I. A Tanácskozás résztvevőit köszöntötte dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke. Beszédében kiemelte, hogy hamarosan megjelenik az előző évi ügyforgalmat elemző jelentés, amelyből kitűnik, hogy 2014-ben a jelentősen ügymennyiség ellenére a bíróságok több ügyet fejeztek be, mint amennyi érkezett, ezért a polgári ügyszakban csökkent az 1 éven túli ügyek száma.
Megköszönte a Kúriának, hogy a Ptk. értelmezése tárgyában munkacsoportot állított fel. Noha az új Ptk. alkalmazását igénylő ügyek száma még csekély, rendkívül fontos, hogy a bíróságok szakmai vezetői kísérjék figyelemmel az új törvény gyakorlatát, és probléma esetén azonnal legyen megfelelő visszacsatolás; e munkában rendkívül fontos szerepet tölthet be az említett munkacsoport.
Új kihívásként éri a bíróságokat a 2014. évi XL. törvény alapján az elszámolás tárgyában indítható nemperes eljárások intézése, valamint - az elszámolást követően - a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján felfüggesztett mintegy 14 000 ügy folytatásának zökkenőmentes lebonyolítása. A pénzügyi intézményeket érintő szervezeti-tulajdonosi változások miatt több ezer ügyben kell majd a jogutódlásról dönteni, amely ugyancsak komoly terhet jelent a bíróságoknak.
Foglalkozni kell a civil szervezetek nyilvántartási ügyei kapcsán felmerülő jogalkalmazási kérdésekkel is. E területen ugyanakkor jelentős előrehaladás tapasztalható az ügyek feldolgozásában, és számos követendő megoldást alakítottak ki a bíróságok (civil fórumok, munkaszervezés optimalizálása, megerősített szakmai együttműködés az ügyészséggel stb.); a jó megoldások kidolgozását és elterjesztését szolgálja az Országos Bírósági Hivatal által kiírt, a napokban lezárult pályázat is.
A gondnokoltak nyilvántartását szolgáló új informatikai rendszer már működik, a kezdeti hibákat igyekeznek kiküszöbölni, azonban az adatátemeléssel kapcsolatos problémák miatt további adategyeztetésre lehet szükség.
Az elektronikus eljárások alkalmazása körében kiemelte, hogy azok terjedését nagyban nehezíti, hogy máig nem került kialakításra az ún. cégkapu, amelynek segítségével a cégek a maguk nevében eljárva kezdeményezhetnek elektronikus eljárásokat, a jogi képviselők pedig csak személyes ügyfélkapujuk felhasználásával tehetik ezt meg, ami adatvédelmi problémákat is felvet.
Különösen a közigazgatási ügyszakban jelent problémát a hektikus ügyérkezés, ugyanakkor e szakágban az ügytárgymegjelölésből adódóan a BIIR-ben nem követhető nyomon a hirtelen ügyteher-növekedés tárgyi és pontos területi megoszlása (milyen ügytípusból, mely megyében, mennyi többlet érkezett), ezért is szükséges a kollégiumvezetőkkel fenntartott élő, közvetlen kapcsolat a tényleges folyamatok feltárása és nyomon követése érdekében.
Jelezte, hogy a földforgalmi törvény alkalmazásával kapcsolatban számos probléma merül fel mind a polgári, mind a közigazgatási ügyszakban, a törvény számos alkotmányjogi panasz és bírói utólagos normakontroll iránti kezdeményezés tárgya, ezért várhatóan a jogi szabályozás módosítására is sor fog kerülni.
A várható jogszabályi változások kapcsán kiemelte, hogy az ún. brókerügy hatása a bíróságokra is begyűrűzhet, különösen a felszámolási ügyszakban, hiszen az érintett cégeknek mintegy 39 000 hitelezője van. Az e tárgyban várható jogszabály-módosítások észrevételezése kapcsán megköszönte a bíróságok konstruktív hozzáállását.
Jelezte, hogy hamarosan elfogadásra kerülhet a magáncsődre vonatkozó szabályozás, amellyel kapcsolatban az Országos Bírósági Hivatal törekszik a bíróságok szakmai és gyakorlati észrevételeinek minél hatékonyabb megjelenítésére. Tekintettel arra, hogy teljesen új jogintézményről van szó, a megfelelő, egységes joggyakorlat kialakítása rendkívül fontos.
