Ritka eset, hogy régebbi cikket szemlézünk ebben a rovatban, ezúttal a téma indokolja választásunkat. Czompoly Tamás cikke a visszvégrehajtás nem mindennapos, ám a közjegyzői gyakorlatban is előforduló témáját járja körül. Alátámasztja a vizsgálódást az is, hogy a visszvégrehajtás jogintézménye a végrehajtási publikációs irodalom "mostohagyermeke".
A visszvégrehajtás lényege, hogy az alapügybeli marasztalást követően újabb fordulattal a korábbi marasztalást kimondó határozatot a bíróság megváltoztatja vagy a peres eljárást marasztalás kimondása nélkül megszünteti. Ez előfordulhat perújítás, felülvizsgálat során, vagy amikor az elsőfokon végrehajthatóvá nyilvánított ítéletet változtatja meg a másodfokú bíróság, továbbá amikor a marasztaló határozat jogerősítő záradékát helyezik hatályon kívül. Ezekben az esetekben "fordul a kocka", az, aki korábban vesztes volt, a bíróság újabb döntése alapján nyertessé válik. Ez azt hozza magával, hogy a korábbi marasztalás alapján történt fizetés jogalapját veszti, így annak visszakövetelésére válik jogosulttá az új "nyertes". Jó esetben önkéntes a teljesítés, ám gyakoribb, hogy újabb bírósági eljárás szükséges ahhoz, hogy a korábban kifizetett összeg visszakerüljön az eredeti fizetőhöz. Mint a szerző fogalmaz: "[e]nnek a helyzetnek a rendezésére alakult ki a visszvégrehajtás jogintézménye, amely lehetővé teszi, hogy az új nyertesnek a pénze visszafizettetése - visszvégrehajtása - iránt ne kelljen újabb peres eljárást indítania, hanem egyszerűbb módon egy nemperes eljárásban hozott végzéssel a bíróság visszafizetésre kötelezheti az önként visszafizetni nem akaró új vesztest A peres eljárás elkerülésére az teremt lehetőséget, hogy ilyen esetben nincs szükség bonyolult bizonyításra ahhoz, hogy a korábbi kifizetés jogalapnélküliségét a bíróság megállapíthassa." Elegendő bizonyítani, hogy (1) korábban marasztaló határozat született; (2) amely alapján a marasztalt fél teljesített; (3) és ezt a marasztalást a bíróság megváltoztatta, vagy az eljárást marasztalás nélkül befejezte, így a korábbi kifizetés jogalapját vesztette.
- 63/64 -
"56. § (1) A végrehajtást elrendelő bíróság végzéssel megszünteti, illetőleg korlátozza a végrehajtást, ha közokirat alapján megállapította, hogy a végrehajtandó határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte, illetőleg megváltoztatta vagy jogerős bírósági határozat - ide nem értve a végrehajtás megszüntetési (korlátozási) perben hozott jogerős határozatot - megállapította, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott okiratba foglalt végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. A bíróság a végrehajtást megszüntető végzésében arról is rendelkezik, hogy ki viseli a végrehajtási költséget.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetben a végrehajtást elrendelő bíróság az adós kérelmére végzéssel arra kötelezheti a végrehajtást kérőt, hogy - teljesen, illetőleg részben -térítse vissza az adósnak a végrehajtás során kapott összeget (vagyontárgyat) és a végrehajtási költséget, illetőleg megfelelő részét. Ez akkor is irányadó, ha az adós a végrehajtás megelőzése végett önként teljesítette a kötelezettségét, és ezt igazolta. Tartásdíj címén kifizetett összeg (átadott vagyontárgy) ilyen visszatérítésének nincs helye.
(3) A (2) bekezdésben foglalt esetben az eljárást az alapügyben eljáró végrehajtó az alapügy keretében foganatosítja (visszvégrehajtás)."
A Vht. 56. § (2) bekezdése oly módon szabályozza tehát a visszvégrehajtást, hogy visszautal a végrehajtás megszüntetésének bizonyos eseteire (visszautalós szabályozási technika).
A Vht. 56. § (2) bekezdése szerint továbbá: "Az első bekezdésben említett esetben ebből következően, ha nincs első bekezdésben említett eset, azaz a bíróság nem szünteti meg, illetőleg korlátozza a végrehajtást, akkor a bíróság a (2) bekezdésben foglaltakat nem is alkalmazhatja, azaz nem is rendelhet el visszvégrehajtást. (Az egyik Vht-kommentár ezért írhatja azt, hogy a visszvégrehajtás elrendelése a végrehajtás megszüntetését kimondó határozatban lehetséges.) Előfordulhat azonban olyan eset, hogy az adóstól - a végrehajtandó határozat megváltoztatása előtt - a végrehajtó behajtja a tartozást, ezáltal a végrehajtás a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 33. § b) pontja szerint befejezett, azaz ilyen esetben már nincs végrehajtás, amit a bíróság megszüntethetne. "Ez azt jelentené, hogy ilyen esetben - a végrehajtandó határozat megváltoztatását követően - nem lenne helye visszvégrehajtásnak?" - teszi fel a kérdést jogosan a szerző, majd megállapítja, hogy ez az értelmezés a visszvégrehajtás jogintézményének céljával és lényegével ellentétes lenne, azonban sajnos a jelenlegi normaszöveg nyelvtani értelme ezt jelenti.
