltartása, gondozása és nevelése15; melyhez az államnak - az adott esetben - (többlet-)tá-mogatást, gondoskodást (nem utolsó sorban anyagi segítséget) kell nyújtania (nem kártérítést), - a tiszteletreméltó, emberiességi szempontoknak e tekintetben van szerepük16. A szülők helyett - ha a szülők képtelenek - az állam gondoskodik a fogyatékos gyermekről.17 A cél (a fogyatékos gyermek kellő eltartásához, gondozásához, neveléséhez szükséges "támogatás" biztosítása) nem szentesíti az eszközt (a nem alapos keresetet és a téves ítéletet); e véleményben foglaltak értelmében nincsen kár; a kórház elleni kereset és ítélet amiatt is igazságtalan, mert az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók a tényállás szerinti esetben is megtagadhatják az abortusz elvégzését, illetve az abban való közremű-ködést18.