Várható továbbá a kisajátítási szabályok változása, továbbá a tolmács- és fordítói díjak kérdésének rendezése, e körben is megköszönte a bírósági szakmai vezetők közreműködését.
Óriási lehetőségnek nevezte az eljárásjogi kodifikációban való bírósági részvételt. Hangsúlyozta, hogy az ítélkezés hatékonyságának három fő szempontja: a minőség, a gyorsaság és a költséghatékonyság, együttesen és nem egymás rovására érvényesítendők. Az Országos Bírósági Hivatal azon lesz, hogy hatástanulmányokkal segítse a jogalkotót a kívánatos egyensúly megtalálása, a kivitelezhető megoldások kialakítása érdekében.
Az Alkotmánybírósághoz intézett alkotmányjogi panaszok és bírói kezdeményezések kapcsán kiemelte: rendkívül fontos az ilyen ügyek ügyviteli szempontból is egységes kezelése, valamint az, hogy a Kúria ezekről az eljárásokról értesüljön. Ennek érdekében készült egy elnöki utasítás, valamint az Országos Bírósági Hivatal intranet-oldalán egy felület, ahol ezek az ügyek szerepelnek. Fontos ezen ügyek ismerete, mert bár az ügyek nagy része az indítványok vissza-, illetve elutasításával végződik, az ilyen határozatokban is számos olyan megállapítás szerepelhet, amely orientálhatja a joggyakorlatot. Rendkívül fontosnak tartotta az Alkotmánybírósággal fenntartott szoros szakmai kapcsolatot, különösen a Kúria szintjén.
Kiemelte, hogy a magyar bíróságok időszerűségi mutatói európai összehasonlításban kifejezetten jónak mondhatók: a közigazgatási ügyszak az ügyek elbírálásának időtartama szempontjából a 4. legjobb, a hátralék csökkenése szempontjából az 5. legjobb eredményt érte el, míg a polgári ügyszak tekintetében Magyarország az ügyek elbírálásának időtartama szempontjából a 6. az Európai Unió 27 tagállama közül.
Fontosnak tartotta az ügyviteli határidők betartását, a soron kívüliség megtartását, különösen a szakértői díjat megállapító végzések meghozatala körében. Jelezte ugyanakkor, hogy az egyes bíróságokon az időszerűség megtartása érdekében meghatározott egyéni (tanácsi) befejezési kvóták merev alkalmazását károsnak tartja, az időszerűség megtartása ugyanis az egész bíróság közös
- 772/773 -
feladata, vagyis a szervezeti egységeknek kell a teljesítményi követelményeknek megfelelni. Az egyéni (tanácsi) befejezések számában az időszakos ingadozások a bírói munka jellegéből adódnak; a minőségi munkának pedig mindenkor elsőbbséget kell biztosítani a mennyiségi szempontokkal szemben. Utalt továbbá arra, hogy a Budapest Környéki Törvényszék időszerűség biztosítását célzó folyamatoptimalizálási terve mintaértékű lehet a bíróságok számára, mivel a különböző eszközöket, módszereket egységes rendszerbe foglalja össze.
II. A tanácskozás résztvevői meghallgatták dr. Virág Csaba, az Országos Bírósági Hivatalba beosztott bíró előadását a polgári perrendi kodifikáció koncepciójáról szóló kollégiumi vélemények összesítése és a kodifikáció aktuális kérdései tárgyában.
III. A tanácskozás résztvevői számára dr. Demjén Péter, az Észak-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium vezetője ismertette az önálló közigazgatási perrend szabályozásának elveit és főbb elemeit.
IV. A tanácskozás résztvevőit dr. Benkő Imola, az Országos Bírósági Hivatal jogszabály-véleményezési osztályának főosztályvezető-helyettese tájékoztatta a START I. és a START II. csomag javaslatainak eredményeiről.
V. A tanácskozás résztvevői meghallgatták dr. Lódi Petra, az Országos Bírósági Hivatalba beosztott titkár tájékoztatóját a civil és egyéb cégnek nem minősülő szervezetek bírósági nyilvántartásának egyes aktuális kérdései tárgyában.
VI. A tanácskozás résztvevőit dr. Kékedi Szabolcs, a Miskolci Törvényszék központi igazgatási feladatokkal megbízott tanácselnöke tájékoztatta az EKOP értesítő rendszer gyakorlati működéséről.
