Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a személyiségi (személyhez fűződő) jogok szabályozása a magán-(polgári) jog területéhez tartozik-e, egy évszázadokon át folyó jogelméleti vitát indukált. A magán-(polgári) jogba való bevonásának szándéka azonban az 1959. évi Ptk. eredeti szövegének kidolgozása során nem merült fel. Ehelyett - az adott időszakok igényeihez képest - megszülettek a szerzői jogok, szabadalmak és védjegyek védelméről szóló törvények. Ilyen előzmények után a régi Ptk. 1977. évi novellája vezette be a polgári jogi norma-rendszerbe a személyhez fűződő jogok - köztük a szellemi alkotások - védelmét szolgáló szabályokat.
Ez a rövid tanulmány azt kívánja bemutatni, hogy a szellemi alkotás tartalmi elemeinek kidolgozása és védelmének ellátása a régi Ptk. hatályának idején miként alakult ki, és mi a helyzet az új Ptk. hatályba lépése után.
A régi Ptk. 86. és 87. §-ának, valamint a Ptké. II. törvényerejű rendeletnek a szabályai a következők szerint elemezhetők.
A régi Ptk. 86. §-ának (1) bekezdése általános jelleggel nyilvánítja ki, hogy a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll, azonban nem írja körül a szellemi alkotás fogalmát, de nem definiálja tartalmát sem. Ez a feladat a bírósági gyakorlatra maradt, amely a tartalmat illetően kétféle követelményt állított fel. Ezek szerint először is ilyen alkotásról csak akkor lehet szó, ha az észlelhetően szellemi alkotó folyamat eredménye akként, hogy a megformált gondolati tartalmat, azonosítható és egyéniesíthető gondolatsort, gondolatok szövedékét fejezi ki. A másik elengedhetetlen követelmény szerint szellemi alkotásnak csak az a gondolati tartalom minősülhet, amely valamilyen módon rögzítve lett. A rögzítés (a gondolati tartalom mibenlététől függően) írásba foglalással, hangfelvétellel, kifejezésre alkalmas jelekkel, képi megjelenítéssel történhet.
A régi Ptk. 86. §-ának (2)-(4) bekezdése a szellemi alkotások fajtái szerint rendelkezik azok védelméről.
A szellemi alkotások túlnyomó többségének védelmét a régi Ptk. 86. §-ának (2) bekezdése külön jogszabályra bízta. Eszerint a védelmet az alkotások meghatározott fajtáira, valamint az egyes rokon tevékenységekre "a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, az eredet megjelölés-, a származásjelzés- és mintaoltalom), valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg".
A törvénynek ez a rendelkezése felsorolta a szellemi alkotások egyes fajtáiról szóló külön törvényeket, azonban az azokban bekövetkezett változásokat csak 2003. évig követte nyomon, emiatt csakhamar időszerűtlenné vált.
A szerzői jogi művek fogalmát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1-3. §-ainak rendelkezéseiben találjuk meg. Az 1-2. §-ok a védelem tárgyát az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotásában jelölik meg, de ezeken belül a 3. § a szerzői jogi művekkel szemben az egyéni-eredeti jelleget is megköveteli, de azzal a korlátozással, hogy e kritériumot függetlenítheti a mű mennyiségi, minőségi és esztétikai jellemzőitől, úgyszintén az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.
Ilyen kötöttségek mellett a szellemi alkotás egyéni-eredeti jellegének megítélésére általános jellegű konkrét szempontokat kidolgozni igen nehéz. Némi útmutatást adnak ehhez az Szjt. 1. §-a (5) és (6) bekezdései, amelyek egyes szellemi alkotásokat kizárnak a szerzői jogi művek közül, mintegy vélelmezve, hogy azok nem hordják magukon az egyéniség és eredetiség jegyeit. Ilyen lehet a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tények leírása, a napi hírek tartalma, valamint a különféle eljárások, működési módszerek leírása stb. Ezek ugyanis már általánossá vált köztudomású ismereten alapulnak.
