https://doi.org/10.32980/MJSz.2025.3.268
A tanulmányban a telekommunikációs eszközök bemutatását veszem górcső alá, így a bírósági szakasz távmeghallgatásán túl, bemutatom az elektronikus távmeghallgatás hazai és nemzetközi aspektusait a büntetés-végrehajtásban. Az intézményrendszer lényegét tekintve a cél, hogy a technikai eszköz az eljárás bármely szakaszában, így a büntetőeljárásban részt vevő bármely személy vonatkozásában és bármely eljárási cselekmény egész tartamára nézve illetve a büntetés-végrehajtásban is alkalmazható legyen. A tanulmány végén kitérek még a 2017-től bevezetett reintegrációs őrizetre, mint elektronikus eszközt alkalmazó intézményre, mind hazai, mind nemzetközi területen.
Kulcsszavak: távmeghallgatás, elektronikus akta, büntetés-végrehajtás, reintegrációs őrizet
In my study I examine the presentation of telecommunication devices, so in addition to the remote hearing of the court stage and I also examine the Hungarian and international aspects of electronic remote hearing in criminal enforcement law. Considering the essence of the institutional system, the goal is that the technical device can be used at any stage of the procedure, thus in relation to any person participating in the criminal proceeding and for the entire duration of any procedural act, as well as in the criminal enforcement law. At the end of the study I discuss the electronic monitoring introduced in 2017 as an electronic devices also, both in Hungarian and internationally aspects.
Keywords: remote hearing, E -criminal cases, criminal enforcement law, electronic monitoring
Prof. Dr. Bíró György emlékének szánva ezt a tanulmányt, sokáig gondolkodtam, hogy mi az a terület, amellyel leginkább tisztelegnék a Tanár Úr előtt. Mai napig szívesen gondolok azokra a vizsgákra, ahol Tanár Úr vizsgáztatott, felidézem pozitív szavait és mindig reménykeltő gondolatit. Talán a remény az, ami miatt eszembe jutott ennek a tanulmánynak a megírása, az, hogy az eredeti szakterületem a büntetőeljárást túllépve, egy másik jogterületben mélyedjek el, ami aztán meghozta nekem is a tanári címet. Örökké őrizni foglak emlékeimben Kedves Tanár Úr, s köszönöm a mindig reménykeltő optimista szavaid!
- 268/269 -
A számítástechnikában a XX. és a XXI. században bekövetkezett fejlődéseket az ipari forradalmakhoz hasonlóan emlegetjük ipari forradalomként, illetve digitális forradalomként.
Az e-ügyintézésben rejlő lehetőségeket a bíróságok a Digitális Bíróság Projekt keretein belül igyekeznek kiaknázni. A projekt célja az elektronikus kapcsolattartás bírósági eljárásokba történő bevezetése, valamint tértől és időtől független, gyorsabb, elektronikus ügyintézési szolgáltatások létrehozása, mindez a költséghatékonyság, valamint az adminisztratív terhek csökkentésének érdekében. A megvalósuló fejlesztések eredményeként az ügyfelek gyorsabban és kisebb költséggel intézhetik ügyeiket, a bíróságokon pedig csökkenek az adminisztratív terhek, azaz a munkavégzés hatékonyabbá válhat.
Fontos azonban kiemelni, hogy bár a projekt céljai a megfelelő körülmények mellett tényleg elérhetőek lennének és a társadalom javát szolgálnák, sajnos ezt az optimális állapotot a telekommunikációs eszközök bírósági eljárásba történő integrálása de facto még nem teljesen éri el és a gyakorlatban több hibával is rendelkezik, melyekre később ki is térnék.
Tehát a projekt célja átfogóan a bürokráciacsökkentés. De hogyan is kívánja ezt pontosan elérni? Három területet érintenek a projekt fejlesztései, melyek a következők:
- A bírósági határozatok közzétételének rendszere, mely megújul, azaz a döntések egy jól kereshető, egységes határozattárba kerülnek, amelynek segítségével mind a bírósági szervezet munkatársai mind pedig az állampolgárok sokkal könnyebben tudnak tájékozódni a bírósági határozatokról és azok tartalmáról.
- Megkezdődik a bírósági periratok elektronizálása, mely által mind a bírák, mind az ügyfelek E-akta formájában betekinthetnek folyamatban lévő ügyeik irataiba.
- Kiépül a közvetlen kapcsolat a bíróságok és az elektronikus formában elérhető közhiteles nyilvántartások között, ami egyaránt szolgálja az adminisztratív terhek csökkentését és az eljárások időszerűségét, az adatok védelmi szintjének megtartása mellett.
Ha a bíróságok eljárását tekintjük, már a bírósági szakasz kezdetén találkozhatunk a számítástechnikával, tekintettel arra, hogy az új büntetőeljárási törvény (2017.évi XC. törvény) alapján már minden iratot kötelezően elektronikus formában kell átküldeni. Ez látszólag egy jó megoldást biztosít a papír felhasználásának csökkentésére, illetve az eljárás gyorsítására, viszont gyakran merülnek fel e tekintetben problémák, ugyanis az iratok iktatása után azok ugyanúgy kinyomtatásra kerülnek, illetve egyes iratok gyakran többször, vagy rendezetlenül kerülnek átküldésre. Ezektől eltekintve kétségtelen, hogy az eljárás gyorsabbá vált azáltal, hogy az iratok eljuttatása a bírósághoz már nem hosszadalmas folyamat, csupán egy számítógépes műveletet igényel.
Ennél is fontosabb azonban a technikai vívmányok alkalmazásának körében a büntetőeljárási törvény XX. fejezete, mely a telekommunikációs eszköz használatáról
- 269/270 -
szól, ezáltal az ilyen körben leggyakrabban érvényesülő távmeghallgatás szabályait is magába foglalva. Ez a jogintézmény jelentős előrelépésként értékelhető a büntetőeljárás gyorsítása és egyszerűsítése szempontjából, ugyanis általa egyes eljárási cselekmények a vádlott/elítélt előállítása nélkül is elvégezhetőek, akár az ország két legtávolabbi pontja között is.
A büntetőeljárási törvény 120. § (1) alapján "az eljárási cselekményen történő jelenlétre e törvény alapján kötelezett vagy jogosult számára a jelenlét telekommunikációs eszköz útján is biztosítható". A telekommunikációs eszköz útján biztosított jelenlét az eljárási cselekmény elvégzésének helyszíne és egy úgynevezett elkülönített helyszín (itt tartózkodik az a személy, akinek jelenlétének biztosítására az eszköz használata irányul) összekapcsolásával történik, amely megvalósulhat kép- és hangfelvétel, vagy folyamatos hangfelvétel biztosítása útján.
A büntetőeljárásról szóló törvény 120-126. §-ai az eddigi szabályozás kereteit kitágítva újraszabályozták az eljárási cselekmények telekommunikációs eszközök használatával történő lefolytatását, és mintegy alapvető eszközként határozták meg azokat, melyek nem kivételes körülmények között, hanem a bíróságok mindennapi ügymenetében kell, hogy megjelenjenek. Az új szabályozási megközelítésnek és megoldásnak az a célja, hogy különböző helyszínek között ne csak egyes kihallgatások és meghallgatások, hanem az eljárásban részt vevő személyek teljes körű jelenléte is biztosítható legyen.