VII. A tanácskozás résztvevői megvitatták dr. Ónódi Csaba, a Kecskeméti Törvényszék Polgári-Gazdasági-Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának kollégiumvezető-helyettese által készített, "A mező- és erdőgazdasági földek tulajdonjoga megszerzésére és használatára vonatkozó új szabályozás a lépcsőzetesen hatályba lépett 2013. évi CXXII. törvényben és az ahhoz kapcsolódó 2013. évi CCXII. törvényben" című vitaanyagot.
A tanácskozás a felmerült jogkérdésekben az alábbi többségi álláspontot foglalta el:
1. A bíróságnak a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 6. § (2) bekezdésére figyelemmel - az ott írott kivételekkel - azokban a perekben, amelyekben nem a korábbi tulajdonos, hanem új szerzőnek a föld tulajdonjoga megszerzésére irányuló tulajdonszerzési jogcíméről kell döntenie, vizsgálnia kell, hogy a tulajdonjogot szerző fél rendelkezik-e az Fftv. szerinti tulajdonszerzési jogosultsággal. Ezekben a perekben a tulajdonjog megállapítására és az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére vonatkozó határozat csak a szerzési képességgel rendelkező fél javára hozható.
Azokban a perekben, amelyekben a bíróság határozata alapján eredeti állapot kerül helyreállításra, nem kell vizsgálni a fél tulajdonszerzési feltételeinek fennálltát, mivel ezekben az esetekben anyagi jogi értelemben nincs szó tulajdonszerzésről, kizárólag a korábbi tulajdoni állapot helyreállításáról. Ilyen pernek minősül különösen az érvénytelenségi per, az elállás vagy felmondás jogkövetkezményének alkalmazására irányuló per. E körben az ítélet végrehajthatóságának biztosítása és a normavilágosság érdekében szükség lehet a 373/2014. (XII. 31.) Kormányrendelet 9. §-ának módosítására.
2. A tulajdonostársak közötti adásvétel esetén abban az esetben nem áll fenn az Fftv. szabályain alapuló elővásárlási jog, illetve a jogügylethez akkor nem kell a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyása, ha az adásvétel eredményeként az eladó tulajdonostársi minősége megszűnik.
3. A föld tulajdonjogának átruházásáról szóló egyezség bírósági jóváhagyásának feltétele, hogy a tulajdonjogot szerző fél szerzőképességgel rendelkezzen, és rendelkezésre álljon a fél Fftv. 13. §-ában és 14. § (1) bekezdésében írottaknak megfelelő nyilatkozata, valamint ne álljon fenn az Fftv. 14. § (2) bekezdésében írott tulajdonszerzési jogosultságot kizáró feltétel.
4. Az elbirtoklás megállapítása iránti perben a bíróság az alperes keresetet elismerő nyilatkozata vagy érdemi ellenkérelmének előterjesztése hiányában sem hozhat a keresetnek helyt adó határozatot, ha a mezőgazdasági igazgatási szerv a hatósági bizonyítvány kiállítását megtagadja.
Az elbirtoklás megállapítása iránti perben a felperesnek a keresetlevélhez csatolnia kell a hatósági bizonyítványt, ennek elmulasztása esetén hiánypótlási felhívást kell kibocsátani. Ha a felperes a hiánypótlási felhívásnak nem tesz eleget, vagy a hatósági bizonyítvány megtagadásáról szóló határozatot csatol, akkor a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján.
Amennyiben a mezőgazdasági igazgatási szerv a hatósági bizonyítványban az elbirtoklás Ptk. szerinti törvényi feltételeinek fennállását állapítja meg, a határozat ezen megállapításai a bíróságot nem kötik, attól eltérő tényállást is megállapíthat.
5. A polgári perben eljáró bíróságot határozata meghozatala során csak a mezőgazdasági igazgatási szerv hatósági bizonyítvány kiállítását megtagadó határozata köti, a hatósági bizonyítvány tartalmával szemben ellenbizonyításnak van helye.
6. A Ctv. 104. § (1) bekezdésében és a Ctv. 122. §-ában írott esetekben kizárólag az Fftv. 35. §-a szerint, a mezőgazdasági igazgatási szerv által lefolytatott árverésen kerülhet sor a gazdálkodó szervezet tulajdonában álló föld értékesítésére.
