1. A fenti cím és alcím egy konferencia anyagát tartalmazó köteté. A konferenciára 2002. március 5-én került sor a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar konferenciatermében. Az előadásokat délelőtt 10 és délután 16 óra között sokan - vagy kétszázan - hallgatták szervezett és spontán módon a különböző egyetemi karok hallgatói és oktatói közül, de sok külső érdeklődő is részesült a konferencia atmoszférájából.
Maga a konferencia egy sajátos, tágabb keretbe illeszkedett. Ez a keret, melynek eseményeire ezúttal már második alkalommal került sor a pécsi egyetemen (és idén már a harmadikat is megrendezték) a Mandulavirágzási Tudományos Napok nevet viseli. Jól megkonstruált egységét képviseli koncepciójában az egyetemi tudományosság értékeinek és a pr-szempontoknak, amelyek a népszerűsítés céljait szolgálják. Ilyen szempontból talán az MTA által kezdeményezett Mindentudás Egyeteme akcióval rokon. Mindig március elején kerül sorra, mert a "mandulavirágzás" ebben a koncepcióban a mediterrán klímájú és hangulatú Pécset és vele a korai tavaszt szimbolizálja. Fontos eleme az interdiszciplinaritás, a sokféle, sokirányú, különböző diszciplínákra alapozott közelítése ugyanannak a kérdéskörnek. Így egyfajta szinergikus hatás elérése a cél. A keretrendezvény konferenciáin ily módon a legkülönfélébb tudományágak művelői és hallgatói találkozhatnak a kellemes kora tavaszi légkör és az egyetem patinás épületei teremtette hangulat kölcsönhatásában.
A vallástudomány természeténél fogva is alkalmas arra, hogy sokirányú, sok szempontú közelítések témája legyen, hisz így, ebben a megnevezésében is tudományágak sokaságát (vallásfilozófia, vallástörténet, valláspszichológia, vallási néprajz, vallási földrajz, a teológia ágai, szentírástudományok stb.) foglalja magába. Csak így lehet feltárni, vagy legalábbis megkísérelni feltárni azt a sokszínű világot, a vallások világát, bemutatni és továbbépíteni azt a tudást, mely az emberiség gondolkodásának transzcendens irányvétele nyomán létrejött.
E sokszínű világ bemutatására törekedve igen szerencsés választásnak mondható a "zarándoklat" mozzanatának középpontba állítása. A vallásos hitéletnek kétségkívül ez az egyik olyan eleme, amely mély tartalmú, mély értelmű vallási misztériumok hordozója, ugyanakkor látványos is, utakon, tereken zajlik, útvonala sokszor mérföldekkel, kilométerekkel mérhető, zenés, táncos elemeket is tartalmaz, színes, tömeges. A zarándok személyét tisztelet övezi. Vállalkozásának lényege; eljutni valami módon a Szent, a szakrális közelébe, "terébe", olyan helyre, ahol a Szent megmutatkozik, ahol a csoda világa leköltözik a mindennapiság, a Profán szféra világába. Ebben a Szenttől áthatott atmoszférában kíván megmerítkezni, bűnei feloldása, a megtisztulás, a megszentelődés reményében. Sok alkotó, filozófus, teológus, misztikus hajlik arra, hogy akár saját életútját is zarándoklatként értelmezze, hisz intellektuális törekvései központi energianyalábjait mindig is az istenkeresés, a hozzá jutás erőfeszítése mozgatta. "Mindig is zarándok voltam" - írja például Nyikolaj Bergyajev, de más példákat is hozhatnánk. A távol-keleti vallások világában, ahol a lélekvándorlás eszméje egyébként is csak az "átutazás" minőségét tulajdonítja, az ember földi létének az úton levés, a zarándoklat ennek a létnek úgyszólván természetes állapota.
A konferenciakötet írásai az itt felvázoltakat további irányokban szélesítik és mélyítik, különböző értelmezésmódokban és közelítésekben mutatják be.