A törvény által bevezetett intézményrendszer lényege, hogy a technikai eszköz az eljárás bármely szakaszában (tehát nem csupán a vádemelés után), a büntetőeljárásban részt vevő bármely személy vonatkozásában (nem csupán a terhelt és a tanú tekintetében), és bármely eljárási cselekmény egész tartamára nézve (nem csupán a kihallgatás vonatkozásában, illetve a kihallgatás tartamára) alkalmazható.[1]
A telekommunikációs eszköz alkalmazását a bíróság hivatalból, de az eljárási cselekményen jelenlétre kötelezett, vagy jogosult indítványára is elrendelheti, ami ellen jogorvoslatnak helye nincs. A telekommunikációs eszköz használatának elrendelésére a törvény azt is meghatározza mely esetekben mellőzhető, illetve mely esetekben van kizárva a mellőzés. Ez utóbbi eset akkor áll fenn, ha az eszköz használatával elérni kívánt cél más módon is elérhető, vagy ha a sértett, a tanú, vagy a terhelt személyes megjelenése az eljárási cselekmény jellege, vagy annak eredményes elvégzése érdekében nélkülözhetetlen.
A mellőzés akkor kizárt, ha a telekommunikációs eszköz használatának feltételei egyebekben fennállnak és emellett az eljárási cselekmény különleges bánásmódot igénylő sértett, vagy fogva lévő, személyi védelem alatt álló vagy Védelmi Programban részt vevő tanú vagy terhelt jelenlétét igényli, ami alól kivételt képeznek az előbbiekben ismertetett esetek, viszont ezen esetekben a mellőzés csak különleges indokoltság mellett megengedett.
Tekintettel arra, hogy a telekommunikációs eszköz használata egy viszonylag új formája az eljárási cselekmény lebonyolításának, amely rendkívüli szervezettséget és fegyelmet igényel, így a jogalkotó fontosnak tartotta azon személyek körét
- 270/271 -
pontosan és szűken meghatározni, akik az ilyen eljárási cselekményen az elkülönített helyszínen jelen lehetnek. Bár ezen személyek köre kifejezetten széles, mégis érvényre juttatja azt a célkitűzést, hogy az ilyen jellegű eljárási cselekmények ne teljes nyilvánosság előtt történjenek.
Minden esetben kötelező az elkülönített helyszínen a nyomozó hatóság tagja, az ügyész, az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, a bíró, a bírósági titkár, a bírósági fogalmazó, vagy fogva tartott személy esetében a fogva tartást végrehajtó intézetnek a fogva tartott személy személyazonosságának megállapítására feljogosított dolgozója jelenléte (de ezek közül legalább egynek), értelemszerűen a személyazonosság igazolása, valamint az eljárási cselekmény lefolytatása céljából. A felsorolt személyeken kívül a technikai eszköz alkalmazása során az elkülönített helyszínen kizárólag az a személy, akinek a jelenlétét az eszköz útján biztosítják, az ilyen személy védője vagy segítője, fogva tartott személy esetén az őrzését ellátó személy, a szakértő, valamint az eszköz működését biztosító személyzet lehetnek jelen.
A telekommunikációs eszköz használata gyakorlati érvényesülésére a távmeghallgatás lehetőségét jelenti. Ennek a rendje alapjaiban annak az eljárási cselekménynek a rendje, amelyet adott esetben telekommunikációs eszköz segítségével végeznek el, viszont speciális szabályok is vonatkoznak rá az eszköz használatából adódóan.
A távmeghallgatás megkezdése előtt szükséges kapcsolatot létesíteni az eljárási cselekmény helyszíne és az elkülönített helyszín között. Ez egy egységes rendszer által történik, melyhez az eszközök a legtöbb bíróságon rendelkezésre állnak. A kapcsolatfelvétel megtörténte után az eljárási cselekményt végző (bíró, ügyész, nyomozó hatóság tagja) a Be. 124. § alapján az elkülönített helyen kötelezően jelen lévő személy közreműködésével megállapítja az elkülönített helyszín címét, illetve az ott jelen lévő személyek személyazonosságát és személyes adatait, tehát azonosítja a jelenlévőket, illetve ellenőrzi, hogy jogosulatlan személy nem tartózkodik a helyszínen. Ezt követően megállapítja az eljárási cselekmény helyszínén jelen lévők személyazonosságát is, ami után az eljárási cselekmény érdemi részére kerül sor.
A távmeghallgatás során a kapcsolat az eljárási cselekmény helyszíne és az elkülönített helyszín között rendszerint videokamerák, mikrofonok és hangszóróval ellátott képernyők által kerül biztosításra.
Jelenleg a Miskolci Törvényszék négy darab ilyen felszereltségű szobával rendelkezik. Az említett kamerák közül rendszerint egy az egész helyiség átlátására, egy az eljárási cselekményt végzőre (a Törvényszék esetében a bírói emelvény) irányul, illetve külön kamera áll rendelkezésre az iratok bemutatására is. Külön mikrofon helyezkedik el minden potenciális eljárási szereplő előtt is, így a vádlottak és a tanúk kihallgatására szolgáló helyen a bírói emelvény előtt, valamint a bíró, az ügyész és a védő előtt is.
Mindezek mellett egy "legalább hangkapcsolatot biztosító elektronikus út" is alkalmazásra kerülhet. Ez alatt a gyakorlatban legtöbbször a mobiltelefont kell érteni, az alkalmazásnak pedig akkor van helye, ha az eljárási cselekményben a telekommunikációs eszköz útján a terhelt jelenléte kerül biztosításra, védője azonban nem tartózkodik vele egy helyszínen, azaz ezen eszköz által biztosított
- 271/272 -
tanácskozási lehetőségük. Bár kifejezetten effektív egy távmeghallgató szoba alkalmazása, mégis különböző problémák merülhetnek fel alkalmazási körében:
- Alapvetően, mint minden elektronikai rendszer, a távmeghallgató szobák számítógépei, kamerái és egyéb eszközei is ki vannak téve azoknak a veszélyeknek, amelyeknek bármelyik elektronikai rendszer. Problémát okozhat ilyen körben az áramkimaradás, a hálózati problémák, de akár a gépek meghibásodása is.
- További problémát jelenthet, hogy bár az országban már viszonylag sok helyen kialakításra kerültek a telekommunikációs eszköz használatával elvégzett eljárási cselekmények feltételei, a távmeghallgatásra alkalmas termek nem túl nagy száma mégsem biztosít kellő garanciát. Az ilyen tárgyalótermeket ugyanis előre, fix időintervallumra le kell foglalni és bár igaz, hogy a bírók és titkárok kellő tapasztalattal rendelkeznek annak eldöntésében, hogy egy-egy eljárási cselekmény mennyi időt fog igénybe venni, a tárgyalások ezen aspektusa mégis hordoz magában némi kiszámíthatatlanságot (gondolva itt a különféle bizonyítási cselekményekre, különösképpen a tanúvallomásokra, amelyek időtartama nem mindig határozható meg előre egyértelműen).
Fontos speciális szabályok még a telekommunikációs eszközök használata esetén a jegyzőkönyvezésre vonatkozó rendelkezések, melyek a Be. 125. §-ában találhatók.