Ezt követően a cikk a visszvégrehajtás elrendelésének előfeltételeit vizsgálja meg. Elsőként rögzíti, hogy marasztaló határozat alatt mindazt érteni kell, amit a végrehajtási jog végrehajtandó határozatnak nevez.
A visszvégrehajtásnak előfeltétele az is, hogy a korábban marasztalt fél a marasztalást teljesítse. A visszvégrehajtás elrendelése szempontjából irreleváns, hogy ez a teljesítés önkéntesen történt vagy a vélt tartozást a végrehajtó hajtotta be. Amennyiben végrehajtó hajtotta be az összeget, úgy a behajtott összegről a végrehajtó tud nyilatkozni, amely nyilatkozatot a bíróság, mint közokiratot elfogadhat. Amennyiben a teljesítés önkéntes volt, akkor a teljesítés megtörténtét a korábban marasztalt félnek kell igazolnia.
- 64/65 -
A Vht. 56. § (1) bekezdése szerint a végrehajtás megszüntetésének, így a visszautalós szabályozásból következően a visszvégrehajtásnak is előfeltétele, hogy "a végrehajtandó határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte, illetőleg megváltoztatta...". Az illetőleg kötőszó a magyar nyelvben több jelentéssel rendelkezik, egyaránt használjuk együttesség és vagylagosság kifejezésére is, sőt ezt a két jelentést egyszerre is képes kifejezni (és/vagy), továbbá pontosító szerepet is kaphat a mondatban. Mint a szerző rámutat, nem véletlen, hogy a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 7. § (4) bekezdése szerint az illetőleg kötőszó jogszabály tervezetében nem alkalmazható. A Vht. azonban ezen IRM rendelet hatálybalépése előtt kodifikált jogszabály.
A szerző ezek után abból indul ki, milyen volt a korábbi szabályozása a jogintézménynek; ezek egyaránt a "vagy" kötőszót használták ugyanebben a mondatban. Amennyiben az "illetőleg" szót "vagy" kötőszó értelmében értjük, akkor a visszvégrehajtás elrendeléséhez elegendő pusztán a végrehajtandó határozat hatályon kívül helyezése. A szerző bírósági titkárként jelzi, hogy több ilyen értelmezést mutató határozattal találkozott, valamint közjegyzői végzésekkel is, amelyek ilyen tényállás mellett rendeltek el visszvégrehajtást. Ugyanakkor vannak más értelmezést alátámasztó BH-k is. Egyértelmű jogalkotói hibát mutató, jelentős kérdésről van szó, ugyanis ha azt feltételezzük, hogy a jogalkotó tudatosan el kívánt térni a korábbi "vagy" szóhasználattól és az "illetőleg" szót jelen esetben "és" jelentésében kívánta használni, akkor a hatályos Vht. 56. § (1) bekezdés nem két esetkört - a) hatályon kívül helyezés vagy b) megváltoztatás - kívánt szabályozni, hanem egy esetet, azt, amikor hatályon kívül helyezés és egyben megváltoztatás is történik. Az, hogy a Vht. 56. § (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy "Az (1) bekezdésben említett esetben..." és nem úgy, hogy "esetekben" szintén arra utal, hogy itt egy esetkörről beszélhetünk, így a szerző arra a következtetésre jut, hogy az illetőleg szót jelen esetben "és" kötőszó értelemben kívánta használni a jogalkotó:
"A visszvégrehajtás céljának és funkciójának álláspontom szerint is az a szabályozás felel meg amely megköveteli, hogy a marasztalást hatályon kívül helyező döntést követően lefolytatandó eljárás is jogerősen befejeződjön. Ennek oka pedig az, hogy amíg az újabb eljárás jogerősen nem fejeződik be, vagy legalábbis a per jogerősen nem kerül megszüntetésre, addig nem lehet megállapítani, hogy a kifizetés valóban jogalap nélkül történt-e és a már kifizetett összeg visszajár-e a korábban marasztalt félnek."