2. A bevezető előadás dr. Ádám Antal professor emeritus, volt alkotmánybíró munkája "Az értékek harmóniája a világvallásokban" címmel. Igen széles horizontot vázol fel, ugyanis a jogban, a jogalkotásban érvényes axiológiai szempontú vizsgálódást ezúttal a nagy vallások értékvilágára terjeszti ki. A jogi indíttatású axiológiai vizsgálat talán épp annak az előadásban megfogalmazott felismerésnek a hatására bővül a vallások felé, hogy az ember homo religiosus, azaz világnézeti irányvételeiben a vallási szférához való valamilyen viszonyulás mindig jelen van, és ez értékirányultságát is alapvetően befolyásolja. Az előadás értékekre orientált közelítésmódja arra is lehetőséget nyújt, hogy a különböző vallásokban rejlő közös mozzanatokra is rávilágítson, s ezáltal egyfajta vallások közötti párbeszédhez is alapot nyújtson, minthogy alapvetően a harmónia az, amit az értékek terén bemutatni törekszik, illetve, hogy összegezze is az e téren már megindult folyamat eredményeit, tapasztalatait. Igen figyelemreméltóak az érték-újrarendezés, vagy paradigmaváltás szükségességéről szóló gondolatok, melyek korunk kihívásaira olyan holisztikus értékszemlélet kialakítását látják megoldásnak, amelyekhez az alapot a vallások értékharmóniáján alapuló ökumenikus erőfeszítések adják. Ilyen természetű töprengésnek, útkeresésnek tekinti a zarándoklattal kapcsolatos konferenciát is a szerző, és magát a zarándoklatot
- 256/257 -
is a vallások értékhordozó mozzanatai közé sorolja.
3. Dr. Cziglányi Zsolt, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola főigazgatója az Ószövetség zsoltárirodalma kontextusában vizsgálja a zarándoklat motívumát, a zarándokénekeket. Megragadó jellegzetességként emeli ki, hogy a zarándokzsoltárok motívumkincsükben "a távolság és a közelség egyidejű kifejezésével az úton járó ember reményeit és kétségeit jelenítik meg." De sor kerül a tizenöt zsoltár egyéb motívumainak bemutatására is, melyben közösek a szabadítás és védelem kérése, a bizalom kifejezése, Jeruzsálem szerepe, mint annak a helynek a jelentősége, ahol a zarándok identitását az Istennel és a közösséggel való egységben megélheti. Az előadás érdekessége, hogy a zarándokzsoltárok világának bemutatásán át, annak hátterében felsejlik a zsidó nép története is, a fogság, a templom lerombolása, a diaszpóra. Nyilvánvaló, hogy e tragikus mozzanatok sajátosan árnyalják a Jeruzsálembe, a templomba irányuló zarándoklatokhoz kapcsolódó érzéstartalmakat. A történeti események hatására erőteljesebbekké válnak a zarándoklat szándékaiban az identitásőrzés, a közösséghez tartozás érzéstartalmai intenzív, élményszerű átélésének vágyai, illetve az a tendencia is megjelenik, melyben a templom pusztulása után a spirituális tartalom, a teológiai és erkölcsi értelmezés kerül előtérbe.