Eszerint a jegyzőkönyvben annak általános tartalmán felül rögzíteni kell a telekommunikációs eszköz használatának tényét és módját, annak a személynek a megjelölését, akinek a jelenlétét telekommunikációs eszköz útján biztosították, az elkülönített helyszín címét, illetve az ott tartózkodók nevét és azt, hogy milyen minőségben vettek részt az eljárási cselekményen. Emellett a törvény az eszköz használata által létrejött felvétel kötelező rögzítését is előírja (erről a rendszer maga is tájékoztatja az eljárási cselekményt végzőt a kapcsolat létrehozása előtt). Ennek ellenére a személyes adatok védelme egy ilyen eljárási cselekménynél is maradéktalanul érvényesül, tekintve hogy a törvény különleges bánásmódot igénylő személy esetén lehetőséget enged az eljáró bírónak, ügyésznek, vagy nyomozó hatóságnak, hogy az ilyen személy személyazonosságának megállapítására alkalmas tulajdonságait technikai eszközzel történő torzítását rendelje el.
A technikai eszköz alkalmazása esetén az eljárási cselekmény valójában két helyszínen, az eljárási cselekmény kitűzött vagy hatóság által meghatározott helyszínén, és a távmeghallgatás alkalmazásával közvetlenül érintett személy tartózkodási helyeként szolgáló más helyiségben, illetve helyszínen zajlik. A telekommunikációs eszköz működésének biztosításához szükséges feltételeket, berendezési tárgyakat a polgári eljárásban a tárgyalás, a meghallgatás elektronikus hírközlő hálózat útján történő megtartásáról szóló 19/2017. (XII. 21.) IM rendelet szabályozza.
- 272/273 -
A fenti szabályozás értelmében az új eljárás alkalmazása érdekében a bíróság vagy egyéb szerv, illetve a büntetés-végrehajtási intézet (továbbiakban: bv. intézet) elkülönített helyiséget biztosít az elektronikus hírközlő hálózat útján történő meghallgatás lefolytatásához. Ebben az elkülönített helyiségben a mozgóképet és a hangot egyidejűleg továbbító berendezést (a továbbiakban: kamera) úgy kell elhelyezni, hogy a továbbított felvételen egyszerre látható legyen az elkülönített helyiségben tartózkodó valamennyi személy.
A tárgyalás, a személyes meghallgatás vagy a szemle kitűzött helyszínén (a továbbiakban együtt: tárgyalás kitűzött helyszíne) önálló közvetítő készülék biztosítja, hogy a jelen lévő bíró, illetve bírósági titkár, valamint a tárgyalás kitűzött helyszínén tartózkodó eljárásban részt vevők követhessék az elkülönített helyiségben történteket. A kamera látószögét úgy kell beállítani, hogy az elkülönített helyiség minden pontja látsszon a tárgyalás kitűzött helyszínén jelen lévő, a tárgyalást vezető elnök (bíró), illetve a személyes meghallgatást vagy a szemlét lefolytató elnök (bíró) vagy a bírósági titkár (a továbbiakban együtt: a tárgyalás kitűzött helyszínén jelen lévő bíró, illetve bírósági titkár) számára. A kamerát mozgatni és a látószögét változtatni a meghallgatás során nem lehet. A kép és a hang egyidejű továbbítása során folyamatosan fel kell tüntetni a közvetítés pontos idejét. Ezen feltételeknek kell teljesülnie a tárgyalás kitűzött helyszínén is, ahol a dokumentum képét továbbító önálló kamera is alkalmazható.[2]
A Be. továbbá meghatározza azon személyek körét, akik egy ilyen tárgyalás során jelen lehetnek. Ennek értelmében telekommunikációs eszköz használata esetén az elkülönített helyszínen kizárólag a következő személyek lehetnek jelen: az a személy, akinek a jelenlétét a telekommunikációs eszköz útján biztosítják, az előző pontban meghatározott személy védője vagy segítője, a nyomozó hatóság tagja, az ügyész, az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, a bíró, a bírósági titkár, a bírósági fogalmazó, fogva tartott személy esetében a fogva tartást végrehajtó intézetnek a fogva tartott személy személyazonosságának megállapítására feljogosított dolgozója, fogva tartott személy esetében az őrzését ellátó személy, a szakértő, a telekommunikációs eszköz működését biztosító személyzet.[3]
2017-ben kb. 4000 videokonferencia meghallgatás történt Ausztria - szerte, melyből kb. 12% külföldi bíróságokkal zajlott. Tapasztalataik és a visszajelzések a rendszerrel kapcsolatban nagyok pozitívak. A videokonferencia-technika alkalmazási területének kiterjesztése bírósági meghallgatásokra (például tanácsadásra) mérlegelés tárgyát képezi, figyelembe véve a jogalkotási és infrastrukturális feltételeket.
- 273/274 -
A Szlovák Köztársaság büntetés-végrehajtási intézeteiben a videokonferenciát az Operatív Program Integrált Infrastruktúra (a továbbiakban: OPII Projekt) kereteiben vezették be a szlovák Igazságügyi Minisztériumban. Tájékoztatásuk értelmében a videokonferenciára használt eszközök csupán kölcsönzöttek, nem képezik a büntetésvégrehajtási rendszer tulajdonát. A bv. intézeteknél a videokonferenciát használják megbeszélésre és konzultációra bv. intézetek között, illetve elítéltek meghallgatására a szlovák vagy nemzetközi bíróságok által. A rendszer előnyét elsősorban a költség- és időmegtakarításban látják. A videokonferencia használatát a Büntető Törvénykönyv szabályozza, melynek lényege az alábbiakban foglalható össze: Ha a tolmács fizikai jelenléte nem szükséges a tisztességes eljárás biztosításához, és nincs biztosítva tolmács azon a nyelven, amelyen a személy (a vádlott, jogi képviselője, gyanúsítottja, áldozatai, érintettje, tanúja) kellően tud kommunikálni, a tolmácsolás létrejöhet olyan műszaki eszközök segítségével, melyek hang és kép átvitelére képesek. Azt a vádlottat, aki a tanúvédelemről szóló külön rendelet alapján védett és támogatott, hang- és képátvitelre szánt műszaki eszközök segítségével is meghallgatható. Az a vádlott, akit a különleges szabály szerint védenek és támogatnak és a bíróság előtt tartott eljárásban való jelenlétével veszélyeztetetnék az életét vagy az egészségét, illetve közeli hozzátartozója életét vagy egészségét, technikai eszközök segítségével is meg lehet hallgatni, mely képes hang- és képátvitelre. Olyan tanú, akit életkorából, betegségéből, testi vagy szellemi fogyatékosságából vagy más komoly okból nem hallgathat meg a bíróság, meghallgatható olyan technikai eszközökkel, melyek képesek hang - és képátvitelre. A tanú meghallgatása (kihallgatása) előtt a bűnüldöző hatóság és a bíróság intézkedéseket hoz a tanúvédelem kapcsán (a megjelenés és a tanúhangváltozás megváltoztatására, vagy lehetőség van hang- és képátvitel technikai eszközökkel történő meghallgatásra is). A bv. intézeteknek nem áll rendelkezésére adat arról, hogy ez idáig hány alkalommal vették igénybe ezt a rendszert.
