A hagyományos, alapvetően eredményszemléletű értékelések nem adnak eligazítást arra vonatkozóan, hogy a tulajdonosváltás, privatizáció összességében milyen pénzügyi kihatással jár. Például az állami tulajdon értékesítése alapján hogyan változik a vállalat költségvetési kapcsolata, tényleg "levágják-e az aranytojást tojó tyúkot"? A hagyományos értékelési módszerek arra adnak választ, hogy mekkora érték kerül ki az állami portfólióból, és általában ettől függetlenül készülnek üzleti "hatásvizsgálatok".
A multiplikátor hatásvizsgálati módszer egyik lehetséges fejlesztési iránya lehet egy olyan privatizációs döntési modell kidolgozása, amelyben a tulajdonosváltás és az ezzel járó üzleti stratégia mint értékelési opció szerepel. A modell alkalmazásának feltétele, hogy az állam mint tulajdonos a privatizáció után is üzleti és költségvetési kapcsolatban maradjon a vállalattal. Jelen tanulmányban, mielőtt a multiplikátor hatásvizsgálati modell kiterjesztésének lehetőségét ismertetem, röviden áttekintem a vállalat, illetve az üzleti érték meghatározására használt "hagyományos" módszereket is.
Egy vállalat piaci versenyképességéhez nélkülözhetetlen, hogy korszerű, gazdaságosan üzemeltethető, és a vevői igényeket is kielégítő erőforrásokkal rendelkezzen (Dobák Miklós - Antal Zsuzsanna: Vezetés és Szervezés. Aula, Budapest, 2010. 51. o.). Az ehhez szükséges források biztosítása során felmerülhet külső partnerek bevonása. Egy vállalatnak, illetve annak tulajdonosainak stratégiai döntést kell hozniuk az eszközök feletti tulajdonlás és ellenőrzés kívánatos szintjéről.
Egy sikeres privatizációt követően a vállalat eredményes működésből a későbbiek során nemcsak a tulajdonos, hanem a régió gazdasági szereplői is profitálni fognak (Farmer, Roger: How the economy works. Oxford University Press, New York, 2010. 110-111. o.). A kedvező hatások már rövidtávon is jelentkeznek, és áttételesen sokáig érezhetők. Különösen igaz ez, mikor az eladó nem közvetlenül a magyar állam, hanem egy állami cég, így az általános állami célok mellett az eladónak mint tulajdonosnak a saját üzleti céljait is figyelembe kell vennie.
A privatizációs folyamatot úgy kell felépíteni, a befektetői kört úgy kell megválasztani, hogy a privatizálandó vállalat versenyképessége erősödjék, az ágazati kapcsolatok fejlődjenek, így ne szakadjon meg az anyavállalattal fennálló együttműködés sem, és persze az eladó privatizációs bevételt érjen el. Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a különböző privatizációs döntések esetén, hogyan változnak meg a gazdasági együttműködés keretei egy állami cég értékesítése esetén.
Régiónkban az 1990-es évek elején, a politikai rendszerváltással együtt megindult a gazdasági rendszer átalakulása is. A korábbi állami tulajdonon alapuló gazdaságban a magántulajdon lett a meghatározó. Mind-
- 13/14 -
emellett mindeddig néhány szektorban a nagy beruházási igény és a széles társadalmi beágyazottság miatt rendre ódzkodtak a magántulajdon térnyerésétől, ugyanakkor az Európai Unió (EU) liberalizációs törekvései mégis megindították a privatizációs folyamatokat. Egy vállalat életében fontos mérföldkőnek számít a privatizáció. Az állami tulajdonból magánkézbe kerülésnek ugyanakkor nem csak a vállalat működésében van komoly szerepe, hanem az államnak mint eladónak is számos gazdasági és társadalmi célja lehet. A privatizáció sikeréhez elengedhetetlen, hogy a vállalatot felkészítsék az előtte álló elkerülhetetlen változásokra, hogy azokon minél kevesebb fájdalommal essen át; illetve hogy az állami célokat a folyamat elején egyértelműen meghatározzák, hiszen a későbbiekben ezeket szem előtt tartva kell a privatizációs folyamat további részeit alakítani.
A sikeres és eredményes működésből a későbbiek során a magyar gazdaság egésze profitálhat. A döntési helyzet sokszor annyival összetettebb egy normál privatizációnál, hogy az eladó nem közvetlenül a magyar állam, hanem egy állami vállalat (pl. MÁV), így az általános állami célok mellett az eladónak, mint tulajdonosnak a felügyelt ágazat céljait is figyelembe kell venni.