4. Somos Róbert, a BTK Filozófiatörténeti Tanszéke docense, aki a Magyar Patrisztikai Társaság titkára is, kutatási területéhez kapcsolódóan a görög patrisztika eszmevilágában elemzi "a lélek zarándokútját." Ez a zarándokút itt egyenlő tartalmú magával az úttal - a görög nyelv nem tesz különbséget a kettő között - és ez sajátos jelentésbővüléshez vezet; az istenismeret útját, Isten megismerését jelenti, tágabb értelemben pedig magát az "Isten felé tartó életet." Az előadás az istenismeret útját három görög egyházatya, a II. századi teológus Eirénaiosz, a III. században, Alexandriában működő Órigenész és a IV. században, Kappadókiában dolgozó Nüsszai Szent Gergely koncepciójában mutatja be. Az összehasonlítás lényege, hogy míg a "lélek zarándokútját" Eirénaiosz alapvetően fizikai természetűnek véli, melyben a lélek a testtel együtt halad előre a vallási tanítások betartásával és eljut a mennyei Jeruzsálembe, egy testi értelemben is gyönyörű paradicsomi világba, addig Órigenésznél ez az út intellektuálisabb jellegű, "az Istenhez vezető út az érzékitől a szellemi felé haladás", amely út azonban töredezett, nem egyenesvonalú, de ennek ellenére ez a koncepció döntően optimisztikus. Nüsszai Szent Gergely "Mózes élete" című művében az egész egyiptomi kivonulást és pusztai vándorlást az ígéret földje felé, az Istenhez vezető út allegóriájaként értelmezi - ez egyébként Órigenésznél is így van - viszont vele ellentétben nem optimista, az út bejárhatatlanságát hangsúlyozza, mert a megismerés, mely maga is tökéletesedik, belátja, hogy "amit kutat, felülmúl minden képszerű megértést", a valódi istenlátás vágya "sosem elégül ki".
A következő három előadás földrajzi tekintetben is nagy távolságra ível, hiszen a Közel-Kelet és a Távol-Kelet vallási világa jelenik meg bennük, és a zarándoklatnak is az eddigieknél változatosabb, konkrétabb formái "elevenednek meg".
5. Bhakti Kamala Tirtha (Rácz Géza) hindu szerzetes, a Magyar Vaisnava Hindu Misszió titkára a hinduizmus világában elemzi a zarándoklat misztériumát. Kiindulópontja, hogy Indiában ősidőktől fogva hisznek a szent helyek látogatásának fontosságában, és a zarándoklat az élet szerves részét képezi. A zarándoklat formái (játra, tirtha) és céljai (pragmatikusak: gyermekáldás, tisztulás, gazdasági csere, illetve misztikusak: erénygyűjtés, áldozatbemutatás, megvilágosodás, Isten kiengesztelése) bemutatását a legszentebb zarándokhelyek (Prajág, Benáresz, Gaja) és a hét szent város leírása követi. Ezután két fontos zarándoklat jellemzése következik, az egyik a Gangesz folyó szentségét és ennek elemeit tárja elénk, a másik a Kumbha - méla (edény - találkozó, mert helyszínén, Prajágnál nektár hullott az égből a tanítások szerint, amit fel lehetett fogni akár edénnyel is) zarándoktalálkozó, amely a világ legnagyobb szabású emberi megmozdulása, 12 évente rendezik, a legutóbbin, 2001-ben mintegy negyvenmillió ember vett részt. Az előadás anyagában képek is láthatók e nagyszabású zarándoktalálkozóról.
