188. § (1) Aki úgy vezet vasúti vagy légi járművet, úszólétesítményt vagy közúti járművet, hogy szervezetében legalább 0,50 gramm/liter véralkohol-koncentrációt, illetve 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációt eredményező alkohol, vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke van, és e magatartásával másnak vagy másoknak gondatlanságból könnyű testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés, bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést
b) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált
d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) Nem büntethető az, akinek szervezetébe a vezetési képességre hátrányosan ható szer, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke gyógyszer fogyasztásából származóan, a gyógyszerhez rendszeresített betegtájékoztatóban meghatározott mennyiségben került, és az ott nem tilalmazott időszakban vállalkozott a vezetésre, kivéve, ha az orvos a vezetési tilalom tekintetében másképpen rendelkezett.
1. Tapasztalatunk szerint a jogalkalmazók és a szakértők határozott véleménye, hogy e bűncselekmény tényállásának megfogalmazása módosuljon, és az eredeti normaszövegben írt, "szeszes italtól befolyásolt állapot", valamint "a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt" állás jogi terminológiáit az egyes vezetési képességre hátrányosan ható szerekre, illetve szercsoportokra vonatkoztatott egzakt, mennyiségi megfogalmazás váltsa fel.
Az eredeti - befolyásoltságra utaló - megfogalmazás bizonyításelméleti anomáliákhoz vezetett. A hatályos normaszöveg rendelkezése alapján, az elkövető meghatározott időpontra vonatkoztatott alkoholtól, vagy egyéb szertől származó egyéni befolyásoltságát kellett vizsgálni, illetve megállapítani. A befolyásoltság egzakt módon közvetlenül nem mérhető, arra csak más mért adatokból, a szervezetből különböző módszerrel kimutatott alkohol mennyisége, illetve egyéb szer mennyisége és minősége alapján lehet következtetni. E következtetési folyamat esetenként számos bizonytalansági tényezőt tartalmaz.
Tudományosan bizonyítottnak kell tekintenünk azt, hogy az egyes központi idegrendszerre ható, a vezetési képességet hátrányosan befolyásoló szerek anyagcsere folyamata személyenként és esetenként egyedi jelleget is mutathat. Etilalkohol és legális, a vezetési képességre hátrányosan ható szerek (gyógyszerek) esetében az anyagcsere folyamatok és a hatásmechanizmusok jellemzői általánosan jól meghatározhatóak, ugyanakkor az esetek jelentős részében nem kizárható az sem, hogy ezek a konkrét terheltnél eltérőek. Illegális, a vezetési képességre hátrányosan ható szerek (kábítószerek, egyéb pszichotróp anyagok) esetében, ezek elméletileg végtelen száma, és a tényleges klinikai tapasztalatok ehhez képest elenyésző volta miatt, a bizonytalanság még nagyobb. Egy szer vagy szerkombináció adott személyre, adott időpontra vonatkoztatott, következtetéses alapon meghatározott befolyásoló hatásának ítéleti bizonyosságú meghatározhatósága számos esetben aggályossá válhatott. Az aggályt az ítélkezési gyakorlat akként oldotta fel, hogy alkohol esetében a befolyásoltság kialakulását 0,8 g/l vérből kimutatható etilalkohol esetén vélelmezte. A megfogalmazás hatályos módja azonban, a befolyásoltság bizonyíthatósága miatt a jogvédelem érvényesülésének több, kevesebb akadályát képezte.
A vezetési képességre hátrányos hatást gyakoroló szerek melletti vezetések általában kiemelt veszélyt jelentenek a közlekedés biztonságára. E kiemelt veszély megállapítható az adott szer, adott személyre vonatkoztatott, konkrét hatásának igazolása nélkül is. A magatartás, a befolyásoltság létrejöttének reális veszélye esetén is eléri a kriminalitásnak azt a szintjét, amely indokolja a büntetőjogi következményeket. A bűncselekményi tényállásban azokat az értékeket kell meghatározni, amelyek az orvos szakértői tapasztalatok alapján az emberek nagy részénél a biztonságos vezetésre való képességet már károsan befolyásolják.
A diszpozícióban az egyes szerekre vonatkoztatottan, azokat a mérhető értékeket kell megjelölni, amelyek már nagy valószínűséggel az egyéni befolyásoltság kialakulásához is vezetnek. A meghatározást a kimutathatóság egyes módszereihez, és az ott alkalmazott mértékegységekhez igazodva célszerű megtenni.
2. Ennek megfelelően alkoholfogyasztás esetén a bűncselekmény megállapíthatóságához a 0,5 gramm/liter ezrelék véralkohol koncentráció törvényi meghatározását javasoljuk. Ezzel egyező javaslatot tett Dr. Varga Tibor az ETT Elnöke, aki által közöltek szerint: "Az Európai Unió, de a világ valamennyi fejlett országának jogalkotásában megfigyelhető tendencia, hogy az elmúlt évtizedekben a gépjárművezetés közben szankcionálni rendelt véralkohol-koncentráció csökkentése történik meg. Így Svédországban 0,2 g/l, a német anyanyelvű államokban 0,5 g/l a határérték, egyedül az Egyesült Királyságban tartják a korábbi 0,8 g/l határértéket." A 0,5 g/l véralkohol-koncentráció bűncselekményi minősítését megalapozó gyakorlat nem idegen a hazai jogalkalmazástól sem. BH 1985/91. "Az igen enyhe fokú (0,5-0,8 ezrelék) alkoholos befolyásoltság ellenére is megállapítható az ittas járművezetés, ha az alkoholos befolyásoltság tényét akár a vezetés során tanúsított elkövetői magatartás, akár a klinikai tünetek tükrözik". 0,5 g/l véralkohol-koncentráció mellett az orvos szakértés is feltételezi az igen enyhe befolyásoltságot. A befolyásoló szerek veszélyessége, az ittas vezetések visszaszorítására való törekvés indokolja az érték alacsonyabb, jelenlegi jogalkalmazástól sem idegen meghatározását.
Ezzel összefüggésben levegőalkohol meghatározási módszerek esetén a 0,25 milligramm/liter érték jogszabályi meghatározása szükséges. Szakértői vizsgálatok és tudományos kísérletek igazolták, hogy a lebomlási túlsúly szakaszában mért levegőalkohol-koncentráció 2,0-2,1 állandó szorzószám alkalmazásával feleltethető meg a véralkohol-koncentrációnak.
A vezetési képességre hátrányosan ható legális és illegális szerek (gyógyszerek és kábítószerek, valamint pszichotróp anyagok) esetében a vezetési képességre hátrányos hatás - mennyiségtől függetlenül - általánosan már akkor vélelmezhető, ha ezen anyagok, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke a szervezetéből kimutatható. E szerek köre a kábítószerrel visszaélés szempontjából releváns anyagok körével egyezően, az 1965. évi 4. tvr.-rel kihirdetett, New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezményben, valamint az 1988. évi 17. tvr.-rel kihirdetett, az Egységes Kábítószer Egyezmény módosításáról és kiegészítéséről szóló, Genfben, 1972. március 25-én kelt Jegyzőkönyv végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott anyagok, valamint az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben, 1971. február 21. napján aláírt egyezmény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott anyagok. A meghatározás az értelmező rendelkezések között került elhelyezésre.
A módosító javaslatban írt anyagok szervezetből való kimutathatósága esetén, alkoholhatásnál az írt vér- illetve levegőalkohol koncentráció elérése esetén a befolyásoltság egyben megdönthetetlen módon vélelmezett.
3. Az így meghatározott szerekkel kapcsolatban a következők megállapítása is indokolt: a jelzett jogszabályokban felsorolt anyagok olyan gyógyszereknek is összetevői, melyet az emberek nem elhanyagolható hányada alkalmaz. Ezen gyógyszerek egy részénél a vezetés vagy teljes mértékben, vagy időszakosan tilalmazott. Az ilyen gyógyszerek rendelése esetén az orvos köteles tájékoztatni a beteget annak a vezetési képességre gyakorolt kedvezőtlen hatásáról illetve a vezetés tilalmáról. Az orvos által nem tilalmazott időszakban és előírt mértékben szedett gyógyszer hatása alatti vezetés véleményünk szerint nem lehet büntetőjogilag üldözött.
Az egyes gyógyszerekhez mellékelt beteg-tájékoztatók tartalmazzák a járművezetés tilalmát. Mivel a betegtájékoztatóban írt tilalom nem egyénre és konkrét kórképre meghatározott, ezért az orvos a betegtájékoztatóban foglaltaktól eltérően is rendelkezhet. A szükséges gyógyszeres kezelés alatt álló, e gyógyszer szedése folytán a közlekedésben hátrányosan nem befolyásolt személyek vezetésének bűncselekménnyé tétele nem indokolt. E cselekményeket a büntetőjogi üldözés köréből mindenképpen ki kell vonni. E vonatkozásban tehát büntethetőséget kizáró rendelkezés kodifikálására teszünk javaslatot. A büntethetőséget kizáró körülmény megállapításánál, a gyógyszert használó személy tudattartamának vizsgálatánál legcélszerűbb a betegtájékoztató rendelkezéséből kiindulni. Aki a betegtájékoztatóban írt tilalom ideje alatt, vagy az ott meghatározott mennyiségtől eltérő gyógyszer használata mellett vállalkozott a vezetésre, akkor sem mentesül a büntetőjogi következmények alól, ha a gyógyszert terápiás jelleggel alkalmazza. A betegtájékoztató beszerzése bizonyítástechnikai szempontból problémamentes. A bármilyen gyógyszer bevételét követően járművezetésre vállalkozótól elvárható, hogy a bevitt szer, vezetési képességekre gyakorolt hatásáról autentikus forrásból (betegtájékoztató, kezelőorvos, gyógyszerész) tájékozott legyen. Az ismeret hiánya miatt tévedésre alappal hivatkozni nem lehet. Az adott rendelkezéstől az is várható, hogy az érintett gyógyszerek csomagolása a vezetési tilalomra vonatkozó, jól látható jelzéssel lesz ellátva.
