Az év első felében jelent meg Philippe Delmas-nak, Roland Dumas egykori biztonságpolitikai tanácsadójának a könyve "De la prochaine guerre avec l'Allemagne", azaz "A Németország elleni következő háborúról" címmel. Delmas szerint Németország az euró bevezetésével föladta gazdasági és pénzügyi szuverenitását, s most Franciaországon a sor, hogy ezeréves állami szuverenitásáról lemondjon, és lehetővé tegye Németország számára közös politikai hatalom létrehozását. Ha Franciaország elzárkózik a további mélyítéstől, akkor az európai integráció félbemarad, s félbemarad Németország megszelídítése is, az ország ráadásul Ausztria mellett hamarosan kelet-európai szomszédaiban is új szövetségesre fog találni.1 Noha a szerző talán kicsit túloz, az elmúlt időszak történései arra engednek következtetni, hogy a német-francia viszonynak ma is meghatározó szerepe van Európa jövőjének alakulásában - ez a leghatározottabban megmutatkozik a február óta tartó kormányközi konferencia kapcsán is. A tervek szerint decemberben Nizzában véget érő konferencia célja, hogy az Unió bővítésének előfeltételeként alkalmassá tegye a közös intézményeket arra, hogy 27-28 tag esetén is működőképesek legyenek. A kormányközi konferencia fő feladatait az 1999 júniusi kölni csúcsértekezlet fogalmazta meg és a decemberi helsinki csúcs öntötte hivatalos formába. Elsősorban három kérdés rendezéséről van szó: a Bizottság létszámának korlátozásáról, a Tanácsban a szavazati arányok újraosztásáról és a minősített többségi döntés gyakoriságának megnöveléséről. Ezek mellé negyedikként a 2000 júniusi feirai csúcsértekezlet az egyes tagállamok közötti szorosabb együttműködésre vonatkozó szabályozás tárgyalását írta elő. Ebben a rövid tanulmányban nem arról lesz szó, hogy a német kormány milyen álláspontra helyezkedik a kormányközi konferencia egy-egy vitás kérdésében, hanem tágabb összefüggésekről: a konferencia hátteréről, a mélyítéssel és a bővítéssel kapcsolatos német tervekről, amelyek a részletkérdésekben való állásfoglalást végső soron meghatározzák. Az elsősorban a német sajtón alapuló vizsgálatomnak három konklúziója van: A kormányközi konferenciát illetően erős német-francia-olasz elhatározás mutatkozik a sikeres befejezés és annak következményeképpen a gyors, 2004-ig lezajló bővítés (első köre) érdekében. Az utólag napirendre tűzött szorosabb együttműködés kérdésében komoly előrelépés várható, és úgy tűnik, hogy segítségével a nyugat-európai mag-államok "unión belüli unió" létrehozását tervezik a következő években. Az európai egység jövője kapcsán pedig megállapítható, hogy ezen a téren a német diplomácia 2000-ben váratlan áttörést ért el, és szövetségeseket szerzett radikális tervei előmozdításához.
Joschka Fischer külügyminiszter 1999. január 12-én tartotta európai parlamenti bemutatkozó beszédét a soros elnök Németország képviseletében. Ebben fölvetette: lehetséges, hogy az Unió Kölnben (azaz a júniusi Európai Tanácson) új kormányközi konferenciát fog meghirdetni 2001(!)-re. Beszédében úgy foglalt állást, hogy az integrációból már csak két elem: a politikai unió és a demokrácia teljessé tétele, azaz az európai alkotmány megalkotása hiányzik. A német elnökség céljai közé azonban nem sorolta be ezeknek a megvalósítását, inkább jövő időben szólt róluk. Beszéde a következő mondattal zárult: "A mi generációnk feladata lesz, hogy Európa integrációját teljessé tegyük".2 Nyolc nappal később a francia képviselőházban tartott beszédében ismét kiemelt helyen említette, hogy szükség van a demokrácia, az Unió legitimitása megerősítésére, Európa földrajzi és hatásköri határainak a világossá tételére és alapjogi charta megalkotására.3 A német elnökségnek az Agenda 2000 körüli viták mellett pillanatnyi problémákkal kellett foglalkoznia: a koszovói dráma és ennek kapcsán a közös európai védelem kérdésével és a Bizottság lemondása nyomán kialakult helyzettel. Feltételezhető, hogy a koszovói események hatására került sor arra, hogy a kölni záródokumentum jelezte: már 2000-re kormányközi konferencia összehívását tervezi az Unió, azzal a céllal, hogy az amszterdami szerződés által nyitva hagyott három intézményi változtatást keresztülvigye.4 Fischer külügyminiszter júliusi, az elnökség tevékenységét összefoglaló európai parlamenti beszédében újra nagy súllyal szerepelt az Unió alkotmányos demokratizálásának, a "teljes parlamentarizálásnak" a célja. Hogy milyen lesz az új Európa, az túlmutat a kormányközi konferencián - tette hozzá.5