7. Amennyiben a kényszertörlés hatálya alatt álló céggel szemben nem jelentettek be követelést, a cég tulajdonaként nyilvántartott föld tulajdonjogát a Ctv. 118. § (6) bekezdése alapján csak szerzési képességgel rendelkező tag szerezheti meg. Ha a cégbíróság szerzési képességgel rendelkező tagnak nem tudja a földet tulajdonba adni, úgy a cég felszámolási eljárásának megindítását kell kezdeményeznie.
VIII. A tanácskozás résztvevői megvitatták dr. Török Judit, a Kúria Polgári Kollégiumának kollégiumvezető-helyettese által készített, "Beavatkozó vagy kényszerű pertárs? - A kifogással érintett hitelező speciális eljárási helyzete a csőd- és felszámolási ügyekben" című vitaanyagát. A tanácskozás az alábbi többségi álláspontot fogadta el:
1. Ha a kifogást egy hitelező követelésének nyilvántartásba vételével, besorolásával kapcsolatban terjesztették elő, a kifogást előterjesztőnek a Cstv. 15. § (3) bekezdése és
- 773/774 -
az 51. §-a szerinti kifogás alapján indult eljárásokban a vagyonfelügyelőn, felszámolón kívül kifogással érintett hitelezőként meg kell jelölnie és az eljárásba kell vonnia azt a hitelezőt is, akinek a követelése nyilvántartásba vétele, annak besorolása miatt a vagyonfelügyelő, felszámoló intézkedését sérelmezi, és vele szemben tűrésre kötelezés iránti kérelmet kell előterjesztenie.
2. Ha a kifogást előterjesztő felhívás ellenére nem tesz eleget a kifogással érintett hitelező eljárásba való bevonásának, vagy vele szemben nem terjeszt elő tűrésre kötelezés iránti kérelmet, akkor a kifogást a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjának megfelelő alkalmazásával, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
3. Csődeljárásban - az eljárás jellegére tekintettel - a Pp. 95. § (2) bekezdése szerinti "rövid határidő"-ként a bíróságnak célszerű 3 napos határidőt előírnia a hiánypótlásra. A Cstv. 15. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Cstv. 51. § (2) bekezdése alapján a bíróságnak a kifogás elbírálására rendelkezésre álló időtartam a hiánypótlásra engedett időtartammal meghosszabbodik.
4. A vagyonfelügyelő (felszámoló) és a kifogással érintett hitelező, a Cstv. 6. § (3) bekezdésére tekintettel alkalmazott Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaknak minősülnek, az eljárásban tett nyilatkozataikat ennek megfelelően kell megítélni.
IX. A tanácskozás résztvevői megvitatták dr. Parlagi Mátyás, a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumának megbízott kollégiumvezető-helyettese és dr. Jójárt Eszter kúriai főtanácsadó által közösen készített, "A szerződés érvénytelenségével kapcsolatban felmerülő aktuális jogalkalmazási problémák" című vitaanyagát.
A tanácskozás résztvevői az alábbi többségi álláspontot fogadták el:
1. Ha az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti perben az adott esetben alkalmazható jogkövetkezmény(ek) ellen mindegyik fél tiltakozik, a keresetet - az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 7. pontjára, illetve a Ptk. 6:108. § (3) bekezdésére tekintettel - teljes egészében el kell utasítani.
A bíróságnak az a feladata, hogy nyilatkoztassa a feleket, mely jogkövetkezmény alkalmazását milyen tartalommal kérik, mely jogkövetkezmény alkalmazását nem ellenzik, valamint mely jogkövetkezmények ellen tiltakoznak; ezt követően kell abban a kérdésben döntenie, hogy mely jogkövetkezményt tartja alkalmazhatónak. A bíróságnak a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének következményeiről kell a feleket előzetesen tájékoztatnia, nem pedig a jogvita érdemi anyagi jogi kérdésével kapcsolatos álláspontjáról. A bíróság érdemi döntésére tartozik, hogy az érvénytelenség mely jogkövetkezményét tartja alkalmazhatónak, így erről a feleket nem kell előzetesen tájékoztatnia. A bíróság tájékoztatási kötelezettsége akkor merül fel, ha a jogkövetkezmény alkalmazhatóságához bizonyítás lefolytatására van szükség.