Az orvos - az egyéni kívánalmaknak megfelelően - egyéni terápiát is előírhat, vagy rendelkezhet másképpen a vezetési tilalomról is. Ilyen tartalmú védekezés esetén a gyógyszert rendelő orvos meghallgatásával bizonyítás vehető fel. A helytelen orvosi tájékoztatás esetén, a beteg - normaszövegben is megjelenően - quasi tévedése miatt mentesül, az orvos foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt felelősségre vonható.
A (3) bekezdés alkalmazása esetén az elkövető természetesen nem minden esetben marad büntetlen. A baleset okozásában megnyilvánuló maradékcselekményért felelősséggel tartozhat, ami könnyű testi sértés okozása esetén szabálysértés, súlyosabb eredmény előidézése esetén a közúti baleset gondatlan okozása vétségének megfelelő alakzata.
4. Hatályos szabályozásunkhoz képest a leglényegesebb változtatási javaslat, hogy a mértékekkel meghatározott alkohol hatás esetén, a jelzett értékeknek nem a vezetés idején kell a vérben, illetve a kilélegzett levegőben megjelenni. A bűncselekmény megvalósulásához elegendő az, hogy a vezető szervezetében a meghatározott értékek előidézésére alkalmas etilalkohol van.
Az orvosszakértői gyakorlatban jelenleg általánosan elfogadottak szerint: "az alkoholfogyasztást közvetlenül követően a felszívódási szakban annak bizonytalanságai miatt a visszaszámolás természettudományosan nem megalapozott." Ez azt jelenti, hogy konkrét vér- illetve levegőalkohol-érték, a felszívódási túlsúly idején megvalósított vezetés esetén, az elkövetés idejére nem számítható. E tételt érvényesülése miatt nem elhanyagolható számú ügy végződött teljes vagy részleges felmentéssel, ha a terhelt védekezése - a mintavételt követően - az volt, hogy közvetlenül a vezetés előtt fogyasztott alkoholt. Ugyanakkor szakértői vizsgálatokkal igazolható, hogy felszívódási szakban a felszívódó alkohol vezetési képességre kedvezőtlen hatása kialakul.
Dr. Varga Tibor módosító javaslatunkhoz adott előkészítő anyagában rámutatott: "A problémát nemzetközileg különböző módon oldják meg. A német jog szerint ittas gépjárművezetés esetén azt kell vizsgálni, hogy a szervezetben lévő alkoholmennyiség milyen véralkohol koncentráció előidézésére alkalmas, függetlenül attól, hogy annak fogyasztása mikor történt, és az felszívódott-e. Az Egyesült Királyságban és Svéd-országban a gyakorlat a cselekményt követően egy órán belül mért vér-, vagy levegőalkohol koncentrációt veszi alapul, és ennek megfelelően vélelmezi a cselekménykor fennálló értéket függetlenül attól, hogy a fogyasztás mikor történt." Az ETT Elnöke a német szabályozási logika átvételét javasolja. Bizottságunk ugyancsak erre tesz javaslatot.
A hatályos normaszöveg alapján az ittas vezetések kapcsán kialakult bizonyítási gyakorlat szerint az eljárás eredményességét nagyban növeli, ha a terhelttől kétszeri mintavételre kerül sor, és gyakori orvosszakértői vélemény beszerzése is a vezetés idejére szakértőileg vélelmezhető véralkohol-koncentráció vonatkozásában. A tervezet szerinti diszpozíció elfogadása esetén a bizonyítási költségek csökkenése is várható, hiszen az ott írt értékek egyszeri mérése esetén a terhelt cselekménye tényállásszerű. Orvosszakértői vélemény beszerzése az alkohol anyagcserére legfeljebb büntetéskiszabási vonatkozásaiban válhat szükségessé. A módosító javaslat elfogadása esetén kétszeri mintavétel csak akkor indokolt, ha a vezetőtől a bűncselekményi tényállásban írtaknál alacsonyabb értékeket mérnek - a vezető cselekménye tehát legalább szabálysértés megállapítására alkalmas, ugyanakkor az eset összes körülményei alapján (pl. az eljárás alá vont nyilatkozata, hatóság észlelése) alapos a gyanú arra, hogy a szervezetében magasabb - bűncselekmény megállapítására alkalmas alkoholmennyiség van.
5. A tényállásban szereplő járművek tekintetében megszüntetjük a különböztetést a vasúti és a légi közlekedés, valamint a vízi és a közúti közlekedés között a gépi meghajtásra utalás tekintetében. Annak ellenére, hogy a vízi, valamint a közúti közlekedésben a nem gépi meghajtású járművek (csónak, kajak, kenu, szörf, … kerékpár) vezetése annyira hétköznapivá vált, hogy ezen járművek ittas vezetését a büntetőjog eszközeivel látszólag nem érdemes kezelni, a büntetőjogi védelmet mégis az indokolja, hogy a magatartás személyi sérülést eredményez.
A tényállásban szereplő járművek fogalmi meghatározása az adott közlekedési ágazat alapjogszabálya, az ágazati törvény alapján történik:
5/a. A vízi-közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. szakaszának 41. pontja értelmében:
vízijármű: vízen való közlekedésre, szállításra, illetve más úszólétesítmény továbbítására szolgáló - úszómunkagépnek, úszóműnek és egyéb úszólétesítménynek nem minősülő - úszólétesítmény.
A hatályos törvényszöveg tartalmazza e mellett az úszó munkagép megjelölést is, mely a fenti törvényhely 36. pontja értelmében:
úszómunkagép: a vízimunka végzésére alkalmas úszólétesítmény, amely rendeltetésénél fogva nem végez árufuvarozást, illetőleg személyszállítást.
Ez a két fogalom azonban nem tartalmazza az egyéb úszóműveket és az egyéb úszólétesítményeket.
Mindezekre tekintettel javasoljuk, hogy a vízi közlekedéssel kapcsolatos eszköz legtágabb megfogalmazása kerüljön a törvénybe, melyet a fenti törvényhely 37. pontja tartalmaz:
úszólétesítmény: víziközlekedésre, vízen való munkavégzésre és azokkal összefüggő tevékenység folytatására alkalmas úszóképes eszköz, szerkezet, berendezés.
Az úszólétesítmény magában foglalja tehát a vízijármű, és az úszó munkagép fogalmát is, ám e két járműkörön kívül tartalmaz néhány igen speciális eszközt, melyek tényállásban való szerepeltetése a teljesség igényét szolgálja. Ezt a fogalmat tartjuk elfogadhatónak, természetesen a gépi meghajtásra utaló korábbi szűkítés nélkül.
5/b. A légi-közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 71. szakasz 5. pontja értelmében:
légijármű: a légiközlekedés eszköze (pl. merev- vagy forgószárnyú repülőgép, sárkányrepülő, szabadon repülő személyzetes léggömb; léghajó; jogszabályban légijárműnek minősített repülőmodell; nem kizárólag mentési célt szolgáló ejtőernyő; személyzet által vezetett egyéb repülőeszköz.
Ez a fogalom magában foglal minden olyan légi közlekedéssel kapcsolatos eszközt, mely tekintetében a büntetőjogi védelem indokolt.
5/c. A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény 15. szakaszának f) pontja értelmében: vasúti jármű: a vasúti pályán, az iparvágányon és az üzemi vágányon közlekedő vontató, vontatott és önjáró jármű.
[A meghatározásban szereplő fogalmak értelmezése szintén a 15. szakaszban található: "a) vasúti pálya: a sínpálya, a hozzá tartozó - jogszabályban vagy hatósági előírásban megállapított - védő (biztonsági) földterülettel; valamint a magasvasút, a függőpálya és a sífelvonó esetében a hordozásukra és mozgásirányuk vezérlésére szolgáló tartószerkezet, kötél és sín, ideértve ezek tartozékait és az elhelyezésükre szolgáló földterületet; c) iparvágány: a közforgalmú vasúti pályát és a vasúti szolgáltatást igénybe vevő telephelyét összekötő sínpálya; d) üzemi vágány: a vasúti pályának (sínpályának) az a része, amelyet nem személyszállítás, illetve árutovábbítás céljára létesítenek (pl. javítóvágány).] Ez a fogalom is - hasonlóan a légi jármű fogálmához - tökéletesnek tekinthető.
5/d. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 47. szakasz c) pontja értelmében:
Közúti jármű: közúti szállító vagy vontatóeszköz (ideértve az önjáró és vontatott munkagépet is); az egyes járműfajták meghatározására a közúti közlekedés szabályairól szóló jogszabályban (KRESZ) foglaltak az irányadók.
A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 1. számú függeléke II. részének b) pontja értelmében: Gépjármű: olyan jármű, amelyet beépített erőgép hajt. A mezőgazdasági vontató, a lassú jármű, a segédmotoros kerékpár és a villamos azonban nem minősül gépjárműnek.
Ez a fogalom a védeni kívánt életviszony szempontjából - elsősorban a felsorolt kivételek miatt - nem elfogadható. A fenti jogszabályhely a) pontja - az 1988. évi I. törvénnyel azonos módon, ám kivételeket felsorolva - határozza meg a jármű fogalmát:
Jármű: közúti szállító- vagy vontatóeszköz, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is. A mozgáskorlátozottak közlekedésére szolgáló, emberi erővel tolt vagy hajtott kerekes szék és a gépi meghajtású kerekes szék - ha sík úton önerejéből 10 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes, továbbá a gyermekkocsi és a talicska - azonban nem minősül járműnek. Az ilyen eszközökkel közlekedő személyek gyalogosoknak minősülnek.
