Amennyiben a helyi önkormányzatok a költségvetésükben keletkező hiányt mérsékelni kívánják, nem biztos, hogy egy új helyi adó bevezetésében fogják megtalálni a legkézenfekvőbb, legoptimálisabb megoldást.
Mélyrehatóbb vizsgálatok, elgondolások alapján sokszor optimálisabb megoldást jelent a már meglévő adórendszer megreformálása, azaz a bevezetett, s már bevált adónemek újragondolása. Gondolni lehet itt leginkább az építményadóra, a magánszemélyek kommunális adójára, a telekadóra, amely adónemek esetében a jogalkotó többféle kivetési módot határozott meg.
A helyi adóval szemben mind az önkormányzatnak, mind az adózó lakosságnak vannak követelményei. A helyi önkormányzat elvárja, hogy az általa bevezetett, alkalmazott adófajta megfelelő bevételi kapacitást teremtsen, és mindemellett egy egyszerűbb megvalósítási technikával jól alkalmazható legyen az önkormányzat számára.
A lakosság szemszögéből is lényegesek az elvárások. Az adózók megkövetelik, hogy az alkalmazott helyi adó legyen igazságos - azaz, aki vagyonosabb, azt terhelje magasabb adófizetési kötelezettség, s tartsa szem előtt a hátrányosabb helyzetben lévő lakosságréteg rosszabb anyagi helyzetét is. Tehát a lakosság szemszögéből legfőbb elvárás, hogy az adóztatási rendszer jól illeszkedjen a lakosság teherbíró képességéhez.
Azt lehet mondani, hogy jóval nagyobb a kapcsolat a lakosság vagyona és jövedelme között, mint a lakosság lakásának, ingatlanjának mérete, illetve jövedelme között. Tehát a terület nagysága alapján kivetett adót a lakosság szegényebb rétege fizeti meg, míg a forgalmi érték alapján kivetett adó inkább már a gazdagabb réteg megadóztatására összpontosít.
Viszont kérdés marad az, hogy az érték alapján kivetett adó bevezetésének technikai nehézségét mennyire tudja az önkormányzat áthidalni a forgalmi érték alapján kivetett adó bevezetése során.
Fentiek alapján elgondolkodtató, hogy az önkormányzatok a lehető legoptimálisabb megoldást választották-e azzal, hogy nem forgalmi érték alapján vezettek be bizonyos adófajtákat, gondolni kell itt legfőképpen az építményadóra.
Az 1990. évi C. törvény 11. §-a tételesen meghatározza az építményadó alá eső építmények körét, 15. §-a pedig rögzíti az építményadó alapját, mely alapján a helyi önkormányzat az adót az épület hasznos alapterületében, azaz négyzetméterben vetheti ki, ezzel szemben az adót az önkormányzat jogosult az építmény korrigált forgalmi értékében is megállapítani.
Az önkormányzatok többsége más helyi adók mellett az építményadót is bevezette, viszont többségüknél az építményadó alkalmazásának alapja a hasznos alapterület lett. Ennek egyszerű oka az, hogy a helyi adóknak ez a formája egyértelműen nagy technikai könnyebbségekkel bevezethető a hasznos alapterület alapján, mivel egyszerűbb egy ingatlan alapterületét meghatározni, mint annak forgalmi értékét.
Az alapterület alapján meghatározott építményadó fent említett előnye viszont nem igazán ellensúlyozza a kivetési mód alapvető hibáit. A nevezett kivetési mód jóval igazságtalanabb az adózó lakosság számára, hiszen a nagyobb méretű ingatlan nem feltétlenül értékesebb, így ezzel az adóztatással inkább a nagycsaládosok vannak megadóztatva, mintsem a vagyonosabb réteg.