Csehországban 2013 óta az Európai Gazdasági Térség Norvég Alapja finanszíroz egy projektet, mely számos bv. intézet újjászervezésére és a büntetés-végrehajtás területein dolgozó személyek képzésére irányul. Továbbá folyamatos törekvéseket tesznek arra, hogy növeljék az igazságszolgáltatás hatékonyságát.[4]
Angliában és Walesben két évtizeddel ezelőtt, a Crime and Disorder Act nevezetű 1998-as törvény hatására megjelentek a videokonferenciák a tárgyalótermekben.[5] A 2016- 2017 közötti időszakban az Egyesült Királyságban összesen 137 000 esetben éltek a távtárgyalás lehetőségével, és 500 olyan bíróság van, amely rendelkezik megfelelő technikai felszereléssel.[6] A bv. intézeteken kívül a távtárgyalás rendszerét kiterjesztették néhány "civil-tárgyalásra" is, pl. adóügyekkel kapcsolatos bírósági
- 274/275 -
ügyek tárgyalására.[7] A távtárgyalások ilyen módszerrel történő végrehajtásának előnyeit szemléltetve, különböző logikai szempontokat vonultattak fel. Legfőbb motívumként említik, hogy ezzel a módszerrel a tárgyalások kevesebb időveszteséggel járnak, ami az igazságszolgáltatás eredményességét javítja. A bíróság a videokonferencia rendszer használatával ki tudja iktatni azt a várakozási időt, amit egy fogvatartott szállítása során nem tudna elkerülni a különböző biztonsági procedúrák betartása miatt.[8] Továbbá, ha egy elítéltet egy másik városból szállítanak tárgyalásra, az szintén csak időt vesz el a bíróságtól. Ha a vádlottakra és a tanúkra nem kell hosszasan várni, hogy megérkezzenek a tárgyalásra, illetve nem kell őket akár több napig elhúzódó procedúrának kitenni, vagy várakoztatni őket a tárgyalás során, akkor az a bíróság hatékonyságát növeli. A rendszer jól kidolgozott működési rendben dolgozik, ha több vádlott kerül kihallgatásra, két különböző intézményből, akkor egy megosztott képernyőn lehet látni mindkét felet.[9] Egy újabb pontként kiemelték, hogy távmeghallgatással szeretnék a közmegelégedést növelni az Igazságszolgáltatási rendszer felé, anélkül, hogy ez sértse a vádlottak vagy az elítéltek jogait.[10] Ugyanis a zártcélú távközlő hálózatok használatával megszűnnek a vádlott vagy az elítélt szállításával kapcsolatos biztonsági kockázatok, illetve az egész rendszer költséghatékonyabbá válik. Ez nem csupán a rendvédelmi szervek munkáját könnyíti meg nagymértékben, hanem az elítéltet is megkíméli azoktól a biztonsági procedúráktól és utazástól, amin át kellene esnie, ha személyesen jelenne meg a bíróságon. Továbbá, a kutatások szerint az elítéltek nagy százaléka preferálja ezt a módszert, ugyanis kevesebb stresszel jár számukra, nem veszi el az egész napjukat, így részt tudnak venni a rehabilitációs és reintegrációs foglalkozásaikban.[11]
Az Egyesült Államokban is használnak zártcélú távközlő hálózati rendszert azzal a hangsúlyozott feltétellel, hogy a résztvevő feleknek szükséges biztosítani minden alkotmányos jogot. A cél elsősorban itt is az, hogy a szállítással együtt járó költségeket csökkentsék, így a bíróságoktól távol eső, vidéki, esetleg szándékosan elszigetelt, a sűrűn lakott vagy infrastruktúrával jobban ellátott területektől stratégiai megfontolások miatt távolabb eső földrajzi körülmények között lévő bv. intézetekben alkalmaznak leginkább távtárgyalást. Kiváltképp hasznos ez azokban az esetekben, amikor esetleg tolmácsra vagy olyan szakértőre van szükség, aki nem érhető el közvetlenül az adott helyszínen. Különösen gyakori a távtárgyalás azokban az esetekben, amikor a sértett vagy a tanú kiskorú.[12] Ilyenkor a személyes jelenlét keltette stressz csökkenthető a technikai eszköz használatával. Olyan estekben is
- 275/276 -
alkalmaznak távtárgyalást, amikor a fogvatartottat tanúként hallgatják meg, vagy a saját ítéletét követően szükséges ismét megjelennie a bíróság előtt. A zártcélú távközlő hálózatok Ausztráliában is működnek, ahol a költséghatékonyság az egyik fő szempont, ugyanis a kontinensnyi nagyságú országot jellemző, Európai szemmel szinte elképzelhetetlen távolságok miatt a fogvatartottak szállítása különösen időigényes, illetve költséges a szükséges biztonsági eljárások miatt.[13] Az ausztrál bv. intézetekben kiemelt figyelmet fordítanak a fogvatartottak megfelelő felkészítésére (technikai és kommunikációs szempontok mentén), a megfelelő technikai felszerelések beszerzésére (az esetleges hang- és képhibák elkerülése érdekében), a megfelelően hangszigetelt távtárgyalási helyiségek kialakítására, valamint arra, hogy a fogvatartottak hozzáférjenek a távtárgyaláshoz megfelelő ruházathoz.[14]
A modern videókommunikációs technológiát az országban először az Egri Törvényszék épületében építették ki, majd 2018. május 24-én szimulált tárgyaláson mutatták be. A következő napon megtörtént a távmeghallgatási rendszer első éles használata, melyet egy feltételes szabadságra bocsátás tárgyában indult büntetés - végrehajtási ügyben alkalmaztak. A büntetés-végrehajtási bíró (a továbbiakban: bv. bíró) a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézettel kialakított kép- és hangkapcsolat létesítését követően hallgatta meg a bv. intézetben tartózkodó elítéltet. A meghallgatás tökéletes kép- és hangminőségben zajlott le.[15] Az első éles tárgyalásokat követően a bevont fogvatartottak nyilatkozata alapján elmondható, hogy a távtárgyalással, távmeghallgatással összefüggésben pszichés szempontból negatív tapasztalataik nem voltak, a kamera jelenléte szorongást, frusztrációt nem okozott. A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben teszt került lebonyolításra a kialakított távmeghallgató rendszeren.[16]
A teszt során végrehajtott konferencia beszélgetés keretében az Egri Törvényszék két tárgyalóterme és a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet III. objektumában (Budapest X. kerületében) berendezett távmeghallgató helyiség között került kialakításra a kapcsolat. A jelenlévők a tesztet sikeresnek nyilvánították. A megvalósult fejlesztés egyrészt a távmeghallgatási rendszer jó minőségű működését, másrészt az eszközszám későbbi bővítésének lehetőségét, és nem utolsó sorban az informatikai rendszerhez kapcsolódó tevékenységek alap infrastruktúráját biztosítja. A megvalósítást követően több alkalommal hajtottak végre szoftverfrissítést, valamint ún. terheléses tesztet is tartottak, amelynek folyamán valamennyi bv. intézet egyszerre jelentkezett be a rendszerbe. A tesztelés teljes körűen sikeres volt.[17]
- 276/277 -
Az elektronikus nyomkövető rendszer az 1960-as évek közepén Robert Schwitzgebel, a Harvard Egyetem pszichológusának ötletéből született, aki úgy érezte, hogy megoldása humánus és költséghatékony alternatívája lehet a bebörtönzés intézményének.