[Természetesen a jelenleg készülőben lévő "új KRESZ" esetlegesen bevezettet új fogalmaihoz a későbbiekben igazodni kell. Reméljük, hogy ezen új jogszabály feloldja azokat a gyakorlati problémákat, melyek ma a jármű fogalmából adódnak, például kézikocsi-e, azaz jármű-e a bevásárlóközpontok parkolójában (vagyis közforgalom elől el nem zárt magánúton) tolt bevásárlókocsi, jármű-e a motoros roller, a görkorcsolya, gördeszka stb.]
6. A közúti közlekedési ágazat tekintetében a "közúton gépi meghajtású jármű" szövegrész helyébe nem a "közúton jármű", hanem a "közúti jármű" szövegrész kerül, így az elkövetés helyére, mint szituációs ismérvre való utalás megszűnik.
Hatályos törvényünk szerint az ittas vagy bódult járművezetés vétsége csak közúton követhető el, de ha személyi sérülés történik - akár csak könnyű személyi sérülés is - hatályos törvény 191. §-a (1) bekezdésének értelmező rendelkezéséből következően a cselekmény büntetendő közúton, közforgalom elől el nem zárt magánúton, és közforgalom elől elzárt magánúton is, sőt bármilyen köz- illetőleg magánterületen is. Ez az értelmező rendelkezés beolvad az alapesetbe, hiszen a javaslat szerinti alapesetben is történik személyi sérülés, ezért a közúton kitétel feleslegessé válik.
A közúton elkövetett ittas vezetések által megvalósított cselekményeknek a jelenleg hatályos szabályozás, valamint a javaslat szerinti összehasonlítását (azok szabálysértés, illetve bűncselekmény voltát) a 4. számú melléklet mutatja be.
7. A jogszabályszöveg tervezett módosítása nem érinti azt a jogelméleti kívánalmat, hogy közlekedési baleset bekövetkezése esetén, a balesettel beszámítható okozati összefüggésben álló közlekedési szabály megszegésének - a megdönthetetlen módon vélelmezett - alkoholos befolyásoltság miatt kell megvalósulnia. Az egzakt értékek tényállási megjelenése tehát nem eredményezheti az ittas vezetések során bekövetkezett balesetekért, illetve annak eredményeiért a büntetőjogi felelősség e tényállás szerinti automatikus megállapítását.
8. Az elsődlegesen előterjesztett "A" javaslat a vétségi alakzat köréből - a büntetőjogi üldözés hatálya alól - kiveszi a személyi sérüléses balesettel nem járó ittas és bódult vezetések elbírálását. A személyi sérüléses eredménnyel nem járó ittas és bódult vezetések szabálysértési hatáskörbe utalását az egységes elbírálás követelménye teszi alapvetően indokolttá. A szabálysértési hatóság és a bíróság szankcionálási gyakorlata között ugyanis lényeges távolság mutatkozott. A vétségekért alkalmazott jogkövetkezmények nem követték súlyukban a szabálysértési szankciókat, annál inkább enyhébb képet mutattak.
Ez a megoldás harmonizál leginkább az európai megoldásokkal, hiszen a következmény nélküli ittas vezetés sehol sem bűncselekmény, legfeljebb akkor, ha a járművezető magatartásával veszélyhelyzetet hoz létre. Annak ellenére, hogy látszólagos enyhítésről van szó, valójában a nulla-tolerancia elvét nem adjuk fel. Ezzel Európában szinte egyedülálló a megoldás, hiszen még Svédországban is határértékként a 0,2 ezreléket adták meg, de a legtöbb országban 0,5 ezrelék a határérték, mely alatt a járművezetés nem tilalmazott.
A javaslat szerint bírósági hatáskörben marad minden személyi sérüléssel is járó ittas vagy bódult vezetés. Ezzel megmarad ezen üldözött magatartások szabálysértés - vétség - bűntett súlyszerinti osztályozása. Bírói hatáskörben marad a sértő eredmény büntetőjogi beszámíthatóságának - büntető jogelméleti ismereteket igénylő - jogi megítélése. Szintén bírósági hatáskörbe kerül a két éven belüli ismételt elkövetés esetén lefolytatott eljárás.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy jelentősen csökkenne az ügyészségek és a bíróságok leterheltsége, országosan ez legalább 10 000-rel kevesebb ügy érkezését jelentené. 2002-ben a közúti járművezetésben ismertté vált ittas vezetések száma 13 318 eset volt, egyéb közlekedési ágazatban ez összesen 9 cselekményt jelent. Tapasztalat szerint a cselekmények kisebb hányada jár más személy könnyű sérülésével.
A közúton megvalósított ittas járművezetés bűncselekmények és azok eredményének szám szerinti alakulását az 5 számú melléklet mutatja be.
9. A javaslat szerint szabálysértést valósítana meg minden olyan ittas és bódult vezetés, ahol nem történt baleset, illetve "csak" személyi sérüléssel nem járó baleset történt. Mivel a korábbi szabálysértésekhez képest lényegesen magasabb alkohol értékek is megjelennek, ezért a szabálysértési jogkövetkezmények rendszerének a tágítása mindenképpen indokolt.
A szabálysértési törvény alapvető módosítása nélkülözhetetlen a bódult állapotban való vezetés tekintetében, hiszen ma ilyen szabálysértés nincs.
A szabálysértési alakzat is tartalmazza a gyógyszerek hatóanyagaira vonatkozó büntethetőséget megszüntető okot.
Indokoltnak tartjuk továbbá, hogy a "többszörös visszaeső" jellegű elkövetések elzárással is büntethetők legyenek. Tekintettel erre, a szabálysértést, a szabálysértésekről szóló törvénybe szükséges beemelni, vagyis az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet 42. szakasza megszűnne és a szabálysértési törvény 156/B. szakasszal egészülne ki.
"156/B. § (1) Aki vasúti vagy légi járművet, úszólétesítményt, továbbá közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton járművet úgy vezet, hogy
a) szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van,
b) a szervezetében a vezetési képességre hátrányosan ható szer, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke van
pénzbírsággal sújtható, és a szabálysértési hatóság járművezetéstől eltiltást alkalmazhat.
(2) Az a) pont esetében a pénzbírság és a járművezetéstől eltiltás a vér- vagy légalkohol koncentrációhoz igazodik:
| véralkohol(g/l) | légalkohol (g/l) | pénzbírság (Ft) | eltiltás (hónap) |
| 0,31-0,50 között | 0,31-0,50 között | 50 000 | 2 |
| 0,51-0,80 között | 0,31-0,50 között | 70 000 | 4 |
| 0,81-1,50 között | 0,31-0,50 között | 90 000 | 6 |
| 0,51-2,50 között | 0,31-0,50 között | 110 000 | 8 |
| 2,51-0,50 között | 1,26-1,75 között | 130 000 | 10 |
| 3,51 felett | 1,76 felett | 150 000 | 12 |
(3) A b) pont esetében a pénzbírság és a járművezetéstől eltiltás a vér- vagy vizelet hatóanyagtartalmához igazodik.
(4) Gépi meghajtású jármű vezetése esetén a (2) bekezdésben meghatározottak helyett eggyel súlyosabb jogkövetkezmények alkalmazandók.
(5) Különös méltánylást érdemlő esetben a (2) bekezdésben meghatározottak helyett két fokozattal enyhébb jogkövetkezmények is alkalmazhatóak.
(6) Nem büntethető az, akinek szervezetébe a vezetési képességre hátrányosan ható szer, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke gyógyszer fogyasztásából származóan, a gyógyszerhez rendszeresített betegtájékoztatóban meghatározott mennyiségben került, és az ott nem tilalmazott időszakban vállalkozott a vezetésre, kivéve, ha az orvos a vezetési tilalom tekintetében másképpen rendelkezett.
(7) Az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott szabálysértés miatt közúti határátkelőhelyen a határőrség helyszíni bírságot szabhat ki.
(8) Aki vasúti vagy légi jármű, úszólétesítmény, továbbá közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton jármű vezetését az (1) bekezdésben meghatározott állapotú személynek engedi át 150 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(9) Akivel szemben a szabálysértési hatóság az elkövezést megelőző két éven belül az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt büntetést szabott ki vagy intézkedést alkalmazott, elzárással is sújtható. Ebben az esetben az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik."
Az orvostudomány mai állása szerint sajnos nem lehet a (2) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően a kábítószerek tekintetében - még anyag-főcsoportonként sem - értékhatárokhoz kötött büntetési tételeket meghatározni. Amennyiben az orvostudomány ezt meg tudja oldani, indokolt a (3) bekezdés eszerinti módosítása.
Meggyőződésünk szerint hatékony visszatartó ereje lenne az olyan szabálysértési jogkövetkezményeknek, melyeknél a jogalkalmazó mérlegelési joggal nem rendelkezvén, meghatározott tudatos cselekmények elkövetése esetén előre meghatározott "fix" büntetéseket szabhat csak ki.
Felvethető akár a mérlegelést nem tűrő jogkövetkezmény-alkalmazás egyéniesítésének hiánya, illetőleg az elv alkotmányellenessége. Meggyőződésünk szerint olyan fokban társadalomra veszélyes szabálysértésről van szó, hogy a bírság elkerülése érdekében felhozott védekezéseket, "enyhítő körülményeket" figyelmen kívül kell hagyni. Kimentő ok, csak a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 8. szakasza szerinti felelősséget kizáró okok lehetnek. Az "Ön dönt: iszik vagy vezet" elv gyakorlati megvalósulását csak egy ilyen jellegű jogkövetkezmény segítheti elő. A mérlegelés átkerül a járművezetőhöz: neki kell mérlegelni a cselekmény elkövetésekor, hogy mit kockáztat.
