A Bíróság ítéletében megállapította, hogy "első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kívánt választ kapni, hogy a Brüsszel I. rendelet II. fejezete 5. szakaszának (18-21. cikk) rendelkezéseit akként kell-e értelmezni, hogy azok kizárják az e rendelet 5.cikke 1. és 3. pontjának alkalmazását az alapeljárásbelihez hasonló olyan helyzetben, amikor egy társaság a nála igazgatói és ügyvezetői feladatokat ellátó személlyel szemben az e személy által feladatainak ellátása során elkövetett hibák megállapíttatása és kártérítés érvényesítése céljából indít eljárást".[1]
A Bíróság ítéletében elsőként azt rögzítette, hogy az egyedi munkaszerződéseknél irányadó joghatósági rendelkezések alkalmazásának a kérdése a jelen ügyben csak akkor merül fel, ha úgy lehet tekinteni, hogy a rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "egyedi munkaszerződés" jött létre F. Spies és a társaság között. A Bíróság ennek kapcsán utalt arra, hogy a Brüsszel I. rendelet nem határozza meg sem az "egyedi munkaszerződés", sem a "munkavállaló" fogalmát. Leszögezte azonban, hogy nem a nemzeti jog, hanem az uniós jog alapján kell megválaszolni azt a kérdést, hogy miként minősíthető az F. Spies és az említett társaság közötti jogviszony.[2]
A Bíróság abból indult ki, hogy mivel a Brüsszel I. rendelet a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett, a Bíróság által az ezen egyezmény rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés a Brüsszel I. rendelet rendelkezéseire is érvényes. Kifejtette a Shenavai-ítéletre hivatkozással, hogy "a munkaszerződések ...olyan tartós kapcsolatot hoznak létre, amely a munkavállalót bizonyos mértékben a vállalkozás vagy a munkáltató szervezeti keretei közé vonja,...".[3] A Bíróság szerint továbbá azt az értelmezést a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, Luganóban 1988. szeptember 16-án kötött egyezményhez (a továbbiakban: Luganói Egyezmény) született Jenard-Möller jelentés 41. pontja is megerősíti, amely szerint "a munkaszerződés önálló fogalmát illetően megállapítható, hogy az a munkavállalónak a munkáltatóval szembeni alárendeltségi viszonyát feltételezi".[4] A Bíróság szerint, ami a "munkavállaló" fogalmát illeti, a Bíróság már az EUMSZ 45. cikkének, valamint több uniós jogalkotási aktusnak[5] az értelmezése során is megállapította, hogy a munkaviszony lényeges jellemzője az a körülmény, hogy "valamely személy meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt díjazás ellenében szolgáltatást nyújt".[6] A Bíróság ezt követően rögzítette, hogy ezeket a tényezőket a "munkavállaló" Brüsszel I. rendelet 18. cikkének értelmében vett fogalma tekintetében is figyelembe kell venni.[7] A Bíróság hangsúlyozta azt is, hogy a Brüsszel I. rendelet II. fejezet 5. szakaszának célját illetően elegendő emlékeztetni arra, hogy a rendelet célja figyelemmel a (13) preambulumbekezdésre is, hogy az általános joghatósági szabályoktól való eltérés révén megerősített védelmet biztosítson a munkaszerződések gyengébb felei számára; illetve arra, hogy az "egyedi munkaszerződésekre" irányadó joghatósági szabályok nemcsak az általánostól eltérő különös szabályok, hanem olyan rendelkezések, amelyek kötelező alkalmazást követelnek.[8]
A Bíróság szerint a fenti megfontolások tükrében kell a kérdést előterjesztő bíróságnak - utalva az ítélet 39. és 41. pontjában felidézett kritériumokra - megvizsgálnia, hogy a jelen ügyben F. Spies igazgatói és ügyvezetői minőségében meghatározott ideig a Holterman Ferho javára és irányítása alatt díjazás ellenében szolgáltatást nyújtott-e, és hogy olyan tartós kapcsolat fűzte-e őt a társasághoz, amely őt bizonyos mértékben e társaság szervezeti keretei közé vonta. Ami konkrétabban az alárendeltségi viszonyt illeti, a Bíróság azt az útmutatást adta, hogy egy ilyen viszony fennállását a felek közötti kapcsolatot jellemző összes tényállási elemre és körülményre figyelemmel kell értékelni, és ehhez pedig felhívta a Balkaya ítélet 37. pontját.[9]