A "Dr. Schwitzgebel Machine" - ahogy nevezték az eszközt - 1969-ben került szabadalmi oltalom alá, de tényleges gyakorlati alkalmazása az 1980-as évek elején kezdődött az Amerikai Egyesült Államokban.
A rendszer működése azon az elven alapult, hogy azok a bűnelkövetők, akik bizonyos feltételeknek megfeleltek, és vállalták, hogy a nap 24 órájában hajlandók egy rájuk rögzített jeladó eszközt, perecet (elterjedt angol neveken: "tag" "bracelet" "wristlet" "anklet" magukon viselni, büntetésüket otthon tölthették. Emellett ahhoz is hozzá kellett járulniuk, hogy lakásukban - az első időkben vezetékes telefonvonalat használó, valamint a helyi energiaellátásra kapcsolt -jeltovábbító eszköz (angol nevén "HMD" - Home Monitoring Device) kerüljön telepítésre.
Az Országgyűlés 2014. november 18-i ülésén elfogadta a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényt és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXII. törvényt, amely 2015. április 1-jei hatállyal a reintegrációs őrizet intézményéről rendelkezett.
Az intézmény lényege abban foglalható össze, hogy az az idő, amíg elítéltek reintegrációs őrizetben vannak, a szabadságvesztésbe beleszámít, és ha korlátozottan is, de visszanyerik az elítéltek a szabadságukat, mivel a tényleges mozgási szabadság és a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogának korlátozása az őrizet során végig fennmarad.
Az elektronikus távfelügyeleti eszköz fogalmát - amellyel a reintegrációs őrizet végrehajtása[18] történik - a Bv. Kódex az alábbiak szerint határozza meg: "az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogva tartott mozgását nyomon követő technikai eszköz."[19]
A reintegrációs őrizet tehát olyan elektronikus távfelügyeleti eszközön keresztül valósul meg, amely folyamatosan biztosítja, hogy amennyiben a kijelölt tartózkodási helyet és mozgási területet az elítélt elhagyja, akkor riasztás formájában azonnal a hatóságok tudomására jusson.
A Bv. Kódex 187/A. § (3) bekezdése szerint: "A reintegrációs őrizet az elítélt szabadságának teljes elvonását megszünteti, de mozgási szabadságát és a tartózkodási helye szabad megválasztásának jogát korlátozza." Európában a reintegrációs őrizet elnevezése Electronic Monitoring ( EM) és Európában kétféle modell létezik az alkalmazására vonatkozóan, az ún. frontdoor és backdoor modell.
- 277/278 -
A kettő közötti lényegi különbség, hogy míg a frontdoor modellnél az elítélt a büntetés-végrehajtási intézetbe be sem kerül, addig a backdoor modellnél: az elítélt büntetés-végrehajtási intézetből történő korábbi kiengedésére kerül sor lábbilincs alkalmazásával.
Kerezsi Klára szerint az elektronikus felügyelet a szabadságelvonással szembeni alternatív szankció, de nem tekinthető közösségi szankciónak, mert hiányzik a büntető igazságszolgáltatás valamely szereplőjével és a közösséggel való aktív kapcsolat.[20]
Bogotyán Róbert[21] hangsúlyozza, hogy a reintegrációs őrizet olyan alternatív büntetés-végrehajtási forma, amely nem a büntetéshez kötődő speciális és generális prevenciós célokat, mint inkább az elítélt sikeres társadalmi visszailleszkedését, ezen keresztül a visszaesési ráta csökkenését, tehát végeredményben a büntetésvégrehajtás céljának elérését tartja szem előtt.[22]
Schmehl János pedig azt emeli ki, hogy a társadalmi visszailleszkedés itt lépcsőzetesen valósul meg, a teljes szabadságelvonás és a felelős, önálló életvezetés közé belép egy, az állami szervek által felügyelt életszakasz. Ebben az időszakban az elítélt biztosíthatja önálló megélhetését, munkát kereshet és vállalhat, újjáalakíthatja, illetve erősítheti családi, társadalmi kapcsolatait. Tevékenységét elektronikus távfelügyeleti eszközökkel követik nyomon.[23]
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Rec (2014) 4. számú ajánlása részletesen rögzíti az Electronic Monitoring célját,[24] s annak érdekében, hogy támogassa ezen alternatív szankció szélesebb körű alkalmazását, illetve hogy a tagállamok a szabadságvesztés büntetést mintegy ultima ratio, jelleggel alkalmazzák, felsorolja az alkalmazási lehetőségét a büntetőeljárás során. Így:
- a büntetőeljárás tárgyalás előtti szakaszában;
- a börtönbüntetés felfüggesztésének vagy végrehajtásának feltételeként;
- a kiszabott büntetés vagy intézkedés végrehajtás felügyeletének önálló módjaként;
- más próbaidős beavatkozásokkal együtt;
- börtönben tartózkodó elítéltek szabadulását megelőzően;
- feltételes szabadlábra helyezés keretében;
- bizonyos típusú elkövetők börtönből történő kiengedését követő intenzív irányítása és felügyeleti intézkedéseként;
- 278/279 -
- bűnelkövetők börtönbeli, vagy nyitott börtönök határain belüli belső mozgás ellenőrzésére;
- egyes gyanúsítottak vagy elkövetőkkel szemben konkrét bűncselekmények áldozatainak védelmére.
Az ajánlás kiemeli, hogy az elektronikus felügyelet technológiáját csak jól szabályozott és arányos módon lehet alkalmazni, és ennek érdekében szabályozási korlátokat, illetve etikai és szakmai szabályokat szükséges megfogalmazni a részes tagállamok számára.[25] Az ajánlás deklarálja az electronic monitoring fogalmát, miszerint: "Az 'elektronikus felügyelet' egy olyan általános kifejezés, amely a büntetőeljárásban részt vevő személyek helyzetének, mozgásának és meghatározott magatartásának megfigyelésére utal. Az elektronikus megfigyelés jelenlegi formái rádióhullámú, biometrikus vagy műholdas nyomkövető technológián alapulnak. Ezek általában egy, a személyre felhelyezett eszközt jelentenek, melyet távolról felügyelnek. "
Az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazhatóságának feltétele
Az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazhatóságának feltétele, hogy a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölt ingatlan rendelkezzen:
1. elektromos hálózattal és folyamatos tápellátással,
2. valamint az elektronikus távfelügyeleti eszközök adatforgalmazásához szükséges hálózati lefedettséggel és
3. jelentősséggel.[26]
A reintegrációs őrizet végrehajtása során meghatározott feladatokhoz kapcsolódó elektronikus távfelügyeleti eszközöket és távfelügyeleti infrastruktúrát (a továbbiakban: elektronikus távfelügyeleti rendszer) a rendőrség biztosítja, de az elektronikus távfelügyeleti eszközt a bv. intézet személyi állományi tagja helyezi fel az elítéltre.