Az abszolút határozott szankció alkalmazása nem idegen sem az Európai Unió, sem más európai ország, sőt a magyar jog gyakorlatától sem. Példaként felhozzuk a menet közbeni mobiltelefon használatot, melynek szankcionálása számos európai országban abszolút határozott módon megadott pénzbüntetéssel szankcionált. A részletes adatokat a 6. számú melléklet tartalmazza. Magyar példának az építésügyi bírságról szóló 43/1997. KTM rendeletet hozzuk fel, mely szintén mérlegelést nem tűrő módon szabályozza a kiszabandó bírság összegét. A rendelet 3. szakasza szerint: "A bírság mértéke a szabálytalanul létrehozott építmény vagy építményrész esetében az e rendelet 1., 2. és 3. számú melléklete szerint számított építményértéknek engedély nélküli építés esetében 50%-a, engedélytől eltérő építés esetében 40%-a, engedély nélkül végzett bontás esetén 20%-a." A mellékletek, pedig tételesen határozzák meg a kiszámításra kerülő bírság alapját.
188. § (1) Aki úgy vezet vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetőleg közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet, hogy a szervezetében legalább 0,50 gramm/liter véralkohol-koncentrációt, illetve 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációt eredményező alkohol, vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer, avagy annak biológiailag aktív bomlásterméke van, vagy e magatartásával másnak vagy másoknak gondatlanságból könnyű testi sértést okoz, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés, bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált
d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) Aki úgy vezet nem gépi meghajtású úszólétesítményt vagy nem gépi meghajtású közúti járművet, hogy a szervezetében legalább 0,50 gramm/liter véralkohol-koncentrációt, illetve 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációt eredményező alkohol, vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke van, és a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elő, az ott tett megkülönböztetés szerint büntetendő.
(4) Nem büntethető az, akinek szervezetébe a vezetési képességre hátrányosan ható szer, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke gyógyszer fogyasztásából származóan, a gyógyszerhez rendszeresített betegtájékoztatóban meghatározott mennyiségben került, és az ott nem tilalmazott időszakban vállalkozott a vezetésre, kivéve, ha az orvos a vezetési tilalom tekintetében másképpen rendelkezett
A másodikként előterjesztett javaslatunk egyetlen lényeges ponton tér el az A) pont alatt ismertetettektől. A további kisebb eltérések is erről a tőről fakadnak. A B) pont szerinti tervezet a bűncselekmény alapesetében [188. § (1) bek.] helyezi el azokat a cselekményeket is, amikor az alany szervezetében olyan minőségű vagy mennyiségű szer (etilalkohol, illetve más pszicho-aktív anyag) van, amely az orvosszakértői tapasztalat szerint általában alkalmas a vezetési képesség hátrányos befolyásolására.
Az A) és B) pont alatt ismertetett változat azonos elemeiből eredően:
1. E javaslatban is megjelenik a releváns anyagok, illetve szerek egzaktan mérhető mennyiségi vagy kimutatható meghatározásának az igénye. Így az A/1. pontban írtakat, minden tekintetben, e körben is fenntartjuk.
2. E javaslat az elsővel azonos módon jelöli meg a közlekedés biztonságára veszélyesnek ítélt szereket és anyagmennyiségeket, etilalkohol esetében mind a vér-alkohol, mind a levegő-alkohol vonatkozásában, mind a vezetési képességet hátrányosan befolyásoló szerek vonatkozásában. Így az A/2. pontban írtakat, minden tekintetben, e körben is fenntartjuk.
3. Az egyes gyógyszerek hatása alatt elkövetett vezetésekkel kapcsolatban véleményünk és a kodifikációs javaslatunk ugyancsak az A) pontban jelzettekkel egyezően, azonos indokok alapján került előterjesztésre. Így az A/3. pontban írtakat, minden tekintetben, e körben is fenntartjuk.
4. Álláspontunk változatlan atekintetben is, hogy nem szükséges az alkoholhatást a vezetés idejére vonatkoztatottan vizsgálni, a megkívánt alkoholérték előidézésére alkalmas mennyiség szervezetben léte a büntetőjogi üldözéshez elegendő. Így az A/4. pontban írtakat, minden tekintetben, e körben is fenntartjuk.
Az A) és B) pont alatti változat eltérő elemeiből eredően:
5. E változatban a szituációs ismérvek köre lényegesen eltér az A) pontban megjelöltektől. Ezt az teszi indokolttá, hogy valamely agyag hatása alatti vezetés társadalomra való veszélyességét eddig is eltérően értékelte a büntetőjog az egyes közlekedési ágazatokban, a vezetett jármű jellege, illetve a közúti forgalomban pedig a vezetés megvalósulásának a helye alapján is. Mivel a B) pont alatti javaslat, az alapeseti megítélést - a fent írt eltérésekkel - magáévá tette e tekintetben is, főszabályszerűen a szituációs ismérveket át kellett venni.
Kisebb fogalmi módosítást vált szükségesé a vízi közlekedés körében a releváns járművek meghatározásánál, valamint a közúti vezetés esetén a forgalom elől el nem zárt magánutak szabályozási körbe vonásánál.
6. A szabálysértési alakzat A) pontban jelöltektől eltérő megítélése miatt szükséges volt, hogy a hatályos álláspontot tükröző koncepció - az egységesen változtatni javasolt elemek átvezetésével - a hatályos Btk. 188. § (3) bekezdésének rendelkezését átvegye.
7. A tényállásban szereplő járművek tekintetében fenntartjuk a különböztetést a vasúti és a légi közlekedés, valamint a vízi és a közúti közlekedés között atekintetben, hogy az előbbi ágazatokat veszélyesebbnek ítélve büntetni rendeljük a nem gépi meghajtású járművek tényállásszerű vezetését, míg az utóbbiaknál, csak a gépi meghajtású járművek ilyen vezetése alapozza meg a bűncselekményt. A vízi, valamint a közúti közlekedés annyira hétköznapivá vált (csónak, kajak, kenu, szörf, … kerékpár), hogy ezen járművek ittas vezetését a büntetőjog eszközeivel nem érdemes kezelni, az ilyen magatartásoknak szabálysértésnek kell maradniuk.
Azonban feléled a büntetőjogi védelem, ha a nem gépi meghajtású közúti, vagy vízi jármű tényállásszerű vezetésével legalább súlyos testi sérülést okoznak.
A tényállásban szereplő járművek fogalmi meghatározása az adott ágazatra vonatkozó normák alapján történik, mely az A) változathoz írt magyarázat 5. pontjában kifejtésre került.
8. A közúti közlekedési ágazat tekintetében javaslatunk szerint a "közúton gépi meghajtású jármű" szövegrész helyébe "közúton, illetőleg közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású jármű" szövegrész kerül.
Ezzel jelentősen kiterjesztjük a büntetőjogi védelem körét. Míg a hatályos törvény szerint az ittas vagy bódult járművezetés vétsége csak közúton követhető el, a javaslat értelmében elkövethető közforgalom elől el nem zárt magánúton is, de közforgalom elől elzárt magánúton - figyelemmel a széleskörű magánautonómiára - továbbra sem. Ezzel a hely, mint szituációs ismérv kitágul a normaszövegben.
A javaslat ezen része nem érinti a (3) bekezdésben meghatározottakat, illetőleg a fejezet értelmező rendelkezéseit tartalmazó, 191. § (1) bekezdését, mely szerint a bűncselekmény megállapítható közforgalom elől elzárt magánúton is, amennyiben személyi sérülés történt. Tehát egyedül a közforgalom elől el nem zárt magánút esetében van változás, amit az ilyen területek rohamos növekedése indokol.
A közúton elkövetett ittas vezetések által megvalósított cselekményeknek a jelenleg hatályos szabályozás, valamint a javaslat szerinti összehasonlítását (azok szabálysértés, illetve bűncselekmény voltát) a 4. számú melléklet mutatja be.
9. A jogszabályszöveg tervezett módosítása nem érinti azt a jogelméleti kívánalmat, hogy a közlekedési baleset bekövetkezése esetén a balesettel beszámítható okozati összefüggésben álló közlekedési szabály megszegésének - a megdönthetetlen módon vélelmezett - alkoholos befolyásoltság miatt kell megvalósulnia. Az egzakt értékek tényállási megjelenése tehát nem teszi lehetővé az ittas vezetések során bekövetkezett balesetekért, illetve annak eredményeiért a büntetőjogi felelősség e szakasz alapján való automatikus megállapítását.
A javasolt módosítások a bűncselekmények jelenleg hatályos elnevezését nem érintik.
188. § (1) Aki úgy vezet vasúti vagy légi járművet, úszólétesítményt vagy közúti járművet, hogy a szervezetében legalább 0,50 gramm/liter véralkohol-koncentrációt, illetve 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációt eredményező alkohol van és e magatartásával másnak vagy másoknak gondatlanságból könnyű testi sértést okoz, avagy úgy vezet vasúti vagy légi járművet, úszólétesítményt vagy közúton, illetőleg közforgalom elől el nem zárt magánúton járművet, hogy a szervezetében a vezetési képességre hátrányosan ható szer, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke van, vagy e magatartásával másnak vagy másoknak gondatlanságból könnyű testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés, bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést
b) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált
d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) Aki úgy vezet nem gépi meghajtású úszólétesítményt vagy nem gépi meghajtású közúti járművet, hogy a szervezetében a vezetési képességre hátrányosan ható szer, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke van, és a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elő, az ott tett megkülönböztetés szerint büntetendő.
(4) Nem büntethető az, akinek szervezetébe a vezetési képességre hátrányosan ható szer, vagy annak biológiailag aktív bomlásterméke gyógyszer fogyasztásából származóan, a gyógyszerhez rendszeresített betegtájékoztatóban meghatározott mennyiségben került, és az ott nem tilalmazott időszakban vállalkozott a vezetésre, kivéve, ha az orvos a vezetési tilalom tekintetében másképpen rendelkezett.
