"De hát Kínában minden lehetséges."[2]
A hagyományos kínai[3]társadalomfelfogásban nem a jog számított a magánfelek közötti vitarendezés elsődleges normarendszerének, és nem az állami szervek előtti igényérvesítés a vitarendezés preferált módjának. A formális jog és a közigazgatási szervezettől nem elkülönülő császárkori állami igazságszolgáltatás elsősorban az állam és az egyén viszonyára volt tekintettel: általános tapasztalat szerint a tisztán magánjogi jellegű jogviták megnyugtató rendezésére nem volt képes és nem is volt hajlandó. A magánszemélyek egymás közötti konfliktusaikat ezért szokás szerint informális vitarendezési eljárások révén remélték feloldani.[4]Kínában tehát a nyugati szóhasználat szerint alternatív vitarendezési módszereknek (ADR) nevezett eljárások évezredes múltra tekinthetnek vissza. A sajátos történelmi háttér és a hagyományos felfogás a mai napig sok szempontból meghatározza a választottbíráskodás kínai koncepcióját.
Nyugati standardok szerinti választottbíráskodás Kínában viszonylag rövid ideje működik[5], és sokáig nem különölt el élesen a békéltetéstől és mediációtól. Ennek oka paradox módon éppen a fent vázolt társadalmi-intézményi összefüggésekben keresendő. A választottbíráskodás lényege, hogy jogvitájukban a felek által kijelölt vagy létrehozott fórum valamilyen általuk választott többnyire jogi természetű normarendszer alapján végleges és kötelező döntést hoz, amely adott esetben állami közreműködéssel kikényszeríthető. A császárkori Kínában ez normatív, praktikus és erkölcsi szempontból is akadályokba ütközött. Az állam a maga részéről nem szándékozott nem állami fórumok döntéseit elismerni vagy segítséget nyújtani kikényszerítésükhöz, az állami anyagi jogi szabályok között pedig alig volt olyan, ami a racionális és érdemi döntéshez támpontot nyújthatott volna. A nem állami fórumnak tehát egyrészt olyan döntésre kellett törekednie, ami valamennyi fél számára elfogadható, hiszen így jelentősen megnőtt az önkéntes teljesítés esélye, másrészt pedig döntésében a szokásjogi szabályok mellett elsősorban erkölcsi és szociális szempontokra kellett tekintettel lennie, mert önkéntes teljesítés hiányában csak erkölcsi és társadalmi jellegű szankciók álltak rendelkezésére. Az informális fórumok eljárásrendjükben sem kívánták imitálni a felek számára megalázó állami procedúrákat. A vitarendezés alapvető célja a konfuciánus felfogásnak megfelelően a megbomlott harmónia helyreállítása volt, nem pedig valamilyen jog érvényesítése, így valódi pernyertesről vagy pervesztesről csak a legritkább esetben beszélhetünk. A választottbíráskodás nyugati rendszerének kialakítására irányuló nemzetközi nyomás is viszonylag gyenge volt, hiszen a külföldi érdekeltségek védelmét a konzuli bíráskodás megfelelően biztosította.[6]
A választottbíráskodás modern intézménye Kínában a köztársasági időszak kezdetén jelent meg a Kereskedelmi Választottbírósági Iroda alapító okiratának 1912. évi kihirdetésével és eljárási szabályzatának 1913. évi kibocsátásával. Itt is jól megfigyelhető azonban a választottbíráskodás és mediáció közötti fogalmi átfedés: a választottbíróság döntése csak a felek hozzájárulásával vált kötelezővé, ellenkező esetben a döntést vitató fél rendes bíróságok előtt polgári pert indíthatott az ügy érdemében. Ez a megoldás a belföldi választottbíráskodás körében egészen a Kínai Népköztársaság választottbíráskodásról szóló 1995-ben hatályba lépett törvényének elfogadásáig fennmaradt: a gazdasági szerződésekről szóló 1982. január 1-jétől hatályos törvény hasonló jogosítványt biztosított a döntéssel elégedetlen félnek, és ugyanezek a szabályok érvényesültek az egyéb típusú szerződések (pl. technológiai szerződések, munkaügyi jogviták) esetében is.[7] A bíráskodás és békéltetés intézményes találkozásának másik jellemző példája, hogy a népi békéltető bizottságok mellett a kínai népi bíróságok a felek közös kérelmére maguk is végeznek békéltetést, aminek eredményeként létrejött egyezséget a bíróság a felekre nézve kötelező békéltetési jegyzőkönyvbe foglalhatja.[8]
