Az emberi méltóság hosszú évszázadokon átívelő eszmetörténetéhez viszonyítva az emberi méltóság alkotmánytörténete pusztán néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. A német alkotmánytörténetben először a Weimari Birodalmi Alkotmány 151. cikk (1) bekezdésében jelent meg az emberi méltóság, méghozzá annak szociális aspektusa: "A gazdasági élet rendjének a mindenki számára méltó lét biztosítása céljából meg kell felelnie az igazságosság elvének. Ezen határok között kell az egyes emberek gazdasági szabadságát biztosítani." Az emberi méltóság nem az alkotmány élén kapott ugyan helyet, de mégis annak egy részterületét áthatotta. Az emberhez méltó lét gazdaságitársadalmi életre vonatkoztatott garanciája jelöli ki az egyén szabadságának határait. A rendelkezés jelentősége, hogy nyilvánvalóan mintául szolgált az 1945 utáni tartományi alkotmányok számára.[2]
Az 1945 utáni német tartományi alkotmányoknak mind a preambulumában,[3] mind az alapjogi katalógusában[4] megtaláljuk az emberi méltóságra való hivatkozást. Az emberi méltóság nem csupán a klasszikus szabadságjogok kontextusában jelenik meg, hanem a gazdasági renddel összefüggésben is, vagy más kontextusban.[5] A szövetségi alkotmány elfogadása előtti tartományi alkotmányok az emberi méltóság elismerésével a Grundgesetz emberi méltóság cikke számára építőkockául szolgáltak. Különösen nagy hatással volt a Grundgesetz emberi méltóság garanciájára a bajor Alkotmánybíróságnak a bajor Alkotmány 100. cikkéhez kapcsolódó korai gyakorlata.[6] A bajor Alkotmánybíróság elismerte, hogy "[a]z ember mint személy a legértékesebb szellemi és erkölcsi értékek hordozója, és olyan erkölcsi önértéket testesít meg, amely nem veszíthető el, és amely az állam és a társadalom minden politikai és jogi behatásával szemben önálló és érinthetetlen."[7]
A Parlamenti Tanács az emberi méltóság tiszteletének követelményét "az új, az 1945 májusában megsemmisített államrenddel szemben álló, állami lét szellemiségének kifejezésre juttatása érdekében" a Grundgesetz élére állította.[8]
Mind a Herrenchiemsee-i Konvent, mind a Parlamenti Tanács számára meghatározó volt az emberi méltóság alkotmányba való felvételekor a második világháború előtti, alatti és utáni félelmetes történésekre való emlékezés, a nemzetszocializmus és sztálinizmus embert megvető magatartása. Ennek az időszaknak az iszonyatát, az emberi méltóság aligha felülmúlható sérelmét félreérthetetlenül el kellett ítélni.[9] A Herrenchiemsee-i Tervezet 1. cikke erre tekintettel a következőképpen szólt: "(1) Az állam van az emberért és nem az ember az államért. (2) Az emberi személyiség méltósága sérthetetlen. A közhatalom minden megnyilvánulási formájában köteles az emberi méltóságot tiszteletben tartani és védeni."[10] Kisebb módosításokkal a második bekezdés szövege vált a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésévé.
Mindazonáltal hosszú út vezetett a végleges változatig, a különböző bizottságok számos alternatívát tárgyaltak meg és vetettek el. Ezek közül kiemelésre érdemes az 1. cikk (1) bekezdésének Theodor Heuss nevéhez fűződő változata: "Az ember méltósága az állami rend védelme alatt áll." Ez a megfogalmazás megfelelt annak a Heuss-i elképzelésnek, hogy a méltóság minden értelmezés nél-
- 184/185 -
kül álljon az alkotmány elején. A szakirodalom gyakran idézi Heuss-nak azt a szállóigévé vált mondatát, miszerint az emberi méltóság "nem értelmezett tézis" (nicht interpretierte These). A fenti megfogalmazás alapján azonban nem volt egyértelmű, hogy az emberi méltóságot kifejezetten ki kell vonni az állam rendelkezése alól. A javasolt szövegből nem tűnt ki, hogy az ember méltóságának jogi elismerése elsősorban tiszteletet követel az államtól. Felmerült a vitában az emberi méltóság és a természetjog viszonyának az (1) bekezdésben való konkrét meghatározása is: "Az ember méltósága a mindenkit örök időktől, a természetnél fogva megillető jogokon alapul." Ezzel a természetnél fogva az embert megillető joggal szemben kívánta Heuss az emberi méltóságot, mint "nem értelmezett tézist" szembe állítani, amelyet a "következő alapjogoknak" kell majd konkretizálniuk.[11]
A Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdése emberi méltóság klauzulájának elfogadását tehát nagy vita előzte meg, az elfogadott normaszöveg azonban azóta változatlan:
"Az emberi méltóság sérthetetlen. Annak tisztelete és védelme minden állami hatalom kötelessége."