Technikailag az electronic monitoring alkalmazásánál mindenképpen szükség van - mint ahogy azt Szabó Ferenc az elektronikus monitoring rendészeti alkalmazása[27] során kifejti -:
1. egy lábperecre, mely praktikus okokból a boka felett van
2. közvetítő eszközre (HMD).[28]
Az EM további technikai feltételeiről részletesen olvashatunk Szabó Ferenc[29] "Az elektronikus monitoring (EM) rendészeti alkalmazási lehetőségeiről" című cikkében, mely szerint az alábbi lehetőségekkel is lehet élni az eszközre vonatkozóan:
1. Remote Alcohol Monitoring: A megfigyelt lakásán telepített HMD-eszköz egy olyan kiegészítő alkalmazással van ellátva, amely egy véletlenszerű (random) telefonhívás és beszélgetés keretében képes mérni és megállapítani az alkoholos befolyásoltság szintjét.
- 279/280 -
2. Remote Voce Verification Monttoring: Az alkalmazás keretében - akár perec alkalmazása nélkül is - lehetővé válik az otthon-tartózkodási kötelezettség betartásának távoli, időszakos, véletlenszerű és automatikus ellenőrzése. (Lényege, hogy a felügyeleti számítógépen digitálisan rögzített hangminta alapján a rendszer egy ellenőrző hívás keretében automatikus hanganalízis alapján képes azonosítani azt, hogy a beszélgetésben részt vevő személy valóban azonos-e a megfigyelésbe bevonttal.)
3. Local (RF) home curfew monitoring units (házi őrizetet ellenőrző egység)
4. In-prison monitoring (börtönben történő figyelés)
5. Group monitoring unit, stb.[30] (csoport figyelő eszköz)[31]
A reintegrációs őrizet eljárási szabályait a Bv. Kódex 61/A. §-a szabályozza, mely alapján: "A reintegrációs őrizet elrendelésére a bv. intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. "Tehát alapelv, hogy a reintegrációs őrizetet nem a bv. szervezet engedélyezi, hanem a törvényszéken működő büntetés-végrehajtási csoport bírája. Ilyenkor a büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján hozza meg a döntést, de az elítélt vagy a védő által benyújtott kérelem tárgyában meghallgatást is tarthat.[33]
A reintegrációs őrizet elrendelését a szabadságvesztés végrehajtása alatt egy alkalommal az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a bv. intézet - értékelő véleményével és javaslatával - tizenöt napon belül továbbítja a büntetésvégrehajtási bíróhoz.
Az "egy alkalomnak" azért van jelentősége, mivel a reintegrációs őrizettel az elítélt a bv. intézet részleteiben meghatározott életrendjéhez képest jelentős kedvezményt kap, ezért csak azon elítéltek számára elérhető, akik a társadalomra kevésbé veszélyesek, és okkal feltételezhető, hogy sikeresen tudnak visszailleszkedni a civil társadalomba.
A reintegrációs őrizetbe kerülők távozhatnak ugyan a büntetés-végrehajtási intézetből már a büntetés tényleges kitöltése előtt, de csak a büntetés-végrehajtási bíró által kijelölt házba, lakásba, amelyet szigorúan meghatározott esetekben hagyhatnak csak el. Ilyennek minősíti a törvény a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítását, a munkavégzést, az oktatást, a képzést és a gyógykezelést.[34]
Azt, hogy mikor van helye reintegrációs őrizetnek a Bv. Kódex 187/A. § (1) bekezdése tartalmazza. Ezek alapján reintegrációs őrizet akkor biztosítható:
- 280/281 -
Ha a szabadságvesztés céljának megvalósulása ilyen módon is biztosítható, a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége, illetve ennek kizárása vagy kizártsága esetén a szabadulás várható időpontja előtt reintegrációs őrizetbe helyezhető az az elítélt, aki azt vállalja és
- gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre, vagy
- ha szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre, akkor
a) nem a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítélték el,
b) első ízben ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre vagy visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő, és
c) öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést tölt.
A reintegrációs őrizet időtartama
a) legfeljebb egy év, ha az elítéltet gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre,
b) az a) pontban meghatározottakon kívül legfeljebb tíz hónap.
A reintegrációs őrizetre a fiatalkorúak esetén is lehetőséget ad a Bv. Kódex azzal, hogy további specifikumokat rögzít a fent említett reintegrációs őrizet alkalmazása során, így a fiatalkorú reintegrációs őrizetének alkalmazási feltétele továbbá az általános szabályokon kívül[35]:
a) a szabadságvesztés végrehajtása alatt legalább egy alkalommal családi terápián vagy családi konzultáción való részvétel,
b) a törvényes képviselő hozzájárulása az elektronikus távfelügyeleti eszköz telepítéséhez, és fogadónyilatkozat megtétele a lakhatás tekintetében, valamint nyilatkozata a fogvatartott kíséréséről.
A törvény a bv. intézetek telítettségének csökkentése érdekében a reintegrációs őrizet intézményének többirányú kiterjesztését is megvalósítja. Egyrészt a korábbinál szélesebb elkövetői kör számára teszi lehetővé e kedvezmény igénybe vételét, mivel a módosítás értelmében már nemcsak az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltekre, hanem valamennyi gondatlanul elkövetett bűncselekmény miatt elítéltre, illetve a visszaesőnek nem minősülő bűnismétlőkre is kiterjedne. Másrészt a reintegrációs őrizetben töltendő időt a bűnösség fokától függően és hosszabb tartamban határozza meg (szándékosság esetén 10 hónap, gondatlanság esetén egy év).[36]
Reintegrációs őrizet kizárt vagy megszüntetésre kerül
A reintegrációs őrizet alkalmazása során három nagy csoportba sorolhatjuk azokat az eseteket, amikor elvileg a reintegrációs őrizet nem alkalmazható.