A kínai választottbírósági szabályozásra mindig is jellemző volt egyfajta fragmentáció a jogvitában, illetve a választottbírósági eljárásban megtalálható külföldi elem szerint. A jogvita természete alapján a kínai választottbíróságok előtt zajló ügyek belföldi, illetve külföldi elemet tartalmazó ügyek csoportjára bonthatók. A két ügykategóriára vonatkozóan a választottbíróságok összetétele, illetve a választottbírósági ítéletek végrehajtása körében mind a választottbírósági törvény, mind a polgári eljárásról szóló 1991. évi törvény - az alábbiakban részletesen ismertetett - eltérő szabályokat fogalmaz meg. Egyik említett törvény sem definiálja azonban, hogy mikor tartalmaz egy ügy külföldi elemet, így erről a Legfelsőbb Népi Bíróságnak kellett 1992-ben (még a választottbírósági törvény elfogadása előtt) elvi éllel állást foglalnia.[9]
A Legfelsőbb Népi Bíróság álláspontja kialakítása során az UNCITRAL nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló 1985. évi Mintatörvényét vette alapul, de annak szelektív és adaptív átvétele mellett döntött. Eszerint a jogvita külföldi elemet tartalmaz, ha (i) a felek egyike vagy mindegyike külföldi vagy hontalan, illetve a társaság vagy szervezet székhelye külföldön található; vagy (ii) a felek közötti polgári jogviszonyt létrehozó, módosító vagy megszüntető jogi tények külföldhöz köthetőek; vagy (iii) a jogvita tárgya külföldön található. Az UNCITRAL Mintatörvény rendelkezéseivel szemben tehát önmagában sem a felek megállapodása,[10] sem külföldön zajló választottbíráskodás nem teszi a jogvitát nemzetközi természetűvé.
A választottbírósági eljárásban a külföldi elemnek a kínai szabályozás szempontjából akkor van jelentősége, ha a választottbíráskodás helye külföldön vagy kvázi-külföldön (Hong Kong, Makaó, Tajvan) található. A szerződésekről szóló 1999. évi törvény alapján (128. §) a felek külföldi választottbíráskodást csak akkor köthetnek ki, ha az alapul fekvő szerződés külföldi elemet tartalmaz.[11] A választottbíráskodásról szóló törvény kifejezett rendelkezése hiányában ebből általánosítva az a gyakorlat alakult ki, hogy külföldi választottbíráskodásnak csak külföldi elemet tartalmazó jogvita esetén van helye. A legnagyobb kínai állandó választottbíróságok eljárási szabályzata az utóbbi évektől lehetővé teszi, hogy a felek - a jogszabályi feltételek fennállása esetén - maguk jelöljék meg a választottbíráskodás helyét, ami a lex arbitri szempontjából meghatározó.[12] Ez alapján kínai székhelyű választottbíróság ítélete is minősülhet külföldinek.
A külföldi választottbírósági ítéletek elismerése és végrehajtása a polgári eljárásról szóló törvény 267. §-a alapján a nemzetközi kötelezettségek és a viszonosság alapján történik. A Kínai Népköztársaság szempontjából a New York-i Egyezmény[13 ]1987. április 22. óta alkalmazandó jog. Kína az Egyezményhez való csatlakozáskor két fenntartással élt: az Egyezmény csak az abban részes más államok területén (viszonossági fenntartás), illetve csak szerződéses vagy szerződésen kívüli kereskedelmi természetű jogviszonyból származó jogvitákban (kereskedelmi fenntartás) hozott választottbírósági ítéletekre alkalmazandó. Érdemes megjegyezni, hogy a Kína által kötött kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények a külföldi befektetők és az állam közötti - egyértelműen kereskedelmi természetű - jogviták nemzetközi választottbíróság elé utalásáról hagyományosan nem rendelkeztek, illetve azt korlátozták (pl. a kártalanítás összegére[14]) vagy előzetes feltételekhez kötötték (pl. egyéb jogorvoslati lehetőségek kimerítése). A gyakorlat az 1990-es évek végétől bizonyos változást mutat, ami jórészt annak köszönhető, hogy kínai entitások is egyre gyakrabban jelentkeznek befektetőként más, főként nyersanyagokban gazdag államokban. A legújabb egyezmények[15] a joghatósággal rendelkező állami bíróság mellett opcióként ajánlják fel a feleknek a Beruházási Viták Nemzetközi Központja (ICSID)[16] előtt zajló speciális választottbírósági eljárást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