Az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló kereset estén az érvényesített jog az érvénytelenségi ok és a megjelölt további (anyagi jogi) jogkövetkezmény együtt, ezért a bíróságnak az érvénytelenség kérdését érdemben nem kell vizsgálnia, hiszen a kereset elutasítását önmagában az megalapozza, hogy a kereseti kérelem nem teljesíthető.
2. A marasztalási per alpereseként a kötelezett a kereset elutasítása érdekében az engedményes felperessel szemben a régi Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése, illetve a Ptk. 6:197. §-a (2) bekezdésének második fordulata alapján kifogásként hivatkozhat a közte és az eredeti jogosult között létrejött szerződés érvénytelenségére, az eredeti jogosult perben állása nélkül is, az engedményessel szemben azonban az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek levonását alappal nem kérheti.
Ha a kötelezett az érvénytelenség további jogkövetkezményei levonása iránt az engedményezővel szemben pert indít, akkor e perben alperesként az engedményesnek nem kell perben állnia, de rá a perben hozott ítélet anyagi jogereje a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján perben állása nélküli is kiterjed, mivel az engedményes az engedményezett követelés tekintetében az engedményező jogutóda. Az engedményes perben állása abban az esetben mégis szükséges, ha a perben az átruházott követelést biztosító, rá átszállott biztosíték sorsáról is dönteni kell.
3. Ha az a szerződés, amelynek biztosítására vételi jogot kötöttek ki, érvénytelen, akkor a biztosítéki célú vételi jogot alapító szerződés is érvénytelen, mert a biztosítéki cél a vételi jogot alapító szerződést járulékossá teszi a biztosított szerződéshez képest.
Ez az adott esetben azt eredményezi, hogy a kölcsönszerződés érvénytelensége esetén további jogkövetkezményként levonható hatályossá nyilvánítást a vételi jogot alapító szerződés szerinti értékre tekintettel kell elvégezni akként, hogy ezzel a szerződés szerinti értékkel csökkenteni kell a kölcsönvevő ítélethozatal idejéig fennálló tartozatlan szolgáltatását.
X. A tanácskozás résztvevői megvitatták dr. Szabó Klára, a Fővárosi Ítélőtábla Polgár Kollégiumának vezetője által a Pp. 2. § (3) bekezdésén alapuló méltányos elégtételt biztosító kártérítés, illetve sérelemdíj megítélésének gyakorlati problémái tárgyában készített előterjesztést.
A tanácskozás az alábbi álláspontot fogadta el:
1. Az eljárásjogi alapjogok megsértése miatt indított perek jogalapja nem a Római Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése, hanem a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése.
2. A jogviták ésszerű időn belüli befejezéséhez való jog megsértésére alapozott ügyekben az eljárás egészének időtartamát kell vizsgálni az alapjogsértés megvalósulása szempontjából. A keresetlevél benyújtásától a jogerős ítélet meghozataláig tartó időszak vonatkozásában kell tehát állást foglalni arról, hogy a jogvita tárgyára és természetére figyelemmel az adott per más hasonló ügyekhez képest (az első- és másodfokú eljárást együttvéve) túlzottan sokáig tartott-e.
3. Csak jogerős érdemi döntéssel zárult ügyben ítélhető meg kártérítés, illetőleg sérelemdíj az ésszerű időn belül történő befejezés elmulasztása miatt.
4. A perbe utóbb belépő személy esetén a vizsgálandó pertartam a perbelépéstől számítandó.
5. A beavatkozó nem érvényesíthet igényt a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján.
6. A Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján csak akkor kerülhet sor marasztalásra, ha az alapul szolgáló peres vagy nemperes eljárásban a bíróságnak ellenérdekű felek polgári jogi jogvitájában kellett döntenie.
7. Az ésszerű időtartam túllépésének vizsgálatakor jelentőséget kell tulajdonítani az ügy tárgyának, jellegének, komplexitásának, a felek magatartásának, valamint az
- 774/775 -
eljárt bíróság olyan intézkedéseinek és mulasztásainak, amelyek az eljárás elhúzódását eredményezték (inaktív időszakok).
8. A bíróság a felelősség alól - annak objektív jellege ellenére - kimentheti magát.
9. A kártérítés, illetőleg a sérelemdíj összege nem kizárólag az adott ügyben megállapítható ésszerű időtartam túllépéseként kimutatható időszak hosszától függ, annak mértékét az eset összes körülményének együttes vizsgálata alapján kell meghatározni.