Harmadikként előterjesztett javaslatunk lényegében az A) és B) pontban előterjesztettek - lehetséges és szükséges mértékű - kombinációjával született. Lényege szerint a személyi sérüléssel nem járó ittas vezetések szabálysértésé minősülnének, még a vezetési képességre hátrányos hatást gyakorló egyéb szerek esetén, a cselekmény testi épséget sértő eredmény bekövetkezése nélkül is bűncselekmény maradna. E megoldást tartalmilag az teheti indokolttá, ha az egyéb szerhatások alatti vezetés jogalkalmazói megítélése súlyosabb lenne, mint a szeszes ital hatása alatti vezetéseké. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy hatályos szabályozásunk a vezetési képességet hátrányosan befolyásoló szerek vonatkozásában erre az álláspontra helyezkedett. Ezt demonstrálja az a körülmény is, hogy a "bódult" vezetésnek nem volt szabálysértési alakzata.
Az A) B) és C) pont alatt ismertetett változat azonos elemeiből eredően:
1. E javaslatban is megjelenik a releváns anyagok, illetve szerek egzaktan mérhető mennyiségi vagy kimutatható meghatározásának az igénye. Így az A/1. pontban írtakat, minden tekintetben, e körben is fenntartjuk.
2. E javaslat az elsővel azonos módon jelöli meg a közlekedés biztonságára veszélyesnek ítélt szereket és anyagmennyiségeket, etilalkohol esetében mind a vér-alkohol, mind a levegő-alkohol vonatkozásában, mind a vezetési képességet hátrányosan befolyásoló szerek vonatkozásában. Így az A/2. pontban írtakat, minden tekintetben, e körben is fenntartjuk.
3. Az egyes gyógyszerek hatása alatt elkövetett vezetésekkel kapcsolatban véleményünk és a kodifikációs javaslatunk ugyancsak az A) pontban jelzettekkel egyezően, azonos indokok alapján került előterjesztésre. Így az A/3. pontban írtakat, minden tekintetben, e körben is fenntartjuk.
4. Álláspontunk változatlan atekintetben is, hogy nem szükséges az alkoholhatást a vezetés idejére vonatkoztatottan vizsgálni, a megkívánt alkoholérték előidézésére alkalmas mennyiség szervezetben léte a büntetőjogi üldözéshez elegendő. Így az A/4. pontban írtakat, minden tekintetben, e körben is fenntartjuk.
5. A "C." javaslat a vétségi alakzat köréből - a büntetőjogi üldözés hatálya alól - kiveszi a személyi sérüléses balesettel nem járó ittas vezetések elbírálását. A személyi sérüléses eredménnyel nem járó ittas vezetések szabálysértési hatáskörbe utalását az egységes elbírálás követelménye teszi indokolttá. A szabálysértési hatóság és a bíróság szankcionálási gyakorlata között ugyanis lényeges távolság mutatkozott. A vétségekért alkalmazott jogkövetkezmények nem követték súlyukban a szabálysértési szankciókat, annál inkább enyhébb képet mutattak.
A javaslat szerint a szabálysértést valósítana meg az A/9. pontban írtaknak megfelelően minden olyan ittas vezetés, ahol személyi sérüléssel járó baleset nem történt. Mivel a korábbi szabálysértésekhez képest lényegesen magasabb alkohol értékek is megjelennek, ezért a szabálysértési jogkövetkezmények rendszerének a tágítása mindenképpen indokolt.
Bírósági hatáskörben marad azonban minden személyi sérüléssel is járó ittas vagy bódult vezetés. Ezzel megmarad ezen üldözött magatartások szabálysértés - vétség - bűntett súlyszerinti osztályozása. Bírói hatáskörben marad a sértő eredmény büntetőjogi beszámíthatóságának - büntető jogelméleti ismereteket igénylő - jogi megítélése.
A vezetési képességet hátrányosan befolyásoló szer hatása alatt történt vezetés a "C" javaslat szerint is annak baleseti következményeitől függetlenül bűncselekmény maradna. Ezt a kábítószerek és pszichotrop anyagok közlekedés biztonságára gyakorolt fokozott veszélyessége indokolja.
A javasolt módosítás a bűncselekmény alapeseti minősítését nem érinti. Az (1) bek.-ben írt cselekmény javasolt megnevezése továbbra is ittas (bódult) járművezetés vétsége.
189. § (1) Aki vasúti vagy légi jármű, úszólétesítmény, avagy közúton, illetőleg közforgalom elől el nem zárt magánúton közúti jármű vezetését ittas vagy bódult állapotban lévő, illetve pszichikai, vagy fizikai állapota miatt a biztonságos járművezetésre képtelen állapotban lévő, avagy olyan személynek engedi át, aki erre jogosító engedéllyel nem rendelkezik vagy hatósági határozat alapján vezetési tilalom hatálya alatt áll, és magatartásával másnak vagy másoknak gondatlanságból testi sértést, maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, kettőnél több ember halálát vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) Nem büntethető járművezetés tiltott átengedése miatt, aki a Btk. 188. § (3) bekezdésben írt személynek engedi át a jármű vezetését.
1. E cselekmény vonatkozásában bizottságunk alapkoncepciója, hogy a cselekmény valamennyi alakzatánál enyhüljön a cselekmény fenyegetettsége. Ennek indoka az, hogy a járművezetést alkalmatlan személynek átengedő közvetett módon veszélyezteti a közlekedés biztonságát, míg a közvetlen veszélyt a vezetésre alkalmatlan állapotban lévő személy ezen állapota, vagy ilyen állapotára visszavezethető magatartása teremti meg. Hatályos szabályozásunk a közúti balesettel azonos büntetési tételeket helyezett kilátásba. (Eltérés csak a halálos közúti baleset gondatlan okozásának a körében volt, ahol a büntetési tétel alsó határa magasabb volt a járművezetés tiltott átengedése körében érvényesülőnél.) E bűncselekménynél a vezető teremt közlekedési szabályszegésével közvetlen veszélyhelyzetet. Az ezt megelőző átengedő magatartás bár a veszélyhelyzet kialakulásával és az esetleges közlekedési esemény bekövetkezésével okozati összefüggésbe hozható, azonban ez az összefüggés távolinak tekinthető.
Az okozatosság távoli jellege elsődlegesen a bűnösség körében kap hangsúlyt. Az átengedő bűnössége egy balesethez vezető közlekedési eseményre csak általános jellegű lehet, az átengedő ugyanis csak egy későbbi balesethez vezető szabályszegés absztrakt lehetőségét ismerheti fel, és nem annak konkrét megvalósulási formáját. 2002-ben járművezetés tiltott átengedése miatt - alap és minősített esetben elítéltek száma 174 fő volt. Az elítéltek közül mindössze 10 terheltet ítélt a bíróság szabadságvesztésre. Ezen elítélések közül 8 esetben a bíróság a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette, 8 esetben közérdekű munkát, 135 (!) esetben pénzbüntetést, és 21 esetben intézkedést, illetve önállóan mellékbüntetést alkalmazott.
Meggyőződésünk szerint a javasolt módosítás nem eredményezi e cselekmények elszaporodását, a cselekmények száma eddig is igen kicsi volt, amely - meglátásunk szerint - az elkövetési forma ritka voltával és nem a fenyegetettség mértékével áll összefüggésben. (2002-ben az ismertté vált tiltott átengedések száma 235 eset volt.)
2. Ugyanakkor szükségesnek és indokoltnak tartottuk az átengedés körének a bővítését. Bizonyíthatóan jelentősen elszaporodott azoknak a cselekményeknek a száma, amikor a vezetéstől ideiglenesen, vagy végleges hatállyal eltiltott továbbra is részt vesz a közúti közlekedésben. Az ilyen magatartás nemcsak a végrehajtás sérelmét jelenti, hanem tényleges veszélyt jelent a közlekedés biztonságára. A bevonás hatálya alatt állók, vagy eltiltottak közlekedési magatartásuk vagy más körülményük miatt időszakos veszélyt jelentenek a közlekedés biztonságára, ezért közlekedési részvételük sem kívánatos.
3. Az eddigi gyakorlattól eltérően teszünk javaslatot arra, hogy a jogosultsággal nem rendelkezők részére történő járművezetés átengedése is tilalmazott legyen. A vezetési jogosultsághoz szükséges jogszabályi és technikai ismeretek csak a szakszerű vezetési képzés keretében sajátíthatók el. Az egészségügyi alkalmasság csak orvosi hatósági eljárás keretében ellenőrizhető, így a jogosító engedély hiánya a potenciális veszély olyan fokát képviseli, mely az átengedő felelősségét megalapozza.
4. A járművek körének megváltoztatására, illetőleg a közúti közlekedési ágazat tekintetében a hely, mint szituációs ismérv kiterjesztésére a járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekménynél adott magyarázatok az irányadóak.
5. A minősítő eredmények körében a testi sértéses eredmények együttes szabályozására teszünk javaslatot. E körben a meghatározott vagylagos büntetési tételkeret - meggyőződésünk szerint - kellő differenciálási lehetőséget nyújt.
6. A (3) bek. szabályozása a bódult járművezetés körében maghatározottakkal áll összefüggésben.
7. Az "A." javaslat a vétségi alakzat köréből - a büntetőjogi üldözés hatálya alól - kiveszi a személyi sérüléses balesettel nem járó átengedések elbírálását. A személyi sérüléses eredménnyel nem járó tiltott átengedések szabálysértési hatáskörbe utalását - az ittas vezetéshez hasonlóan - az egységes elbírálás követelménye teszi indokolttá. A szabálysértési hatóság és a bíróság szankcionálási gyakorlata között ugyanis lényeges távolság mutatkozott. A vétségekért alkalmazott jogkövetkezmények nem követték súlyukban a szabálysértési szankciókat, annál inkább enyhébb képet mutattak.
A "A." változatnak elfogadása, természetesen csak a járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekmény "A." vagy "C." változatának elfogadása mellett lehetséges.