1. Az elítélt nem helyezhető reintegrációs őrizetbe
2. A reintegrációs őrizet megszüntetésére kerül sor.
3. Objektív körülmény, azaz a lakóingatlan alkalmatlan a reintegrációs őrizet végrehajtására.
- 281/282 -
1. Az elítélt nem helyezhető reintegrációs őrizetbe
A Bv. Kódex 187/C. §-a szabályozza azt az esetkört, amikor az elítélt nem helyezhető reintegrációs őrizetbe, így akkor ha
a) az elítélttel szemben további szabadságvesztést kell végrehajtani,
b) az elítélttel szemben folyamatban lévő büntetőügyben elrendelt előzetes letartóztatását a szabadságvesztés végrehajtásának idejére megszakították,
c) a fogvatartása során engedélyezett reintegrációs őrizetet az elítéltnek felróható okból megszüntették,
d) az egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésből legalább három, egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztésből legalább hat hónapot nem töltött le,
e) a megjelölt lakás az elektronikus távfelügyeleti eszköz elhelyezésére alkalmatlan.[37]
2. A reintegrációs őrizet megszüntetésére kerül sor
A Bv. Kódex 187/E. § (1) bekezdése alapján a bv. szerv vezetője a reintegrációs őrizet megszüntetéséről haladéktalanul előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónál, ha annak tartama alatt
a) végrehajtandó szabadságvesztésről, új büntető ügyről érkezik értesítés,
b) az elítélt a magatartási, illetve az elektronikus távfelügyeleti eszköz vállalt alkalmazási szabályait megszegi, az elektronikus távfelügyeleti eszközt megrongálja vagy használhatatlanná teszi,
c) a kijelölt lakás az elektronikus távfelügyeleti eszköz elhelyezésére alkalmatlanná vált, vagy a befogadó nyilatkozatot tevő a nyilatkozatát visszavonta, és az elítélt nem tud megjelölni másik olyan lakást, amely a reintegrációs őrizet végrehajtási helyeként kijelölhető lenne.[38]
3. Objektív körülmény miatt nem kerül sor a reintegrációs őrizetre
Az ingatlan vagy a távfelügyeleti eszköz alkalmazhatósága kizárt,[39] ha:
a) az ingatlanban nem áll rendelkezésre elektromos hálózat és emiatt a távfelügyeleti eszköz feltöltése nem biztosítható;
b) nem áll rendelkezésre a távfelügyeleti eszköz adatforgalmazásához szükséges hálózati lefedettség és jelerősség az ingatlan valamennyi helyiségében;
c) az ingatlan lakhatásra bármely ok miatt alkalmatlan;
d) a reintegrációs őrizetbe helyezendő fogvatartott létfenntartását a közüzemek hiánya (ivóvízellátás vagy fűtés) veszélyezteti;
e) a fogvatartott által megjelölt kontakt személy, vagy az ingatlanban életvitelszerűen tartózkodók bármelyike kriminológiai szempontból veszélyeztetik a reintegrációs őrizetbe helyezendő fogvatartott eredményes reintegrációját.
- 282/283 -
Összegezve az eddigi ismereteket, látjuk, hogy a reintegrációs őrizet egy "többszereplős" eljárás, ahol nemcsak a büntetés-végrehajtási bírónak, hanem a védőnek, a pártfogó felügyeletnek és a bv. intézetnek is komoly szerepe van.
Az elektronikus felügyelet jelentős költségmegtakarítással jár a költségvetés számára, igaz, az EM technikai feltételeinek kialakítása igényel egy egyszeri nagyobb beruházást, ezt követően azonban a felügyelet jóval kevesebb pénzbe kerül, mint a büntetés-végrehajtási intézetben történő elhelyezés.
Összehasonlításként tekinthetjük, hogy az EM használatának napi költsége Angliában 12,10 angol font, Észtországban 2,64 euró, Finnországban 3-4 euró, Franciaországban 15,50 euró, Németországban 30 euró, Norvégiában 100 euró, Lengyelországban 4,3 euró, Portugáliában 16,35 euró, Svédországban 3,45 euró, Svájcban 65 euró.[40] Míg Európában átlagosan egy fogvatartott napi eltartási költsége őrzéssel és ellátással kb. 60-80 euró között van, addig az elektronikus felügyelet működtetésének költségét napi 21 euróra becsülik.[41]
Az EM mellett szól mindenképpen az, hogy a büntetés ilyen formában történő végrehajtása tehermentesíti a büntetés végrehajtási intézeteket. Az elítélt megtarthatja a munkáját, továbbra is pénzt keres, gyermekét otthon nevelheti, szociális kötelezettségeinek eleget tud tenni. Az elítélt a pénzzel az általa elkövetett bűncselekmény sértettje számára is tud kártalanítást vagy jóvátételt fizetni.
Az elektronikus felügyelet szabadságkorlátozó jellegéből adódóan korlátozza az elítélt személyi szabadságát, azonban kevésbé korlátoz, mint a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés, nem jár fizikai kényszer alkalmazásával. Vitathatatlan azonban az intézkedés végrehajtásával járó folyamatos "láthatatlan" ellenőrzés, és a szabályok be nem tartása esetére kilátásba helyezett szabadságvesztés büntetés pszichikai hatása. Felmerült ezen túlmenően az elítélt más alkotmányos alapjogainak, például az emberi méltósághoz való jog, a magánszféra, magánlakás, valamint a házasság és család védelmének érintettsége. Egyes vélemények szerint az Electronic Monitoring a magánélet "orwelli", totális ellenőrzését valósítja meg.[42]
- 283/284 -
- Bogotyán Róbert: Telekommunikációs eszközök alkalmazása a büntetésvégrehajtásban Börtönügyi Szemle 2018.évi 4. szám 19. oldal.
- Schäffner, C., Kredens, K., & Fowler, Y. (Eds.). (2013). Interpreting in a Changing Landscape: Selected Papers from Critical Link 6 (Vol. 109). John Benjamins Publishing. https://doi.org/10.1075/btl.109
- Bowcott, O. (2017): Videolinks in court trials undermine justice system, says report. Online: https://www.theguardian.com/law/2017/oct/23/videolinks-in-court-trials-undermine-justice-systemsays-report
- Schmehl János: Az új szabályozás főbb szakmai elemei és üzenetei. Börtönügyi Szem/e, 2013/4., 21.
- HM Courts & Tribunals Service, Ministry of Justice. (2018). Video hearing pilot launched. Online: https://www.gov.uk/government/news/video-hearing-pilot-launched
- Fowler, Y. (2007). Interpreting into the ether: interpreting for prison/court video link hearings. In Proceedings of the Critical Link 5 conference, Sydney, 1115/04/2007.
- Gibbs, P. (2017). Defendants on video- conveyor belt justice or a revolution in access? Online: https://www.barrowcadbury.org.uk/wp-content/uploads/2017/10/TJ_Disconnected.pdf
- Faller, K. C. & Vandervort, F. (2012). What works in child welfare. Online: https://cacnc.org/wpcontent/uploads/2016/06/Powerpoint-on-protecting-child-witnesses-in-court-mental-healthissues-and-legal-provisions.pdf Faller,
- Brett, A., & Blumberg, L. (2006). Video-linked court liaison services: forging new frontiers in psychiatry in Western Australia. Australasian Psychiatry, 14(1), 5356. https://doi.org/10.1080/j.1440-1665.2006.02236.x
- Ryan, P., Evers, M., (2016): Exploring eCourt innovations in New South Wales civil courts. Online: https://kanizsaujsag.hu/hir/201811/szazezreket-milliokat-sporolhat-a-birosag-az-allamnaka-tavmeghallgatassal/
- Pinto, Susana - Nellis, Mike: Survey of Electronic Monitoring in Europe, Anayysis of Questionnaires. 2012, 2-3. http://www.coe.int/t/DGHL/STANDARDSEETTING/PRISONS/PCCP%20documents%202013/Analysis%20questionnaires%202012.pdf (megtekintés ideje: 2015. december 1.)
- Elektronische Fußfesseln: Österreich testet in einem Pilotversuch den Einsatz elektronischer Fußfesseln für Gefangene. NJW-Spezial 2006, 92. Idézi Mohácsi Barbara: A szabadságvesztés-büntetés lehetséges "alternatívái", Jogi tanulmányok, Az Eötvös Lorand Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Doktori Iskolájának folyóirata, 2010.I.kötet 368.
- Weichert, Thilo: Der elektronische Hausarrest aus Sicht des Datenschutzes. StV, 2000, 335-339. ■
JEGYZETEK
[1] Bogotyán Róbert: Telekommunikációs eszközök alkalmazása a büntetésvégrehajtásban, Börtönügyi Szemle 2018.évi 4. szám 15.oldal.
