Szemlénkben korábban már ismertettünk az International Journal of Law, Policy and the Family c. periodikában megjelenő tanulmányokat. Ez alkalommal azt tekintjük át, hogy milyen cikkek kerültek közzétételre a folyóirat 2005. évi harmadik, decemberi számában, s két anyagnak a tartalmát részletesebben közöljük. Noha olyan folyóiratról van szó, amely nemcsak kifejezetten családjogi témájú, hanem a családhoz kapcsolódó szociológiai, szociálpolitikai kérdéseket taglaló tanulmányokat is tartalmaz, jelen esetben a szociológiai megközelítés inkább a változatos témájú és kifejezetten jogi anyagok háttereként szolgál.
1. Ian Dei tanulmánya1 az örökbefogadás kérdéskörével foglalkozott, ezen belül azzal, hogy az Egyesült Királyságban 2002-ben elfogadott, az örökbefogadásról és a gyermekekről szóló törvény mennyiben tett eleget a jogalkotói célkitűzésnek, azaz - többek között - mennyiben javított az örökbefogadási - adminisztratív - eljárás lassúságán, amely különösen a gyermekvédelem rendszerében élő gyermekek örökbefogadó szülőkhöz kerülését érintette. A szerző hangsúlyozza, hogy bármennyire is kevesebb azoknak a gyermekeknek a száma, akiket az örökbefogadás érint, illetve érinthet, mégis olyan területről van szó, amely politikai szempontból sem közömbös (ezt jól jelzik az azonos nemű partnerek örökbefogadási jogairól folyó viták).
Chen Wei és Ran Qi-Yu cikke2 arra keresett választ, hogy a kínai házassági jog 2001-ben történő módosítása mennyiben járult hozzá a házasság felbontása utáni házastársi tartás kielégítőbb rendezéséhez. Az orosz házastársi tartás szabályozásával összevetve a tanulmány szerzői kiemelik, hogy bár az új szabályozás javított a rászoruló volt házastársak helyzetén, még mindig vannak a jogszabálynak hiányosságai: túl szigorúak a tartásra való jogosultság feltételei, a jogszabály nem ad támpontokat a tartás mértékének megfelelő bírói megállapításához, s végezetül a végrehajtás eszközei sem kielégítőek. Miután a házasság felbontása utáni anyagi nehézségek elsősorban a nők oldalán jelentkeznek, a cikk azzal az igénnyel zárul, hogy nemcsak a tartásra való jogosultság feltételrendszerének a bővítése indokolt, hanem az is, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a nők és a gyermekek helyzetére.
Jacinta Ruru távoli világba vezeti az olvasót tanulmányában3, melyben azt vizsgálja, hogy az Új-Zélandon élő maori őslakosok szokásjogi eredetű családjoga miként él tovább napjainkban, illetve, hogy milyen kölcsönhatás alakult ki a szokásjog és az állami törvényi szabályozás között. A gyarmatosítás minden egyes törzsi nép családszerkezetére és a család által betöltött funkciókra hatást gyakorolt. Ez a maorik körében sem történt másként, ám annak első felmérésére, hogy a maori (jogi) szokások miképpen élnek tovább, csak 2001-ben került sor. A felmérés eredményeként az Új-Zélandi Jogi Bizottság közzétette jelentését, amelyben kiemelték: annak érdekében, hogy a maori értékeknek megfelelő helyet biztosítsanak az új-zélandi társadalomban, meg kell ismerni a maori szokásjogot és el kell fogadni azt, hogy a szokásjog nem választható el a maorik társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésétől. A tanulmány szerzője a jelentésben foglaltak fokozott figyelembevételét szorgalmazza és esettanulmányokon keresztül mutatja be a maori szokásjog sajátosságait. A maori családjog a rokonságra épül, amely azonban nemcsak személyek, hanem a személyek és az őket körülvevő fizikai világ, valamint a szellemi lények között is fennáll. A maori család nemcsak a nukleáris családot jelenti, hanem a nagyszülőket, a szülők testvéreit is magában foglalja, azaz a szélesebb rokonságot. Ebből következően a gyermekek sem csupán a szülők gyermekei, hanem a nagycsaládé. Hasonlóképpen, a férfiak és nők is elsősorban a közösség tagjai, még házasságkötésüket követően is. Mindez olyan szokásjogi következményekkel jár - elsősorban a vagyonjog és az öröklési jog terén -, amely erőteljesen eltér a törvényi rendezéstől.
