2004. április 21-én az Európai Parlament és a Tanács rendeletet bocsátott ki a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról.2
Alig egy hét múltán Magyarország az Európai Unió tagjává vált3, és a mindaddig távolból figyelemmel kísért uniós jogalkotás testközelbe került a magyar jogalkotók és jogalkalmazók, valamint a jogtudomány művelői számára is.
Jelen rendelet alkalmazását ugyan 2005. október 21-től kell megkezdenünk, azonban már most érdemes szemügyre venni az általa lefektetett szabályokat, és felkészülni a jogi életre kifejtendő hatásaira.
Ezen tanulmány az előzmények áttekintésével, valamint a nem vitatott követelések meghatározása során megjelenő uniós jogalkotási célok és érvek bemutatásával kíván segítséget nyújtani a rendelet szövegének értelmezéséhez.
A polgári eljárásjogok harmonizációjának gondolata kezdettől fogva jelen van az Európai Közösségen belül, ugyanis már a Római Szerződés 220. (293.) cikke rögzítette, hogy "a tagállamok tárgyalásokat folytatnak egymás között annak érdekében, hogy a bírói döntések és a választottbírói ítéletek kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó alakszerűségeket egyszerűsítsék."4
Ezen célkitűzés a Brüsszeli Egyezmény 1968. szeptember 27-i elfogadásával öltött elsőként testet, mellyel a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági joghatóság, valamint a határozatok elismerésének és végrehajtásának szabályai kerültek meghatározásra.5 Az egyezmény által megvalósított szabályozás jelentőségét mutatja, hogy egyes szerzők álláspontja szerint az európai polgári eljárásjog legfontosabb kiinduló forrása született meg ekkora.6
Az Amszterdami Szerződéssel a polgári jogi ügyekben történő igazságügyi együttműködés átkerült a harmadik pillérből az első (közösségi) pillérbe. Az új közösségi kompetencia felélénkítette az eljárásjogok közelítéséről folyó tárgyalásokat.7 Az Amszterdami Szerződésben az EU célul tűzte ki a szabadság, biztonság és igazságosság térségének kialakítását (area of freedom, security and justice), és különösen nagy hangsúlyt fektetett a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre (judicial cooperation in civil matters).8 A belső piac zökkenőmentes működésének biztosítására irányuló jogalkotási munkák egyik területét képezte a polgári és kereskedelmi ügyekben született bírósági határozatok elismerésének és végrehajtásának egysze-rűsítése.9
A dinamikus legiszlatórius tevékenység eredményeképpen megszületett a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló rendelet10. Már a bevezető rendelkezései között leszögezi, hogy a Közösségen belül az igazságszolgáltatás iránti kölcsönös bizalom alapján a tagállamokban hozott határozatokat automatikusan, külön eljárás nélkül el kell ismerni. Továbbá alapkövetelményként tekint az egyik tagállamban hozott határozat más tagállamban történő végrehajtása során az eljárás hatékonyságára és gyorsaságára, valamint előírja, hogy a határozatok végrehajthatóságát megállapító nyilatkozatot a rendelkezésre álló iratok formai ellenőrzését követően automatikusan ki kell bocsátani.11
Ezen rendelet a Brüsszeli Egyezmény által lefektetett szabályokhoz képest nagy előrelépést jelentett a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban, mivel meghatározott formai követelmények teljesülése esetén a határozat végrehajthatóvá nyilvánítása megtörténik.
A Rendelet azonban a módosítások és egyszerűsítések ellenére továbbra sem tudta valamennyi akadályt elhárítani a bírósági határozatok Európai Unión belüli szabad forgalma előtt.12
1999-ben az Európai Tanács finn elnöksége idején Tamperében születtek meg a polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területére vonatkozó következtetések, melyek a jogfejlődés fontos iránymutatásának tekinthetők, és a szabadság, biztonság és igazságosság térségének lépésről-lépésre történő kiépítését célozzák.
Mindehhez az Európai Tanács a határozatok kölcsönös elismerésének elvét, mint az uniós igazságügyi együttműködés sarokkövét határozta meg. Hosszú távú célként a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlése mellett foglalt állást.13 Megkereste a Tanácsot és a Bizottságot azzal a kezdeményezéssel, hogy a határokon átnyúló ügyekben új eljárásjogi előírásokat készítsenek elő, dolgozzák ki a zökkenőmentes igazságügyi együttműködés és a hatékony jogszolgáltatás feltételeit.14
A Tanács által - a fenti alapelv átültetésére - 2000 novemberében elfogadott intézkedési program15 a nem vitatott követelések végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásának eltörlését, mint közösségi prioritást fogalmazta meg.16
A Bizottság ezen program megvalósítása érdekében 2002. április 18-án rendelet-javaslatot terjesztett a Tanács és a Parlament elé a nem vitatott követelések európai végrehajtási jogcímének bevezetéséről, mely szerint az egyik tagállamban hozott határozat egy másik tagállamban a végrehajtást megelőzően nem vizsgálható felül17, azaz az egyik tagállamban született határozat minden más uniós tagállamban előzetes végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül végrehajtható.18
A Parlament - a döntéshozatali eljárásban betöltött konzultációs szerepköre miatt - a javaslatot jelentéstétel és állásfoglalás céljából parlamenti bizottsági szintre utalta.19 A Nizzai Szerződés hatálybalépése nyomán a javaslat tárgyalása az együttdöntési eljárás alkalmazási területébe került, melynek következtében 2003. április 8-án a Parlament plenáris ülésen állásfoglalásában - módosítási javaslatokkal kiegészítve - jóváhagyta a rendelet javaslat Bizottság által előterjesztett szövegét.20
A Bizottság a módosítási javaslatok áttekintését követően a Parlament számára elkészítette közleményét, melyben az elfogadott, illetve el nem fogadott indítványokat, és ezek indokait határozta meg.21
A fenti jogalkotási utat bejárva született meg a 805/2004/EK rendelet a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról.
Az európai végrehajtási jogcím, avagy a rendelet által európai végrehajtható okiratnak nevezett intézmény a nem vitatott követelésekre vonatkozó határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok esetén a kibocsátó tagállam záradékolási eljárásának minimumszabályait határozza meg, melyek érvényesülése esetén a záradékolás hatálya a többi tagállamra is kiterjed. Ez azt jelenti tehát, hogy amennyiben egy határozatot európai végrehajtható okiratként záradékolnak valamely uniós tagállamban, úgy kell tekinteni, mintha a végrehajtás helye szerinti tagállamban bocsátották volna ki22, és a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás nem alkalmazható ezen határozattal szemben.
A rendelet fentebb bemutatott fejlődési, kialakulási lépéseinek áttekintésével fontos megállapítást tehetünk a nem vitatott követelések időbeli megjelenésével kapcsolatban.
Ugyanis a 44/2001/EK rendelet még egységes szabályokat rögzített a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásra, illetve a tamperei tárgyalások során a végrehajthatóvá nyilvánítás eltörlése valamennyi követelést érintően képezte a tanácskozás tárgyát. Amikor azonban megkezdődtek ezen eljárás egyszerűsítésének, illetve az európai végrehajtási jogcím kidolgozásának munkálatai, a Tanács már a nem vitatott követelésekre szűkítette tevékenységi területét. Ennek következtében a Bizottság is a nem vitatott követelések európai végrehajtási jogcímének bevezetésére fogalmazta meg a rendelet javaslatot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