189. § (1) Aki vasúti vagy légi jármű, gépi meghajtású úszólétesítmény, avagy közúton, illetőleg közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású jármű vezetését ittas vagy bódult állapotban lévő, illetve pszichikai, vagy fizikai állapota miatt a biztonságos járművezetésre képtelen állapotban lévő, avagy olyan személynek engedi át, aki erre jogosító engedéllyel nem rendelkezik vagy hatósági határozat alapján vezetési tilalom hatálya alatt áll, vagy e magatartásával másnak vagy másoknak gondatlanságból könnyű testi sértést okoz, vétséget követ el és pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést, maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okoz.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, kettőnél több ember halálát vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
(4) Nem büntethető járművezetés tiltott átengedése miatt, aki a Btk. 188. § (4) bekezdésben írt személynek engedi át a jármű vezetését.
Az "A." és "B." javaslat közötti alapvető különbség - az ittas vezetés javasolt szabályozásához hasonlóan - az, hogy a személyi sérüléssel nem járó jogellenes magatartásokat szabálysértésként vagy bűncselekményként (vétségként) kívánja-e üldözni.
Az adott kérdésben az ittas vagy bódult vezetések és a járművezetés tiltott átengedése vonatkozásában - megítélésünk szerint - egységes elképzelés szükséges. Ebből eredően jelen cselekmény kapcsán előterjesztett "B." javaslat csak az ittas vagy bódult járművezetések körében előterjesztett "B." javaslat elfogadása esetén válik relevánssá.
A jogi indokolással összefüggésben álláspontunkat valamennyi pont esetében az "A." pont alatt írtakkal egyezően tartjuk fenn.
A 188. § B) vagy C) illetve a 189. § B) változatának támogatása esetén:
189/A. § Aki úgy vezet vasúti, vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton illetőleg közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású közúti járművet, hogy hatósági határozat alapján az adott közlekedési eszközre vonatkozó vezetési tilalom hatálya alatt áll, illetve pszichikai, vagy fizikai állapota miatt a biztonságos járművezetésre képtelen állapotban van, - amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg - vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
1. Bizonyíthatóan jelentősen elszaporodott azoknak a cselekményeknek a száma, amikor a vezetéstől ideiglenesen, vagy végleges hatállyal eltiltott továbbra is részt vesz a közúti közlekedésben. Az ilyen magatartás nemcsak a végrehajtás sérelmét jelenti, hanem tényleges veszélyt jelent a közlekedés biztonságára. Az bevonás hatálya alatt állók, vagy eltiltottak közlekedési magatartásuk vagy más körülményük miatt időszakos veszélyt jelentenek a közlekedés biztonságára, ezért közlekedési részvételük sem kívánatos.
2. A javaslat nem tartalmazza azt a fordulatot, amikor a vezető erre jogosító engedély nélkül vesz rész a közlekedésben. Az ilyen járművezetők nagy többsége képes a jármű biztonságos vezetésére, csak valamilyen oknál fogva vezetői engedélyt nem szerzett. Ezen cselekmények kevésbé veszélyesek a közlekedés biztonságára és a társadalomra, mint a már valamilyen deviánsviselkedéssel veszélyhelyzetet létrehozó, és emiatt a járművezetéstől eltiltott járművezetők forgalomban való részvétele.
3. A bűncselekmény szubszidiárius jelleggel került megfogalmazásra, tehát csak akkor követhető el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg a tiltott járművezetés következtében. A súlyosabb bűncselekmény a balesetokozás, a közlekedési veszélyeztetés, vagy a járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekmények lehetnek.
A tiltott járművezetés bűncselekménnyé nyilvánításának kérdésében való döntés - véleményünk szerint - szorosan kapcsolódik a személyi sérüléssel nem járó az ittas vagy bódult állapotban elkövetett vezetések és járművezetések súly szerinti megítéléséhez. Amennyiben e cselekmények személyi sérüléssel nem járó esete szabálysértéssé minősül, a büntetőjogi keretek - e cselekmény megkonstruálásával történő tágítása - nem indokolt.
A bűncselekmény javasolt elnevezése: 189/A. § Tiltott járművezetés vétsége.
190. § (1) Ha a személyi sérülés veszélyét reálisan magában hordozó közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, vagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője nem nyújt tőle elvárható segítséget a baleset következtében sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(4) A büntetés bűntett miatt három évig, a (3) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető vétkesen idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
(5) A (3) bekezdés esetét kivéve nem büntethető a balesettel érintett jármű vezetője, ha még a sértett helyszínen tartózkodásának ideje alatt kötelezettségének teljesítése érdekében a baleset helyére önként visszatér, feltéve, hogy a cserbenhagyáson túl nem tett olyat, amely a baleset eredeti körülményeinek a feltárását megnehezíti.
(6) Az (1) bekezdés esetén a büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető, ha a cserbenhagyó a balesetet követő 24 órán belül, - mielőtt a hatóság személyazonosságát megállapította volna, - a hatóságnál önként jelentkezik feltéve, hogy a cserbenhagyáson túl nem tett olyat, amely a baleset eredeti körülményeinek a feltárását megnehezíti.
1. A cserbenhagyás tervezett normaszövege alapesetében a jelenlegi cserbenhagyás vétségének meghatározását tartalmazza kisebb kiegészítéssel. A módosítás lényege az, hogy a baleset jellegénél utalunk arra a joggyakorlatban elfogadott feltételre, hogy a baleset körülményeinek olyannak kell lennie, amely a személyi sérülés veszélyének a reális lehetőségét magában hordozza. (BH 1987: 262. sz. határozat)
A tényállás kiegészítését szükségessé teszi az is, hogy e nélkül, a KRESZ 58. § (1)-(2) bek. megszegését önmagában bűncselekménnyé tennénk. Jelenleg hatályos rendelkezéseink között sincs olyan tényállás, ahol a KRESZ szabályszegés önmagában bűncselekmény lenne, mindig van valami többletelem a közlekedési szabály megszegése mellett, ami miatt magasabb a cselekmény társadalomra való veszélyessége az egyszerű normaszegésnél.
A tényállás kiegészítéssel nyelvtanilag is jelzetté válik a tárgyi, logikai összhang a jelenlegi cserbenhagyás vétsége és segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekménye között.
2. A közlekedési ügyekben alkalmazott gyakorisága és a cserbenhagyással fennálló szoros logikai kapcsolata miatt indokoltnak láttuk, hogy a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekmény közlekedési megnyilvánulási módjai egységes szerkezetben, a közlekedési bűncselekmények fejezetében nyerjenek szabályozást. Ezzel megszüntethető a cserbenhagyás kisegítő szubszidi-árius szabályozástechnikai megoldása, amely a vonatkozó rendelkezéseket, egységes szerkezetben, közérthetőbben szabályozza. A tervezett szabályozási mód lehetőséget nyújt arra, hogy a törvényi szövegben megjelenjen az e tárgyban kiadott - elsődlegesen a közlekedési cselekmények körében érvényesülő - jogegységi határozat is.
3. A (2) bekezdés a KRESZ 58. § (1) bekezdés második fordulatának, illetve a hatályos Btk. 172. § (1) bekezdés adaptációját jelenti. A büntetési tétel igazodik a segítségnyújtás elmulasztásának az alapesetében meghatározottakhoz.
A (3) bekezdés ugyancsak a 172. § minősített esetének változatlan szövegű adaptációja. Közlekedési vonatkozását az jelöli, hogy a cselekmény megnevezése a cserbenhagyás megjelölést tartalmazza.
Javaslatunk tehát, a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekmény alanyi köréből kiemeli a közlekedési balesettel érintett járművezetőket, és ezek cselekményét a cserbenhagyás tényállásába helyezi el.
4. A (4) bekezdés a veszélyhelyzetet előidéző által elmulasztott segítségnyújtási kötelezettséget ülteti közlekedési környezetbe. Figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság 2/1999. jogegységi határozatában írtakat. A határozat rendelkezése szerint: "Ha a személysérüléssel járó vagy a sértett életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetet az elkövető vétlenül idézi elő, de nem nyújt tőle elvárható segítséget a rászorultnak, cselekménye a segítségnyújtás elmulasztásának alapeseteként [Btk. 172. § (1) bek.] és nem annak bűntetti alakzata [Btk. 172. § (3) bek.] szerint minősül." Véleményünk szerint a normaszöveget szükséges a jogegységi határozat rendelkezései szerint aktualizálni. A Jogegységi határozat előtt általánosan érvényben volt joggyakorlat "valójában, tárgyi jellegű (objektív) felelősséget állapított meg, amikor a különös segítségnyújtási kötelezettség elmulasztásáért az elkövetőt akkor is felelőssé tette, ha magát a veszélyhelyzetet vétlen magatartásával idézte elő. Az objektív felelősség azonban kiküszöbölhetetlen ellentétben áll a Btk. 10. §-ában megfogalmazott alapelvvel: "bűnösség nélkül nincs büntetőjogi felelősség". Ezért az ítélkezési gyakorlatban nem érvényesülhet." (részlet a határozat indokolásából)
A javaslat megfogalmazásánál a "vétkes" kifejezés használatára tettünk javaslatot. A kifejezés a bíróságokra jelenleg is kötelező jogegységi határozat megszövegezésének az átvételét jelenti. Megjegyzést érdemel, hogy az a terminológia az anyagi büntetőjogi szabályozás terminológiájában nem használt. Esetleg alkalmazható terminológiák még: "felróhatóan", "beszámíthatóan", amelyek ugyancsak nem alkalmazottak az eddig ismert tényállásokban. Valamely terminológia alkalmazása azért is szükséges, mert felhívja a figyelmet a baleseti eseményért való felelősség elkülönült elemzésének a szükségességére.
