Az önkormányzatok az Étv. módosítással 2013. január elsejétől lehetőséget kaptak arra, hogy olyan rendeletet alkossanak, amelyekkel a városkép összhangja és védelme helyi adottságoknak és elvárásoknak megfelelően biztosítható. A rendeletek hiányában csak az általános érvényű országos szabályok irányadóak, amelyek az alábbi problémákat hordozzák magukban.
A törvény módosítása történelmi jelentőségűnek is nevezhető, hiszen először adja meg az önkormányzatok számára azt a jogot, hogy saját igényszintjük alapján határozzák meg épített környezetük színvonalát, és akár sajátos településképet is kialakíthassanak.
Az építésügyi törvény szerint bizonyos építési munkák engedély nélkül végezhetőek. Ez két súlyos következménnyel jár. Az egyik "csupán" esztétikai jellegű, a másik viszont a jószándékú, de járatlan építtetőkre nézve súlyos anyagi terhet róhat. Ezt orvosolhatja az a - később ismertetésre kerülő - lehetőség, ha helyi városképi rendelet születik.
Kezdjük az utóbbival. Az engedély nélkül építés joga az építtetők általános tudatába csak addig jut el, hogy lehet engedély nélkül építeni. Az viszont nem tudatosul bennük, hogy engedély nélkül ugyan, de a szabályok figyelembevételével. Olyan ez, mint amikor a gyalogosnak csak annyit mondunk, hogy átmehet az úton, de arra nem hívjuk fel a figyelmét, hogy ezt szabályosan csak a zebrán teheti meg. A naiv járókelő átmegy, a túloldalon a rendőr várja, és jól megbünteti. Ám amíg a gyalogos néhány ezer forinttal megússza, az építési szabálytalanság több százezer forintos bírságot, bontást és a szomszédoknak fizetendő kártérítést vonhat maga után. Az általános szabályok szerint azokra a létesítményekre, amelyek engedély nélkül építhetők, akkor sem lehet engedélyt kapni, ha az építtető kéri. Tehát a szabálytalanság csak az építés után derül ki. Ez a lakosság részére jelentős jogbizonytalanságot ró.
Igaz ugyan, hogy csak a kisebb jelentőségű épületekhez nem kell építési engedélyt kérni, de a jelentéktelennek tűnő házak összessége ugyanolyan sebet tud okozni a tájban, mint amilyen ékességgé is válhat.
Gondoljunk például egy domboldalon álló pincesorra, vagy egy völgyben elterülő zártkerti világra, amelyet egy fél város kénytelen nézni.
Nem kell engedélyt kérni a színezés, a tetőhéjazat, a homlokzati burkolatok megváltoztatására. Emiatt az előbb említett tájképi elemek szabályozatlanul burjánzanak országszerte.
A homlokzatokra tarka mintákat, ábrákat lehet festeni, rikító színeket lehet alkalmazni, sőt akár lakótelepeket lehet átszínezni a házmesterek ízlése szerint, hiszen az épületek színezése, hőszigetelése sem engedélyköteles.
A homlokzati nyílás is szabadon átalakítható abban az esetben, ha a fölötte levő kiváltó gerenda mérete nem változik. Lehetőség van egy egységesen megtervezett nagyobb épület nyílásrendszerébe ad-hoc módon beavatkozni, és a homlokzat képét gyökeresen megváltoztatni azzal, ha egy egységes homlokzaton egy-egy nyílászáró magassági méreteit megváltoztatják.
Előfordulhat, hogy egy függönyfalas épületről a komplett homlokzatot eltávolítják, és az így keletkezett nyílások befa-
- 16/17 -
lazása után azt tömör falú épületté építik át engedélyezési eljárás nélkül - hiszen a nyíláskiváltók mérete változatlan.
Szaporodnak a klímaberendezések is, melyek sok esetben a homlokzat meghatározó elemeivé válnak.
A falvak és kertvárosok településképét szinte teljes egészében a kerítések határozzák meg, amelyek szintén engedély nélkül építhetők.
A reklámtáblákat tulajdonképpen méretkorlát nélkül, bármilyen mennyiségben szabadon lehet kihelyezni mind az épülethomlokzatokra, mind pedig az ingatlanok előkertjeibe, kerítéseire. Sajnos a táblák elszaporodása ahhoz vezetett, hogy az épületek tervezett homlokzatai helyett ezek uralják a településképet - helyzetüknél fogva éppen a legforgalmasabb utak mentén, illetve a városközpontokban. Sok városban a közterületi reklámok elhelyezésének jogára évekre szerződést kötöttek olyan cégekkel, akiknek az az üzleti érdekük, hogy minél nagyobb számú táblát helyezzenek ki a legforgalmasabb helyekre.
Az ismertetett anomáliákat szülő építési kódex 2009-es megjelenésére ki-ki vérmérséklete szerint reagált. A Főépítészi Konferencia élesen tiltakozott, az Országos Főépítészi Kollégium tárgyalásokat kezdeményezett, de egyéni megkeresések is születtek.
Tényi András, Nagykőrös főépítésze vicces formájú, de véresen komoly tartalmú előadást készített 2009-ben, szemléltetve, mi történhet városa egy jellegzetes épületével, ha annak tulajdonosa él az engedély nélkül építés lehetőségeivel. Ezt most képregény formájában tárjuk az olvasó elé:
- 17/18 -
- 18/19 -
A végeredmény elképesztő, de sajnos valósághűen szemlélteti épületeink, településeink esztétikai tönkremenetelét, amelyet az építési törvény évekkel ezelőtti megváltoztatása is elősegített.
Jómagam 2009-ben, akkor nemrég kinevezett főépítészként szembesültem a problémával. Levelet írtam Fegyverneky Sándor akkori Országos Főépítésznek, felhívva figyelmét a súlyos helyzetre.
Mivel nem méltatott válaszra, a problémát a Megyei Jogú Városok Szövetségében ismertettem a polgármesterekkel. Ezek után jött létre az MJVSZ Főépítészi Kollégiuma, amely szintén intenzív tárgyalásokat kezdeményezett a minisztériummal. A kezdeti jelentős nézetkülönbségek után korrektnek mondható szakmai kapcsolat jött létre a szakmai szervezetek és a minisztérium között, melynek eredményeként négy év alatt megszületett a településkép védelmét szolgáló rendeletsor, amelyre később kitérünk.
Településképi rendeletek hiányában az önkormányzatoknak egyetlen egy lehetősége marad a fenti folyamat lassítására és város esztétikai rendben tartására: helyi építési szabályzatban mindent tételesen le kell szabályozni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
