1. Az elmúlt években az Országgyűlés számos olyan jogszabályt alkotott, mely a szabályozás alanyai számára tartozóknak rendkívül nagy, egzakt módon kimutatható kárt okozott. A teljesség igénye nélkül néhány példa: a 98%-os különadó kivetése a "pofátlan" végkielégítésekre, a közszférából indokolás nélkül való elbocsátást lehetővé tevő jogszabály, a tankönyvpiac de facto államosítása, a takarékszövetkezeti szektor állami kontroll alá vonása, a pénznyerő-automaták üzemeltetésének egyik napról a másikra történő betiltása, trafik-piac újraosztása.
Ezek az intézkedések a jelentős egyéni érdeksérelmek mellett az Alaptörvényben és nemzetközi egyezményekben (elsősorban az Emberi Jogok Európai Egyezményben) foglalt jogokat is sértenek, elsősorban a tulajdonhoz való jogot. A 98%-os különadóról és az indokolás nélküli elbocsátásról az Alkotmánybíróság ki is mondta a jogszabályok alapjogot sértő jellegét. Érthető módon ezekben az ügyekben kivétel nélkül felmerült az az igény, hogy a kárt valamilyen módon meg kell(ene) téríttetni a Magyar Állammal.
A kártérítés egyik módja - lévén, hogy a károkozó a Magyar Állam, nemzetközi szervezetekhez, elsősorban a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: Bíróság) fordulás, melyet a fenti ügyekben kivétel nélkül megtörtént. A 98%-os különadó és az indokolás nélküli elbocsátások ügyében már meg is születtek a strasbourgi ítéletek,[1] melyek Magyarország elmarasztalásával és a panaszosok részére tetemes mértékű vagyoni és nem vagyoni kártérítés megítélésével végződtek. A Bíróság megkezdte az érdemi vizsgálatot a tankönyvpiac államosításával[2] és a pénznyerőautomata üzletág megszüntetésével[3] kapcsolatban is. A jogalkotó állam tehát jogalkotó aktusaiért amennyiben azok emberi jogi sérelmet okoznak, jogi és anyagi felelősséggel tartozik nemzetközi fórum előtt.
2. Ugyanakkor felmerül az a kérdés, hogy amennyiben a jogalkotó valakinek emberi jogot is sértő módon kimutathatóan kárt okoz, nem lehetséges-e Magyarországon belül tartani a kárigénnyel kapcsolatos jogvitát? A dolgok normális menete ugyanis az (lenne), hogy a Magyarországon bekövetkezett emberi jogi sérelmeket Magyarországon kell orvosolni. A jogrendszer és jogállam állapotáról nyújt lesújtó képet, ha a jogviták túlságosan nagy része kerül - hazai megoldás hiányában - nemzetközi fórumok elé.
Milyen megoldás kínálkozhat az előbb vázolt probléma megoldására? Álláspontom szerint egy jogi út áll rendelkezésre, polgári perben kell érvényesíteni a Magyar Állammal szemben a kárigényt jogalkotással okozott kárért. A továbbiakban azt fogom elemezni, hogy egy ilyen pernek milyen esélye van a sikerre - illetőleg van-e egyáltalán esélye a sikerre. A felvetés ugyanis nem előzmény nélküli, a jogalkotással okozott kár megtérítése iránti keresetek eddig kivétel nélkül elbuktak. A Legfelsőbb Bíróság (LB) lényegében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a - széles értelemben vett - törvényalkotó immunitást élvez jogalkotó aktusaiért, így arra a polgári jog szabályai nem terjednek ki.
A továbbiakban amellett fogok érvelni, hogy ez a joggyakorlat meghaladott, és legalább egy szűk körben el kell ismerni a jogalkotó polgári jogi felelősségét a jogalkotással okozott kárért.
A jelenlegi magyar jogi környezet nem tartalmaz speciális, a jogalkotással okozott kárhoz kötődő felelősségi alakzatot, ahogyan az új Ptk. (a továbbiakban: ÚjPtk.) sem, ezért az elemzést a tanulmány megírásakor hatályos jogszabályi környezetet alapul véve elemzem, kitérve arra, hogy az ÚjPtk. részben megújult kárfelősségi szabályai alapján milyen következtetésekre juthatunk. Már ezen a helyen hangsúlyozom azonban, hogy a téma szempontjából a részben meg-
- 309/310 -
újult kárfelelősségi szabályok alapvető változást nem hoznak,a régi (a tanulmány megírásakor hatályos) Ptk. alapján levonható következtetések az ÚjPtk.-ra is vonatkoznak.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése rögzíti az általános felelősségi alakzatot:
"Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható."
Az Új Ptk. rendelkezései szerint:
"Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható"
Az általános felelősségi alakzat elemei a következők a) aki [károkozó személy] b) jogellenesen c) kárt d) okoz. A jogalkotással okozott kárért való felelősség vonatkozásában a két neuralgikus pont van: a jogalkotó immunitását kimondó joggyakorlat, illetve a jogellenesség hiánya. A kárfelelősségi alakzat többi elemének kimutatása kisebb problémát okoz, ideértve az elvárhatóságot /felróhatóságot is. A téma ezen egyéb lehetséges buktatóira külön térek ki. Elemzésemben sorba veszem az általános kárfelelősségi alakzat egyes elemeit: azt, hogy azok miként bizonyíthatók egy bírósági eljárásban, illetőleg a bizonyítás során milyen nehézségekkel kell szembe nézni.
1.1. A kárt okozó személy, illetőleg szervezet a vizsgált esetben a jogalkotó (a Magyar Állam), azon belül is az Országgyűlés.[4] Az Országgyűlés maga nem jogi személy, csak az Országgyűlés hivatala, így a pert a Magyar Állam ellen kell megindítani, "betudva" neki az Országgyűlés tevékenységét. Álláspontom szerint abszurd, hogy az Országgyűlésnek - mely a népszuverenitás legfőbb letéteményese - nincs önálló jogi személyisége, de jelen tanulmány kereteit szétfeszítené ezen téma tárgyalása, ezért tényként kezelem. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy nem pusztán a törvényalkotással okozott kárért állapítható meg a kárfelelősség, de az egyszerűség és jobb érthetőség kedvéért jelen dolgozatban a törvényalkotással okozott kárért való felelősséget vizsgálom. Az ebben a körben tett megállapítások viszont minden további nélkül alkalmazhatóak a jogforrási hierarchiában alsóbb szinten lévő jogszabályok megalkotásával okozott kárra is.
1.2. A magyar joggyakorlat jelenlegi állása szerint a jogalkotó szervek immunitást élveznek jogalkotói tevékenységük tekintetében. A következőkben áttekintem a vonatkozó esetjogot, majd kimutatom, hogy az miért tarthatatlan, de legalábbis elavult és megkérdőjelezhető.[5]
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti öntésében kimondta, hogy (kiemelések tőlem)
"Mivel a jogszabály általános érvényű és elvontan megfogalmazott magatartás-szabályokat állapít meg, a jogalkotásra - ideértve a hozzá kapcsolódó felelősséget is - a közjog (alkotmányjog) szabályai az irányadók, melyek jelenlegi jogunkban alkotmánysértés vagy a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése esetén még akkor is immunitást biztosítanak a jogalkotó számára, ha az Alkotmánybíróság a jogszabályt hatálybalépésének időpontjára visszamenő hatállyal semmisíti meg. A normatív általánosságot tartalmazó jogszabály hatálybalépésével esetleg bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között polgári jogi (kötelmi) jogviszonyt, következésképpen a polgári jogi kárfelelősségnek a szabályai sem alkalmazhatók."[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
