Az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Zrt. által kiadott sorozat[1] egy újabb, nyolcadik kötettel bővült, amely a fordítás hitelességéről, annak közszolgáltatásként való elérhetőségéről, kritériumairól és szervezeti hátteréről szól. De vajon kinek? A hivatásos fordítóknak, az őket oktatóknak éppúgy hasznos, mint a tolmácsoknak, közigazgatási és igazságügyi dolgozóknak, közjegyzőknek, vagy éppen az iskolatitkároknak, ügyvédeknek, konzuloknak és nyelvtanároknak.
A kötet célja, hogy a hiteles, azaz jogilag, nyelvileg pontos, megbízható fordítást elhelyezze a jogintézmények között. Annak fogalmi eleme a közszolgáltatási jelleg, hiszen az állam felelős annak megszervezéséért, minőségéért és általános elérhetőségéért. Vajon akkor miért cégformában működtetik ezt a közszolgáltatást? Ahogy a vasút, az autópálya vagy az ivóvíz-szolgáltató is cégként nyújtja a lakosságnak igen fontos szolgáltatásait, miközben a saját bevétel kényszere piaci szereplővé teszi. Ily módon a többi tolmács és fordító vállalkozás versenytársa az OFFI Zrt.-nek, bár a hitelesség, a folyamatos működés és elérhetőség kötelezettsége azokat nem nyomja. Működésében egyszerre van jelen tehát a köz- és a magánigazgatás, a hatósági ár, a piaci alku, a minőségbiztosítás, a minisztériumi felügyelet és a hitelesítési monopólium. Ezért nem lehet összehasonlítani sem a tisztán piaci, sem a csak közigazgatási vagy közhasznú szereplőkkel. Legfeljebb részlegesen, egyes tevékenységi körökben vagy csak nemzetközi színtéren ezt az "árva hibridet". Ilyen előzmények után felértékelődik minden kiadvány, amely a cég működésének kulisszái mögé enged betekintést, különösen a színvonalat garantáló szakmai, informatikai és etikai képzésekbe. Az állami fordítószolgálat 150 éves évfordulója jó alkalom volt 2019-ben a számvetésre, és a sorozat többi tematikus kötete is ezt szolgálja.
A könyvben 13 szerző 13 tanulmányát foglalja keretbe a szerkesztői előszó és a tárgyhoz kapcsolódó, jogszabályokat tartalmazó melléklet. Ez utóbbi különösen hasznos, hiszen vagy száz jogszabályban rendelkeznek a hiteles fordításokról, azokat megkövetelik egy-egy hatóság előtt folyó eljárásban. Szintén az eligazodást segíti a tárgymutató és a szerzők bemutatása.
És mi van a keretek közé fogva? A fejezetek három nagyobb egységbe sorolhatók. Az elsőben a fordítást készítő állami szolgáltató szervezetének története, etikája, a fordítások közérthetősége és elektronizálása szerepel. A másodikban a fordítás minőségét érintő információs és terminológiai kérdések kerülnek napirendre. A harmadikban pedig a hiteles fordítás különböző idegen nyelvű okiratfordítási gondjaiba avatják be az olvasót.
A vizsgált kiadvány az okiratok fordítására összpontosít, a mai elektronizált és digitalizált környezetben, amely megkívánja az ügyfelekkel való gyors érintkezést és az információk biztonságos továbbítását. Felmerülhet a mesterséges intelligencia alkalmazása a szaknyelv fejlesztésénél, a terminológusok munkájának segítésére. Ez egyfajta tudatos gyűjtő és képzési tevékenységet feltételez az OFFI-ban, támaszkodva a nyelvészek érdeklődésére, tapasztalataira, hogy ennek köszönhetően szaporodjon egy-egy idegen nyelvű szó- és kifejezéstár. Ez a munka összefonódik a fordítás révén érvényesülő számos alapjoggal. Szoták Szilvia írásából kiderül, hogy különösen az anyanyelv használatának jogával, amely a nemzetiségeket is megilleti 1868 óta, továbbá a megfelelő fordítással a tisztességes eljáráshoz való jogon át, az önkormányzati autonómiáig és az okiratok más országban való felhasználásához való jogosultságig. Ezek pedig biztosítják a szabad bizonyítás, a közhitelesség, a védelemhez való jog vagy a házasságkötési jog érvényesülését. Németh Gabriella a fordítók etikus magatartását azért emeli ki, mert ez hozzátartozik a külföldieket is megillető egyenlő bánásmód követelményéhez. Nem elég csak az alapjogokat mantrázni, az Etikai Kódex rendelkezéseit a szakmai munka- és értékrend részévé kell tenni, hogy a fordítás elfogulatlan, közérthető, nyelvileg pontos legyen, és megfelelően közvetítsen a kultúrák között.