A Grundgesetz élén álló emberi méltóság kiemelkedő értékét - "az objetív jog legfőbb alkotmányos elve",[12] "az alkotmány legmagasabb értéke",[13] "a jogrend fix pontja",[14] "a legfőbb értékmeghatározó alkotmányos elv",[15] "az alkotmányos értékrend alapvető elve",[16] "rocher de bronzé",[17] "az alapjogok alapja",[18] "oszlop az alktmányjogi diszkurzus áradatában",[19] "alap norma",[20] "az állam legitimációs normája",[21] "vezérmotívum",[22] "az alkotmánymű alaptétele",[23] "természetjogi alapvető elv",[24] "archimédeszi pont",[25] - a szakirodalom egyöntetűen elismeri. Az emberi méltóság alapvető jelentőségének elismerése mellett azonban a normativitása és alapjogi jellege vitatott. Három álláspontot különböztethetünk meg a szakirodalmon belül: 1) az emberi méltóság puszta deklaráció; 2) az emberi méltóság objektív jogi norma; 3) az emberi méltóság szubjektív (alanyi) alapjog.
A Grundgesetz 1. cikke (1) bekezdésének normativitását kevesen vitatják.[26] Például Enders "heurisztikus elvet" vagy puszta "alapelvet" lát az emberi méltóság garanciájában, amely a jogi normával ellentétben nem rendelkezik kötelező erővel. Enders álláspontjával szemben meggyőzőbb az az álláspont, miszerint - annak ellenére, hogy a Grundgesetz 1. cikk (3) bekezdése[27] a közvetlen jogi kötőerőt a "következő alapjogokra" vonatkoztatja -, az emberi méltóság garanciája is kötelező jogi norma. Starck találóan jegyzi meg, hogy az emberi méltóság klauzulájának kötelező ereje egyrészt az 1. cikk (1) bekezdésének második mondatából ered, amely az államhatalom legfőbb kötelezettségévé teszi a méltóság tiszteletét és védelmét; másrészt közvetetten a Grundgesetz 79. cikk (3) bekezdésének örökkévalósági klauzulájából, amely az 1. cikkben "lefektetett alapelveket" kivonja az alkotmánymódosítás lehetősége alól, ezáltal az emberi méltóságot még az alkotmánymódosító hatalom számára is kötelező joggá téve.[28]
- 185/186 -
Az emberi méltóság normaként való kezelése mellett azonban az alapjogi jellege továbbra is vitatott.[29] Elsősorban Dürig utasította el az alapjogi jelleget, azzal, hogy az egyes alapjogok tartalmazzák az emberi méltóság alanyi jogi tartalmát, amelyet a Grundgesetz 19. cikk (2) bekezdésének lényeges tartalom garanciája véd. Az 1. cikk nyelvtani értelmezése nem ad egyértelmű választ. A (3) bekezdés "következő alapjogok"-ra való utalásából arra lehetne következtetni, hogy az emberi méltóság nem alapjog, de logikusabbnak tűnik Nipperdy értelmezése, aki az 1. cikk három bekezdésének összefüggéséből (az emberi méltóság garanciája, az emberi jogoknak az ebből következő elismerése, az emberi jogok alapjogként való tételezése) arra a következtetésre jutott, hogy az (1) bekezdés az alapjogok forrásaként maga is alapjog. A rendszertani értelmezés az alapjog jelleget támasztja alá: az emberi méltóság garanciája ugyanis az alapjogok alcímet viselő első fejezet része. Nipperdy továbbá azért is tarthatatlannak tartotta az alapjogi védelem megtagadását, mert a méltóság garanciája pontosan az alanyt védi, így a norma célja pont az alanyi jog biztosítása.[30] Ezzel szemben Dreier nem tartja meggyőzőnek sem a nyelvtani, sem a rendszertani értelmezést. Az "I. Az alapjogok" cím alatti elhelyezés - álláspontja szerint - egyrészt pontosan olyan kevés jelentőséggel jár az alapjogi jelleg szempontjából, mint az 1. cikk (1) bekezdés második mondatának tiszteletre és védelemre való utalása. Másrészt az 1. cikk (2) bekezdésének[31] "ezért" szava ugyanúgy nem zárja ki az 1. cikk (1) bekezdésének alapjogi jellegét, mint az 1. cikk (3) bekezdésének "következő alapjogok" kitétele. Az 1. cikk (2) bekezdése az emberi méltóság és az emberi jogok közötti legitimációs összefüggésre utal, anélkül, hogy bármit is mondani kívánna az emberi méltóság normatív jellegéről. Az 1. cikk (3) bekezdése sem szolgálhat érvként, mert, egyrészt nem az összes következő cikk tartalmaz valódi alanyi alapjogot, másrészt az alapjogokkal azonos rangú jogokat az első fejezeten kívül is találunk, és harmadsorban az emberi méltóság objektív jogi kötőereje már az 1. cikk (1) bekezdésének második mondatából következik, így nem lett volna szükség az 1. cikk (3) bekezdésében való megismétlésére. Dreier tehát az alapjogi jelleget az emberi méltóság garanciája fent bemutatott különleges normastruktúrájára hivatkozva tagadja. Uralkodónak mondható ugyanakkor az alapjogi jelleget igenlő álláspont.[32]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