A Balkaya-ügyben a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: csoportos létszámcsökkentési irányelv) értelmezésével kapcsolatos előzetesen döntéshozatali eljárásban a Bíróság a Danosa-ügyben hozott ítélet[10] felhívásával a következőket állapította meg: Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a tőketársaság ügyvezetőjét e társaság taggyűlése az ügyvezető akarata ellenére bármikor visszahívhatja. "Ráadásul az ügyvezető tevékenységének a gyakorlása során az említett szerv irányítása és ellenőrzése - különösen pedig az e tekintetben részére előírt előírások és korlátozások hatálya - alatt áll. Ezenfelül - anélkül, hogy ez a tényező ebben az összefüggésben önmagában döntő lenne - meg kell jegyezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló ügyvezető nem rendelkezik
- 11/12 -
részesedéssel abban a társaságban, amelyben a feladatait végzi. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy noha a tőketársaság ilyen igazgatósági tagja a feladatai ellátása során mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, amely meghaladja nevezetesen a német jog értelmében vett munkavállaló mérlegelési mozgásterét, akinek - ahogy azt a nemzeti bíróság megjegyezte - a munkáltató részletesen előírhatja azokat a feladatokat, amelyeket el kell végeznie, és azt, ahogyan ezeket végre kell hajtania, ettől még a jelen ítélet 38. és 39. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében e társasággal szemben alárendeltségi viszonyban áll"[11]. A Bíróságnak az ügyben hozott ítélete szerint tehát a tőketársaságnak az alapügyben szóban forgóhoz hasonló igazgatósági tagját az irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett "munkavállalónak" kell minősíteni. [12]
Nem véletlen, hogy a C-47/14. sz. ítéletben a Bíróság a Balkaya ítéletre való hivatkozást követően a következő pontban rögtön utalt a következőkre: "A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a Holterman Ferho tagjaként F. Spies milyen mértékben tudta befolyásolni azon társaság ügyvezető testületének szándékát, amelynek vezető tisztségviselője volt. Ennek során meg kell majd állapítani, hogy kinek a hatáskörébe tartozott az, hogy F. Spies számára utasításokat adjon, és ellenőrizze azok végrehajtását. Amennyiben az bizonyosodik be, hogy F. Spies nem elhanyagolható mértékben tudott befolyást gyakorolni az említett testületre, akkor a Bíróság »munkavállaló« fogalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának értelmében vett alárendeltségi viszony hiányát kell majd megállapítani."[13]
A Bíróság az első kérdésre ezt követően pedig a következő - az előző szempontokhoz képest leegyszerűsített - választ adta: "az alapeljárásbelihez hasonló olyan helyzetben, amikor egy társaság a nála igazgatói és ügyvezetői feladatokat ellátó személlyel szemben az e személy által feladatainak ellátása során elkövetett hibák megállapíttatása és kártérítés érvényesítése céljából indít eljárást, a 44/2001 rendelet II. fejezete 5. szakaszának (18-21. cikk) rendelkezéseit akként kell értelmezni, hogy azok kizárják az e rendelet 5. cikke 1. és 3. pontjának alkalmazását, feltéve, hogy az említett személy - igazgatói és ügyvezetői minőségében - meghatározott ideig e társaság javára és irányítása alatt díjazás ellenében szolgáltatást nyújtott, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia".[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