[2] Bogotyán Róbert: Telekommunikációs eszközök alkalmazása a büntetés-végrehajtásban Börtönügyi Szemle 2018.évi 4. szám 17.oldal.
[3] Az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 számú "Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban" projekt (Jogtudományi munkacsoportok 3. Kereskedelmi és gazdasági folyamatok vizsgálata) keretén belül a telekommunikációs eszközök használata az új büntetőeljárási törvényben c. projekt támogatta.
[4] Bogotyán Róbert: Telekommunikációs eszközök alkalmazása a büntetés-végrehajtásban Börtönügyi Szemle 2018.évi 4. szám 19.oldal
[5] Schäffner, C., Kredens, K., & Fowler, Y. (Eds.). (2013). Interpreting in a Changing Landscape: Selected Papers from Critical Link 6 (Vol. 109). John Benjamins Publishing.
[6] Bowcott, O. (2017): Videolinks in court trials undermine justice system, says report. Online: https://ww.theguardian.com/law/2017/oct/23/videolinks-in-court-trials-undermine-justice-systemsays-report
[7] HM Courts & Tribunals Service, Ministry of Justice. (2018). Video hearing pilot launched. Online: https://www.gov.uk/government/news/video-hearing-pilot-launched
[8] Fowler, Y. (2007). Interpreting into the ether: interpreting for prison/court video link hearings. In Proceedings of the Critical Link 5 conference, Sydney, 11-15/04/2007.
[9] Fowler, Y. (2007). Interpreting into the ether: interpreting for prison/court video link hearings. In Proceedings of the Critical Link 5 conference, Sydney, 11-15/04/2007.
[10] Fowler, Y. (2007). Interpreting into the ether: interpreting for prison/court video link hearings. In Proceedings of the Critical Link 5 conference, Sydney, 11-15/04/2007.
[11] Gibbs, P. (2017). Defendants on video- conveyor belt justice or a revolution in access? Online: https://www.barrowcadbury.org.uk/wp-content/uploads/2017/10/TJ_Disconnected.pdf
[12] Faller, K. C. & Vandervort, F. (2012). What works in child welfare. Online: https://cacnc.org/wpcontent/uploads/2016/06/Powerpoint-on-protecting-child-witnesses-in-court-mental-healthissues-and-legal-provisions.pdf Faller,
[13] Brett, A., & Blumberg, L. (2006). Video-linked court liaison services: forging new frontiers in psychiatry in Western Australia. Australasian Psychiatry, 14(1), 53-56
[14] Ryan, P., Evers, M., (2016): Exploring eCourt innovations in New South Wales civil courts. Online: https://kanizsaujsag.hu/hir/201811/szazezreket-milliokat-sporolhat-a-birosag-az-allamnakatavmeghallgatassal
[15] OBH-Sajto9 (2018)
[16] Bogotyán Róbert: Telekommunikációs eszközök alkalmazása a büntetés-végrehajtásban Börtönügyi Szemle 2018.évi 4. szám 22.oldal.
[17] Bogotyán Róbert: Telekommunikációs eszközök alkalmazása a büntetés-végrehajtásban Börtönügyi Szemle 2018.évi 4. szám 24.oldal.
[18] Az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 számú "Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban" projekt (Jogtudományi munkacsoportok 3. Kereskedelmi és gazdasági folyamatok vizsgálata) keretén belül az új technológia bevezetésével (GPS, elektromos nyomkövető, számítógépes utánkövetése az elítéltnek) a büntetés- végrehajtás folyamatába történő bevonása c. projekt támogatásával
[20] Kerezsi Klára: Az alternatív szankciók helye és szerepe a büntetőjog szankciórendszerében. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 39. OKRI, Budapest, 2002, 117.
[21] Bogotyán Róbert: A zsúfoltság csökkentésének útjai a börtönépítésen túl. Börtönügyi Szemle, 2015/1.35.
[22] Uo. 36.
[23] Schmehl János: Az új szabályozás főbb szakmai elemei és üzenetei. Börtönügyi Szemle, 2013/4., 21.
[24] Recommendation [Rec(2014) 4] of the Committee of Ministers to member States on electronic monitoring, II. Definitions "Electronic monitoring"
[25] A szabályozás korlátok közé szorítása annak érdekében elengedhetetlen, hogy a megfigyelés alatt álló személy, illetve harmadik személy magán- és családi életét érő lehetséges negatív hatásokat csökkentsék.
[26] 10/2015. (III. 30.) BM rendelet, 4. §
[27] http://www.shp.hu/hpc/userfiles/riaszto/em_cikk.pdf (megtekintés ideje: 2015.augusztus 9.)
[28] Jeltovábbító eszköz (Home Monitoring Device). (megtekintés ideje: 2015.december 1)
[29] http://www.shp.hu/hpc/userfiles/riaszto/em_cikk.pdf (megtekintés ideje: 2015. augusztus 9.)
[30] 3M Electronic Monitoring tájékozató füzet (11-13 December 2014, Frankfurt -CEP konferencia)
[31] Lásd részletesebben pl. a 3M Electronic Monitoring honlapján http://solutions.3m.com/wps/portal/3M/en_US/ElectronicMonitoring/Home/ProductsServices/OurProducts/ (2015.december 7.
[32] 2016.évi CX. törvény 36. § (1) bekezdésével megállapított szöveg
[33] Bv. Kódex 61/A. § (4) bek.
[34] Bv. Kódex 187/A. § (4)-(5) bek.
[35] Bv. Kódex. 200/A. § (1) bek.
[36] Kommentár a Bv. kódex 187/A. §-hoz
[37] Az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazhatóságának feltétele, hogy a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölt ingatlan rendelkezzen: a) elektromos hálózattal és folyamatos tápellátással, b) az elektronikus távfelügyeleti eszközök adatforgalmazásához szükséges hálózati lefedettséggel és jelerősséggel. [10/2015. (III. 30.) BM rendelet 4. §]
[38] Bv. Kódex 187/E. § (1) bek.
[39] 30/2015. (IV. 17.) OP szakutasítása, III/15.
[40] Pinto, Susana - Nellis, Mike: Survey of Electronic Monitoring in Europe, Analysis of Questionnaires. 2012, 2-3. http://www.coe.int/t/DGHL/STANDARDSETTING/PRISONS/PCCP%20documents%202013/Analysis%20questionnaires%202012.pdf (megtekintés ideje: 2015. december 1.)
[41] Elektronische Fußfesseln: Österreich testet in einem Pilotversuch den Einsatz elektronischer Fußfesseln für Gefangene. NJW-Spezial 2006, 92. Idézi Mohácsi Barbara: A szabadságvesztés-büntetés lehetséges "alternatívái", Jogi tanulmányok, Az Eötvös Lorand Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Doktori Iskolájának folyóirata, 2010.I.kötet 368.
[42] Weichert, Thilo: Der elektronische Hausarrest aus Sicht des Datenschutzes. StV, 2000, 335-339. Idézi Mohácsi: i. m.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Büntető Eljárásjogi és Büntetésvégrehajtási Jogi Intézeti Tanszék.
Visszaugrás