10. A Pp. 2. §-ának (3) bekezdése az alapjogsértés jogkövetkezményeit teljes körűen szabályozza, ezért az eljárási alapjogok megsértésére hivatkozással a jogsértés megállapítása mint objektív szankció alappal nem kérhető.
XI. A tanácskozás résztvevői megvitatták Kunné dr. Sándor Krisztina, a Balassagyarmati Törvényszék Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiumának vezetője által a civil szervezetekkel kapcsolatos jogalkalmazási kérdések tárgyában készített előterjesztést.
A tanácskozás résztvevői az alábbi többségi álláspontot fogadták el:
1. A létesítő okiratban szerepelnie kell a Ptk. 3:5. §-ában, 3:71. §-ának (1) bekezdésében és 3:391. §-ában meghatározott azon tartalmi elemeknek, amelyek meghatározása a jogi személy létesítéséhez (nyilvántartásba vételéhez), jogi személy minőségéhez szükségképpen hozzátartoznak, és amelyeket a jogszabály nem határoz meg; minden más tartalmi elem feltüntetése tekintetében a szabályozás diszpozitív.
A Ptk. 3:5. § f) pontjában foglalt szabály csak új alapítású civil szervezet esetén alkalmazandó, már működő szervezet esetén sem az első, sem a jelenlegi vezető tisztségviselőt nem kell tartalmaznia az egységes szerkezetbe foglalt, módosított létesítő okiratnak.
2. A személyes adatok védelmére is figyelemmel nem kell megkövetelni az alapító tagok nevének, lakhelyének, székhelyének a létesítő okiratba foglalását, azonban azt külön elzárható mellékletként be kell nyújtani. Amennyiben az alapító tagok személyes adatai szerepelnek a létesítő okiratban, abban az esetben az adatkezeléshez a hozzájáruló nyilatkozatot az alapító tagoktól meg kell követelni.
3. A közhasznú szervezetek kivételével nem adható bárkinek kivonat, a Cnytv. a speciális szabály a Ptk.-hoz képest. A Cnytv. 86., illetve 87. §-a alapján a nyilvántartásba, illetve a nyilvános iratokba bárki betekinthet, kivonat, másolat azonban csak a Cnytv. 88. §-ának (1) és (6) bekezdésben meghatározottak részére adható.
4. A megismételt közgyűlés lehet a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes, feltéve, hogy a létesítő okirat a megismételt közgyűlés részletszabályait pontosan meghatározza arra is kiterjedően, hogy az a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes, és a közgyűlési meghívóban a megismételt közgyűlésre vonatkozó adatok pontosan feltüntetésre kerülnek.
5. A Ptk. 3:19. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály diszpozitív, az eltérés lehetséges. A 3:19. § (3) bekezdésének utolsó két mondata csak a határozathozatalhoz szükséges mérték, illetve az egyhangúságot igénylő kérdésekben való eltérés esetére írja elő a semmisséget, a 3:19. §-ának (2) bekezdéstől való eltérésre nem. Ezen §-ban nem szereplő, szavazásból kizáró további okok is meghatározhatóak. Ezen szabályozási kör a tagok egymás közötti viszonyára tartozó kérdés, illetve nem kevesebb, hanem többletjogot biztosít, ezért lehetséges az eltérés.
6. A közhasznú szervezetek speciális szabályait meghatározó Ectv. nem tiltja kifejezetten, hogy a közhasznú szervezet döntéseit ülés tartása nélkül hozza meg. Az Ectv. 37. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilvánosság biztosítására vonatkozó szabályozás nem azonos (azonosítható) a személyes jelenlétet kötelezően szabályozandó létesítő okirati rendelkezésekkel, a létesítő okirat rendelkezhet arról, hogy ülés tartása nélkül hogyan hozhat határozatot a szervezet, a nyilvánosság oly módon is biztosítható, hogy az ülés tartása nélküli határozathozatalra vonatkozó adatokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik.
A Ptk. 3:73. §-a (2) bekezdésének azon szabálya, amely szerint a közgyűlés nem nyilvános, nem közhasznú jogállású egyesület esetén diszpozitív, az eltérés megengedett. Alátámasztja ezt az Ectv. közhasznú jogállású civil szervezetekre vonatkozó előírása is, amely e körben különös szabályként kifejezetten a nyilvános döntéshozatalt írja elő.