Ezzel szemben a korrigált forgalmi érték alapján kivetett adót azok fizetnék meg, akik vagyonosabbak, tehát jobban igazodna a lakosság fizetési képességéhez, s amellyel párhuzamban az önkormányzat is nagyobb adóbevételekhez tudna hozzájutni. S azt sem kell elfelejteni, hogy az adó mértéke párhuzamosan mozogna az ingatlan piaci értékével, nem kellene az önkormányzatnak évente az inflációval korrigálni az adómértékeket, s esetlegesen évről évre alacsonyabb reálértékű adóbevételekhez jutnia.
Technikai nehézségek természetesen felmerülhetnek az adó kivetése során, legfőbbképpen az ingatlanok forgalmi értékének meghatározásakor.
A forgalmi érték becsléséhez kidolgozott eljárással szemben az önkormányzatoknak vannak elvárásaik. Többek között, hogy a forgalmi érték meghatározása kellő pontossággal közelítsen az ingatlan piaci értékéhez, technikailag legyen megvalósítható, végül a forgalmi érték meghatározása ne járjon a reálisnál magasabb költségekkel.
Másik nagy bizonytalanságot keltő következménye lehet a forgalmi érték alapú adó bevezetésének az önkormányzattal szemben tömegesen beérkező fellebbezések nagy mennyisége.
A technikai nehézségek ellenére az érték alapú építményadó mellett nagyságrenddel több érv szól. A legfőbb érv a lakosság számára az igazságosság, azaz a forgalmi érték alapján bevezetett adó nagyobb mértékben adóztatja a vagyonosabb lakosságot, mint a szegényebbet. Másik nagyon releváns indok, hogy az önkormányzatoknak magasabb bevételi kapacitást eredményezhet.
A forgalmi érték alapján bevezetendő
- 20/21 -
építményadó esetén a sikeresség a pontos és elfogadható meghatározáson múlik.
A forgalmi érték meghatározására számtalan ingatlanértékelési technika alkalmazható. A most megfigyelt értékelési eljárás, az a számított érték alapján történő meghatározás, amely teljes mértékben megtartja az adózók közötti vagyonarányosságot. Ebben az esetben az ingatlanértékelésre egy képletet lehet alkalmazni, amely a valamilyen módon meghatározott ingatlan értékét korrigálja bizonyos releváns tényezőkkel, s megkapjuk az adó alapját jelentő számított értéket.
A képlet alkalmazásához szükséges lehet egy ingatlan értékbecslő tudását igénybe venni, aki kellő pontossággal meghatározza az ingatlanok értékét, s majd ezt az értéket kell kiigazítani különböző tényezőkkel, mint például az ingatlan városban történő elhelyezkedésével, infrastrukturális ellátottságával stb.
Ennek a módszernek egyszerűbb esete, amikor az önkormányzat értékbecslő segítségével felbecsüli az ingatlanok értékét, amely történhetne úgy, hogy az önkormányzat a város egy-egy utcáján fekvő ingatlanokra felbecsült forgalmi értékekre egy átlagárat határozna meg.
Kutatásaim során vizsgálódásaim alá vontam Nyíradony Város adórendszerét, azon belül vizsgáltam, hogy a város milyen adófajtákat vezetett be, s tanulmányoztam, hogy a különböző adónemeket a város milyen adómértékekkel határozta meg.
Nyíradony Város Önkormányzat Képviselő-testületének 10/2012. (XI. 28.) sz. rendeletének 5. §-a alapján:
(1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (továbbiakban: építmény).
(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik: az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - Nyíradony Város Önkormányzatának általános településrendezési tervéről szóló 10/2007. (V. 31.) Ö.R. számú rendelet 16-24. §-ában meghatározott, övezeti besorolásoknak megfelelő, azt meg nem haladó földrészlet. E rendelet szempontjából az épületnek minősülő építmény esetén, annak hasznos alapterületével, épületnek nem minősülő építmény esetén az általa lefedett földrészlettel egyező nagyságú földrészletet kell az építményhez tartozónak tekinteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