6. Dr. Kéri Katalin, a PTE Tanárképző Intézetének docense spanyol múzeumok mór forrásanyagai, az arab tudományosság és művelődéstörténet sokrétű tanulmányozásának birtokában építette fel előadását az iszlám értelmezésében felfogott zarándoklatról. Alapvető megállapítás, hogy a zarándoklat ebben a vallásban is hallatlanul fontos mozzanat, az iszlám öt pillérének egyike. Minden muszlim hívő kötelessége, hogy ha teheti, életében legalább egyszer elvégezze a mekkai zarándoklatot. Megragadó, ahogy az egyébként nagyon gyakorlatias, ugyanakkor a lelki ráhangolódást is nagyon fontosnak tartó vallás "eligazítja" a zarándoklatra készülő hívőt; "teremtsen békességet maga körül, zárja le vitás ügyeit és kérjen bocsánatot embertársaitól, mielőtt elindul. Fontos, hogy rendezze el függőben lévő ügyeit, adósságait. Sokak szerint kívánatos az is, hogy végrendelkezzen arra az esetre, ha az útról nem térne vissza. Alapkövetelmény, hogy a hívő nem fordíthat az iszlám szerint tisztátalanul szerzett anyagi eszközöket az utazás lebonyolítására." Ezekután szinte bejárjuk Mekkát és környékét az előadást követve, mely egyben a zarándoklat eseményeinek, sokszínű rituális mozzanatainak követése is, Hágár kétségbeesett vízkeresése imitálásától, a Sátán megkövezésén át az áldozati állat feláldozásáig. A zarándoklat leírásán túl igen érdekes az előadásnak az a része is, amely Szaúd-Arábiának azokat az erőfeszítéseit mutatja be, amelyeket a zarándokok növekvő tömegei méltó fogadása érdekében tesz. A megfelelő infrastruktúra (egészségügyi ellátás, tűzálló sátrak sokasága, hűtőkapacitás a feláldozott állatok húsának tárolására stb.) megte-
- 257/258 -
remtése, az erre fordított hatalmas pénzösszegek is kifejezik, hogy az iszlám legfőbb szent helyeit magában foglaló ország ezt megtisztelő feladatának tekinti. Az előadás az iszlám egyéb szent helyeinek és a tanulmányi célból tett utazások gyakorlatának bemutatásával zárul.
7. Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes előadása már személyisége miatt is élményt jelentett a konferencia résztvevői számára. A már 70. életévét is betöltött idős professzor életének több mint felét (36 évet) a Távol-Keleten, Japánban töltötte, könyvei az európai nyelvek mellett japánul és koreaiul is megjelentek és mondandóján ezek révén az átélt élményszerűség is átsütött. A zarándoklat a világ e táján is hasonló jellemzőket, motívumokat hordoz, mint amit eddig megismertünk. "A zarándok meg van győződve arról, hogy a zarándoklat célját képező "szent helyen" különösen közel van a végső valósághoz, és ezért ott hatásosabb az ima, gyökeresebb a megtisztulás, és mélyebbek az élmények, amelyekkel az ember a végső valóság jelenlétét megtapasztalja." Ezután a távol-keleti vallásoknak az a sajátossága tárul fel, ami miatt a zarándoklat itt talán még fontosabb, mint másutt, mivel minden távol-keleti vallásban "központi szerepet játszik az Út." India és Kína után Japán sajátosságai következnek. Fontosak itt a hegyek, amelyek a buddhista zarándoklatok fő céljai. De zarándokhelyek maguk a templomok, a szentélyek is. Szó esik a kemény, aszketikus zarándoklatokról is, például a Tibetben honosról, ahol a zarándok leborulva, a földre fekve, majd kezei helyénél felállva és újra a földre borulva szinte testével araszolja végig az utat. A sokféle, az egyes vallásoknak megfelelő felfogás és kivitelezés ellenére is közös a zarándoklat értelmében, hogy a zarándok a mindennapiságból, a mulandóságból kiszakadva, egy magasabb, másik, örök valósággal keresi a kapcsolatot.
8. Ezekután két sajátos szempontú tanulmány következik, a turizmus, illetve a néprajz szemszögéből. Korpics Márta, a BTK nyelvtudományi doktori iskolája kommunikációs programjának hallgatója, a tanulmányi osztály helyettes vezetője turisztikai célokat is magába foglaló zarándoklatot elemez, elsősorban abból a szempontból, hogy a zarándoklat vallási motívumai és a turizmus szempontjai miként viszonyulnak egymáshoz, a zarándok vallási céljai és a turista kíváncsisága hogyan ötvöződik. Az előadás szövegét, mely konkrét zarándoklatot elemez, Medjugorje szép képei teszik változatossá.