Egészen más jellegűek az iparjogvédelmi alkotások. Ezek kizárólag termékek előállításához kapcsolódnak és a védelmezhető szellemi alkotások tartalmát konkrét követelmények szerint határozzák meg. Ez idő szerint öt iparjogvédelmi törvény van hatályban.
Legfontosabb ezek közül a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény. Ez hagyományosan - a szabadalom megadásával - akkor veszi védelem alá az újnak elfogadható, feltalálói tevékenységen alapuló alkotást, ha annak mibenléte, a technika mindenkori állásához képest szakember számára sem nyilvánvaló. E feltételek egybevetéséből következik, hogy a találmánynak az a szellemi alkotás fogadható el, amely valamilyen újfajta (legalább részben más tulajdonsággal rendelkező) ipari termék előállítására, vagy az ipari termelés során alkalmazott technikai módszerek kidolgozására irányul.
Viszonylag új fejlemény, hogy az Szt. 7. Címe bevezette a növényfajták oltalmát. Ennek feltétele, hogy az oltalmazni kívánt növényfajta megkülönbözethető, új, egynemű és állandó legyen. A megkülönböztető jelleg feltétele az, hogy az adott genotípus vagy több genotípus kombinációjából származó növényfajta jellemzőiben határozottan eltérjen a többi közismert fajtától. Ezt a különbséget a növényfajták nemesítésére vagy összeházasítására irányuló szellemi tevékenység teremti meg.
A találmányok oltalmához közel áll a használati minták oltalmáról rendelkező 1991. évi XXXVIII. törvény is. A használati minta tárgya valamely dolog kialakítására, szerkezetére vagy részleteinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha az - a találmányokkal azonos szempontok szerint - újnak és feltalálói tevékenyég eredmé-
- 89/90 -
nyének tekinthető. Végül a használati minták rokonának mondhatjuk a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiáját is, amelynek oltalmát az 1991. évi XXXIX. törvény szabályozza.
Az ipari termékek előállításához kapcsolódik a formatervezési minta is, amely azonban magán viseli a szerzői jogi alkotások egyes jellemzőit is. Ennek oltalmára a 2001. évi XLVIII. törvény szolgál.
A formatervezési minta iparjogvédelmi vonatkozása abban van, hogy ipari vagy kézműipari árucikkekhez kapcsolódik, ideértve ezek alkotórészeit, tartozékait, kikészítését és csomagolását, valamint a rájuk vonatkozó jelzések eszközeit is. A szerzői jogi művek elemei pedig abban vannak jelen, hogy a formatervezési minta az árucikk külső megjelenítésének, külső jellegzetességeinek és díszítésének kidolgozása által jön létre, azzal, hogy annak újnak és egyéni jellegűnek kell lennie. Az újdonság akkor állapítható meg, ha az oltalmazni kívánt mintával azonos (vagy attól csak lényegtelen részletekben különböző) minta még nem jutott nyilvánosságra, az egyéni jelleg pedig attól függ, hogy az oltalmazni kívánt minta a korábban nyilvánosságra került mintától eltérő összbenyomást kelt.
Végül az iparjogvédelem körében a védjegyoltalom hagyományosan az áruk és a szolgáltatások megkülönböztetésére szolgál, amit a jelenleg hatályos szabályozás kiterjesztett a földrajzi árujelzők oltalmára is. Jelenleg e kétféle oltalmat az 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) szabályozza.
Védjegyoltalomban az olyan megjelölés részesülhet, amely alkalmas arra, hogy egy adott árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen más árujától vagy szolgáltatásától. A szellemi tevékenység abból áll, hogy a védjegynek szánt megjelölést szavak, rövid szövegek, betűk, számok, ábrák, képek, alakzatok, színek, fényjelek és hangok feldolgozásával, kombinálásával dolgozzák ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