7. A tagegyenlőség elvétől a Ptk. 3:65. §-ának (2) bekezdésében és az Ectv. 4. §-ának (5) bekezdésében biztosított keretek között lehet eltérni, vagyis az alapszabályban létre lehet hozni különleges jogállású tagságot, ha annak tartalmát meghatározzák. Amennyiben az egyesület alapszabálya pártoló, vagy tiszteletbeli tagságot hoz létre, abban az esetben ezt csak az Ectv. 4. §-ának (5) bekezdésében meghatározott tartalommal teheti.
8. A Ptk. 3:65. §-a (3) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a tag tagsági jogait képviselőn keresztül gyakorolhatja, ha azt az alapszabály lehetővé teszi, diszpozitív szabály, a tagsági jogok képviselőn keresztül való gyakorlása alatt a Ptk. 6:11. § (1) bekezdése szerinti jognyilatkozatokat kell érteni.
Amennyiben az alapszabály a tagsági jogok képviselőn keresztüli gyakorlását lehetővé teszi, az alapszabályban elégséges azt kimondani, hogy a tag tagsági jogait képviselőn keresztül is gyakorolhatja.
9. A Ptk. 3:68. §-a (1) bekezdésének felsorolása nem taxatív, az egyesület alapszabályában az egyesületi tagsági jogviszony megszűnésének további esetei is szabályozhatók.
A tag tagdíj nemfizetés miatti törlésére vonatkozó alapszabályi felhatalmazás a kisebbségi jogok sérelmére tekintettel sem jogsértő, ha az alapszabály tartalmaz garanciális szabályokat. Ugyanakkor a törlés olyan egyesületi határozatnak minősül, amellyel szemben az érintett tag - a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül - a Ptk. 3:35. §-a alapján akkor is kérheti a bírósági felülvizsgálatot, ha azt a törléshez kapcsolódóan az alapszabály kifejezetten nem említi.
10. A hatáskörök és azok megosztása során a Ptk. szabályaitól az alapító tagok az alapszabályban eltérhetnek, további hatáskör is szabadon telepíthető; ennek korlátja a kisebbségi jogok sérelme lehet. A bíróságnak a bejegyzés során kell vizsgálnia azt, hogy a meghatározott hatáskörök kielégítik-e az elvárást vagy sem.
Ha azonban az alapító tagok a Ptk. hatásköri szabályaitól az egyes szervek tekintetében nem kívánnak eltérni, nem lehet elvárás a teljes Ptk.-beli hatáskörlista szerepeltetése, elegendő a Ptk. vonatkozó rendelkezésére utalni, hiszen a diszpozitív modellszabályok az alapszabály kifejezett rendelkezése hiányában is az alapszabály részét képezik.
11. A Ptk. 3:71. §-a (1) bekezdésének d) pontja a szövegkörnyezetből adódóan a közgyűlésre vonatkozik. Az alapszabálynak csak a közgyűlésre vonatkozó szabályokat kell kötelező elemként tartalmaznia, az egyéb egyesületi szer-
- 775/776 -
vek működése szabályozható, de nincs akadálya annak, hogy ezt csak belső szabályzatba rendezzék a tagok, vagy mellőzék a részletes szabályozást.
12. A Ptk. 3:76. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéstől csak szűk körben, a háromnegyedes szavazati aránytól magasabb szavazati arány előírásával lehet eltérni.
13. Az egyesület jogutód nélküli megszűnése esetére az alapszabálynak elégséges a Ptk. szövege szerint meghatározni, hogy jogutód nélküli megszűnés esetére milyen céllal működő közhasznú szervezetnek kell átadni a vagyont, esetlegesen rendezve, hogy ezen közhasznú szervezet meghatározására az egyesület mely szerve jogosult.
14. A civil szervezetek esetén az általános törvényességi felügyeletet a nyilvántartó bíróság látja el, míg az Ectv. 11. §-a értelmében a már bejegyzett szervezet működése feletti törvényességi ellenőrzés az ügyész feladata. A bíróság tehát elsősorban a civil szervezet bejegyzése, illetve a módosítások bejegyzése során vizsgálja a jogszabályoknak történő megfelelést, míg a működés során ez elsősorban az ügyészség feladata.