Ez a megfogalmazás viszont sejtetni engedte, hogy a 2000-es kormányközi konferencia célja esetleg valóban nem lesz több, mint az amszterdami "maradékok" megoldása. Erről valójában már május végén, a toulouse-i német-francia csúcstalálkozón megegyezés született.6 A két ország vezetői egyetértettek abban, hogy a bővítés látószögéből nézve arra van szükség, hogy a kormányközi konferencia a francia elnökség alatt sikeresen befejeződjön, ennek érdekében pedig nem szabad túlterhelni a napirendjét. Az előzetes megállapodás ténye azonban a közvélemény számára nem volt nyilvánvaló.7 1999 nyarán és őszén Németországban nagylélegzetű tervezetek jelentek meg az Unió jövőjéről. Megegyeztek abban, hogy a fő nehézséget az európai identitás gyengeségében és az európai közvélemény hiányában látták. Ezek megteremtését alkotmányozás útján látták lehetségesnek, illetve éppen úgy is, hogy a kormányközi konferenciát a civil társadalom és a tagállami parlamentek bevonásával kell majd lebonyolítani, eredményét pedig összeurópai népszavazás elé bocsátani.8
Ismeretes, hogy a "három bölcs" - köztük Richard von Weizsäcker korábbi szövetségi elnök - 1999 október 18-án nyilvánosságra hozott jelentése a három amszterdami kérdésről - a többségi döntésre való áttérés ügyétől eltekintve - alig nyilvánított véleményt, sokkal inkább az Unió alapvető reformját és külpolitikai cselekvőképességének megteremtését sürgette, hasonlóan az említett tervezetekhez.9 A külügyminiszter a Bundestagban így kommentálta a jelentést: "A három bölcs (...) jó és fontos javaslatokat tett. Mindazonáltal ügyelnünk kell arra, hogy ne terheljük túl a konferenciát". Hozzáfűzte: a fő cél az, hogy a kormányközi konferencia 2000 végéig elkészüljön a munkájával.10 Johannes Rau köztársasági elnök viszont november elején a Frankfurter Allgemeine Zeitungban és a Le Monde-ban megjelentetett cikkében az alapos reformot sürgetők táborához csatlakozott. Kifejtette, hogy az Unió gazdasági és politikai cselekvőképessége megteremtéséhez föderális alkotmányra, kétkamarás európai parlamentre és az uniós hatáskörök meghatározására van szükség.11
A decemberi helsinki csúcstalálkozó előtt megjelentetett cikkükben az ellenzéki CDU elnöke, Wolfgang Schäuble és Karl Lamers, a párt külügyi szóvivője sajnálatukat fejezték ki a kormányközi konferencia tervezett korlátozott célkitűzése miatt. "Az átfogó reformok immár kikerülhetetlenek" - írják, és arra figyelmeztetnek, hogy az amszterdami maradékok rendezése még a bővítés nélkül sem lenne elegendő. "A keleti bővítéssel [pedig] - írják - az európai egység egész programja forog kockán. Az idő kikerülhetetlen szorítása bizonyos értelemben drámaivá teszi a helyzetet. A kormányok nyilvánvalóan vagy csak kevéssé vannak ezzel tisztában, vagy - ami még rosszabb - nem vesznek tudomást róla."12 (Közzétett gondolataik lényege a mag-Európa gondolatának fölkarolása-fölelevenítése - erre a témára még visszatérek.) Maga Fischer külügyminiszter a Bundestag vitájában kijelentette, hogy a német kormány célja a teljes integráció megvalósítása és az Unió hatáskörének pontos kijelölése, de Németország ezzel a követelésével egyedül áll Európában.13 A helsinki Európai Tanács ülésén a toulouse-i megállapodás szellemében újabb hét tagjelölt országot neveztek meg, és összehívták a kormányközi konferenciát 2000 februárjára, azzal a megbízatással, hogy az év végéig a három intézményi kérdésben (és a közös kül- és védelmi politika esetleges intézményi vonatkozásaiban) döntést kell hoznia, hogy 2002 végére az Unió felvevőképes legyen.14 Ez a megbízatás tehát meglehetősen szűk volt: sem mélyrehatóbb reformokat, sem pedig a "három bölcs" által is említett szorosabb együttműködés kérdését nem tartalmazta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