5. Az (5) bekezdés büntethetőséget kizáró okként értékeli a helyszínre való "ésszerű időben történő" visszatérést. Tapasztalat ugyanis az, hogy a baleset hatása a járművezetők egy részénél olyan pszichés állapotot okoz, amely noha nem meríti ki a kóros elmeállapot keretében értékelhető tudatzavar mértékét, azonban befolyásolja az azonnali helyes döntés meghozatalát. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a kriminalitás egy napjainkban elterjedt formájában a megállási kötelezettséget teljesítő járművezetők váltak áldozattá. E körülmények miatt indokoltnak látunk büntetlenséget biztosítani annak, aki a helyszínre, még a jogtárgy sérelem reparálhatósága idején visszatér. A jogtárgy sérelem addig reparálható, illetve enyhíthető, amíg a sértett a helyszínen tartózkodik, tehát részére a jogszabályban elvárt segítség még nyújtható. Véleményünk szerint a jogszabályban előírt kötelezettség utólagos teljesítését nem szünteti meg, ha közben más (jellemzően egészségügyi szolgáltatás) a sértettnek a segítségnyújtást megkezdte.
Joggyakorlati tapasztalataink szerint, a helyszínről való elmenetelt követően az eredetileg is meglévő alkoholhatás miatt, és annak bizonyíthatóságának a meghiúsítása érdekében gyakran fogyasztanak a vezetők utólag alkoholt, a büntetlenséget csak annak a visszatérőnek a számára célszerű biztosítani, aki a helyszínről való eltávozáson túlmenően nem tett semmi olyat, amely a baleset eredeti körülményeinek a feltárását megnehezíti. A javaslat a közúti közlekedés körében összhangban áll a KRESZ 58. § (4) bekezdésének rendelkezésével.
A büntetlenség természetesen nem illetheti meg azt, akinél a segítség nyújtás elmulasztása akár a sértett azonnali, akár későbbi halálát eredményezte.
6. További büntethetőséget megszüntető okként került megfogalmazásra a javaslat (6) bekezdése. Ennek indoka már nem a segítségnyújtás lehetőségének megteremtésében rejlik, hanem abban a társadalmi érdekben, hogy a bűncselekmény miatt megindult eljárás ne kössön le aránytalanul nagy apparátust, és lehetőleg a károsult kára is megtérüljön. Természetesen itt csak a személyi sérüléssel nem járó balesetekről lehet szó. Egy anyagi káros baleset helyszínét elhagyó járművezető felkutatására ugyan annyi energiát kell fordítani, mint egy halált okozó cserbenhagyás bűntettét elkövető járművezető felkutatására. Ha azonban egy önként jelentkezési lehetőséget biztosítunk azoknak, akik a balesetkor pánikba estek, vagy más bűncselekmény illetve szabálysértés leplezése érdekében nem álltak meg a baleset helyszínén, és ezzel a lehetősséggel élnek is, akkor nemcsak a nyomozóhatóságot tehermentesítettük, hanem a károsult kárának megtérülését is elősegítettük.
Megjegyzendő, hogy a látszattal ellentétben, ezen büntethetőségi akadályok nem ösztönzik a járművezetőt a baleset helyszínének elhagyására, hiszen nem az esetleges balesetért való felelősség, vagy más bűncselekmény, vagy szabálysértés miatti felelősség tekintetében mentesül a büntetés alól, hanem kizárólag a cserbenhagyás tekintetében. Amelyik járművezető a baleset helyszínét elhagyja, az nem ezért a mentesülési lehetőségért teszi ezt, ha a kimentési lehetőség nem állna fenn, akkor is elhagyná a helyszínt. Amennyiben pedig a járművezető a helyszínen marad, cserbenhagyásért való felelősségének kérdése fel sem merülhet.
190. § (1) Ha a személyi sérülés veszélyét reálisan magában hordozó közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, vagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője nem nyújt tőle elvárható segítséget a baleset következtében sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(4) A büntetés bűntett miatt három évig a (3) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető a közlekedés biztonságára különösen veszélyes közlekedési szabályszegéssel idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
(5) A (3) bekezdés esetét kivéve nem büntethető a balesettel érintett jármű vezetője, ha még a sértett helyszínen tartózkodásának ideje alatt kötelezettségének teljesítése érdekében a baleset helyére önként visszatér, feltéve, hogy a cserbenhagyáson túl nem tett olyat, amely a baleset eredeti körülményeinek a feltárását megnehezíti.
(6) Az (1) bekezdés esetén a büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető, ha a cserbenhagyó a balestet követő 24 órán belül, - mielőtt a hatóság személyazonosságát megállapította volna, - a hatóságnál önként jelentkezik feltéve, hogy a cserbenhagyáson túl nem tett olyat, amely a baleset eredeti körülményeinek a feltárását megnehezíti.
A "B" javaslat egyetlen ponton tér el az "A" javaslattól, ezért az "A" javaslathoz tett magyarázatokat a 4. pont kivételével teljes egészében fenntartjuk.
A (4) bekezdés jelen megfogalmazása szerint is megőrizzük a 2/1999. Jogegységi határozat szellemiségét, ám mellőzzük annak szó szerinti átvételét. Tesszük ezt azért, mert a kisebb súlyú, nehezen megítélhető szabályszegésekre visszavezethető balesetek esetén nem tartjuk indokoltnak a súlyosabb jogkövetkezmény alkalmazását. Ezzel feloldható az az alapprobléma is, hogy az elkövető szándékos bűncselekményért való felelőssége attól függ, hogy a veszélyhelyzet kialakulásában való vétkességét utólag megállapítják-e vagy sem. Ha azonban a közlekedés biztonságára különösen veszélyes szabályszegés miatt következik be a baleset, akkor - annak jellegére (a közlekedési környezetre, a járművek relációjára, a szabálysértés mértékére) tekintettel - a járművezető számára objektív felismerhető a saját szabályszegése vagy annak reális lehetősége. Ezért aggálymentesen megállapítható lesz a járművezetőnek a szándékossága a "veszélyhelyzetet előidéző általi elkövetettségre", mint szituációs jellegű minősítő körülményre is.
A közlekedés biztonságára különösen veszélyes közlekedési szabályszegések a 187. §-nál kifejtettek alapján kerülnek meghatározásra, így a közlekedési fejezet méginkább koherens egységet képez.
191. § (1) A 185. és 187. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetés szabályainak megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált.
(2) A 185-187. §-ok alkalmazásában nem tekinthetők közlekedési szabályoknak a gyalogosokra és utasokra vonatkozó rendelkezések.
(3) A közlekedés biztonságára különösen veszélyes közlekedési szabályszegést az követ el, aki a kilométer/órában meghatározott, vagy jelzőtáblával kilométer/órában jelzett sebességhatárokat jelentősen túllépi, vagy súlyosan megszegi a gyalogos-átkelőhelyen való közlekedés szabályait, illetve az előzés szabályait a szembejövő forgalom sérelmére, avagy figyelmen kívül hagyja forgalomirányító fényjelző készülék, valamint a fénysorompó tilos jelzését.
(4) A 188. § alkalmazásában vezetési képességre hátrányosan ható szer:
a) az 1965. évi 4. tvr.-rel kihirdetett, New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezményben, valamint az 1988. évi 17. tvr.-rel kihirdetett, az Egységes Kábítószer Egyezmény módosításáról és kiegészítéséről szóló, Genfben, 1972. március 25-én kelt Jegyzőkönyv végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott anyagok,
b) az 1979. évi 25. tvr.-rel kihirdetett pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben, az 1971. február 21. napján aláírt egyezmény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott anyagok.
1. Továbbra is fenntartandónak tartjuk, hogy a közúti közlekedés szabályainak megszegésével személyi sérülést okozó járművezető, akkor is közlekedési bűncselekményért feleljen, ha a magatartása nem közúton okoz személyi sérülést. A járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekménynél javasolt változások miatt, ez a szabály csak a közúti veszélyeztetés és a közúti baleset gondatlan okozása bűncselekményekre vonatkozhat. [191. szakasz (1) bekezdés]
2. A közlekedési bűncselekmények fejlődéstörténete azt mutatja, hogy a közlekedési bűncselekmények közül a veszélyeztetési tényállások és a balesetokozások a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésből fejlődtek ki, oly módon, hogy a közlekedési szabályok, mint foglalkozási szabályok - specialitásuk miatt - kiemelésre kerültek, és önálló tényállásként fogalmazódtak meg.
A korabeli bírói gyakorlat arra az álláspontra helyezkedett, hogy foglakozási szabály alatt, olyan tevékenységre vonatkozó előírásokat kell érteni, mely tevékenység folytatásához állami engedélyre van szükség. Ez végigvonul a fejlődéstörténeten, és a hatályos szabályozás is kiveszi az alanyi körből a közlekedés azon résztvevőit, akik engedély, illetve vizsga nélkül vehetnek részt a közlekedésben. Ezen személyek a gyalogosok és az utasok, akik tehát közlekedési szabályszegésük ellenére közlekedési bűncselekményt nem követhetnek el, magatartásuk személy elleni bűncselekménynek minősülhet. Ezt az elvet továbbra is fenntartandónak ítéljük. [191. szakasz (2) bekezdés]
3. A közúti baleset gondatlan okozása bűncselekmény kapcsán kifejtettekre tekintettel az értelmező rendelkezések között tartjuk szükségesnek felsorolni, a közlekedés biztonságára különösen veszélyes szabályszegéseket. [191. szakasz (3) bekezdés]
A fejezethez fűzött valamennyi módosító javaslatunkban arra törekedtünk, hogy a jogszabály szövege az azt alkalmazók számára egyértelmű eligazításul szolgáljon. A közlekedés biztonságára különösen veszélyes szabályok köre is csak látszólagosan tartalmaz olyan fogalmi elemeket, amelyek további jogalkalmazói értékelést igényelnek. Az itt írt meghatározások a joggyakorlat alapján konkrét tartalommal tölthetők ki.