Amikor a bíróság a korábbi döntését hatályon kívül helyezi vagy a marasztaló határozatának a jogerősítő záradékát törli, azonban a korábbi döntését nem megváltoztatja, hanem a pert megszünteti, azaz a marasztalást immár nem mondja ki, van-e helye visszvégrehajtásnak? Bár a Pp. 212. § (1) bekezdése alapján érdemi döntés nem születik az ügyben (mert a per érdemében csak ítélettel lehet határozni), mégis van helye a visszvégrehajtásnak, mivel az ügy jogerősen befejeződött és nem történt marasztalás, így a kifizetés jogalapját vesztette. Ilyen esetben sem kellene újabb - jogalap nélküli gazdagodás iránt megindított - perre szorítani a korábbi kötelezettet, mivel a visszvégrehajtás iránti nemperes eljárásban is könnyen elbírálható, hogy a kifizetésnek nincs jogalapja, mivel marasztalás nem történt. Amennyiben a végrehajtandó határozat megváltoztatásába beleértjük azt, amikor a hatályon kívül helyezést követően a per megszüntetésre kerül, a jelenlegi Vht. szövege alapján is hozható ilyen döntés.
- 65/66 -
Van-e helye visszvégrehajtásnak olyan esetekben, amikor a végrehajtandó határozat jogerősítő záradéka - például kézbesítési vélelem megdöntése folytán - törlésre kerül? Ilyen esetben a végrehajtást elrendelő bíróságok vagy a végrehajtás megszüntetése [Vht. 56. § (1) bekezdés] vagy a végrehajtási lap visszavonása iránt intézkednek [Vht. 211. § (1) bekezdése és 212. § (1) bekezdése] - ez pusztán dogmatikai jellegű probléma, mivel mind a végrehajtás megszüntetése, mind a végrehajtási lap visszavonása a végrehajtás befejezését eredményezi, és a következetes bírói gyakorlat szerint mindkét esetben a végrehajtást kérő viseli az eljárás során felmerült költségeket.
Mint a szerző rámutat, a fenti esetben valójában nemcsak dogmatikus a kérdés, mivel választ ad a visszvégrehajtás elrendelhetősége kérdésére is: amennyiben a végrehajtás megszüntetése történik ilyenkor, úgy a Vht. 56. § (2) bekezdése alapján visszvégrehajtásnak is helye van.
A 2013. évi XCIX. törvény 26. § a) pontja a Vht. 56. § (1) bekezdésébe a végrehajtás megszüntetésének egy újabb esetét iktatta be, ám a végrehajtás-megszüntetési esetek módosítása egyben a visszvégrehajtási esetek módosulását is eredményezi: amikor végrehajtás megszüntetési (korlátozási) perben hozott jogerős határozat állapítja meg, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott okiratba foglalt végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, akkor kizárt a visszvégrehajtás alkalmazása.
Czompoly Tamás felhívja a figyelmet, hogy a korábbi bírói gyakorlat - PK 319. - épp erre az esetkörre találta alkalmazhatónak a visszvégrehajtást. Feltételezhető, hogy nem állt a jogalkotó szándékában ezen esetkört a visszvégrehajtás esetei közül is kizárni, csupán elmulasztotta figyelembe venni a visszautalós szabályozási technikából eredő ezen következményt.
Összegzésként a szerző megállapítja, hogy a jelenleg hatályos bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény normaszövege nem öleli fel mindazon eseteket, ahol a visszvégrehajtás indokolt lenne. A Vht. ezen hiányosságát - a visszvégrehajtás jogintézménye alkalmazásának kiterjesztésével - a Legfelsőbb Bíróság a már nem hatályos, de továbbra is zsinórmértékül szolgáló PK. 319.-cel részben orvosolta, jelezve, hogy a bírói gyakorlat a jogintézmény lényegét és célját szem előtt tartva a jogszabályban foglalt esetköröket tágítja.
De lege ferenda indokolt lenne kiterjeszteni a visszvégrehajtás jogintézményének alkalmazását a jogerősítő záradék törlését követő olyan esetekre, ahol a korábban marasztalt fél helyett a másik felet marasztalja a jogerősítő záradék törlését követően meghozott ítélet, vagy a korábbi marasztalás helyett a per megszüntetésére kerül sor. A visszvégrehajtással kapcsolatos szabályok megalkotásánál mindenhol indokolt figyelembe venni a visszvégrehajtás jogintézménye által lehetővé tett egyszerűbb és gyorsabb nemperes eljárást, amikor a jogalap nélküli fizetés ténye okiratokkal egyszerűen bizonyítható és egy per lefolytatása sem jelenthetne mást, mint az okiratok - mégpedig korábbi bírósági határozatok - egybevetését. A Vht. jelenlegi szabályozási technikája (visszautalás) rossz, értelmezési problémákat okoz, ezért azt el kell vetni. Mindent egybevéve a visszvégrehajtás jogintézményének átfogó újraszabályozása lenne indokolt. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