Az állam céljai egy privatizációs folyamat során lehetnek gazdasági, társadalmi és politikai célok. A gazdasági célok közé tartozik általában a verseny fokozása a felügyelt szektorban; a működés hatékonyságának és a szolgáltatás színvonalának maximalizálása; az állam szerepének csökkentése; a privatizációs bevétel maximalizálása; az állam által felügyelt és üzemeltetett infrastruktúra kihasználtságának növelése, ezáltal a kihasználatlan kapacitás finanszírozási szükségletnek csökkentése; a technikai színvonal és a működési biztonság növelése; a vállalatvezetés színvonalának emelése; a hazai gazdaság erősítése tapasztalt szakmai befektető által egy kulcsfontosságú ágazatban; a tőkepiacokhoz való gyors és hatékony hozzáférés a szükséges beruházások és a tervezett növekedés finanszírozására; vagy akár a hatékony üzemméret elérése más vállalatokkal való egyesülésen keresztül.
Társadalmi cél lehet az ország egyik jelentős munkaadójának erősítése a várható piacnyitás után; a munkavállalói elkötelezettség és motiváció növelése; biztonságos és vonzó munkakörülmények megteremtése; a nemzetközi szakmai tapasztalatszerzés lehetősége; illetve a hatékonyság növelése társadalmilag elfogadott keretek között.
Ami pedig a politikai célokat illeti, ide tartozhat a magyar "befektetési történet" felelevenítése a nemzetközi befektetői közösségben; a hazai szállítási szektor privatizációjának széles társadalmi rétegekkel való elfogadtatása; a nemzetközi arculat erősítése a vállalat karakterisztikájának megtartása mellett; a környezetbarát üzleti modellek mellett való elkötelezettség demonstrálása; vagy éppen az EU előírásoknak való megfelelés érdekében tett átszervezési folyamatok felgyorsítása.
A tulajdonos privatizációs a céljai - például a MÁV vasúti fuvarozásnak (cargo) értékesítése során a következők lehetnek. A cargo a tulajdonos egyik legnagyobb szerződéses partnere (vontatási kapacitás, pályahasználat, ingatlanok stb). A hosszú távú rendezett szerződések megkönnyítik a tulajdonosi körön belüli eszköz- és kapacitás-gazdálkodást. A cargo-specifikus, de jelenleg a MÁV-ban végzett tevékenységek átadásával nagyobb tere nyílik a tulajdonos menedzsmentjének a saját működésén belül a kulcsfontosságú területek (core activities) menedzselésére. A cargo hatékony vezetése benchmarkként szolgálhat a tulajdonos operatív vezetése számára. A cargo piaci szemléletű átalakítása és privatizációja felkészíti a MÁV-ot az előtte álló szervezeti átalakulás minél sikeresebb lefolytatására. A tulajdonosnak, mint a hazai vasúti szektor szereplőjének a piaci körülményekhez való igazodása elősegítheti a teljes ágazat fejlődését, az ország legnagyobb munkaadójának stabil működését valamint az európai közlekedési és szállítási útvonalak hazánk számára stratégiai szempontból kedvező használatát.
Összességében elmondható, hogy a privatizáció céljainak meghatározásakor egyértelmű hierarchiát kell felállítani. Végül, általában egy vállalat privatizációja nem csak a nyertes pályázó számára nyit teret az adott országban. Az átvilágítási folyamat során a többi pályázó is megismeri az iparág helyi sajátosságait, és amennyiben vonzónak találják az országot, szektort (márpedig az ajánlatot tevő vállalatok vélhetően vonzónak találják), várható, hogy saját tevékenységüket kiterjesztik, és belépnek a piacra. Így egyrészt tehát olyan vállalatok jelenhetnek meg saját vállalkozás formájában például a magyar logisztikai-szállítmányozási szektorban, akik már korábban is fontolgatták a piacra lépést, másrészt olyanok, akik számára eddig ismeretlen volt a magyarországi piac. Az így hirtelen létrejövő, többszereplős piaci környezetben elkerülhetetlen lesz a verseny, melynek kedvező hatásai például a vasúti áruszállítással kapcsolatban álló iparágakra (közúti szállítmányozás, logisztika stb.) is kiterjedhetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