9. Lantosné Imre Mária etnográfus elsősorban a német nemzetiség körében vizsgálja a vallásos népélet jellemzőit. A zarándoklat sajátosságait is elsősorban e körben mutatja be "a hagyomány és a változás tükrében." A zarándoklat hagyományos motívumai (fogadalom, kérés, hálaadás) mellett megjelennek a néprajz optikája előtt feltáruló elemek is, mint például a búcsúkeresztség, melynek során a búcsúkeresztszülő a kegyhely melletti "szentkút" vizével "kereszteli meg" a zarándoklaton első ízben részt vevőt, és egyéb "paraliturgikus" mozzanatok is, mint például az "érintőzés", egy szentképnek, gyertyának, rózsafüzérnek, ruhadarabnak stb. a kegyoltárhoz, képhez, szoborhoz érintése - elősegítve, felfokozva a szakrális kontaktus kegyelemközvetítő élményét. Érdekessége az írásnak, hogy konkrét helységek, kegyhelyek (Palotabozsok, Somberek, Máriakéménd, Cikó, Hajós, Csíksomlyó stb.) szokásait is bemutatja. A szöveget Lantos Miklós érdekes és szép, néha szinte kuriózumnak számító fotói illusztrálják.
10. A záró előadást S. Szabó Péter, a BTK Politikai Tanulmányok Tanszéke docense tartotta, aki a minikonferencia témavezetője és értelmi szerzője is, s már vagy tizenöt éve foglalkozik vallástudományi témák kutatásával és oktatásával, és társadalmi megbízatásai némelyike (Magyar Vallástudományi Társaság tagja, a Magyar Akkreditációs Bizottság Hit- és Vallástudományi Bizottságának tagja) is e területhez kapcsolja. Előadásában (A keresztény egységteremtés "zarándokútja" és "stációi") a konkrét példák után ismét a zarándoklat elvontabb értelmezése bomlott ki, a bevezető előadáshoz hasonlóan szélesebb, átfogóbb horizonton. A kiindulópont a kereszténységnek a "Krisztus varratlan köntösét szakadások tépték" szavakkal megfogalmazott megosztottsága, ezt követően pedig a megosztottságot felszámolni akaró törekvések, az ökumené története és jelenlegi folyamata áttekintésére került sor, konkrét dokumentumok (Evangélikus - Római katolikus Közös Nyilatkozat, Dominus Jesus nyilatkozat) elemzését is érintve. A "zarándoklat" célja itt nem egy konkrét helység, a "zarándokok" a keresztények, akik nem földrajzi értelmű utat járnak be, hanem egymás felé igyekeznek, a kereszténység egysége megteremtésének útján. Ez az út nagyon nehéz, nagyon sok akadályt tartalmaz, szinte mindenki úton van rajta és a később érkezők még bizonyára meg sem születtek. Ennek ellenére az előadás végső kicsengése bizakodó, és a bevezető előadás gondolataival összhangban a kereszténységben és a vallásokban rejlő közös értékek megtalálására és ennek nyomán újfajta egység megteremtésére nyitott perspektívával ad "záróképet" a jelentős és izgalmas konferencia befejezéséhez.
11. Összegezve a konferencia anyagával kapcsolatos benyomásokat, végül talán az mondható el, amit a témavezető S. Szabó Péter a kötet előszavában is előrebocsát; "a résztvevők a tematikát és a közelítésmódokat illetően is sokrétű, színes, gazdagon illusztrált, sokfelé elágazó, de mégis találkozó gondolatmenetű előadásokat hallhattak, s e kötetben
- 258/259 -
az érdeklődők erről olvashatnak." A kötet anyagának olvasása szinte maga is egy képzeletbeli, "sűrített" zarándoklat, hisz a szép kivitelű, karcsú kötet száz oldalán világokat lehet bejárni. A kiadvány sok színelemet, ismeretet, érdekes gondolatot tartalmaz, de tanulmányozása természetesen nem pótolja és nem helyettesítheti a szakralitás misztériumaira orientálódó valódi zarándoklatok mélyreható élményanyagának átélését. ■
JEGYZETEK
* Szerkesztette Ádám Antal és S. Szabó Péter, Pécsi Tudományegyetem 2002
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd.
Visszaugrás