15. Tiltó rendelkezés hiányában az alapítvány neve megváltoztatható.
16. A bíróságnak egyszerűsített nyilvántartásba vételi eljárás során is vizsgálnia kell, hogy az alapító által rendelkezésre bocsátott induló vagyon biztosítja-e a működés megkezdését [Ptk. 3:382. § (1)-(2) bekezdés]. Amennyiben a 100 000 forint a bíróság megítélése szerint ezt biztosítja, úgy az alapítvány nyilvántartásba veendő, amennyiben nem, úgy a Ptk. szerint kell eljárni.
17. Az alapítványi célok körének bővítése a Ptk. 3:393. §-a (1) bekezdésének alkalmazása körében az alapítványi cél módosítását jelenti, módosítani csak akkor lehet, ha az alapítvány eredeti célja megvalósult, vagy megvalósítása lehetetlenné vált. Ennek ellenére a célok körének bővítése adott esetben elfogadható, ha az nem veszélyezteti az eredeti alapítványi célok elérését (különösen, ha megfelelő vagyoni juttatással együtt történik), de nem lehet visszaélésszerű.
18. A Ptk. 3:394. § (1) bekezdése értelmében a cél az, hogy az alapító okiratban az alapító határozottan és beazonosítható módon megjelölje azt a személyt vagy szervet, amely halála, illetve jogutód nélküli megszűnése esetén alapítói jogait gyakorolja. Örökös megnevezésére csak a természetes személy alapító képes, illetve jogosult, ebben az esetben az örökös személye beazonosítható, így ez az alapítói rendelkezés elfogadható.
19. Az alapítói jogokat gyakorló kuratórium javasolhatja a bíróságnak, hogy a bíróság és a kuratórium mint az alapítói jogok gyakorlói, a Ptk. 3:396. §-a alapján az alapítói jogokat ruházzák át egy harmadik személyre. Tekintettel arra, hogy ebben a helyzetben az alapítói jogok gyakorlása megoszlik (a kuratóriummal kapcsolatos kérdésekben a bíróság, minden másban a kuratórium az alapítói jogok gyakorlója), ezért mind a bíróságnak, mind a kuratóriumnak rendelkeznie kell az alapítói jogok átruházásáról.
20. A Ptk. 3:395. §-ában szabályozott alapítók gyűlése olyan új jogintézmény, amelyet az alapítvány létesítő okiratának a Ptk. hatálybalépését követő első módosításával lehet az alapítvány alapító okiratában szabályozni.
21. A Ptk. 3:393. § (2) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz a vonatkozásban, hogy az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére kijelölt kedvezményezett személyének megváltoztatása csak akkor semmis, ha az alapítványhoz csatlakozás történt. Ha tehát nincs csatlakozás, az alapító okirat e körben szabadon módosítható.
Egy ilyen tartalmú változásbejegyzési kérelem esetén elegendő a kuratórium nyilatkozatának beszerzése, hiszen ezen szervnek nyilatkozata valódiságáért vállalnia kell a felelősséget.
22. Az Ectv. 11. § (5a) bekezdés d) pontja akkor alkalmazható, ha a három év működés nélkül eltelt.
23. Tekintettel arra, hogy a Ptk. 3:16. §-ának (1) bekezdése értelmében a döntéshozó szerv az alapítói jogokat gyakorló személyek összességéből álló testület, továbbá, hogy a Ptk. 3:397. §-ának (1) bekezdése szerint a kuratórium az alapítvány ügyvezető szerve, alapítvány esetén az Ectv. 11. §-a (3) bekezdésének b) pontja akként alkalmazandó, hogy az alapítvány törvényes működésének helyreállítására valamennyi alapítót egyetemlegesen, illetve az alapítók gyűlését kell kötelezni. E rendelkezés alapján ezért - ha az alapító okiratban az alapítók gyűlését nem hozták létre - a pert nem az alapítvány, hanem valamennyi alapító ellen kell megindítani.
XII. Végül a tanácskozás résztvevői megvitatták dr. Balogh Zoltán, a Kecskeméti Törvényszék kollégiumvezetője, és dr. Bicskey István, a Tatabányai Törvényszék kollégiumvezetője által felvetett aktuális jogalkalmazási kérdéseket.
Lábjegyzetek:
[1] Kollégiumvezető
[2] Kollégiumvezető-helyettes
Visszaugrás
