Csak a folytonos változás állandó, azonban ehhez nem mindig és nem mindenkinek sikerül előnyösen, áramvonalasan és persze időben alkalmazkodni. Ez olyan állapot, amikor joggal érezzük és érezhetjük azt, hogy ezek nem a mi napjaink és lapjaink. Bármihez nyúlunk vagy bármibe kezdünk, szinte semmi nem akar bejönni. Mivel frusztráltak vagyunk, már a tükörbe sem tudunk vagy akarunk belenézni. S emiatt azt hisszük, hogy csak minket tüntetett ki az élet ezzel a pech-szériával. Pedig, ha lenne időnk és erőnk körülnézni, akkor ha nem is első kézből, de értesülhetnénk arról, hogy nem csupán mi vagyunk a lúzerágon. Sokan mások is küzdenek ilyesmivel, csak ez nem olyan kérdés, amit az ember szeret nagy dobra verni, vagy éppen kiteregetni.
...Pedig ha ezt tudnánk és látnánk, és éppen nem a tükör által homályos filmet néznénk, akkor talán még az alábbi kép igazságát és 2X2-jének üzenetét is könnyebben megértenénk, mivel ennek egyszerű, faék tisztaságú valósága így fest:
Ha ide eljutunk s ezt felfogjuk, vagy ezzel képesek vagyunk szembesíteni önmagunkat, akkor már az előretekintő kilábalás és akár a lehetséges továbblépés gondolatai is közelképbe kerülhetnek. Vagy talán már meg is kockáztathatóak. Aki képes magában előhívni és megidézni saját gyermekkorának - egyébként a mindenkiben meglévő - "homo ludens"-ét, az akár már azon is elmerenghet, hogy ebbe a játékba benevezzen és megtegye tétjeit. Mert mindenkinek vannak zsetonjai. Annak is, aki úgy gondolja, hogy már semmi sem maradt a zsebében. Ezek azok a bizonyos rejtett tartalékok, amelyeket - önmagukat felkent szakértőnek tartó edukátorok - divatosan kompetenciának neveznek. Mi ezt ezúttal sem tennénk, mivel a felkapott és divatos kifejezések azoknál, akik éppen bajban vannak, gyakran többet visznek, mint hoznak.
Ezúttal is higgyünk a vizualitásban és a csodavárással együttjáró, önbeteljesítő, néha az önámítás határát súroló és szolgáló ígéretek helyett ezt most is jelenítsük meg másként. Például az alábbi fotóval, amely akár a reményvesztettségből is irányt mutathat, illetve némi kapaszkodót nyújthat. Akár ezzel és így:
Nem állítható, hogy a fenti helyzet roppant reménykeltő. Alapvető sajátossága, hogy messze van még a part és távolian hiányzik az a bizonyosságot jelentő szilárd talaj. S nyomban idekapcsolódó fogas kérdés, hogy: mink is van. Mivel és miből tudunk főzni? Hol van a hátizsákban annak eszközkészlete, amely segítségével a kilátástalanság és az előttünk lévő tetemes hátrány ledolgozható? Ha nem is tűnik könnyűnek, azért próbáljuk meg ezeket sorra venni és csokorba szedni. Egy egészen biztos, hogy: mindenki zsákjában háromnál több lehetőség bújik meg és van elrejtve. Lássuk és nézzük, melyek is lehetnek ezek:
1. Mindenkinek van humora és születésénél fogva senki nincs beoltva a jókedv és az élet dolgainak oldottabb megközelítése ellen. Előbbi létjogosultságát nyomban támasszuk is alá két citátummal. Ezek szerint:
a) "Az élet komédia azoknak, akik gondolkodnak, és tragédia, akik éreznek." (idézet a XVIII. századi angol írótól, Horace Walpole-tól);
b) "Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő." (mutatott rá Charlie Chaplin).
Ezeken kívül, hozzáértők szerint a problémák meg- és feloldására fókuszáló gon-
- 41/42 -
dolkodás a nehéz körülményeken való felülemelkedés egyik kulcsa. Ez mindenki számára elérhető lehetőség, amellyel a kellemetlennek tűnő valóságot képessé válhatunk átértékelni és akár át is keretezni. S mindez magával hozhatja akár lelkiállapotunk, de akár keserű szájízünk komfortzónájának megemelését is. Kiemelve abból a rosszat, felerősítve a jót, amely elérhetővé teheti a lehetséges (eddig nem látott) megoldás megtalálását. A tőlünk okosabb, tudományos klinikai szakemberek még arra is is rámutattak, hogy a humor és a - vele kéz a kézben járó - nevetés javítja a vérnyomást, a légzést és a szervezet oxigénellátását. Ha ez nem lenne elég: ellazítja az izmokat, enyhíti a stressz érzetét, endorfin hormon termelésére serkent, amely örömérzethez vezet, illetve erősíti az immunrendszert. Éppen ezért, a fentiek miatt próbáljunk meg hinni a megküzdés erejében. S ennek egyik húzó katalizátora miért ne lehetne a mindig kéznél lévő humor és nevetés. Emiatt, amikor magunk alatt vagyunk, vegyük ezt elő bátran. Éljünk vele és használjuk ki. Tapasztalat, hogy másokon persze mindig könnyen nevetünk, mivel ez szinte ösztönből és zsigerből jön és lazán megy. Ezzel szemben az igazi kihívás és feladvány mindenki számára abban van, hogy képes legyen eljutni oda, hogy megtanul önmagán nevetni, elengedni a görcsösséget és felszabadultan akár önmagán is mosolyogni. Vagy ballépését derülten szemlélni. Elengedve ezek terhét, képessé váljon másképpen hozzáállni mindazokhoz a dolgokhoz, amelyek lehúznak bennünket. Mindebbe persze bőven belefér a befelé fojtott, felszabadító belső röhögés is, amely által képzeletben szétzúzzuk a pöffeszkedő hierarchiát, a rajtunk és felettünk tespedő visszahúzó erőket és ballasztokat.
Hát nem jól festenek így együtt? Mosolyra fakasztóak és jó rájuk nézni:
2. Mindenkinek van képzelete, amely által képes megkettőzni és egyben meg is haladni az őt körülvevő letargikus környezetet. Csakis ezáltal érhetjük el az új gondolatok kiérlelését, illetve azok megformálását. Nem beszélve arról, hogy - a megszokott eddigivel szemben - alkalmassá válunk új és eltérő elképzeléseket varázsolni, fellelni és megtalálni. S ez egyenes út ahhoz, hogy lépésről lépésre azokat akár képesek lehetünk valóra váltani vagy beteljesíteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