Kántor Ákos műszaki és informatikai kifejezésekkel megtűzdelt írásából kiviláglik, hogy milyen kényszert jelent a digitalizálás. Ha egy ügyfél hitelesített fordítást kér, és a dokumentumot és a fordítást is digitalizálja, majd benyújtja a bíróságra, úgy kétség esetén a bíróság a szöveget papír alapon is bekérheti. A tisztán elektronikus munkafolyamat többletfeladatot jelent, például mert külön kell tárolni az illetékbélyeget tartalmazó ívet,
- 41/42 -
papír alapon, mivel nincs elektronikus illetékbélyeg. Vagyis a fordítással foglalkozónak a szolgáltatás műszaki feltételeit is ugyanolyan alaposan kell megterveznie, mint a közérthetőség erősítését. Annál is inkább, mert mint Szoták Szilvia és Tamás Dóra is rámutat, a lakosság felének legfeljebb alapiskolai végzettsége van, így a hivatali nyelvhasználatot követő eljárások és az ottani közokiratok, bizonyítványok, engedélyek szövegezése olyan szaknyelvet alkalmaz, amelyet nem ért vagy csak részben ért. Ám a hiteles fordításban a forrásnyelvi szöveg tartalmát kell visszaadni, megfelelve a célnyelv nyelvtani és nyelvhasználati szabályainak - így aztán nehéz közérthetőnek lenni! Ha nagy akadályok tornyosulnak az ügyfél, a fogyasztó előtt, aligha élhet a jogaival, és minimális az esélye az államba vetett bizalom növekedésének, az önkéntes jogkövetésnek és a jogviták csökkenésének.
A fordító tehát akkor tud közérthető fordítást csinálni, ha jó alapanyagot kap, vagyis a fordítandó jogi dokumentum is érthető, az alkalmazott jogszabály szövege áttekinthető, mert a különböző szövegtípusok írói erre törekednek (a jogalkotási törvény kívánalmairól nem is beszélve). Hasonlóan ajánlás jellegű a jogszabályok fordítását szolgáló útmutató, mert nincs univerzális kötelezettség a világos, egyszerű, tömör és pontos szövegezésre a jogi aktusoknál. Várnunk kell tehát a további eredményre az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös jogszabályszerkesztési útmutatója (2015) értelmében. Hátha egyszer csökkenni kezd a jogi szövegekben a nehézkes szerkezetek, szakszavak, a zsargonok, a rövidítések száma, és átalakulnak az alanytalan mondatok, szenvedő szerkezetek és a nominalizációval megterhelt fogalmazás. Addig is, a fordító tudatosan kezelheti az egyes jogi szövegtípusokat, műfajokat, és elkülöníti a funkcionális, a formai és tartalmi sajátosságokat a "műfajtudatosság" segítségével, ahogy a szerzőpáros nevezi. Mivel a fordítás egyben értelmezés, a fordítandó szöveg logikai hibáit, következetlenségeit nem tudja ellensúlyozni a fordító, míg a jogi dokumentum nehézkességét részben igen (például több igével, kevesebb főnév és melléknév használatával, a hangsúlyos mondanivalót előre helyező szórenddel, alárendelői mondatszerkezetekkel, a rövidítések feloldásával). Ám ekkor árfelhajtónak bélyegzik a fordítót, mert a célnyelvi szöveg egyre hosszabb lesz. Ezt esetleg hiperlinkekkel tudja feloldani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