Alison Cleland és Kay Tisdall cikke4 azzal foglalkozik, hogy az Egyesült Királyság területén milyen szabályoknak megfelelően alakul az állam, a szülők és a gyermekek közötti jogviszony, tekintve ennek összetettségére: az állam és a gyermek közötti kapcsolat rendszerint nem közvetlen és természetesen a szülők is rendelkeznek jogokkal, de terheli őket felelősség is gyermekeikért. Ahogyan erre az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye is utal, az államnak segítséget kell a szülők számára nyújtani ahhoz, hogy jogaikat gyakorolhassák és kötelezettségeiket teljesíthessék, ugyanakkor a gyermekeket akár a szülőkkel szemben is védelemben kell részesíteniük. A tanulmány ezt a kérdéskört arra a problémára szűkíti, hogy a fiatalok (gyermekek) által elkövetett társadalomellenes magatartások miképpen kezelhetőek a gyermekek és szülők együttes bevonásával, különösen Skóciában, ahol 2004-ben születtek ezzel kapcsolatos jogszabályok.
Laura Lundy tanulmánya - "Family Values in the Classroom? Reconciling Parental Wishes and Children’s Rights in State Schools" ("Családi értékek az iskolában? A szülői kívánságok és a gyermeki jogok összeegyeztetése az állami iskolákban") - arra keres választ, hogy miképpen egyeztethetőek össze a szülőknek a gyermekük nevelésével kapcsolatos jogosítványai és ebből eredő igényei részint maguknak a gyermekeknek a jogaival, részint pedig az állami iskolákban folyó oktatási rendszerrel. A szerző a feltett kérdést az Európai Emberi Jogi Egyezmény, valamint az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye alapján válaszolja meg, s figyelembe veszi nemcsak az Egyesült Királyság bírósági gyakorlatát, hanem az Egyesült Államokban e tárgyban született jelentősebb ítéleteket, továbbá az Európai Emberi Jogi Bíróság döntéseit is.
Azzal, hogy a szülő gyermekét - állami - iskolába íratja, a gyermek fejlődése feletti irányítási, befolyásolási jogának jelentős hányadát az iskolára ruházza, amely nem okoz komoly problémákat, amennyiben a szülő egyetért azokkal az értékekkel, amelyeket az állami iskolai oktatási rendszer képvisel. Nem ritka azonban az, hogy a szülők az oktatási rendszer egészét nem illetik kritikával, az oktatás egyes elemeivel kapcsolatban azonban kifogást emelnek, gyakran azért, mert az nem egyezik saját - sok esetben vallási, erkölcsi - meggyőződésükkel, nem értenek egyet az oktatott tananyag bizonyos részeivel vagy az iskolai magatartási szabályokkal, különösen, amelyek a tanulók öltözködésére és a velük szemben kiszabható fegyelmi, fegyelmezési szankciókra vonatkoznak. Ha a szülő kívánságát az iskola irányában megfogalmazza, az iskolának kell döntenie abban, hogy a szülői kérésnek eleget téve eltérő bánásmódban részesíti-e a gyermeket vagy ellenkezőleg, a szülő kérését elutasítja. A szerző célja éppen azoknak a közös elveknek a megfogalmazása, amelyek alapján az adott iskola megfelelően mérlegelhet és hozhat döntést hasonló szituációkban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