A sebességhatárokra vonatkozó konkrét szabályok jelentős megsértése: a KRESZ-ben számszerűen meghatározott sebességkorlátokra vonatkozik [pl. 14. § (1) bek. d) pont, 26. § (1), 39. § (1) bek.] nem érinti a relatívan meghatározott sebességkorlátokat [pl. 25. § (1) bek. 26. § (4) bek.]. A jelentős megsértés fogalmát a gyakorlat napjainkra meghatározta, az a szabálysértési joggal összhangban alkalmazható: lakott területen a megengedett legnagyobb sebesség 50%-os túllépése, míg lakott területen kívül a megengedett sebesség 30%-os túllépése alapozza meg a minősítő körülmény megállapíthatóságát.
A javaslat a szembe jövő forgalom sérelmére az előzés során elkövetett szabályszegések és a gyalogos átkelőhelyen való közlekedés szabályainak megsértése esetén csak súlyos fokú közlekedési szabályokat kívánja a 187. § (3) bekezdésben meghatározott minősített eset szerint büntetni. E körben a súlyos szabályszegés tartalmi meghatározása alapvetően a jogalkalmazásra vár. E körben a súlyos szabályszegés értelmezhetősége vonatkozásában, csak példálózó javaslatot teszünk.
A szembejövő forgalom sérelmére megvalósított előzés szabályainak súlyos megsértése: A minősített eset alkalmazása a KRESZ 34. § (1) bek. a) pontjának megszegése esetén jön számításba. A súlyos megsértés értelmezésére javasoljuk azt az esetet, ha a szabálytalan előzés a zavaráson, mint elkövetési magatartáson túlmutatva, a jogosultnál legalább az elsőbbségi jog megsértésével is jár.
A gyalogos-átkelőhelyen való közlekedés szabályainak megszegése: A minősített esetkör a KRESZ 43. § (1), (2) és (3) bek. esetén jön számításba. A javaslattevők szerint célszerű általában ebbe a körbe vonni a KRESZ 43. § (3) bek. puszta megsértését, amely a jelenlegi gyakorlat szerint is súlyos szabályszegés. Gondos mérlegelést igényel azonban a minősített eset rendelkezéseinek alkalmazása a gyalogos-átkelőhelyek megközelítésére vonatkozó relatív sebességtúllépések esetén. A megengedettet meghaladó sebességgel közlekedés esetén azonban a szabályszegés - véleményünk szerint - mindenképpen megállapítható.
A javaslattevők véleménye szerint minősített esetet megalapozó szabályszegés minden esetben a forgalomirányító jelzőlámpa, valamint a fénysorompó tilos jelzésének figyelmen kívül hagyása. (E szabály a KRESZ 9. §-nak tiltó rendelkezéseit érinti.)
4. Hatályos kódexünk a 188. §-ban szabályozott járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekmény kapcsán adós maradt a járművezetési képességre hátrányosan ható szer definiálásával, melyet pótolni javasolunk.
4. számú melléklet
Táblázat a 188. § "A" változatához
| felelősségre vonás jellege | Javasolt felelősségre vonás | ||
| A terület jellege | kimenetel | Járművezetés ittas vagy bódult állapotban (0,80 ezrelék felett) | Járművezetés ittas vagy bódult állapotban (0,50 ezrelék felett) |
| Közút | nincs sérülés | 188. § (1) | Szabálysértés |
| Közút | könnyű sérülés | 188. § (1) | 188. § (1) |
| Közút | súlyosabb eredmény | 188. § (2) | 188. § (2) |
| Megnyitott magánút | nincs sérülés | szabálysértés | szabálysértés |
| Megnyitott magánút | könnyű sérülés | 188. § (1) | 188. § (1) |
| Megnyitott magánút | súlyosabb eredmény | 188. § (2) | 188. § (2) |
| Elzárt magánút | nincs sérülés | fegyelmi ügy | fegyelmi ügy |
| Elzárt magánút | könnyű sérülés | 188. § (1) | 188. § (1) |
| Elzárt magánút | súlyosabb eredmény | 188. § (2) | 188. § (2) |
Táblázat a 188. § "B" változatához
| felelősségre vonás jellege | Javasolt felelősségre vonás | ||
| A terület jellege | kimenetel | Járművezetés ittas vagy bódult állapotban (0,80 ezrelék felett) | Járművezetés ittas vagy bódult állapotban (0,50 ezrelék felett) |
| Közút | nincs sérülés | 188. § (1) | 188. § (1) |
| Közút | könnyű sérülés | 188. § (1) | 188. § (1) |
| Közút | súlyosabb eredmény | 188. § (2) | 188. § (2) |
| Megnyitott magánút | nincs sérülés | szabálysértés | 188. § (1) |
| Megnyitott magánút | könnyű sérülés | 188. § (1) | 188. § (1) |
| Megnyitott magánút | súlyosabb eredmény | 188. § (2) | 188. § (2) |
| Elzárt magánút | nincs sérülés | fegyelmi ügy | fegyelmi ügy |
| Elzárt magánút | könnyű sérülés | 188. § (1) | 188. § (1) |
| Elzárt magánút | súlyosabb eredmény | 188. § (2) | 188. § (2) |
5. számú melléklet
A járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekmény előfordulási adataira az a jellemző, hogy szinte valamennyi elkövetés a közúti közlekedés körében történik. A vasúti, légi vagy vízi közlekedés körében minden évben mindösszesen tíz alatt van az elkövetések száma. A közúti elkövetések számát mutatja a következő táblázat:
| Év | Közúti jármű ittas vezetése | Ebből | ||||
| Súlyos testi sértést okozó | Maradandó fogyatékosságot okozó | Halált okozó | Halálos tömeg-szerencsét-lenséget okozó | "Sima ittas vezetés" | ||
| 1980 | 12 339 | 418 | 29 | 106 | 5 | 11 781 |
| 1981 | 12 950 | 444 | 46 | 105 | 2 | 12 353 |
| 1982 | 13 028 | 441 | 42 | 110 | 4 | 12 431 |
| 1983 | 14 586 | 462 | 48 | 126 | 4 | 13 946 |
| 1984 | 13 912 | 458 | 36 | 103 | 1 | 13 314 |
| 1985 | 13 254 | 403 | 43 | 137 | 6 | 12 665 |
| 1986 | 14 858 | 414 | 49 | 110 | 5 | 14 280 |
| 1987 | 13 984 | 384 | 34 | 90 | 2 | 13 474 |
| 1988 | 13 275 | 413 | 36 | 98 | 0 | 12 728 |
| 1989 | 13 940 | 490 | 38 | 130 | 1 | 13 281 |
| 1990 | 17 636 | 703 | 66 | 192 | 6 | 16 669 |
| 1991 | 21 533 | 726 | 74 | 227 | 9 | 20 497 |
| 1992 | 24 707 | 699 | 71 | 195 | 6 | 23 736 |
| 1993 | 21 470 | 546 | 37 | 159 | 9 | 20 719 |
| 1994 | 19 682 | 434 | 46 | 113 | 6 | 19 083 |
| 1995 | 17 181 | 453 | 40 | 112 | 5 | 16 571 |
| 1996 | 13 197 | 402 | 44 | 93 | 1 | 12 657 |
| 1997 | 12 912 | 339 | 42 | 97 | 4 | 12 430 |
| 1998 | 13 039 | 406 | 37 | 108 | 4 | 12 484 |
| 1999 | 12 623 | 342 | 33 | 87 | 4 | 12 157 |
| 2000 | 11 669 | 319 | 36 | 76 | 6 | 11 232 |
| 2001 | 11 621 | 324 | 31 | 69 | 1 | 11 193 |
| 2002 | 13 318 | 335 | 22 | 94 | 5 | 12 852 |
6. számú melléklet
A menet közbeni mobiltelefon használat szankcionálása:
| Büntetés helyi pénznemben | Büntetés Európában | |
| Belgium | Minimum 25 Euro | Minimum 25 Euro |
| Dánia | 500 dkr | 67 Euro |
| Németország | 30 Euro | 30 Euro |
| Finnország | kein Verbot | kein Verbot |
| Franciaország | Minimum 22 Euro | Minimum 22 Euro |
| Görögország | 59 Euro | 59 Euro |
| Nagy-Britannia | Nincs jogkövetkezmény | Nincs jogkövetkezmény |
| Olaszország | Minimum 32 Euro | Minimum 32 Euro |
| Írország | Nincs jogkövetkezmény | Nincs jogkövetkezmény |
| Luxenburg | Maximum 74 Euro | Maximum 74 Euro |
| Norvégia | 500 NKr | 64 Euro |
| Hollandia | 138 Euro | 138 Euro |
| Ausztria | Minimum 21 Euro | Minimum 21 Euro |
| Lengyelország | Minimum 100 ZI | Minimum 27 Euro |
| Portugália | Minimum 25 Euro | Minimum 25 Euro |
| Svédország | Nincs jogkövetkezmény | Nincs jogkövetkezmény |
| Svájc | 100 sfr | 67 Euro |
| Szlovákia | 10 000 SIT | 45 Euro |
| Spanyolország | Maximum 91 Euro | Maximum 91 Euro |
| Csehország | Minimum 1000 Kc | Minimum 31 Euro |
| Magyarország | Maximum 30 000 Ft | Maximum 125 Euro |
Látható, hogy jónéhány ország alkalmaz abszolút határozott szankciórendszert. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Fülöp Ágnes: Országos Kriminológiai Intézet, tudományos munkatárs Prof. Dr. Irk Ferenc: az Országos Kriminológiai Intézet igazgatója, főtanácsos Dr. Major Róbert: a Rendőrtiszti Főiskola Közlekedésrendészeti Tanszékének a vezető helyettese, főiskolai adjunktus
Visszaugrás
